A háború okozta gazdasági nehézségek ellenére a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtótermékek jelentős, többmilliárd forintos bevételre tettek szert 2022-ben. Politikai hatékonyságuk ugyanakkor elmaradt a megrendelők elvárásaitól: olvasottságuk visszaesett és a kormány pozícióját sem sikerült meggyengíteniük. A balliberális pártok után médiájukat is elérte a politikai apátia, amelyet tömeges távozások kísértek. A balliberális oldal médiaorgánumai között végbemenő strukturális átrendeződés vélhetően a jövő évi önkormányzati és európai parlamenti választásokra való előzetes felkészülés jele.

A XXI. Század Intézet nagyelemzése a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtóorgánumoknál végbemenő strukturális átrendeződést veszi górcső alá, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mik lehettek a látványos átalakulás kiváltó okai és politikai céljai.

A külföldről finanszírozott média forrásai és donorjai

Habár a hazai balliberális oldal részéről általános politikai érv, hogy az ellenzéki újságírás anyagilag ki van véreztetve, a legfrissebb pénzügyi beszámolóik alapján a fontosabb ellenzéki sajtóorgánumok többmilliárd forintos bevételre tettek szert 2022-ben is.

A külföldi tulajdonban lévő M-RTL Zrt. 2021-ben 47,4 milliárd forint, 2022-ben 47,2 milliárd forint árbevételt realizált. Az RTL Services Kft. 4,5 milliárd forint árbevételre tett szert a megelőző év 4 milliárd forintjához képest, miközben az adózott eredménye 181 millió forintról 580 millió forintra növekedett 2022-ben. A HVG kiadója 2022-ben 4,5 milliárd forint nettó értékesítési árbevételt ért el, amely összeg 2021-ben még 4 milliárd 155 millió forint volt. A 444, a Qubit, valamint a Lakmusz kiadója, a Magyar Jeti Zrt. nettó árbevétele tavaly elérte az 1 milliárd forintot, amely komoly növekedésnek számít a 2021-es esztendőhöz képest, amikor még csak 847 millió forint volt ez az összeg. A Telex kiadója, a Van Másik Zrt. 2021-ben 441 millió forint, 2022-ben 195 millió forint nettó árbevételt ért el. 2021-ben 397 millió forint „támogatás” érkezett be a céghez, majd 2022-ben további 170 millió forint. A Gulyás Márton fémjelezte Partizán nevű YouTube-csatorna közel 500 millió forintból gazdálkodhatott 2022-ben. Az EzaLényeg portál működtetője, az Oraculum 2020 Kft. az Action for Democracy által utalt 1 milliárd 82 millió forint mellett egy másik forrásból is kapott hasonló nagyságrendű összeget, 887 millió forintot. Az adományozó egy svájci alapítvány volt, amely öt részletben küldött támogatást.

Intézetünk egy korábbi átfogó tanulmányában (TREND, 2023. 1. szám) bemutatta, hogy a többek között fentebb említett online tartalomszolgáltatók (444, Partizán, Telex), a teljes egészében külföldi tulajdonban vagy legalábbis finanszírozásban lévő médiumok (RTL, Szabad Európa) és a magukra tényfeltáróként-tényellenőrként tekintők (Átlátszó, Direkt36, K-Monitor és Lakmusz) közös jellemvonása, hogy egyaránt külföldi forrásokban részesülnek, összesített éves átlagban 25 és 100 százalék közötti arányban. A főbb csapásirányokat megvizsgálva egyértelmű következtetésként levonható, hogy a magyar médianyilvánosságban a külföldről finanszírozott tartalomgyártók kritikus szintet értek el.

A donorok között közvetlenül vagy áttételesen található a Soros György által irányított Nyílt Társadalom Alapítvány és annak alszervezetei, az Amerikai Egyesült Államok kormányügynökségei (NED, USAID) és budapesti nagykövetsége, a nemzetközi nonprofit alapítványhálózat és a globális nagyvállalati szektor szereplői. „Aki fizet, az rendeli a zenét” – vagyis felvetődik a gyanú, hogy a külföldről érkező támogatásokkal együtt politikai megrendelés is érkezik. Ez annál is inkább így van, mert a tanulmányban megvizsgált médiatermékek összesített átlagban 54 százalékban kifejezetten a Soros-hálózat álláspontjával összhangban álló kormányellenes üzeneteket fogalmaznak meg, s nem pusztán kormánykritikus véleményt közvetítenek. Ezek a sajtótermékek egyre látványosabban képviselik tehát a külföldi finanszírozók elvárásait, lényegében ellenzéki politikai aktivistaként viselkednek.

Mindazon túl, hogy a fennálló helyzet veszélybe sodorja a hazai médiaszuverenitást, hatással bír a balliberális ellenzék politizálására is. Az általuk felkarolt ügyek közül több is a baloldali ellenzék pártprogramjainak részét képezi, sőt az egyébként mérsékelt érdeklődést kiváló megmozdulások által bizonyos pártpolitikai funkciókat át is vettek.

A baloldali pártok után médiájuk is bomlik

A balliberális ellenzéki pártok egy évtizede a külföldről finanszírozott médiaorgánumokkal szimbiózisban igyekeznek nyomást gyakorolni a demokratikusan megválasztott kormányra. A delegitimációs törekvésekhez fűzött várakozások azonban rendre beteljesületlenek maradtak, melynek következtében a hátországban belső feszültség uralkodott el és megkezdődött valamiféle átrendeződés.

A kormányellenes sajtótermékek politikai befolyásában jelentős gyengülés mutatkozik, különösképpen a 444.hu nevű internetes portálnál, amely sokáig a Soros-hálózat zászlóshajójának számított. Megalakulásának éppen a tizedik évfordulóját ünneplő felület által képviselt aktivista újságírás ugyanakkor úgy tűnik, ennyit bírt: néhány hét leforgása alatt öt munkatárs hagyta el a szerkesztőséget, többek között a lapnál tapasztalt „toxikusan zaklató magatartásra” hivatkozva (Mészáros Zsófia vezető szerkesztő és Boros Júlia szerkesztő-újságíró, valamint Kiss Imola, Magyari Péter [Mészáros Zsófia élettársa – a Szerk.] és Szurovecz Illés újságírók).

Magyari Péter, mint kiderült, a magát „polgári konzervatívnak” nevező, de tendenciózusan a jobboldali kormányt támadó VálaszOnline.hu portálhoz igazolt, amely nyíltan az Egyesült Államok magyarországi nagykövetsége támogatásával tette közzé egyes írásait. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a 444 már korábban tapasztalt eredménytelensége okán a Direkt36 nevű – ugyancsak külföldi finanszírozásban részesülő, magát oknyomozónak tituláló – internetes portál még 2021-ben átköltözött a 444.hu-ról a Telex.hu-ra.

Ám utóbbi orgánumnál, amely pedig 2021–22-re látogatottságban a 444 helyére lépett, szintén látványosan megfigyelhetők a strukturális átalakulás jelei, miután eligazolt a laptól Munk Veronika tartalomfejlesztési vezető, egykori alapító–főszerkesztő, aztán távozott Haász János szerkesztő, továbbá Lovas Gergő, Rovó Attila és Tóth-Biró Marianna főszerkesztő-helyettesek, valamint lemondott a főszerkesztői pozícióról Dull Szabolcs, a Munk melletti másik alapító is, akinek a helyére Német Tamás lépett. Emellett kritikus időket él a Telexszel szimbiózisban üzemelő Transztelex nevű erdélyi portál, amely várhatóan meg is szűnik.

Változások történtek továbbá az Átlátszó szerkesztőségében is, amelynek egyik ismert újságírója, Sarkadi Nagy Márton a Szabad Európa Magyarország munkatársa lett, illetve eligazolt Gerner Péter, a kiadó atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. operatív ügyvezető igazgatója, a vállalkozás társügyvezetője is. Eközben a piacvezetői státuszát éppen elvesztő RTL Magyarország új marketing és kommunikációs igazgatója Baráth Péter, a WWF közép-európai régiós marketingigazgatói posztjáról érkező szakember lett. A pozíció 2023 februárjától betöltetlen volt, miután Szabó Zoltán (egykori indexes újságíró – a Szerk.) az addigi marketing és kommunikációs igazgató távozott.

A külföldi finanszírozók kiemelt projektjének számító Partizán ügyvezetője Schőn Edina június elsejével távozott a szervezettől, posztját pedig Pap Iván, a Partizán korábbi pénzügyi vezetője tölti be. Ennél is érdekesebb, hogy mindeközben a YouTube-csatorna vezetője, Gulyás Márton az amerikai nagykövetség meghívására (!) egy amerikai tanulmányúton vett részt. Mindennek következtében Gulyás új műsorok indításával kísérletezik, bővítve ezáltal a csatorna repertoárját és vélt új szerepkörét, ami nem más, mint a televíziós jelleg magára öltése, amellyel viszont konkurenciaként léphet fel a külföldről finanszírozott balliberális hálózaton kívül álló ATV-vel szemben is. Az elmúlt évben megszűnt a 168 Óra nyomtatott verziója, ám az online felületnél is gondok adódtak (főszerkesztő és hírigazgató távozott), a 24.hu-t is működtető Central Médiacsoport ellenben terjeszkedni tudott.

A politikai tehetetlenségből adódóan a balliberális ellenzéki pártok enerváltsága, politikai depressziója átterjedt a médiájukra is, amely bomlasztó hatással bírt az orgánumaikra nézve. A külföldről finanszírozott sajtótermékek színterén zajló mozgások hátterében azonban egyfajta strukturális átrendeződésnek is a szemtanúi lehetünk.

Az átrendeződés politikai okai és kilátásai

A balliberális ellenzéki pártok a politikai haszon maximalizálása céljából külföldről finanszírozott médiaorgánumokkal szimbiózisban igyekeznek destabilizálni a kormányt. Értelemszerűen, ha összeomlik az a politikai erő, amely masszívan támaszkodik a média támogató tevékenységére, akkor azt követően annak médiája esik el elsőként. Ennek legfőbb oka, hogy a sajtótermékek szerves politikai munkát végeztek, többnyire a pártok helyett. A politikai spektrum balliberális oldalán ugyanis a politikai színteret mára nem elsősorban a politikai pártok, hanem ezen szereplők alakítják, az ő diktátumaik az iránymutatók – röviden: nem a pártoknak van médiájuk, hanem a médiának pártjai. A balliberális ellenzéki térfél szempontjából tehát az első védvonal a média.

Vélhetően ebből adódhatott az a félreértett helyzet, hogy a sajtómunkatársak maguk is elhitték, hogy ők a cél s nem az eszköz. Holott számunkra, mint „informális szövetségeseknek”, csupán apparátusi szerep jutott, amely természete okán is a közvéleményformálásra helyezi a hangsúlyt a politikacsinálás helyett. Az elmaradt politikai teljesítmény mellett az ezzel való szembesülés is mély apátiába sodorhatta a médiát. Mindez előirányozott egy strukturális átrendeződést, amely egyfelől a helyzet adta belső feszültségből táplálkozott, másfelől abból a külső megrendelői szándékból, hogy a média közvéleményformáló ereje a jövőben nagyobb mértékben gyakoroljon hatást a politikai folyamatokra.

Az egyidejűleg megrendezendő két voksolás az aktuális politikai pozícionáláson kívül egy távlati téttel rendelkező folyamat része is: várhatóan selejtezőként is szolgál a 2026-as országgyűlési választásokra. A siker azonban kérdéses, mivel egy év telt el a legutóbbi országgyűlési választások óta, míg alig egy év múlva kettős megmérettetéssel néz szembe a balliberális ellenzék, amely egyelőre semmilyen előrelépést nem tett másfél évtizedes lemaradásának felszámolásában. Közben pedig úgy tűnik, az eddig általuk jól ismert, támogató újságírás szavatossági ideje is lejárt. A baloldali ellenzék és a kormányellenes média valójában egymást rántotta szakadékba. A baloldali pártok iránt határozottan csökken a társadalmi érdeklődés, az aktivista újságírás pedig szakmai és erkölcsi csődbe került.

Deák Dániel–Halkó Petra