Az orosz–ukrán háború rávilágított arra, hogy a globális Dél immár a világpolitikai folyamatok meghatározó tényezőjévé vált. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika államainak érdekeit mind Oroszország, mind pedig Ukrajna és nyugati támogatói kénytelenek figyelembe venni stratégiájuk alakításakor. Ezen a területen Moszkva kétségtelen előnyre tett szert és elérte, hogy a világ országainak többsége legalább baráti semlegességgel viszonyuljon hozzá. 2023-ra azonban Ukrajna és a Nyugat is felismerte a globális Dél jelentőségét, és most igyekeznek részben a maguk oldalára állítani annak országait.
A XXI. Század Intézet elemzésében a globális Dél háborúban játszott szerepét és Ukrajna közeledési próbálkozásait vizsgáljuk meg.
A globális Dél és a háború
Intézetünk az elmúlt időszakban sokat foglalkozott Afrika, Ázsia és Latin-Amerika államainak egyre nagyobb jelentőségével a globális geopolitikai arénában (elemzéssorozatunk összefoglalója, benne az országportrék linkjeivel ide kattintva olvasható). Bár ez a tendencia mozgatórugóit tekintve jórészt független az orosz–ukrán háborútól, az események alakulására kifejtett hatása ezen a téren is szemmel látható, sőt, a háború tette igazán egyértelművé, hogy a globális Dél megkerülhetetlen tényezővé vált.
Elsőként ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor kiderült, hogy az a nyugati állítás, miszerint „az egész világ összefogott Oroszország ellen”, egyáltalán nem igaz, és a Nyugat közeli szövetségesi körén kívül nem tudta mozgósítani a világ államait az általa fontosnak ítélt ügy támogatására.
A Nyugaton kívüli világ vezető államai – Kína, India, Törökország, Szaúd-Arábia, Irán, Brazília stb. – nem csupán nem csatlakoztak a Nyugat által meghirdetett szankciókhoz, de gyakran egyenesen növelték kereskedelmi forgalmukat Oroszországgal. India, Kína és Törökország az orosz energiahordozók fő felvásárlóivá váltak, Szaúd-Arábia pedig az Egyesült Arab Emírségekkel együtt partnernek mutatkozott abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok ellenkező irányú kérése ellenére csökkentsék olajkitermelésüket, magasan tartva ezáltal a piaci árakat.
Mindez persze nem jelenti ezen országok egyoldalú elköteleződését Oroszország irányába, mi több, bizonyos esetekben – saját gazdaságuk védelme érdekében – még a nyugati korlátozásokat is betartják, legalábbis annak látszatát keltik; így például Törökország lemondott az orosz MIR bankkártyarendszerről, a kínai UnionPay kivonult Oroszországból, és a BRICS-csoport tagjai által alapított Új Fejlesztési Bank is felfüggesztette oroszországi projektjeit. A világ országainak többsége kiáll Ukrajna területi egysége mellett is, sőt, Törökország még fegyvereket is átadott Ukrajnának.
Ezzel együtt is azonban a globális Dél országai igyekeztek megőrizni semlegességüket és Oroszországgal való jó kapcsolataikat, és mindezt saját érdekeik védelme mellett arra is fel tudták használni, hogy olykor közvetítőként lépjenek fel a harcoló felek között.
Ezen a téren kétségkívül Törökország járt az élen az elmúlt másfél évben. A Belarusz területén lezajlott első találkozók után tavaly márciusban Isztambulban folytatódtak az orosz–ukrán béketárgyalások, amelyek ugyan nem vezettek békeszerződéshez, de Oroszország kivonulásához Ukrajna északi megyéiből igen. Szintén Törökországban, a törökök és az ENSZ közvetítésével hozták tető alá tavaly nyáron az úgynevezett fekete-tengeri gabonaegyezményt, amelynek keretein belül lehetővé vált az ukrán gabona exportja három fekete-tengeri kikötőn (Csernomorszk, Juzsnij, Odessza) keresztül közel egy éven át. Továbbá Törökország szerepet játszott több fogolycsere-megállapodásban is, így például abban, amely során a Mariupolban harcoló azovosok egy része visszakerült Ukrajnába. Szintén szerepet vállalt a humanitárius jellegű tárgyalásokban Szaúd-Arábia, amely néhány orosz fogságba került, ukrán kötelékben harcoló külföldi katona szabadon engedésében működött közre.
Ezek az államok tehát kisebb, de gyakorlati eredménnyel járó lépéseket tettek a konfliktus enyhítésének érdekében, ráadásul a velük való kapcsolatok fontossága miatt álláspontjukat Kijev és Moszkva is kénytelen figyelembe venni. Ezt a tényt felismerve a globális Dél államai közül többen saját béketervvel is előálltak.
Déli tervezetek és az ukrán békeformula
Az ukrán vezetés tavaly ősszel közölte 10 pontos békeformuláját, amelyet a területükön zajló háború lezárásához vezető folyamat sorvezetőjének tekintenének. A formulában szerepel a nukleáris, az élelmezési és energetikai biztonság, az összes fogoly hazaengedése, az ENSZ alapokmányának betartása és a területi egység helyreállítása, az orosz csapatok kivonulása, a háborús bűnösök felelősségre vonása, a háború okozta környezeti károk elhárítása, az eszkaláció megakadályozása, valamint a háború végeztével annak szerződéses rögzítése.
A háború évfordulóján Kína állt elő egy 12 pontos tervezettel az ukrajnai konfliktus politikai megoldása kapcsán, júniusban pedig afrikai államok egy csoportja nevezte meg a Dél-afrikai Köztársaság vezetésével saját 10 pontos béketervét. A két tervezet közös elemei közé tartozik az országok szuverenitásának tiszteletben tartása, a tárgyalások folytatása Oroszország és Ukrajna között, a különböző humanitárius kérdések megoldása és a gabonakereskedelem folytatólagosságának biztosítása. Némileg eltérő javaslattal állt elő június elején Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter, aki demilitarizált zóna kialakítását és a vitatott területeken ENSZ által ellenőrzött népszavazások megtartását javasolta. Lula da Silva brazil elnök megválasztása után nem sokkal, már 2023 elején felajánlotta közvetítői szolgálatait, ugyanakkor ő és az ügyben általa megbízott tanácsadója, Celso Amorim volt külügyminiszter is többször hangsúlyozta, hogy Oroszország érdekeit is számításba kell venni a konfliktus megoldásánál. Majd augusztus elején sajtóértesülések szerint Szaúd-Arábia is tett egy javaslatot, amelyben Ukrajna területi egységének tiszteletben tartása mellett az azonnali tűzszünet és a fogolycserék lebonyolítása jelentik a fő pontokat.
A két álláspont között több átfedés van, így elvi szinten mind Ukrajna, mind a globális Dél államainak többsége egyetért Ukrajna területi egységének tiszteletben tartásában, a humanitárius kérdések megoldásának fontosságában és a kockázatok csökkentésében.
Fontos különbséget jelent azonban, hogy míg Ukrajna az orosz csapatok azonnali kivonulását követeli és ezt a béketárgyalások előzetes feltételének tekinti, addig a nem nyugati államok szerint elsősorban azonnali tárgyalásokra és adott esetben azonnali tűzszünetre lenne szükség.
Annak érdekében, hogy a felek közötti nézetkülönbségeket áthidalják, több egyeztetésre is sor került. A globális Dél állásfoglalása az ukrajnai háború kérdésében azért is fontos Kijev számára, mert egyrészt, mint a fentebbi példákból kiderült, legfőképp tőlük várható, hogy gyakorlati kérdésekben közvetítőként léphetnek fel Ukrajna és Oroszország között, és így elmozdulást érhetnek el olyan kérdésekben, mint a gabonakivitel vagy a fogolycserék, másrészt pedig az Oroszország elszigetelésére irányuló minden erőfeszítés hiábavaló marad mindaddig, amíg ezek az országok nem fordulnak el Moszkvától.
A béketervek megjelenése egybeesett az ukrán–déli kapcsolatkeresés fokozódásával. Májusban előbb Celso Amorim brazil különmegbízott utazott Kijevbe, majd Li Hui, Kína korábbi moszkvai nagykövete látogatta meg – többek között – az ukrán fővárost, június közepén pedig egy magasrangú afrikai delegáció tárgyalt Ukrajnában Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök vezetésével. Többoldalú egyeztetésekre is sor került, előbb június 24-én Koppenhágában, majd augusztus 5-6-án a szaúd-arábiai Dzsiddában, amelyeken többek között Brazília, India, Dél-Afrika, Szaúd-Arábia, Törökország vett részt, amelyekhez a szaúdi találkozón már Kína képviselője is csatlakozott. A találkozók azonban konkrét eredmény nélkül zárultak, a sajtóban pedig az is felvetődött, hogy Ukrajna a második esemény során már lemondott arról, hogy formuláját egyben fogadtassa el a déli államokkal. Bár Kijev ezt természetesen cáfolta, azt az ukrán vezetőség maga is elismerte, hogy egy-egy országot egy-egy pont megvalósításába vonna bele elsődlegesen közreműködőként.
Utolsó nekifutás?
Míg a koppenhágai és dzsiddai találkozók kevés eredményt hoztak Ukrajna számára, addig az indiai G20-csúcstalálkozó szeptember elején egyenesen hidegzuhanyként érhette Kijevet. Azon túl, hogy eleve meg sem hívták Volodimir Zelenszkijt a találkozóra – a tavalyi indonéziai csúccsal ellentétben –, a tagállamok által kiadott közös nyilatkozatból kikerült az orosz agresszióra történő utalás (amely ugyan már tavaly is csupán azzal a kitétellel szerepelt a dokumentumban, hogy az egyes tagországok álláspontja a kérdésben eltér), ráadásul az állásfoglalás egyformán kiállt az orosz és ukrán mezőgazdasági termékek szabad exportjának biztosítása mellett. Így egyértelműen kiderült, hogy a vezető nem-nyugati államok nem kívánnak konfrontálódni Oroszországgal, és ez nem csupán Kínára, hanem Indiára is igaz, hiszen a dokumentumba belekerülő megfogalmazás, miszerint a G20 nem a biztonsági problémák megoldásának platformja, kimondottan Újdelhi álláspontjának tekinthető.
De az is világossá vált, hogy a gabonakereskedelmi megállapodás oroszok általi felmondása – amelyet az ukrán kikötők elleni támadássorozat követett – szintén nem vezet majd az Oroszország és a globális Dél közötti kapcsolatok megromlásához.
Pedig erre lehetett volna esély, hiszen Törökország és Kína is az ukrán gabona fő felvásárlói közé tartoztak az egyezmény ideje alatt, mindkét ország kiállt a megállapodás folytatása mellett, és annak felmondását az afrikai vezetők, így a dél-afrikai és az egyiptomi elnök is bírálta a szentpétervári Oroszország–Afrika csúcson Vlagyimir Putyin jelenlétében. A gabonapiac azonban viszonylag stabil maradt, Moszkva pedig jelezte, hogy kész katari és török közvetítéssel 1 millió tonna gabonát juttatni a legszegényebb afrikai államok részére. A nem-nyugati államok pedig úgy tűnik, elfogadták az orosz álláspontot, és ahogy a G20 nyilatkozatból kiderült, tulajdonképpen támogatják, hogy a Nyugat teljesítse Oroszország követeléseit a mezőgazdasági kereskedelem területén a gabonaegyezmény újraindításának érdekében.
Ezek után úgy tűnt, Kijev végleg lemondott arról, hogy a világ nagyobbik részét a maga oldalára állíthatja. Előbb Volodimir Zelenszkij elnök bírálta a La Nacion című argentin lapnak Brazília elnökét, Lula da Silvát, amiért Brazília szerint Oroszország biztonsági érdekeit is figyelembe kell venni a jövőbeli békénél. Zelenszkij azt mondta, szélesebb látókörűnek hitte a brazil elnököt, akinek szerinte nem kellene Putyin álláspontját képviselnie. Mindezt azután közölte az ukrán elnök, hogy egy Ukrajna és Latin-Amerika közötti csúcstalálkozó fontosságát hangsúlyozta.
Még messzebb ment azonban Mihajlo Podoljak, az Elnöki Iroda tanácsadója, aki az ukrán vezetés egyik szócsövének tekinthető az elmúlt másfél évben.
Podoljak egy interjúban arról beszélt, hogy India és Kína gyenge intellektuális potenciállal rendelkezik és nem képesek elemezni lépéseik következményeit.
Mindkét ország, valamint Törökország kapcsán is elmondta, hogy keresnek ugyan a háborún, azonban nem értik a jelenkort. Bár később az elnöki tanácsadó Twitteren visszakozott és az említett országok nagyhatalmi potenciálját dicsérte, a hír eljutott az érintett államokba, amelynek következtében Kína például még magyarázatot is kért Kijevtől.
Ennek ellenére Ukrajna tesz még egy kísérletet, hogy közeledjen a globális Dél vezető államai felé, mégpedig az ENSZ new yorki közgyűlésének ideje alatt. Volodimir Zelenszkij már megérkezett New Yorkba és találkozott is Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnökkel, valamint brazil közlések szerint Lula da Silvával is személyesen beszélheti meg kifogásait az ukrán elnök. Ezenkívül vélhetően még több, eddig be nem jelentett találkozója is lesz az ukrán elnöknek az ENSZ magas szintű hete alatt. Bár kétséges, hogy Kijev tényleges fordulatot tud elérni ezen országok álláspontjában, a baráti semlegességük megőrzése éppúgy fontos lehet számára, ahogy Moszkva számára is.
Ebben segíthet több tényező is. Egyrészt a déli államok sem érdekeltek a háború további eszkalációjában – különös tekintettel az atomfegyverek bevetésére –, sem abban, hogy erőszakos területi változásokat illetően precedens szülessen. Szintén fontos Kijev számára, hogy ezeknek az országoknak is számos jelentős befektetése van Ukrajnában. Segíthetnek a személyes kapcsolatok is, például a nemrég kinevezett védelmi miniszter, Rusztem Umerov ismeretségei, aki a hírek szerint mind a török, mind a szaúdi felső vezetésben jó összeköttetésekkel rendelkezik. Ami egészen biztosan nem segít, az a kijevi vezetés részéről már nem egyszer megtapasztalt kioktató és követelőző hangnem, amelyet a globális Dél államai ma már a Nyugat vezető államaitól sem fogadnak el, így Ukrajnától végképp nem fogják.
