A nagy sikerű Eötvös-előadások keretében ezúttal az európai új jobboldal alapító atyja, Alain de Benoist tartott előadást az Európai Unió válságáról a Terror Háza Múzeumban. A világhírű filozófus, író, a Francia Akadémia esszé-nagydíjasa előadásában kifejtette, hogy a 20. század során Európa elveszítette többezer éves identitását, amit tovább súlyosbított, hogy az Európai Unióban – a hatáskörök és illetékességek átláthatatlan bürokratikus rendszerén keresztül – demokratikus és társadalmi deficit keletkezett. Meglátása szerint, ha egyetlen szóval akarjuk jellemezni az Európai Unió mai állapotát, akkor az a szó nem lehet más, mint a „válság”: napjaink átmeneti korában Európa politikai, gazdasági, lelki, szellemi és erkölcsi válságban van.
Hatni akarunk a gondolatainkkal
A XXI. Század Intézet és a Polgári Magyarországért Alapítvány együttműködésének köszönhetően 2015-ben indult útjára a nagy sikerű Eötvös József-előadások című rendezvénysorozat. Az évről évre megrendezett, Magyarországon ritkán megforduló külföldi, illetve nagy tekintélyű hazai előadókat felvonultató programsorozat célja, hogy a résztvevők az adott témában legjáratosabb, leginkább lényeglátó és leghitelesebb értelmezők segítségével gondolkodhassanak el folyamatosan változó világunkról, a közéletet leginkább foglalkoztató aktuális kérdésekről.
A rendezvénysorozat idei vendége Alain de Benoist volt, aki a Sorbonne-on filozófiát, szociológiát és vallástörténetet tanult, majd a párizsi jogi karon politikatudományt és alkotmányjogot hallgatott. Az 1968-as diáklázadás napjaiban hasonló gondolkodású társaival együtt létrehozta az Európai Civilizáció Tanulmányozásának Csoportját (GRECE), és egy új jobboldali kultúra megteremtését tűzte ki célul, aminek keretében síkra szállt az európai őshonos népek kultúrájának megőrzése mellett, valamint élesen kritizálta az egyenlőséget, az amerikanizmust és a liberalizmust is. Benoist mindemellett elsőként írt az új világrend születéséről, amelyben a régi jobb- és baloldali szembenállás helyébe az európai nemzetek és a globalista elit harca lép. Eddig 120 könyve, 2500 cikke és 800 interjúja jelent meg.
Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika mellett immár Európában is háború dúl, ráadásul az egész világon egyre sűrűsödnek azok a politikai, gazdasági és társadalmi feszültségek, amelyek bármikor zavargásokká, vagy háborúkká válhatnak. Meglátása szerint miközben a fegyverek, a pénz és az energia feletti hatalom globális szinten megőrjíti az embereket, fel kell ismerni azt, hogy „a válságok évtizedében a szavak és a gondolatok ereje felbecsülhetetlen”. Schmidt Mária hangsúlyozta, hogy hét évvel ezelőtt az Eötvös előadás sorozat meghirdetésével azt üzentük, hogy a gondolatainkkal, a szavainkkal akarunk hatni, és hiszünk benne, hogy ennek van a legerősebb hatása.
„Nekünk, a gondolatok embereinek kell megmutatnunk, hogy nem a fegyver, a befolyási övezetek és a pénz a legfontosabb, hanem az hogyan élhetünk együtt békében, szeretetben és szabadságban” – fogalmazott.
Alain de Benoist-val kapcsolatban kiemelte, hogy a válságok kora megköveteli a szókimondást, és aligha lehet erre alkalmasabb személyt találni, mint a francia filozófus, akinek „mondatai világosak, érthetőek, logikusak, ám kemények.” Mint fogalmazott: az előttünk álló nehéz évtizeden pedig „semmi más nem visz át bennünket, mint a világos beszéd”. Kavecsánszki Ádám, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnök-főigazgatója köszöntőjében szintén csatlakozott ehhez a véleményhez, mivel meglátása szerint jelenleg semmi se lehetne aktuálisabb az Európai Unió válságának témájánál.
Globalisták és lokalisták küzdelme
Alain de Benoist a Miért került válságba az Európai Unió a globalizáció korában? című előadásában kiemelte, hogy noha Európának minden adottsága megvan ahhoz, hogy igazi hatalomként ismertesse el magát, egyelőre nem akarja vállalni ezt a történelmi felelősséget. Az elmúlt évtizedekben Európa eltékozolta több ezer éves identitását, és több évszázados civilizációját, értékeit nem hajlandó megvallani, amit tovább súlyosbít, hogy az Európai Unió védelmi és diplomáciai szempontból is alávetette magát az Egyesült Államok akaratának. Ha röviden akarjuk jellemezni az Európai Unió állapotát ebben az átmeneti korban, akkor a „válság” szóval tudjuk leginkább ezt megtenni.
Európa politikai, gazdasági, lelki, szellemi és erkölcsi válságban van – emelte ki.
Napjaink Európai Uniója, amely a tagállamok szuverenitásának leértékelésével törekszik centralizációra és egységesítésre, a globalista életmódot akarja egyoldalúan ránk erőltetni, azonban ez nem meglepő módon identitáspárti ellenállásba ütközik. Mint fogalmazott: „Minél messzebbre jut a globalizáció az egységesítésben, annál nagyobb lesz a széttagolás igénye; minél teljesebbé teszi a globálist, annál erősebb lesz a lokális igénye.” Így tehát a hatáskör-elvonással, lopakodó jogalkotással, valamint a szubszidiaritás elvébe való bürokratikus beavatkozással az Európai Unió kontraproduktív hatást ér el, és csak erősebb vágyat teremt a népekben, hogy kiálljanak identitásukért.
A túlbürokratizált unió újonnan azt az érzést kelti az európai nemzetek polgáraiban, hogy Európa egyre inkább a frankfurti bankárokat, a brüsszeli technokratákat és a hágai bírákat jelenti – fogalmazott.
Európa lebontása
A francia filozófus úgy vélekedett, hogy Európa „lebontása” már az 1990-es évek elején kezdődött, amikor a maastrichti szerződés ratifikációjáról szóló viták zajlottak. Az európai integráció gondolata lényegében a kezdetektől fogva a globalizációnak egy új lépcsőfokát képviselte, amely olyan sarokpontokra épült, mint a demokrácia szigorúan liberális meghatározása, a kollektív identitások tagadása és az elgyökértelenedés általánossá tétele. Benoist értékelése szerint négy alapvető hibával jellemezhető az európai építkezés: 1) az alapítók azon tévedése, hogy a gazdasági unió elkerülhetelenül politikai unióhoz vezet majd, és ennek fényében a politika és a kultúra helyett a gazdaságot és a kereskedelmet tekintették kiindulópontnak. 2) Az egységes Európát felülről próbálták létrehozni, nem pedig alulról. 3) Annak ellenére erőltették a gyors bővítést, hogy a tagjelölt országok erre felkészültek volna. 4) Még napjainkban sem került sor Európa határainak kijelölésére, és az európai integráció végcéljának megfogalmazására.
Azáltal, hogy az európai intézmények döntéshozói a gazdaság mellett foglaltak állást, demokratikus és társadalmi deficit előidézőivé is váltak, ami már az európai polgárok mindennapjait is meghatározza.
A francia filozófus arra is rávilágított, hogy nehéz komolyan venni azon vádakat, amelyeket az Európai Unió intézményei fogalmaznak meg a „jogállamiság” elvont elvei kapcsán a tagállamokkal szemben. Hiszen az Európai Bizottság gyakorlatilag minden ellenőrzés felett áll, az Európai Tanács nem tartozik számadással senkinek, az Európai Központi Bank elnökének kinevezését nem kell jóváhagynia a parlamentnek, míg az Unió Bíróságának bíráit a kormányok saját hatáskörükben választják ki. Napjaink Európai Uniója nem meri megvallani igazi értékeit, ez pedig azt vonja magával, hogy Európa a kontinens polgárainak szemében is túlságosan gyakran egy kísértetpolitikusokból álló Parlament, valamint egy mindenható technokratákból álló Bizottság képében jelenik meg.
Európa kollektív vakságban szenved
Európa identitásválságával kapcsolatban Benoist úgy fogalmazott, hogy „Európa általában véve is menekül a történelemtől, de még legfőképp a saját történelmétől.” Az európai vezetők az egyedüliek a világon, akik nem hajlandóak egy adott történelem, kultúra és kollektív sors letéteményesének tekinteni magukat, és ezért inkább azt hajtogatják, hogy a múlt nekik nem jelent semmit. Az európai vezetők még a kérdést sem akarják feltenni, hogy micsoda is voltaképpen Európa, és mi az identitása, hiszen attól tartanak, hogy ezáltal „diszkriminálnák” lakosaiknak egyik vagy másik csoportját. Éppen ezért a bizonyos „értékekre” való hivatkozás mindig „egyetemes” köntössel van eltakarva, és ily módon van elvárásként megfogalmazva minden nép felé ezeknek követése.
Amikor az Európai Unió vezetői az „érdekek” helyett az „értékekre” hivatkoznak, az csak még inkább rávilágít kollektív vakságukra, vagyis arra, hogy Európának fogalma sincs arról, hogy mihez is akar kezdeni.
Ennek hátterében pedig az identitásválság áll, aminek következtében sem megmondani, de egyébként tudni sem akarja Európa, hogy micsoda. Benoist szerint kellően szemlélteti mindezt, hogy az EU saját ipari és energetikai érdekeivel ellentétesen csatlakozott azokhoz a szankciókhoz, amelyeket az Atlanti-óceán túlpartján, Washingtonban találtak ki. Noha az európai népeket egyszer sem kérdezték meg a szankciókról, azonban azoknak árát ők fogják megfizetni: Nyugat-Európában nem lesz elég gáz, a gyárbezárások már kezdetét vették, az infláció mindenhol egyre nő, és recesszió felé halad az egész kontinens. A francia filozófus szerint Orbán Viktornak igaza volt, amikor úgy fogalmazott, hogy „az európai gazdaság tüdőn lőtte magát”, majd hozzátette: azonban az ár javát még csak ezután kell megfizetnünk.
