Jogállamiság vagy korrupció – az Európai Unió intézményei több mint két évtizede minden eszközzel arra törekednek, hogy lerázzák magukról a számonkérés bármely formáját, helyette pedig a tagállamokat tegyék a vizsgálódások és ellenőrzések tárgyává. A finn néppárti európai parlamenti képviselő, Petri Sarvamaa várható kinevezése az Európai Számvevőszék tagjai közé egyfelől sérti a jogállamiságot, hiszen a közéleti tevékenységében eltökélt és elvakult módon Magyarország ellehetetlenítésén munkálkodó politikus semmilyen tekintetben nem felel meg a számvevőkkel szemben támasztott olyan jogi és etikai elvárásoknak, mint például a tárgyilagosság, szakmaiság és függetlenség. Másfelől azonban ez a személyi döntés azt a célt is szolgálja, hogy az EU intézményei egyre inkább eltereljék a Számvevőszék jelentette kontroll irányát saját magukról a tagállamokra. Brüsszel bármennyire is igyekszik elfedni az igazságot: a korrupció akkor is bűncselekmény, ha az EU intézményeiben történik.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése górcső alá veszi, hogy a brüsszeli bürokrácia hogyan tekint el a demokratikus és jogállamisági alapelvektől abban az esetben, ha az uniós intézményrendszerbe merülnek fel problémák velük kapcsolatban.

Az Európai Számvevőszék eljárása intézményközi önellenőrzés

Az Európai Számvevőszék az 1975-ös Brüsszeli Szerződés alapján jött létre, hivatalosan 1977 októberében kezdte meg működését. Megalakulását követően még nem volt az Európai Unió, illetve az Európai Közösségek része, hanem sokkal inkább egy külső ellenőrként működött. 1992-ben a Maastrichti Szerződés az uniós intézmények közé emelte, azóta tehát az EU működése feletti audit jóindulattal is csak önellenőrzésnek vagy belső ellenőrzésnek tekinthető, amelyet az intézmények közötti viszonossági kapcsolatok határoznak meg.

A számvevőkkel kapcsolatos előírás, hogy feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek legyenek, nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől, eljárásukat pedig elméletileg az Unió általános érdeke kell, hogy vezesse. Számos etikai előírás is vonatkozik rájuk, mint a függetlenség, a tárgyilagosság, az integritás, a megfelelő kompetencia, szakmaiság, bizalom és átláthatóság – legalábbis elméleti szinten, hiszen több olyan esetről tudunk, ahol ezek a kritériumok az uniós intézményekben szokásos módon az elmélet szintjén maradtak. Ilyen volt a korábbi német néppárti EP képviselő Klaus-Heiner Lehne ügye, akivel kapcsolatban az a vád merült fel, hogy számvevőszéki tagsága mellett jelenleg is aktívan politizál a CDU düsseldorfi szervezetében és visszaél a számvevői költségtérítéssel. Ennél sokkal súlyosabb problémára vetített fényt Karel Pinxten liberális belga politikus, korábbi védelmi és mezőgazdasági miniszter esete, aki 2006 és 2018 között a Számvevőszéknél töltött két ciklusa alatt nemcsak aktívan részt vett a belga nemzeti politikában, de egy többszázezer eurós költségvetési visszaélést és biztosítási csalást is elkövetett az Európai Bíróság ítélete szerint.

„Most vagy soha” – írja bejegyzésében Petri Sarvamaa, a Néppárt finn európai parlamenti képviselője, amikor január első hetében aláírásgyűjtésbe kezdett az európai parlamenti képviselők között annak érdekében, hogy a jogállamisági eljárás keretében Magyarországot megfosszák szavazati jogától az Európai Tanácsban. A finn képviselő, aki legjelentősebb politikai eredményének a Magyarországnak járó uniós források felfüggesztését, jövőbeli célkitűzésének pedig a tagállamok költségvetési számonkérésének fokozását tekinti, 2023 szeptembere óta az Európai Számvevőszék tagjelöltje. Annak a szervezetnek, amelynek lassan ötven éve az lenne a feladata, hogy biztosítsa az uniós intézmények szabályszerű és elszámoltatható működését, ellenőrizze az uniós források elköltését. Tony Murphy, az Európai Számvevőszék elnöke oly módon hárította el a finn jelölttel kapcsolatos aggodalmakat, hogy valóban szerepel az etikai alapelvei között a „függetlenség és objektivitás”, a számvevőszék eme követelményei azonban csak attól kezdve lépnek életbe, amikortól kezdve Sarvamaa annak tagja lesz, azaz 2024. június 1-től. Milyen más volt az uniós jog értelmezése 2019-ben, amikor az akkori magyar biztosjelöltön az európai értékrendet és integritást visszamenőlegesen kérte számon az Európai Parlament a meghallgatások során…

A tagállamokra tolná a költségvetési felelősséget az EU

Az elmúlt évtizedek gyakorlata, a Katargate botrány és egyéb visszaélések ismeretében jogos a kijelentés: „kecskére káposztát” bízunk azzal, ha valódi ellenőrzést várunk az EU egyik intézményétől az uniós pénzügyek elköltése felett. A Számvevőszék tevékenysége azonban még ebben a formájában is veszélyt jelent a brüsszeli bürokrácia működésére és céljaira nézve. Szúrhatja az uniós tisztviselők szemét, hogy a számvevők több alkalommal számonkérték rajtuk a civil szervezetek finanszírozását. A Számvevőszék becslései szerint a Bizottság az EU költségvetésének 1,7 %-át és az uniós fejlesztési alapok 6,8 %-át civil szervezeteken keresztül hajtja végre. A 2014–2017 közötti időszakban a Bizottság mintegy 11,3 milliárd eurónyi összeget adott a civil szervezetek kezelésbe, ennek ellenére azonban az így kezelt uniós források elköltése nem átlátható, mivel a Bizottság nem követte nyomon megfelelően e szervezetek működését a programok végrehajtása tekintetében, különösen a nonprofit szervezetek határokon átnyúló tevékenysége során.

A tavaly közzétett európai számvevőszéki jelentés az Európai Unió 2022-es évi gazdálkodásáról pedig még ennél is súlyosabb visszásságokra mutat rá. A Számvevőszék szerint az EU költségvetését jelentős, több mint 6 milliárd euró összegre rúgó tervezési és elszámolási hiba terheli. Jelentéséből olyan csalások és rendszerszintű brüsszeli korrupciós mintázatok rajzolódnak ki, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a Katargate brüsszeli korrupciós botrány csak a jéghegy csúcsát jelenti.

Nem véletlen, hogy az így kialakult helyzetben az uniós intézmények egyre inkább szabadulnának a felettük gyakorolt kontrolltól és a tagállamokra tolnák át az elszámolással kapcsolatos felelősséget. 2022-ben az Európai Számvevőszék különjelentést készített a tagállamok költségvetési gazdálkodása feletti lehetséges fellépésről. Az ügy európai parlamenti jelentéstevője éppen Petri Sarvamaa volt, aki már több alkalommal kinyilvánította, hogy az uniós pénzek elköltése terén elsősorban a tagállamok eljárását szükséges vizsgálni. A Sarvamaa-féle jelentést alátámasztó parlamenti tanulmány azt is kiemeli, hogy az uniós Szerződések által a Számvevőszékre ruházott széles körű felhatalmazás úgy is értelmezhető, hogy a Számvevőszék nemcsak az EU intézményeinél férhet hozzá információkhoz, végezhet helyszíni ellenőrzést vagy fogalmazhat meg előírásokat, hanem ezt a tagállamok vonatkozásában is megteheti.

Rendkívül veszélyes irányt jelent mindez az uniós intézmények elszámoltathatóságának szemszögéből, hiszen saját bőrünkön tapasztalhattuk, miként vált a jogállamisági eljárás a közösségi intézmények jogszerű működését biztosító eszközből az uniós tagországok politikai alapú számonkérésének instrumentumává. Az 1990-es évekig az európai jogállamisági gondolkodás arra a kérdésfeltevésre irányult, hogy a közösségi intézmények jogszerűen működnek-e, megfelelően képviselik-e a tagállamok érdekeit és biztosítják-e az állampolgárok alapvető jogainak tiszteletben tartását. A keleti bővítésre való felkészülés – és az újonnan csatlakozó országok megregulázására irányuló törekvés – jó indokot kínált az EU bürokratái számára, hogy maguk helyett a tagállamokat tegyék a jogállamisági vizsgálat tárgyává és lehetőséget teremtsenek a nyomásgyakorlásra olyan ügyekben, mint például a migráció, a genderkérdés vagy éppen a háborúpárti álláspont erőltetése. Ugyanakkor az Európai Unió erőforrásait a közös költségvetés alapozza meg és a tagállamok biztosítják. Ennélfogva a tagországok felé kell elszámolniuk az EU intézményeinek, nem pedig fordítva.