Február 15-én ünnepelte megalapításának harmincadik évfordulóját a Visegrádi Együttműködés, ami a mai napig az egyik legmeghatározóbb államközi szövetségként működik Európában. Az Antall József magyar miniszterelnök, Lech Wałesa lengyel elnök és Václav Havel csehszlovák elnök által létrehozott együttműködés legfőbb célja az országok euroatlanti csatlakozásának biztosítása mellett, a demokrácia védelme és a három (Csehszlovákia 1993-as felbomlását követően négy) ország külpolitikájának összehangolása volt.
Az évforduló kapcsán jelent meg Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történészének cikke Közép-Európa újra a térképen – 30 éves a Visegrádi Együttműködés címmel, amely a 30 éve szabadon emlékév honlapján olvasható. A cikkben a szerző kiemeli, hogy az 1991. február 15-én, Visegrádon létrejött együttműködés előzményének az 1335-ös visegrádi királytalálkozót tekinthetjük, amelyre I. Károly magyar, Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel király részvételével került sor. A három uralkodó elsődleges célja az országok gazdaságának megvédése volt Bécs árumegállító jogával szemben, amire közös erővel sokkal nagyobb esély mutatkozott. Amint írja: „Ezt a pillanatot tekinthetjük a Közép-Európa gondolat születésének.”
Az együttműködés sikerét követően egyértelművé vált, hogy a három ország egységesen sokkal hatékonyabb érdekérvényesítésre képes a régiót ért gazdasági nyomással szemben, így a szerző által megfogalmazott „Közép-Európa gondolat” folyamatosan jelen volt a következő évszázadokban. Az 1800-as évektől kezdve azonban a régió a nagyhatalmi érdekek ütközőzónájába került, az 1945-ben bekövetkezett kommunista hatalomátvétellel pedig az itt található három ország egészen az 1989/90-es rendszerváltoztatásokig, „politikai értelemben véve a Kelet-Európa részévé vált”.
Ahogyan a szerző írja: „1991-re a közép-európai országok visszaszerezték politikai mozgásszabadságukat”, azonban az államok külső függőségeinek felszámolása és a szuverenitásuk visszaszerzése továbbra is komoly feladatot jelentett, mivel a régió országainak függetlenségi törekvései ellentétesek voltak a Szovjetunió érdekeivel. Mindemellett, a nyugat-európai államok sem voltak érdekeltek a közép-európai országok teljes függetlenedésében, amik „óriási piacként tekintettek a régió országaira, úgy gondolván, ennek az új lehetőségnek a kihasználása nem sérti a szovjet érdekeket” – fogalmaz Balogh Gábor.
Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia vezetői már 1990-ben is igyekeztek egységes álláspontot képviselni a nemzetközi tárgyalásokon.
Az együttműködés egyik legnagyobb sikere kétségkívül az 1990 augusztusában, Szófiában megrendezésre kerülő csúcstalálkozó volt, ahol a felek a közép-európai országok egységes javaslata alapján döntöttek a Varsói Szerződés katonai szervezetének feloszlatásáról.
A három ország hivatalos szövetségét megerősítő Együttműködési nyilatkozat aláírására végül 1991. február 15-én, az 1335-ben megtartott hármas királytalálkozónak is otthont adó visegrádi királyi palotában került sor, az államközi szövetség neve pedig szintén szimbolikusan, Visegrádi Együttműködés lett. A szervezet az országok külpolitikájának összehangolása mellett, fő célkitűzéseiként az euroatlanti csatlakozást, a demokrácia védelmét, valamint szovjet blokktól történő teljes elszakadást határozta meg.
A cikk végén a szerző kiemeli, hogy az elmúlt harminc év legsikeresebb államközi szövetségeként számon tartott Visegrádi Együttműködés érdekérvényesítő szerepe jelentősen hozzájárult a Varsói Szerződés felszámolásához, valamint nagymértékben megnövelte a tagországok érdekérvényesítő képességét a nemzetközi tárgyalások során, ami jelentősen hozzájárult a 2004-es euroatlanti integráció sikerességéhez. Az együttműködés sikerei között szerepel továbbá a tagállamok által 1992-ben létrehozott a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA) is, ami jelentősen megkönnyítette a tagállamok közti kereskedelmet, illetve a 2000-ben létrehozott Nemzetközi Visegrádi Alap is, ami tovább erősítette a tagországok közti kulturális és tudományos együttműködést. A Visegrádi Együttműködés legfontosabb sikere azonban, hogy annak „létrehozásával a három (később négy) ország ismételten hitet tett a Közép-Európa gondolat mellett, amely az azóta eltelt 30 évben több, a térséget ért kihívás esetében is bebizonyította, hogy azokat a közép-európai országok az összefogás segítségével, eredményesen tudták/tudják kezelni.” – zárja írását a szerző.
Balogh Gábor írása a 30 éve szabadon emlékév honlapján, itt olvasható
