Az elmúlt években több olyan nemzetközi esemény is történt, amelyek a 2006-os hazai rendőrattakkal párhuzamba állíthatók, ám a 15 évvel ezelőtti eseménysorozat különleges abban a tekintetben, hogy a hatósági erőszak mértéke máig példátlan, az események politikai háttere pedig tisztázatlan. A XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorának vendégei László András, nemzetközi kapcsolatok szakértő és Kosztur András, az intézet vezető kutatója a 2006-os eseményeket helyezték mai kontextusba. A vendégek egyetértettek abban, hogy a rendőri erőszak kérdésében a balliberális többségű nyugati média rendre kettős mércét alkalmaz és csak azon ellenfeleit marasztalja el, akik geopolitikai vagy ideológiai szempontból eltérnek az általuk megszabott véleménysodortól.
2006 nemzetközi perspektívában
Egy demokratikus országban senki nem kérdőjelezi meg a véleménynyilvánítás szabadságát, amelynek szerves részét képezik a tüntetések is, azonban a fizikai erőszak alkalmazását el kell ítélni minden esetben, ahogyan az 2006-ban is történt. Az őszödi beszéd különleges helyzetet hozott létre Magyarországon, hiszen egy politikai vezetőtől hallottuk, hogy két éven át hazudott és egyáltalán nem kormányozta az országot. Egy ilyen erőteljes lelepleződés általában nem jellemző, nemzetközi színtéren sem – fejtette ki László András.
A nemzetközi kapcsolatok szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás is illeszkedik a rendőri erőszak iskolapéldái közé, ahol a spanyol hatóságok már a referendum előtt elkezdtek foglalkozni a kérdéssel. Ennek megfelelően az alkotmánybíróság már egy hónappal a szavazás előtt alkotmányellenesnek titulálta a szavazást Katalónia függetlenedéséről, mely döntés logikus kikényszerítése volt a rendőrség erőszakos fellépése a népszavazáson részt vevő, erősen ellenálló tömeg ellen. Kosztur András ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy amennyiben már egy hónappal korábban jogellenesség merült fel, akkor a spanyol hatóságoknak kifejezetten célja lehetett, hogy erőt demonstráljanak.
Ezután a beszélgetés fonala az Egyesült Államokban 2020 májusában lezajlott tüntetésekre és zavargásokra terelődött, amelyek George Floyd halála kapcsán bontakoztak ki. László András szerint ezek a megmozdulások példátlan vandalizmussal jártak együtt, több ezer boltot és szupermarketet fosztottak ki a tüntetők, valamint Minneapolis harmadik legnagyobb rendőrőrsét is leégették. A BLM (Black Lives Matter) égisze alatt zajló zavargások nem a „rendszerszintű rasszizmus” vagy a rendőri túlkapások miatt alakultak ki, hanem a fehér és a fekete lakosság között évtizedek óta létező, vélt és valós sérelmeken alapuló társadalmi feszültség kirobbanása volt. Ezek mellett azt a politikai kontextust is ki kell emelni, hogy a demokrata kormányzók járványügyi korlátozásai miatt igazi protest-hangulat uralkodott több városban, ami miatt a demokraták beálltak a feketék oldalára annak érdekében, hogy eltereljék a média figyelmét – vélekedett.
Az egyesült államokbeli történések kapcsán Kosztur András arra hívta fel a figyelmet, hogy amíg a 2021. januári capitoliumi ostromot az első perctől kezdve vandalizmusnak nevezte a fősodratú balliberális sajtó, addig a BLM kapcsán a legdurvább erőszakosság esetén elnézőbb volt, és az alapvető célok melletti támogatásukat hangoztatták. A Kongresszus épületének ostroma során a politikai kérdésekhez való hozzáállásbeli kettősség abban is kiütközött, hogy az USA külügyminisztériuma rendre támogat – legalább szóbeli, ám gyakran pénzügyi módon is – olyan tüntetőket (például Ukrajnában vagy Belaruszban), akik kormányzati épületeket foglalnak el. Az incidenst az is gyanússá teszi, hogy a világ egyik legjobban őrzött épületébe ilyen könnyen jutottak be a tüntetők, aminek fényében okkal merül fel, hogy gyakorlatilag beengedték őket az épületbe, ahol aztán éles lőszert vetettek be ellenük.
Mindezt az is alátámasztja, hogy hiába Donald Trump korábbi elnök követői szervezték a megmozdulást, az események végül Joe Biden legitimációját növelték, amit a média is tudott pozícionálni.
Nyugati kettős mérce
XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint a tavalyi évi „színes forradalom” leverése Belaruszban gyakorlatában és eszközkészletében hasonló módon zajlott, mint Magyarországon 2006-ban: ártatlan emberek kerültek a gumibot és gumilövedékek, valamint a könnygáz célkeresztjébe, illetve több ezer békés tüntetőt tartóztattak le. Tágabb kontextusba helyezve azonban jelentős különbség mutatkozik azon a téren, hogy Belaruszban más jellegű akcióról volt szó, amelyet nagyon hosszú időn át készítettek elő és a helyi ellenzék saját bevallása szerint is leginkább lehetőségként tekintettek a kampányra, hogy tiltakozó akciókat szervezhessenek. A megvalósult forgatókönyvvel azonban mind a kormánypárt, mind az ellenzék számolt, és a politikai háttér mellett a következmények is eltérnek a 2006-os magyarországi rendőrterrortól.
Amíg a 2006-os események semmiféle nemzetközi vihart nem okoztak Nyugaton, addig a Lukasenka-rendszer legitimitását továbbra is megkérdőjelezik a tüntetések leverése miatt és hozzák az újabb szankciókat Belarusz ellen.
László András egyetértett, hogy a nyugati balliberális többségű sajtó rendre kettős mércét alkalmaz és csökkenti a rendőri túlkapások jelentőségét, ha egy baloldali kormány alatt következnek be. Kiemelte, hogy a 2006-os rendőrterror kapcsán az Európai Parlament nem tartott vitát, és a hivatalos határozatot sem szavazott meg, míg ma ennél sokkal kevesebb esetén születnek évről-évre a Magyarország elleni határozatok. Véleménye szerint a 2006-os események a magyar rendszerváltoztatást követő időszak legsúlyosabb botrányának tekinthetőek, amelyeket a nyugati közvéleményben mégsem övez általános felháborodás. Kosztur András erre úgy reagált, hogy az előkerülő klisék begyakoroltak és mindig olyanokkal szemben alkalmazzák, akik geopolitikai vagy ideológiai téren eltérnek a liberális fősodortól. Példaként említette, hogy Franciaországban évről-évre van a hatóságok által elkövetett erőszakos eseménysorozat, amelyek soha nem kapnak akkora visszhangot.
Az emlékezetpolitika jelentősége
László András szerint minden országban az emlékezetpolitika részévé válnak a tüntetések, különösen, ha erőszaksorozatról van szó, ahogyan például a BLM esetében is történt. Az Egyesült Államokban a Capitolium ostroma hasonlóan történelmi jelentőségűnek tekinthető, mint nálunk a 2006-os rendőrterror – mondta. A nemzetközi kapcsolatok szakértő vélekedése szerint nem feltétlenül igaz, hogy a győztesek írják a történelmet, hiszen az 1956-os szabadságharc helyes értelmezése a rendszerváltoztatás egyik prioritása volt, hiába próbálták 33 éven át átmosni az emberek agyát azzal, hogy az ellenkezőjét állították róla.
2006 ugyanilyen meghatározó esemény volt, amely az emberek tömegének emlékezetébe ivódott bele, és vált ezáltal magyar politikatörténet és az emlékpolitika részévé.
A gondolatra Kosztur András úgy csatlakozott rá, hogy noha a történelmet a győztesek írják, viszont a történelemnek nincs vége: a kirívó történelmi események mindig megmaradnak az emberek emlékezetében és kollektív nemzeti élménnyé válnak. Magyarországon néhány politikailag érdekelt csoportot leszámítva hamar megtörtént, hogy a 2006-os eseményeket példátlan cselekedetnek nyilvánítsák a rendszerváltoztatás utáni történelemben. Ezen emlékezettörténeti pozicionálás megerősítése zajlik jelenleg – fogalmazott.
