A Kommentár folyóirat legfrissebb, 2024. évi 2. száma a közérdeket állítja fókuszába, amely alatt államszervezési elvet, kormányzati filozófiát, alkotmányjogi konstrukciót és gazdaságpolitikai működésmódot egyaránt ért. A 2010 óta létező Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapgondolata, vagyis a közösségelvűség egyaránt jelenti a nemzeti keretek megerősítését, a családok és a gyermekek védelmét, valamint az állami szuverenitás érvényesülését. Mindez belefoglalható a közérdek fogalmába, ami nem más, mint a közjó legmagasabb rendű megnyilvánulása.

A Kommentár folyóirat legújabb lapszáma a „közérdek” címszava alatt e fogalom alkotmányjogi, család- és gazdaságpolitikai vetületét, valamint az ezek képviselete mögött meghúzódó érték- és érdekharmónia témáját dolgozzák fel.

Nemzeti érdekérvényesítés

A közérdek a jog és a politika egyik lényeges fogalma, amelynek jelentős jog- és politikaelméleti, valamint közgazdasági irodalma van, mégis rendkívül nehezen definiálható. A legegyszerűbb meghatározás szerint a közérdek a közösség által akart jó. Dezső Tamás assziriológus, történész, az MCC Migrációkutató Intézet főigazgatója, a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumának elnöke Érdekvezérelt és értékvezérelt társadalmak című írásában azon meggyőződését fejti ki, miszerint a baloldali/liberális filozófia (progresszió) által megtestesíteni hivatott globális tőkebefektetői érdekek „nem az emberek hétköznapi érdekeivel összhangba hozható valódi értékek, hanem elvont és az emberek hagyományos, hétköznapi érdekeivel és értékeivel szembemenő, azoknak ellentmondó elméletek”. Ennek leplezése érdekében a progresszió mindent elkövet, hogy elhitesse az emberekkel, hogy ők valójában egy valamennyi más társadalmi berendezkedést, értéket és filozófiai irányzatot meghaladó, azok felett álló, értékvezérelt társadalomban élnek.

A tőkebefektetői érdekek mögött birodalmi logika húzódik meg. „A kisebb, homogénebb, koherensebb rendszerek dacolni tudnak a globális tőkebefektetői érdekek szolgálatába állított értékekkel, sőt hiteles alternatívát is tudnak állítani” – mutat rá a történész. Jellemzően e közösségek esetében kisebb a polgárok és a döntéshozók érdekei között a távolság (érdekharmónia), amelynek következménye, hogy a meghozott (gazdaság)politikai döntésekben kirajzolódó értékeket is sajátjuknak érzik az emberek (értékharmónia). Dezső úgy látja, hogy az általa felvázolt birodalomelméleti példa és a politikai életben egyre több helyütt megerősödő szuverenista erők által képviselt politika is annak bizonyságául szolgál, hogy a globalista ideológiával szemben a polgárok érdekeit és értékeit hiteles módon képviselő lokális, nemzeti politika és gazdaságpolitika bizonyul a legjobb ellenszernek.

Hogy egy ország milyen sikerrel tudja felvenni a baloldali/liberális filozófiával szembeni küzdelmet, nagyban befolyásolja az ország jogrendszere, melynek alapja az alkotmány. Az alkotmány megkülönböztetett jelentőségére tekintettel ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója Újjászülető magyar alkotmányosság című írásában a magyar alkotmányfejlődést tekinti át az első magyar írott alkotmány megszületésétől a közérdek szempontú Alaptörvény megalkotásáig. A történeti áttekintés alapján szembetűnik, hogy a 2011. április 25-én elfogadott Alaptörvényt megelőző több mint kilenc évtizedben teljes mértékig önállóan, külső kényszertől mentesen megalkotott írott alkotmánya nem volt hazánknak. Tudniillik, a rendszerváltoztatás környékén hiába volt közmegegyezés abban, hogy az országnak egy új, elvi alapon felépített alkotmányra van szüksége, mégis csupán az 1949-es, szovjet mintájú alkotmány reformjára került sor. Ezzel együtt már a rendszerváltoztatás hajnalán az Alkotmánybíróság „az emberi méltóságot és a hagyományos nemzeti alapértékeket háttérbe szorító és a liberális eszméket, különösen pedig a szólásszabadság primátusát végletekig kiterjesztő” magatartása okán súlyosan sérült az értékharmónia. Ráadásul „a 21. század, illetve ez idő tájt megjelenő, a nemzeti-keresztény értékeknek hadat üzenő globális lét- és világértelmező doktrínák újfajta kihívásokat eredményeztek” – olvassuk. Ezekre tekintettel az alkotmányjogász megállapítja, hogy az Orbán-korszak kezdetén elkerülhetetlenné vált a magyar alkotmányosság közérdek központú újraértelmezése.

A 2010. évi országgyűlési választások eredményeként a nemzeti oldal alkotmányozó többséggel rendelkezett a törvényhozásban, mely lehetőséget teremtett, hogy az egykori kommunista térség országai közül utolsóként Magyarország is lecserélje a szovjet mintájú alkotmányát. A parlamenti többség élt is a felhatalmazással, elfogadta Magyarország Alaptörvényét. Az alkotmányozás nemcsak a rendszerváltoztatás jogi értelemben vett lezárásaként, de „a teremtés rendjéből fakadó fogalmak jelentését viszonylagossá tevő minapi ideológiai folyamatok és gondolatkészleteik nyugati világban megvalósuló szélsőséges előretörésével” szembeni állásfoglalásként is értelmezhető.

A család és a nemzet védelme

A globalista érdekek kizárólagosságát hirdető progresszióval szemben a hagyományos értékek, mint amilyen a család és a nemzet, jogi és politikai védelemre szorulnak. A lapszám szerzői e küzdelem elméleti és jogi kereteinek felvázolása mellett a polgárok mindennapjaiban tetten érhető (szak)politikai eredményeket és sikereket is bemutatják. „Amilyen a család, olyan a nemzet és olyan az egész világ, amelyben élünk” – idézi Szent II. János Pál pápa szavait Fűrész Tünde jogi okleveles szakközgazdász, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért elnöke, aki Család: A legszemélyesebb közérdek című írásában rámutat, hogy Európa a demográfiai tél napjait éli. A globalista érdekeket képviselő aktorok szerint e helyzet kezelése kizárólag a migrációs politika, más szóval a bevándoroltatás útján történhet. Ugyanakkor már adatok is igazolják, hogy a demográfiaváltoztatási stratégia e formája kizárólag átmeneti javulással jár.

„A népességfogyás migrációval való megállításának illúziója, azaz a »demográfiai idealizmus« érvényét vesztette” – szögezi le. Miután a Willkommenskultur megbukott, az európai zöldek által előszeretettel hangoztatott ökológiai katasztrófára történő hivatkozással indokolják a gyermekvállalás ellen folytatott harcot és igazolják a bevándoroltatás primátusát a családtámogatásokkal szemben. „Adjuk fel az évezredes értékeinket, változtassuk meg a szokásos magatartásainkat és tagadjuk meg önmagunkat azáltal, hogy még az utódainkról is lemondunk” – összegzi Fűrész Tünde a sötétzöldbe öltözött progresszió józan észnek és nemzeti-lokális érdekeknek ellentmondó követeléseit.

Van azonban más út is: „Magyarország 2010 óta tartó példája bizonyítja, hogy olyan nagy horderejű változások közepette is, mint amilyen […] a woke-ideológia terjedése, van lehetőség a hagyományos családi értékek védelmére”. Fűrész szerint a gyermek- és családellenes, értékromboló nyugati jelenségek elleni védelem eszköze a társadalmat összefüggő rendszerként védő és szolgáló folyamatos családközpontú fejlesztés, azaz a munkavállalás és a gyermekvállalás támogatása, ezáltal pedig a családok anyagi biztonságának megteremtése.

Márpedig a munkavállalási kedv nemcsak a demográfiai fordulat szempontjából érdekes, hanem a középosztályosodást vizsgálva is. György László közgazdász, kormánybiztos, a Neumann János Egyetem docense Meritokratikus magyar modell című írásában amellett érvel, hogy egy ország akkor lesz erős és sikeres, ha a középosztályt szélesíti. A szerző A középosztály forradalma – Meritokratikus stratégia a 21. századra címmel megjelent könyvének rövidített és szerkesztett részleteként közreadott publikációjában hangsúlyozza, hogy a meritokratikus magyar modell az esélyegyenlőség megteremtését tartja alapértékének, melyből következik, hogy „a politika elsődleges célja, hogy megerősítse és kiszélesítse azt a középosztályt, melynek munkájával és kockázatvállalásával önmagát, családját és tágabb értelemben vett otthonát építette fel és építi tovább”.

A 2010 utáni magyar gazdaságpolitika e célt szem előtt tartva a meritokratikus jövedelemátcsoportosítás mellett döntött. A közgazdász véleménye szerint az új családtámogatási formában megnyilvánuló gazdaságpolitikai filozófia és gyakorlat, miközben aktívan hozzájárul a demográfiai fordulat eléréséhez, a középosztályosodás szempontjából is sikeresnek mondható: 2010 után másfélszeresére bővült a hazai középosztály mérete, valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek is mérséklődtek.

A Kommentár 2024/2. lapszámának tartalomjegyzéke elérhető a folyóirat honlapján. A lapszámbemutatót 2024. június 18-án, 18:00 órakor rendezik a Magyar Nemzeti Múzeumban.