A baloldali pártok – releváns politikai mondanivaló kidolgozása helyett – a saját válságukkal vannak elfoglalva, illetve egyre élesebb küzdelmet vívnak egymással, így érdemben nem tudnak erősödni. Donáth Anna hétvégi felszólalásából, illetve az LMP és az MSZP kongresszusán elhangzott beszédekből kiderült, hogy a teljes összefogás lehetősége átmenetileg lekerült a napirendről. Gyurcsány Ferenc – a szintén hétvégén megtartott pártkongresszuson – világossá tette, hogy a baloldal leuralására készül, így várhatóan folytatódni fognak az átlépések a DK-ba. A mostani versengés ellenére a 2024-es helyhatósági választásokon szükség lesz valamilyen együttműködésre, amely az egykori MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára létrejövő, belső feszültségekkel terhelt DK–Momentum-tengely mentén formálódhat.
A XXI. Század Intézet elemzése rámutat arra, hogy középtávon a Demokratikus Koalíció és a Momentum dominanciaharcot fog vívni, míg a többi ellenzéki párt – vagy egy kockázattal teli önálló útra lépve, vagy pedig a DK-hoz alkalmazkodva – a túlélésért fog küzdeni.
A kormány az országgal, az ellenzék önmagával van elfoglalva
Miközben a jobboldal igyekszik megvédeni a munkahelyeket, a nyugdíjak értékét, a családtámogatási intézkedéseket, illetve küzd a lakosság számára komoly terhet jelentő infláció ellen, addig a baloldal csupán a saját problémáival van elfoglalva. Az Orbán-kormány a háború és az uniós szankciók okozta válságban tervszerűen cselekszik (a héten háromnapos stratégiai kormányülést tartanak), az ellenzéki pártok viszont destruktív magatartás követnek, illetve egyre élesebb versenyt folytatnak egymás között. Ebből kifolyólag a Fidesz stabilan tartja a vezető pozícióját, az ellenzék viszont nem képes új szavazókat bevonzani, csupán a Demokratikus Koalíció tudott a többi baloldali párt kárára erősödni, amit az év eleji közvélemény-kutatások is alátámasztanak.
Az ellenzéki pártok ma nehezebb helyzetben és rosszabb állapotban vannak, mint két évvel ezelőtt, mikor az összefogásban, az előválasztás megtartásában és a közös lista felállításában megállapodtak. Megújulás helyett ma csak látszattevékenységet folytatnak és hitelességi problémákkal küszködnek. Releváns mondanivaló hiányában egyes társadalmi csoportok elégedetlenségi mozgalmaira próbálnak rátelepedni (kata-tüntetés, pedagógussztrájk), majd a tüntetéseket igyekeznek kormányellenes demonstrációvá szélesíteni, ám az utcai politizálás és a szélsőséges hangnem kontraproduktív, inkább elriasztja az állampolgárokat.
„A magyarországi baloldali pártok válságát három SZ-szel írhatjuk le” – állítja Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója. Ezek a következők: 1) szervezeti vagy infrastrukturális, 2) szellemi-ideológiai, 3) személyi, azaz a párteliteket és vezetői képességüket érintő válság. Ez a három probléma egyenként is kudarcra ítéli a szereplőket, ám együttes hatásuk stratégiai hátránnyá ért össze, ami maradandónak bizonyult.
A választások után önálló útra lépett ellenzéki pártok válsága mára tovább mélyült, a baloldali pártelit önmagával van elfoglalva, ezért szükségszerűen nem tudnak megerősödni.
Gyurcsány egyeduralomra tőr, a többiek a túlélésben bíznak
A hétvégén 54. kongresszusát tartotta az LMP, évadnyitó rendezvényt szervezett az MSZP, „jövőértékelő” beszédet mondott a Momentumban jelenleg tulajdonképpen tisztázatlan státuszú Donáth Anna, végül tisztújító kongresszust és hagyományos évértékelő eseményt rendezett a Demokratikus Koalíció is. Ungár Péter, az LMP társelnöke elhatárolódott Gyurcsány Ferenctől, zöldpártiságot hirdetett, az MSZP pedig „baloldali fordulatot” ígért, majd kijelentették, hogy önállóan fognak indulni az EP-választáson. A Momentum rendhagyó rendezvényén Donáth Anna – az előzetes várakozásokhoz képest – nem fogalmazott meg konkrét cselekvési tervet, illetve az sem derült ki pontosan, hogy neki milyen szerepe lesz a jövőben.
Gyurcsány Ferenc ezzel szemben erődemonstrációt tartott a hagyományos évértékelőjén, ahol világossá tette, hogy a Demokratikus Koalíciót gyűjtőpártá kívánja formálni, így várhatóan folytatódni fognak az átigazolások.
Az ellenzéki pártok vezető politikusai a hétvégén egyértelműen kimondták, hogy a totális összefogás lehetősége átmentileg lekerült a napirendjükről.
Az egykori szivárványkoalíció pártjainak középtávon a megkülönböztethetőség elve lesz a kulcskérdés. Amelyik szervezet nem tud a Demokratikus Koalíciótól eltérő politikai mondanivalót felmutatni, annak megszűnik a létjogosultsága. Továbbá, amelyik párt nem lesz képes megfelelő szervezeti keretet és anyagi hátteret kínálni egy-egy politikus karrierje számára, az tovább fog zsugorodni, hisz Gyurcsány Ferenc folytatni fogja a konkurensek átcsábítását.
A Demokratikus Koalíció és a Momentum a domináns szerepért, a Jobbik, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd pedig a túlélésért fog középtávon küzdeni.
A DK–Momentum-tengely mentén szerveződhet az együttműködés
A választási kudarc után történelmi töredezettség alakult ki az ellenzéki oldalon, azaz soha ennyi baloldali szervezet nem versenyzett még a választópolgárok bizalmáért. Az önállóságra törekvő pártok közül az LMP zöldprogrammal, a Jobbik „konzervatív fordulattal”, az MSZP pedig „valódi baloldali politikával” igyekszik – egyelőre sikertelenül – kikerülni a válságból, míg a Párbeszéd Karácsony Gergely vélelmezett népszerűségére próbál építkezni. Az LMP-nek azonban nincs országos lefedettsége, a Jobbik identitásválságban van, szervezetei mára eltűntek, az MSZP hitelességi problémákkal küszködik, a Párbeszéd pedig továbbra is mérhetetlen szervezet.
A Demokratikus Koalíció mellett jelenleg csupán a Momentum tűnik életképes szervezetnek, ám lépéshátrányuk szembetűnő. A Dobrev Klára által megalapított árnyékkabinet ugyan új szavazókat nem hozott, de átrendezte a baloldali erőviszonyokat és megerősítette a DK pozícióját. A közelmúltban pedig több politikus lépett át a Momentumból a Demokratikus Koalícióba (időrendben: Déri Tibor, Újpest polgármestere, Bodrozsán Alexandra, a kecskeméti önkormányzat képviselője, Buzinkay György, a Momentum korábbi elnökségi tagja, és Juhász Béla, Sződliget első embere).
2024-es uniós választásokon vélhetően külön listán indulnak majd az ellenzéki pártok, de az egyidőben tartandó önkormányzati voksolásokon – a választási rendszer logikája miatt – együttműködésre lesz szükség.
Mivel megújulás továbbra sem várható, így egy lehetséges kooperáció az egykori MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára létrejövő, belső feszültségekkel terhelt DK–Momentum-tengely mentén születhet meg.
Az előttünk álló évben el fog dőlni, hogy milyen erőviszonyok mentén fog a Demokratikus Koalíció és a Momentum egymással versengeni, illetve alkalmanként együttműködni. A kispártok előtt két lehetőség áll, amiről a 2024-es választásokig dönteniük kell: vagy alkalmazkodnak a DK–Momentum-tengelyhez, vagy önálló útra lépnek. Előbbi esetében kénytelenek lesznek valamilyen formában mégis együttműködni Gyurcsány Ferenccel, így a saját arculatukat is elvesztik, a választók számára megkülönböztethetetlenné válnak, utóbbiban pedig azt kockáztatják, hogy kudarcot vallanak az EP-választásokon, így kiesnek a politika élvonalából.
