Megjelent a XXI. Század Intézet Új Idők című sorozatának legújabb kötete, Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika című műve. Van-e veszélyesebb az identitását vesztett, de Isten szerepére ácsingózó embernél? Lehetséges-e racionális politika, és ha igen, sikere megválthatja-e a 21. század modern emberét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kötet, amelyet a Terror Háza Múzeumban mutattak be a minap.
A könyv és szerzője méltatását Csejtei Dezső professor emeritus filozófiatörténész, fordító tartotta, aki laudációjának – Schopenhauer nyomán – az András Kairónál és Kairó után címet adta.
A Kairóhoz érkező Nílus a megérkezés, a célbaérés és egyben a beteljesülés szimbóluma is, Lánczi András új könyve pedig a filozófiatörténész szerint szintén ilyen beteljesedési pont, amely az eddig megtett hosszú utat is tartalmazza.
A laudáció ebbe a hosszú útba nyújtott betekintést, mikor felidézte a szerző és méltatója szakmai pályájának közös pontjait, és betekintést nyújtott Lánczi András két korábbi művének, a Konzervatív kiáltvány, valamint az Antikok és modernek vitája című kötetekbe. Bár Csejtei Dezső szerint a Politikai megváltás című kötettel a szerző „Kairóhoz érkezett”, hangsúlyozta, hogy a Nílus Kairó után is folytatódik, és azt javasolta Lánczi Andrásnak, hogy haladjon tovább egyenesen az eddig megtett úton.
A laudációt egy kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen a szerzőn kívül Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója, a kötet szerkesztője, valamint – egyben moderátorként is – G. Fodor Gábor, az intézet stratégiai igazgatója vett részt. Utóbbi azzal a felvetéssel nyitotta a beszélgetést, hogy a tárgyalt mű egy pesszimista hangvételű könyv, és azt kérdezte a szerzőtől, van-e még remény, vagy az a civilizáció, amelyben az emberi tudás és gondolkodás kereteit is elrendezzük, véget ért. A szerző erre úgy reagált, hogy a szándéka biztosan nem volt pesszimista, míg Békés Márton szerint a könyvre inkább az erősek pesszimizmusa jellemző.
Lánczi András hangsúlyozta, hogy az ideológia tönkretette a politikai filozófiát.
Ez a probléma azonban általában is érinti a filozófiát, sőt, kultúránk alappilléreit is, hiszen ma már nincs szükség sem Istenre, sem Természetre, de még az Ember is lecserélhetővé válik.
Békés Márton ennek nyomán kifejtette, hogy a szerző művét szíve szerint radikális könyvnek nevezné, azonban inkább a fundamentális kifejezést használja, mivel az az újrakezdésre, a politikai filozófia újra megalapozására tesz kísérletet.
