A 21. században az élet minden területére a hibriditás a jellemző, és ez alól a háborúzás sem kivétel. A távoli jövő és a régmúlt egyszerre van jelen: a harctéren egymással párhuzamosan érvényesül a valós idejű műholdas felderítés és pilóta nélküli technológia, valamint a lövészárokhadviselés és az élőerő bevetése. Van a háborúzásnak örökérvényű művészete vagy mindenestül új szemlélet uralkodik a 21. században? A Mozgásban Mire készüljünk? című sorozatának soron következő adásában a jövő háborújáról és a háború jövőjéről esett szó, amelynek vendége Porkoláb Imre dandártábornok, a védelmi innovációért felelő miniszteri biztos volt.

Porkoláb Imre már a beszélgetés elején leszögezte, hogy egy rendkívül komplex és kiszámíthatatlan világban élünk, a változások terén pedig napjaink paradigmaváltásai nemcsak jóval összetettebbek, de gyorsabban is zajlanak le. A geopolitikai helyzet drasztikusabban képes változni, a nem-állami aktorok szerepe kezd felerősödni, továbbá a szárazföld és tengerek mellett az űr, a kibertér és lassan az emberi elme is kezd hadszíntérré válni. A technológia egyre olcsóbbá válásával a hadszínterek száma is megnövekedett, száz dollárból lehet már olyan drónt gyártani, amely többmilliós eszközök elpusztítására képes. Ezzel a vetélytársakat arra lehet kényszeríteni, hogy védelmük érdekében drágább eszközöket fejlesszenek ki, ami által a gazdasági hadviselés is felértékelődött. Noha a szatellit felderítés, a drónoktól származó valós idejű pontos adatok és az információ gyors terjedése által a prezíciós csapások felértékelődtek, napjainkban még mindig célszerű hibrid háborúról beszélni, mivel „a háború jellegét meghatározó alapvető premisszák nem változtak, annak dinamikáját még mindig az emberi akaratok adják” – hangsúlyozta.

Példaként említette, hogy Magyarország Kormánya 2016-tól nagyértékű high tech eszközöket kezdett el vásárolni és már fejleszteni is, továbbá a védelmi ipar gyártási tevékenységet folytat többek között Gyulán és Zalaegerszegen. A védelmi innováció jelenlétét hazánkban jól mutatja, hogy mostanra a kutatóintézetekben és kisebb vállalkozásokban olyan tudás halmozódott fel, amelyet a hadsereg képes lehet idővel becsatornázni, hogy a haza védelméhez valamilyen termékkel vagy módon ezek a nem-állami szereplők is hozzá tudjanak járulni.

Porkoláb Imre azt is kiemelte, hogy manapság sok vita folyik arról, hogy a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése és a hadviselésben betöltött egyre meghatározóbb szerepe következtében a technológia által helyettesíthetők-e a hadvezérek. Ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy „azt a fajta szakértelmet, ami hosszú évtizedek tapasztalatán alapul egy hadvezérnél, nem lehet semmivel sem pótolni”. Hozzáfűzte, hogy a sikeres stratégia-alkotáshoz elengedhetetlen az előrelátás és az innováció, valamint az, hogy a haderőépítésnél és a képességfejlesztésnél mindig a trend irányát kövessék. Szintén kulcspontnak tekinthető a stratégiai agilitás, amely mostanra 4–5 évre rövidült le, s ez egyben azt is jelenti, hogy egy generációváltást ennyi idő alatt kell megugrani. Harmadik pontként Prokoláb a stratégiai hálózatok fontosságát hangsúlyozta:

Vagyis az ipar és a gazdaság teljesítőképessége legalább annyira fontos a viszontagságos időszakok átvészelésében.

A nemzeti képességek figyelembevétele és fejlesztése, a high tech ismeretekre való támaszkodás és a trendek követése kulcsfontosságú, hiszen most is háború dúl a szomszédos Ukrajnában, valamint Izraelben, a Balkánon pedig közel sem nyugodt a helyzet. Továbbá, ha a Száhel-övezetben komoly konfliktus alakul ki, akkor a jelenlegi migrációs nyomásnál jóval súlyosabb nehezedik majd Európára. „Mindez pedig csak a jéghegy csúcsa, és bármikor kialakulhat olyan globális helyzet, hogy Magyarország kénytelen lesz megvédeni magát és a szövetségeseivel együtt garantálni a békét és a biztonságot” – zárta gondolatait Porkoláb Imre.