Nagy port kavart Szlovákiában a negyedik Fico-kormány egyik első intézkedése, aminek részeként kezdeményezte a Különleges Ügyészi Hivatal (Úrad Špeciálnej Prokuratúry, ÚŠP) megszüntetését. A 2004-ben alapított intézmény működése már hosszú ideje komoly vitákat generált az országban, aminek hitelessége már annak megalapításától kezdve megkérdőjelezhető volt. Az eredetileg a korrupció visszaszorításának érdekében létrehozott hivatal vezetői az elmúlt években ugyanis több alkalommal éppen annak gyanúja miatt voltak kénytelenek magyarázkodni, emellett pedig több jelenlegi kormánytag ellen is alaptalan vádakat megfogalmazva indítottak vizsgálatokat. A kormány javaslata miatt ennek ellenére azonnal ellenzéki tüntetéssorozat kezdődött több szlovák nagyvárosban, de az Európai Bizottság részéről is jogállamisági bírálatok érték a szlovák kormányt. Mindez új politikai frontvonalat nyithat a szuverenista célokat megfogalmazó Fico-kormány és a föderalista álláspontot képviselő brüsszeli bürokraták között, ami várhatóan még inkább kiéleződik majd a következő években.

Korrupciógyanús működés

A 2004 decemberében alakult ÚŠP – csakúgy mint több más országban található, hasonló korrupcióellenes hivatal – eredetileg a Legfőbb Ügyészség részeként, de attól részben függetlenül működő, a korrupció visszaszorítására létrehozott intézményként jött létre Szlovákiában. Az ÚŠP élén több mint tizenöt évet eltöltő Dušan Kováčik vezetése alatt számos megkérdőjelezhető döntés született. Ilyen volt többek között, amikor 2014-ben, a Gorilla-ügy kirobbanásakor Kováčik több ízben is akadályozni próbálta a hatóságokat a nyomozások során, emellett pedig a hivatalban eltöltött ideje alatt több mint hatvan ügy került lezárásra érdemi kivizsgálás nélkül. Az említett esetek miatt Kováčikot az évek során folyamatos kritikák érték a szlovák politikusok részéről, több ízben pedig tüntetésekre is sor került, amelyeken a különleges ügyész lemondását követelték.

Kováčik helye az ÚŠP élén azonban ennek ellenére egészen a Kuciak-gyilkosság után elkezdődött korrupcióellenes nyomozások kezdetéig megkérdőjelezhetetlen volt. A 2018-tól kezdődő, számos magasrangú tisztiviselő börtönbüntetését eredményező vizsgálatok kapcsán végül azonban Kováčikot is letartóztatták, miután a vád szerint a Különleges Ügyészi Hivatal vezetőjeként Kováčik több alkalommal is ügyek eltussolásával és dokumentumok kiszivárogtatásával akadályozta a korrupció elleni nyomozást, amiért cserében ötvenezer eurónyi kenőpénzt kapott az ügyben érintettektől. A bíróság végül nyolc év börtönbüntetésre ítélte a letartóztatása után nem sokkal lemondásra kényszerült volt különleges ügyészt, akinek további százezer eurós pénzbüntetést is meg kell megfizetnie a jövőben.

Nem maradt azonban sokáig az ÚŠP élén a Kováčikot váltó Daniel Lipšic sem, aki végül 2023 decemberében mondott le a Különleges Ügyészi Hivatal vezetéséről. A 2015-2016 között még a korábbi miniszterelnök, Igor Matovič pártjának (OĽaNO) tagjaként politizáló – és az ő miniszterelnöksége alatt az ÚŠP élére kerülő – Lipšic az utóbbi hónapokban több alkalommal is komoly vitákba keveredett az újonnan megválasztott Fico-kormány tagjaival, akiknek politikusai ellen korábban több alkalommal is – mint utólag kiderült – alaptalan vádakat fogalmazott meg. Az ÚŠP megszüntetésének hírére végül Lipšic saját maga ajánlotta fel a lemondását, miután kiderült, hogy a kormány a szervezet megszüntetését tervezi, mert annak döntéseivel kapcsolatban a szlovák Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága több esetben is komoly problémákat állapított meg.

Belföldi tüntetések és brüsszeli aggodalom

A december elején napvilágot látott döntés végül mind a parlamentben, mint pedig a választópolgárok körében hatalmas vitát váltott ki, aminek hatására az ország több pontján is tüntetéssorozat kezdődött. A többek között Pozsonyban és Kassán is kirobbant demonstrációk mögött álló három ellenzéki párt – a Progresszív Szlovákia (PS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Szabadság és Szolidaritás (SaS) – politikusai a kormány bírálata mellett, az ÚŠP megszűnéséről szóló javaslat visszavonását, valamint Robert Fico és Peter Pellegrini lemondását követelték.

A hazai diáktüntetésekre több szempontból is hasonlító, leginkább a közösségi médiák csatornáin szerveződő megmozdulások végül január 11-én is folytatódtak. A szintén több nagyobb városban megszervezett demonstrációkon a kormány ismételt bírálata mellett, a decemberi, pozsonyi tüntetésen már (kampány)beszédet tartó volt külügyminiszter, Ivan Korčok (SaS) népszerűsítése is tovább folytatódott, aki még nyáron jelentette be, hogy elindul a március 23-án esedékes köztársaságielnök-választáson. A tüntetésen ezúttal is az első sorokban résztvevő Korčok támogatásának több politikus is nyíltan hangot adott az esemény alatt, a tömegből pedig többen is a volt külügyminisztert támogató jelszavakat skandáltak.

A politikus látványos előtérbe helyezése arra enged következtetni, hogy az ellenzéki pártok az államfőválasztás közeledtével egyre inkább a hivatalosan polgári jelöltként induló, ám a liberális pártok támogatását egyértelműen maga mögött tudható Ivan Korčok kampányának elősegítésére igyekeznek felhasználni a kormányellenes demonstrációkat, amiken a jövőben várhatóan az államfőjelölt is egyre nagyobb szerepet kaphat.

A szlovákiai tüntetésekkel párhuzamosan azonban az Egyesült Államok szlovákiai nagykövete és az Európai Unió is aggodalmát fejezte ki az ország jogállamiságának állapotával kapcsolatban. Didier Reynders, az igazságügyekért felelős uniós biztos az Európai Parlament plenáris ülésén bírálta a szlovák kormány döntését, és kijelentette, hogy “Az Európai Bizottság nem fog bizonytalankodni, hogy megtegyen minden olyan intézkedést, amely az uniós jog tiszteletben tartásának biztosításához szükséges, beleértve az uniós költségvetés hatékony és eredményes felhasználását, valamint az unió pénzügyi érdekeinek védelmét.” Fico válaszul az uniós pénzekkel történő általános nyomásgyakorlásról és a hazai ellenzék EP képviselőinek kártékony tevékenységéről beszélt a szlovák sajtónak, majd hozzátette, hogy az ÚŠP megszüntetése sem a jogállam kérdésébe, sem pedig az európai jogba nem ütközik, valamint felszólította az USA pozsonyi nagykövetét, hogy tartózkodjon a szlovák belügyekbe történő beavatkozástól.

Mindez azért fontos, mert a Különleges Ügyészi Hivatal kormány által indítványozott megszüntetésének, várhatóan márciusig elhúzódó kérdése egy kizárólagosan nemzeti hatáskörbe tartozó ügy, a szervezetnek ráadásul az EU több tagállamában nincs is hivatalos megfelelője. Ebből kifolyólag az Európai Uniónak az uniós jog szerint nincs ráhatása a kérdésre, ami miatt hivatalosan nincs miért felelősségre vonnia a szlovák kormányt. Az Európai Unióhoz való csatlakozással ugyanis a többi tagállamhoz hasonlóan Szlovákia sem mondott le a szuverenitásáról, csupán bizonyos állami hatásköröket gyakorol közösen más tagállamokkal. Mindebbe pedig az ÚŠP megszüntetéséhez hasonló kérdések egyáltalán nem tartoznak bele. Vagyis a Reynders által megfogalmazottak jól példázzák azt az Európai Unióban az utóbbi években általánossá vált nyomásgyakorlási eljárást, amely során az uniós tisztviselők az EU-s pénzek jogtalan visszatartásával igyekeznek zsarolni a számukra nem megfelelő döntéseket hozó politikusokat és különböző jogállamisági eljárásokkal igyekeznek ellehetetleníteni a renitens kormányokat.

Több országban is a korrupció melegágyai a hasonló szervezetek

Nem Szlovákia azonban az egyetlen ország, ahol az elmúlt években több korrupcióval kapcsolatos ügyben is elmarasztalták az ÚŠP-hez hasonló szervezeteket, vagy annak vezetőit.

Észak-Macedóniában például 2015-ben hozták létre a Különleges Ügyészi Hivatalt (Specijalno Javno Obvinitelstvo, SJO), aminek feladata a korrupciós ügyek vizsgálata mellett, a korábbi miniszterelnök, Nikola Gruevski és a kormánytagok elleni vádak kivizsgálása volt. A hivatal élére kinevezett Katica Janeva azonban már 2019-ben lemondásra kényszerült, miután kiderült, hogy az SJO vezetőjeként szoros kapcsolatban állt a nem sokkal korábban letartóztatott Bojan Jovanovski és Zoran Milevski macedón üzletemberekkel, akik az SJO vizsgálatai során több alkalommal is pénzt csaltak ki a vádlottaktól a kedvezőbb ítéletért cserébe. A különleges ügyész emellett hivatalos dokumentumok megsemmisítésével is segítette a két üzletembert, ráadásul a 2017-ben hatalomra került, baloldali Zaev-kormánnyal is szoros kapcsolatot ápolt, ami egyértelműen sértette az SJO működésével kapcsolatosan eredetileg megfogalmazott pártatlanság alapelvét.

Hasonló korrupciós vádak láttak napvilágot azonban a Romániában megalakult hivatallal szemben is. A Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA) néven létrehozott intézmény az évek során több alkalommal is olyan vádiratokat fogalmazott meg politikusokkal – többek között erdélyi magyar polgármesterekkel – szemben, amelyekről később kiderült, hogy teljesen alaptalanok voltak, illetve felvették annak gyanúját, hogy valójában politikai megfontolások, vagy lejáratok céljából készültek. A DNA emellett törvénytelen módon a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) is folyamatosan együttműködött, aminek keretében 2005–2016 között közel hatmillió román állampolgárt hallgattak le illegálisan.

Mindemellett 2020-ban a DNA egyik volt ügyészét, Mircea Negulescut is letartóztatták, akit többek között tanúk megfélemlítésével, zsarolással és bizonyítékhamisítással vádoltak meg a hatóságok. Az ügy kapcsán azonban a később végül felmentett Negulescu mellett, a DNA korábbi vezetője, a jelenleg Európai Főügyészként tevékenykedő Laura Codruţa Kövesi is gyanúba keveredett, akinek a neve több mint tizenöt korrupciós aktában szerepelt a hivatali ideje alatt. A vádak ellenére azonban Kövesit végül a DNA éléről történő leváltása után szinte azonnal az Európai Főügyészség legfőbb ügyészének választották, a 2019-ben kezdődő hivatali ideje alatt pedig ez idáig közel 2000 feljelentést és 350 korrupciós vizsgálatot kezelt.

Konklúzió

A korrupció leküzdésének érdekében Közép- és Kelet-Európában – főképp a Nyugat nyomására – megalakított Különleges Ügyészi Hivatalok és azok vezetői tehát jól láthatóan rendre komoly vádakkal néznek szemben a környező országokban. Noha a Szlovákiában működő ÚŠP megszüntetése mögött az említett okok mellett vélhetően politikai indokok is állnak (hiszen ebben az esetben a SMER és a Hlas politikusai ellen folytatott vizsgálódások is megszűnhetnének), annak eddigi működése mindenképp hitelességi és összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel.

Az Európai Unió által folytatott újabb nyomásgyakorlási kísérlet így egyértelműen az uniós vezetők akaratával már eddig is többször szembeszálló negyedik Fico-kormány ellehetetlenítésére szolgál, ami jól beleillik abba a Brüsszel által már több éve alkalmazott eljárásrendszerbe, amelynek célja a szuverenitásukat védő kormányok megbuktatása.

Az elmúlt években napvilágot látott korrupciós botrányok és letartóztatások ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy az ÚŠP a korrupció megszüntetésének elősegítése helyett, mára sokkal inkább annak melegágyaként szolgál Szlovákiában, amit a vezetői – a saját meggazdagodásuk mellett – többnyire politikai ellenfeleik semlegesítésére igyekeztek felhasználni.