A június 9-ei választási eredmények jelentős átrendeződést hoztak az ellenzéki oldalon. A DK, amely korábban a baloldal megkerülhetetlen ereje volt, elvesztette szavazóinak felét, míg szövetségesei, az MSZP és a Párbeszéd, valamint a Jobbik, szinte teljesen eltűntek a politikai térképről. Bár a Momentum még tartogathat meglepetéseket, eddig nem volt példa arra, hogy egy 5 százalék alá zuhant párt visszaszerezze korábbi támogatottságát. Az LMP-t több meghatározó politikusa is elhagyta a nyáron, míg mások maradtak és harmadikutas megoldást ajánlanak. Hogyan jutott idáig a tizennégy éven keresztül létező ellenzék, és mi következik ezután?

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a június 9-i kettős választás után bekövetkezett ellenzéki átrendeződést vizsgálja, szélesebb összefüggésben a 2024 előtti baloldali pártok helyzetével, különös figyelmet fordítva a pártok 2026-os túlélési esélyeire.

Bukás után összezárás: DK-stratégia a túlélésre 

A 2024-es európai parlamenti választások és a legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a baloldal vezető ereje mára kispárttá zsugorodott, amelynek célja inkább a 2026-os országgyűlési választások átvészelése, mintsem a kormányváltás. Míg öt évvel korábban az önállóan induló DK-lista 557 ezer szavazatot kapott, idén az MSZP–DK–Párbeszéd közös listára csupán 367 ezren voksoltak, ami kevesebb, mint a 2019-es szavazatszám fele. Az előző ciklusban a baloldalnak öt EP-képviselője volt (DK: 4, MSZP: 1), míg most mindössze két mandátumot sikerült megszerezniük. A legnagyobb aggodalmat az összefogás szerény 8 százalékos eredménye jelenti, amely jól mutatja a baloldal visszaesését. Az MSZP népszerűsége a felmérések szerint mindössze 2 százalék, ami azt jelenti, hogy a DK egymaga már közel van az 5 százalékos parlamenti küszöbhöz.

A fővárosi közgyűlésben sem jobb a DK helyzete: míg 2019-ben hétfős frakcióval támogatták Karácsony Gergely főpolgármestert, mostanra három főre zsugorodtak, ráadásul a főpolgármester mögötti biztos többség is elveszett. Karácsony egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a DK­-val kötött együttműködést a „választók felülírták” június 9-én. Tovább borzolja a kedélyeket a DK-s vezetésű Óbuda korrupciós ügye. Az elszenvedett választási kudarc ellenére Gyurcsány Ferenc nem mondott le pártelnöki tisztségéről és hangsúlyozta, hogy a felelősségvállalás nem azonos a lemondással. Szerinte a DK közössége erős maradt s a vereségből tanulva folytatják a munkát. A pártvezetés úgy véli, ők nem hibáztak, a vereség nem a párt hibája, hanem a körülmények eredménye. Ezzel együtt nincs helye a pártban azoknak, akik Gyurcsány távozását követelik, ők kizárásra számíthatnak. Hasonlóan kezelik a pártot kritizáló sajtóorgánumokat is: a 444.hu egyik éles hangvételű cikke után a DK támadást indított a lap ellen, sőt Gyurcsány Ferenc nyilvánosan „politikai ellenfélként” jelölte meg őket.

Feledésbe merülő posztkommunisták: az MSZP vége

A Magyar Szocialista Párt, amely 1994-ben még az ország legnagyobb politikai ereje volt, 2006 őszétől kezdve jelentősen meggyengült. Utolsó választási sikerét a 2006-os tavaszi országgyűlési választásokon érte el. Azonban Gyurcsány Ferenc vezetésével a kampány során a választókat félrevezették: olyan ígéreteket tettek, amelyekről tudták, hogy nem tartják be, valójában megszorítások, adó- és áremelések, valamint juttatások megvonása következett, és a 2006-os ősz, az őszödi beszéddel és a rendőrterrorral. Az MSZP népszerűsége ettől kezdve folyamatosan csökkent, kormánypártból középpárttá, majd mára kis- s végül törpepárttá zsugorodott.

2019-ben az MSZP a Párbeszéddel közös listán indult és körülbelül 230 ezer szavazatot kapott, ami már akkor is csupán 6,61 százalékos támogatottságot jelentett. Összehasonlítva ezt az idei, DK-val kiegészült baloldali lista 8 százalékos eredményével, a szavazatszám csak 137 ezerrel nőtt, ami nem számít jelentős előrelépésnek. Az augusztusi és szeptemberi közvélemény-kutatások sem adnak okot a bizakodásra: az MSZP jelenleg mindössze 1-2 százalékon áll, jóval a parlamenti küszöb alatt. A Fővárosi Közgyűlésben is csupán egyetlen képviselőjük maradt, Tüttő Kata, korábbi főpolgármester-helyettes.

Az MSZP eredményességét és népszerűségét nagymértékben befolyásolta a párt vezetőinek tehetsége. A kétezres évek második felétől kezdve azonban e téren is súlyos hiányosságok mutatkoztak. Korábban az MSZP vezetése karakteres, rutinos politikusokból állt, mára ezek a politikusok kiöregedtek, háttérbe szorultak. Az MSZP eljelentéktelenedéséhez hozzájárult, hogy miközben a politika egyre inkább perszonalizálódik, a karizmatikus aktorok helyét többnyire harmadvonalbeli, kevésbé tehetséges szocialisták vették át. Emellett a párt elvesztette saját, erős politikai hangját és vízió híján a szavazók egy része más baloldali pártokhoz, különösen a Gyurcsány Ferenc vezette DK-hoz pártolt át. Több MSZP-s politikus, köztük polgármesterek és önkormányzati képviselők is átléptek a DK-ba, vagy függetlenként folytatják, mint például Őrsi Gergely, a párt II. kerületi polgármestere. Az MSZP éveken át tartó leépülése az idei választásokon mutatkozott meg igazán, amikor olyan mértékű szavazatvesztést szenvedett el, ami már a létét fenyegeti.

Megszűnés útján a Párbeszéd

A Párbeszéden kívül a rendszerváltoztatás óta még nem volt példa Magyarországon olyan pártra, amely soha nem indult önállóan választáson, mégis frakcióval rendelkezett az Országgyűlésben. Az LMP-t elhagyó politikusok által 2013-ban létrehozott Párbeszéd sokáig meghatározó szereplő volt a baloldalon, köszönhetően a politikai alkuknak és a sikeresen szereplő fővárosi, valamint egyéni választókerületi politikusoknak. Azonban a párt jövője az EP-választások eredményei alapján egyre bizonytalanná vált.

A Párbeszéd komoly kihívások előtt áll, különösen a következő választásokra való felkészülés során. Az EP-választások és a baloldal széttöredezettsége világossá tette, hogy a párt önállóan nem képes stabil választói bázist kiépíteni. Támogatottsága nagyrészt Karácsony Gergely főpolgármester népszerűségén alapul, aki továbbra is kulcsfontosságú alakja a baloldalnak, a háromból az egyik társelnöke, Tordai Bence viszont távozott. Ez megmagyarázza, hogy bár a pártot a közvélemény-kutatások 0 százalékra mérik, Karácsony Gergely mellett Barabás Richárd társelnök is tagja tudott maradni a Fővárosi Közgyűlésnek. Karácsony a választások után elsőként vetette fel egy új baloldali politikai közösség létrehozásának szükségességét, amely a széttöredezett baloldali pártokat egyesítené. A parlamenti választásokra vonatkozó 5 százalékos bejutási küszöb miatt – ami két párt szövetsége esetén 10, három párt esetén pedig 15 százalék – a főpolgármester javaslata racionálisnak tűnik.

Egy múló Momentum

A Momentum Mozgalom, amely egykor az ellenzék vezető erejévé akart válni, 2019-es sikeréhez képest komoly vereséget szenvedett a június 9-ei EP-választáson: elveszítette szavazói felét, eredménye több mint 6 százalékponttal maradt el a korábbi közel 10 százaléktól. Ennek következtében korábbi két EP-mandátumuk helyett egyet sem szereztek. Az önkormányzati választásokon sem értek el jelentős sikert, hiszen kiestek a Fővárosi Közgyűlésből, és csak három budapesti kerületben (Józsefváros, Terézváros, Zugló) tudtak polgármestert adni. A választási kudarc után a párt elnöksége lemondott, a küldöttgyűlés pedig Tompos Mártont választotta elnöknek, aki szoros versenyben, mindössze három szavazattal győzte le Fekete-Győr Andrást, a párt alapítóját. Az eredmény rávilágít arra, hogy a Momentum nemcsak politikai válságban van, hanem szervezetileg is megosztott. Tompos kevesebb beszédet és több cselekvést ígért, hangsúlyozva a szabadelvű és cselekvő politika szükségességét. Az új elnök célja, hogy visszaszerezze a választók bizalmát, különösen a városokban és a progresszív szavazók körében​.

A Momentum visszaesése azonban nem volt meglepő; valójában inkább a 2019-es kimagasló szereplésük volt kivételes. A párt támogatottságának visszaesését részben a Tisza Párt térhódítása magyarázza, de hozzájárultak a párt szervezeti és személyi hiányosságai is. Például a felkészületlenség okán emlékezetessé vált politikusi nyilatkozatok és felszólalások, a belső feszültségek és elnökválságok, valamint az elhibázott stratégia és az ebből fakadó hitelességvesztés is szerepet játszottak.

A liberális pártok szerepe a magyar belpolitikában a rendszerváltoztatás óta egyébként is folyamatosan csökkent, az utolsó önállóan parlamentbe jutó liberális párt a Szabad Demokraták Szövetsége volt 2006-ban. Bár egy-egy liberális politikus, mint Fodor Gábor vagy Bősz Anett feltűnt a magyar törvényhozásban, az újabb liberális formáció, a Magyar Liberális Párt soha nem rendelkezett érdemi támogatottsággal, és parlamenti mandátumot csak a baloldali összefogás részeként, listáról nyertek. A Momentum eredetileg nem egy ideológia mentén, hanem annak megakadályozására jött létre, hogy hazánk rendezhesse a 2024-es olimpiai játékokat. Bár a sikeres NOlimpia-kampányt követően 2019-ben az EP-választáson politikai tényezővé váltak, és csatlakoztak a liberális ALDE európai pártcsaládhoz, hosszú ideig inkább centrumpártnak nevezték magukat.

Aztán a legutóbbi országgyűlési választások során, a baloldali összefogás részeként, bejutottak a nemzeti törvényhozásba, és önálló frakciót is alakíthattak. Azonban akkor sem a liberális mivoltuk volt a központi üzenet, hanem a kormányváltást hangoztatták. Figyelembe véve a korábbi eredményeket, a felvázolt tendenciákat, és azt, hogy a liberális fogalom Magyarországon szitokszóvá vált, nehezen érthető, mi vezette Donáth Annát, amikor a Momentumra „Magyarország liberális pártjaként” kezdett büszkén hivatkozni. Épp akkor, amikor a liberális értelmiség jelentős része inkább Magyar Péter mögé sorakozott fel. Az elhibázott döntések nem maradtak következmény nélkül: a Momentum sem az Európai Parlamentbe, sem a fővárosi közgyűlésbe nem jutott be.

A párt ráadásul nem vonta le a megfelelő tanulságokat a választási vereségből. Míg korábban Donáth a Tisza Párt standjánál mosolyogva fotózkodott, Tompos pártelnökként adott első interjújában arról beszélt, hogy hajlandóak lehetnek visszalépni a Tisza Párt javára egyes egyéni választókerületekben. A párt politizálása egyelőre abban merül ki, hogy a Magyar Péter által felvetett témára egy kis késéssel reagálnak, így nem látszik, mitől állna meg a párt lejtmenete.

A „lelkét vesztett” Jobbik letűnése

A nemzeti radikális pártként indult Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely országos ismertségre a 2006-os események során tett szert, a 2010-es országgyűlési választások után közepes méretű parlamenti párttá vált. Ezt követően 2013 őszén megkezdődött az úgynevezett néppártosodási kampány, amely a szélsőjobboldali stratégia irányváltását jelentette. Ezt Vona Gábor, a párt akkori elnöke indította el, aki 2016-ban így jellemezte a folyamatot: „a Jobbik lelkét, amelyet 2006 után az én vezetésemmel adtunk ennek a közösségnek, most az én vezetésemmel vettük el.” Vona abban bízott, hogy a néppártosodás révén a kormánypártok érdemi kihívójává válhatnak, ám még Simicska Lajos támogatásával sem sikerült elérniük a 20 százalékot a 2018-as országgyűlési választáson. Vona Gábor ezt követően lemondott, és a nemzeti jellegét vesztett párt támogatottsága meredeken csökkenni kezdett.

A Jobbik egykori nemzeti radikális szavazói, akik korábban határozottan ellenezték a baloldallal való együttműködést, a Mi Hazánk Mozgalomban találták meg új politikai otthonukat, míg azok a szavazók, akik nyitottabbak voltak a baloldal felé, elfordultak a párttól. Ez a tendencia világosan megmutatkozott a június 9-ei EP-választáson: a 2009-es 427 ezer szavazathoz képest mindössze 45 ezer voksot kaptak, így még az 1 százalékos eredményt sem érték el. Bár Gyöngyösi Márton pártelnök korábban kijelentette, hogy lemond, ha nem sikerül képviselőt juttatniuk az EP-be, a történelmi vereség ellenére végül nem távozott az elnöki székből, arra hivatkozva, hogy „megváltoztak a körülmények.” Ugyanakkor a júliusra kiírt tisztújításon már nem indult, és a kongresszus végül a közvélemény számára ismeretlen Adorján Bélát választotta meg pártelnöknek. A Jobbik jelenleg még 8 képviselővel jelen van az Országgyűlésben, és a nyarat belső szervezeti átalakításokkal, valamint politikai stratégiájuk újragondolásával töltötték. Ennek ellenére egyre valószínűbb, hogy a párt, amely újabban Jobbik–Konzervatívok néven fut, 2026-ra elveszíti országos politikai szerepét.

Harmadik út?

Az EP-választáson az önállóan induló LMP kevesebb mint 1 százalékos eredményt ért el, mindössze 40 ezer szavazatot gyűjtve. Ez a teljesítmény messze elmaradt a 2009-es EP-választásokon, akkor még parlamenten kívüli pártként elért sikerüktől. Ungár Péter pártelnök tisztában volt vele, hogy országos szinten nem számíthatnak kedvező eredményre, így a főpolgármesterválasztáson saját jelöltet indított, a tömegközlekedés- és rendpárti Vitézy Dávid személyében. Ez a váratlan lépés majdnem sikeres is volt, végül azonban, a szavazatok második újraszámlálása után, Karácsony Gergely mindössze 293 szavazattal megnyerte a főpolgármesteri posztot. A külföldi machinációk hozzájárultak az LMP elvszigeteléséhez, a kampány egyik legnagyobb meglepetése számukra ugyanis az volt, hogy az LMP-t is magába foglaló Európai Zöld Párt nem Vitézyt támogatta, hanem riválisát, Karácsony Gergelyt. Ez az európai és a magyar zöldek közötti kapcsolat megromlásához vezetett, és végül az LMP kilépett az Európai Zöld Pártok szövetségéből.

Az elmúlt két év belső átalakulásai miatt több tag is elhagyta a pártot. Schmuck Erzsébet, az addigi társelnök, kilépését azzal indokolta, hogy az LMP „már nem zöld párt, és ellenzéki pártként is megsemmisült”, mellette távozott Keresztes László Lóránt országgyűlési képviselő is, aki úgy fogalmazott, „az LMP térdre rogyott, és akkor veszítette el szinte teljes társadalmi támogatottságát, amikor a legnagyobb szükség lenne Magyarországon egy működőképes zöld pártra”. Hasonlóan szakított a párttal Vágó Gábor is, az LMP egyik alapítótagja, aki egyébként már évek óta nem vállalt politikai szerepet.

Ungár Péter, újraválasztott társelnök eközben megerősítette, hogy „az LMP kicsekkolt az intézményes ellenzékből”. Könnyen lehet, hogy az LMP valamilyen módon visszatér gyökereihez, amely 2009–2010 között egy harmadikutas, alternatív ökopolitikai megoldást jelentett, a társelnök ugyanis nemrég stratégiájáról úgy fogalmazott: „Sok ember van, akit nagyon frusztrál a magyar politika színvonala, én nekik szeretnék 2026-ban alternatívát felmutatni. […] akiknek elegük van a két oldal, Orbán Viktor és Magyar Péter hisztérikus kommunikációjából, azoknak legyen választási lehetőségük. Azon dolgozom, hogy addigra legyen egy harmadikutas alternatíva, de az már valószínűleg nem tisztán az LMP lesz.”