A 2024-es év a választások éve. Valamennyi kontinenst számba véve összesen ötven ország szólítja az urnákhoz több, mint kétmilliárd választópolgárát az idei év során. Világméretű geopolitikai átrendeződés tanúi lehetünk az elkövetkező tizenkét hónapban. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt bátran kijelenthettük volna, hogy az állampolgári részvételi hajlandóság szempontjából az európai választások jelentősége nem ér fel azzal, hogy érdemi tényezőként tekintsünk rá. Az elmúlt időszakban azonban ez a négy évtizedes tendencia megváltozott. Az előrejelzések alapján rekordmagas részvétel várható a júniusi európai parlamenti választások során, amelynek hátterében az állampolgárok bizalomvesztése áll.
A XXI. Század Intézet legújabb elemzése visszatekintést nyújt arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben hogyan alakult a választói hajlandóság az európai uniós színtéren, a változások mire vezethetők vissza és milyen kilátások mutatkoznak az erőviszonyokra és a közösség jövőjére vonatkozóan a júniusi választásokat követően.
A közönytől a kritikáig: fokozódó érdeklődés az európai választások iránt
Az idei évben sorban a tizedik alkalommal kerül sor az Európai Parlament képviselőinek közvetlen választására, amelyet az uniós intézményi csúcspozíciók átrendeződése is követ. 1979 előtt (vagyis a közvetlen európai választásokat megelőzően) az európai parlamenti képviselőket az egyes tagállamok nemzeti parlamentjei jelölték ki, ennek megfelelően tehát minden európai parlamenti képviselő kettős mandátummal rendelkezett. Az első közvetlen európai választásokra viszonylag magas, 62% feletti választói részvétel mellett került sor. Ezt követően azonban az európai parlamenti választások jelentősége négy évtized alatt szinte teljesen elapadt. A tíz esztendővel ezelőtti, 2014-es választások során a választói érdeklődés történelmi mélypontra zuhant, a 13%-os, valaha mért legalacsonyabb választói részvétel Szlovákiában az európai ügyek iránti teljes érdektelenséggel, az uniós vezetőkkel szembeni közömbösséggel volt magyarázható.
A fentiekhez képest a 2019-es választások 50% körüli részvételi aránya a 90-es évek időszakának szintjére hozta vissza a választói érdeklődést, az idei évre pedig rekordmagas, 68% körüli részvételt prognosztizált az Európai Parlament által fémjelzett felmérés. Még a Parlament euroszkeptikus részrehajlással semmiképpen sem vádolható közvéleménykutatásának eredményei is azt mutatják, hogy a résztvevők fele elégedetlen a demokrácia európai uniós intézményi megnyilvánulásával kapcsolatban, a megkérdezettek 57%-a pedig egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem tartja megfelelőnek az EU szakpolitikai és válságkezelési intézkedéseit.
A magas voksolási készség hátterében nem a választópolgárok európai ügyek iránti lelkesedése, sokkal inkább a jelenlegi működéssel szembeni soha nem látott mértékű kritika áll.
Soha nem látott esély a konzervatív előretörésre Európában
Az európai politikai pártcsaládok öt évvel ezelőtt buzgón hangoztatott választási ígéretei, mint a növekedés, stabilitás, fokozódó versenyképesség, mára mind érvényüket vesztették. A baloldali uniós politikusok nagy része az orosz–ukrán konfliktusra hivatkozva enged felmentést magának az elmúlt évek tétlenségének következményei alól, a kialakult helyzetet pedig univerzális felhatalmazásként értékelik az uniós hatáskörök korlátlan bővítésére, az európai választóktól való elfordulásra, vagy éppen a konszenzuson alapuló európai politika felszámolására.
A legutóbbi felmérések szerint a jobboldali Identitás és Demokrácia csoport a 720 fős parlamentben rekordszámú, 91 mandátumot szerezhet, ami azt jelentené, hogy a liberálisokat leváltva az Európai Parlament harmadik legnagyobb politikai erejévé válhat. Ezáltal „királycsináló” szerepbe kerülhet az Európai Néppárt és a Szociáldemokraták között, megtörve ezzel a két part nagykoalíciós együttműködésének gyakorlatát, amely egyébként jelentős szerepet játszott abban, hogy a Néppárt szellemi értelemben teljes mértékben kiüresedett az elmúlt évek során. A kalkulációk szerint a zöldpártok lehetnek az európai választások legnagyobb vesztesei, akik csak jelenlegi európai parlamenti mandátumaik felére számíthatnak az előrejelzések alapján, míg a liberálisok jelenlegi parlamenti helyeinek egyharmadát osztanák újra az európai választópolgárok.
Az így kialakult helyzet soha nem látott lehetőséget kínál a konzervatív előretörésre.
Az európai baloldali pártok csak a kétségben egységesek
Nem meglepő ez a fordulat, hiszen az európai zöld pártok öt esztendő alatt minden hitelességüket elvesztették. A zöldek politikai identitása ugyanis a békemozgalomban gyökerezik, ezek a pártok mindezidáig erősen elkötelezettek voltak a pacifizmus, a nemzetközi szintű leszerelések és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása mellett. „Az Európai Unió középpontjában a békeprojekt állt – Európa természetes szerepe a világban a béke fenntartása. (…) Európának sokkal aktívabbnak kell lennie abban, hogy békés megoldásokat találjon a fegyveres konfliktusokra mind a szomszédságunkban, mind azon kívül. (…) Ellenezzük az európai források katonai célokra történő átcsoportosítását. Tartós biztonságot és stabilitást nem lehet fegyverekkel biztosítani. (…) Le kell állítani a fegyverszállítást a fegyver konfliktusok résztvevői számára!” – fogalmaztak az európai zöldek 2019-es európai választási kampánykiáltványukban. „Az európai zöldek felszólítják az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint az EU partnereit, hogy gyorsan és folyamatosan nyújtsanak pénzügyi és katonai támogatást Ukrajnának, beleértve a szükséges fegyverek szállítását is, mivel az ukránoknak joguk van hazájuk védelméhez és az elcsatolt vagy megszállt területek visszafoglalásához.” – hangzik új álláspontjuk öt évvel később, a 2024-es európai választásokra készülve.
A liberálisok kevesebb mint fél évvel a választásokat megelőzően csak a kétségben egységesek: Stéphane Séjourné korábbi frakcióvezető egyelőre csak a „populistákkal szembeni fellépést” és annak megakadályozását tűzte a pártcsalád zászlajára, hogy nehogy „Európa vezetése a szélsőjobb kezére jusson”. „A szélsőjobboldali populisták szinte mindenütt Európában történő felemelkedésével azt kockáztatjuk, hogy kormányozhatatlan Európánk lesz” – fogalmazott a politikus, akinek szerepvállalása az ez évi európai választások során kérdésessé vált, miután néhány nappal ezelőtt francia külügyminiszternek nevezték ki. Jellemző, hogy egy nemrégiben megrendezett vita során Séjourné a 2019 és 2024 közötti ciklus vonatkozásában a mesterséges intelligencia uniós szabályozása mellett a magyar jogállamisági ügyek napirenden tartását tekintette a párt legnagyobb sikerének. Továbbá kifejezte, hogy aggódik a demokratikus elvek tiszteletben tartásáért a 2024-es választások során.
A baloldali pártok aggodalma azonban csak látszólag irányul a demokráciára. Kijelentéseiket közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy valójában pont attól tartanak, hogy 2024-ben a „populista erők” előretörésének eredményeképpen a demokrácia érvényesül majd Európában.
A választások során napvilágot láthat az európai polgárok bizalomvesztése az Európai Unió jelenlegi irányításával szemben.
Elérkezett az elszámoltatás ideje Európában
A „populista” előretörés a legjobb forgatókönyv, ami 2024-ben Európával történhet. A „populistáknak” ugyanis azt szokás felróni, hogy megkövetelik, hogy a fontos döntéseket közvetlenül az emberek hozzák meg, közvetlenül, elitista és partikuláris érdekektől mentesen, hiszen valamennyi demokráciában – legyen az közvetlen vagy közvetett – a főszabály a népakarat érvényesülése. A politikatudományban jól ismert felfogás szerint a demokrácia alapjául szolgáló társadalmi tőkének négy aspektusa ismert: a bizalom, a hálózatok, a társadalmi normák és a társadalmi aktivitás. E megközelítésben a bizalom a virágzó és stabil hatalomgyakorlás és egyben a demokrácia elengedhetetlen feltétele, azonban az állampolgárok csak abban az esetben bízhatnak a hatalom gyakorlójában, ha okunk van azt feltételezni, hogy az az ő érdekükben cselekszik. Ha nem így van, akkor a választópolgárok kezében van a döntés, hogy elszámolást és felelősséget követeljenek a hatalom birtokosaitól, megvonva tőlük a bizalmat és a felhatalmazást.
Az Európai Unió csak akkor szolgál rá saját polgárai bizalmára, ha nem harmadik országok vagy álcivil szervezetek érdeke, nem globális elköteleződés vagy üzleti előnyszerzés, hanem saját polgáraik érdekei alapján jár el. Minden, ami ezzel ellentétes, fokozza a tagállamok sebezhetőségét, veszélyezteti az Európai Unió biztonságát, gazdasági ellenállóképességét és cselekvési szabadságát. Néhány hónap múlva a választópolgároknak lehetősége nyílik arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a fejük felett meghozott uniós döntésekről és abba az irányba tereljék az uniós intézményeket, hogy védjék meg az európai polgárok érdekeit, tartsák be a Szerződéseket és állítsák helyre a demokráciát saját működésük során.
Vagyis eljött az ideje, hogy az uniós polgárok felszólítsák a brüsszeli vezetőséget kötelezettségei teljesítésére.
