Magyar Péter és az általa elnökölt Tisza Párt képviselői az elmúlt hetekben világosan állást foglaltak: a nemzeti érdekkel szemben a globalista fősodor mellett, mégpedig a brüsszeli akaratnak megfelelve. Határvédelmünk teljes uniós jogharmonizációja, valamint a rezsicsökkentés megszüntetése politikai, alkotmányjogi és erkölcsi szempontból is elfogadhatatlan, valamint teljes szembehelyezkedést jelent a magyarok által többször kinyilvánított népakarattal – márpedig a tiszások emellett tették le a garast. Miután a közhatalom forrása kizárólag a nép lehet, a nemzet többségének egyetértését nem bíró intézkedések nélkülözik a mögöttes népi legitimációt, amelynek hiányában pedig érvényes döntések egy demokratikus jogállamban – amilyen Magyarország is, és amely alapelvekre az Európai Uniót alapították – nem születhetnek.

Szűcs Gábor jogász, a XXI. Század Intézet állandó vendégszerzőjének legújabb írása.

Új ellenzék – régi nóta

2024 tavaszán, azt követően, hogy kijelentette, nem akar politikus lenni, Magyar Péter politikai pályára lépett, majd júniusban, miután az európai parlamenti (EP) képviselői munkát „a világ legnagyobb kamuállása” jelzővel degradálta, EP-mandátumot szerzett. Sejtéseink ugyan lehettek, hogy Magyar a politika spektrum mely térfelén fog elhelyezkedni – hiszen, egyrészt, minden lehetséges fórumon támadta a nemzeti-polgári kormányt és annak intézkedéseit, másrészt az összes közvélemény-kutatás és az EP-választás eredménye értelmében is egyértelműen a baloldali-liberális tábor szavazóit sikerült maga mellé állítania, a szavazóközösség pedig valamelyest meghatározza az adott párt politizálásának irányát.

Az Európai Néppárthoz (EPP) való csatlakozásuk már erős indikátora volt a tiszás EP-képviselők politikai meggyőződésének, de a nemzetellenesség nyílt felvállalására egészen őszig kellett várni. 2024. szeptember 11-én Magyar Péter egy Facebook-posztjában azt írta, „fontosnak tartjuk azt is, hogy a magyar Országgyűlés, hasonlóan más tagállamokhoz, a határok védelmét az európai uniós joggal összhangban lévő jogszabályokkal oldja meg”. Tizenhárom napon belül, szeptember 24-én érkezett a következő megdöbbentő nyilatkozat, amit Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt EP-képviselője tett Brüsszelben: „Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által kivéreztetett szolgáltatók feltőkésítését?” – szegezte a kérdést a kormánypárti képviselőknek. A fenti mondatok ismeretében kijelenthetjük, hogy két héten belül megtörtént a Tisza Párt teljes coming outja, amit pedig a határvédelem és a rezsicsökkentés vonatkozásában el kívánnak érni Magyarországon, az politikai, alkotmányos és morális értelemben is elfogadhatatlan.

A népakarat születése

Ahogyan Magyarország Alaptörvénye (Alaptv.) is fogalmaz, a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Ezen kivételes esetre példa a népszavazás és a nemzeti konzultáció. A lakosság egészét vagy jelentős részét érintő kérdésekben történő döntéshozatalt megelőzően a Fidesz–KDNP-kormány kikéri az állampolgárok véleményét, ezzel biztosítva az adott esetben a nemzet jövőjét meghatározó intézkedések és jogalkotás mögötti legitimáció meglétét.

A 2015-ös migrációs válság óta a bevándorlás mindennapos téma az Európai Unióban, a tagállamoknak pedig akkor egy sorsdöntő kérdésre kellett válaszolniuk: beengedik a migránsokat, feladva a biztonságukat és engedve a nyugati liberális fősodor kívánalmának, vagy megvédik a határaikat és kultúrájukat, felvállalva az immár közel egy évtizede tartó sorozatos támadásokat Brüsszel részéről. Amikor a bevándorlási hullám elérte Magyarországot, a kormány nemzeti konzultációt indított a bevándorlásról és a terrorizmusról, amire 1,3 millió válasz érkezett. A végeredmény egyértelmű volt, a válaszadók hasonlóan gondolkodtak minden kérdésről: határozottan a szigorúbb szabályozás, az illegális határátlépők megállítása mellett foglaltak állást.

A migrációs válság elmélyülését látva, az EU nyugati és déli államainak részéről felvetődött az az igény, hogy az unió területére érkezett bevándorlók egy részét egy képlet alapján a krízisben kevéssé érintett tagállamokban telepítsék le. A magyar kormány az elejétől fogva tiltakozott a szétosztás ellen, majd 2016 elején népszavazást kezdeményezett. A kérdés így hangzott: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Bár a „kvótareferendum” érvénytelen volt, beszédes adat, hogy 3,3 millió ember, az érvényesen voksolók 98,3 százaléka nemmel szavazott. A referendum így nem ügydöntő, hanem kvázi konzultatív népszavazásnak minősült, ahol a résztvevők gyakorlatilag teljes konszenzus mellett utasították el az illegális bevándorlást és a migránsok jogalap nélküli, igazságtalan szétosztását.

A nemzeti konzultációk történetében a legtöbb, 2,3 millió érvényes szavazat, a 2017 őszi „STOP Soros” kérdőívre érkezett. A kérdések a Soros-tervről szóltak, a téma 2015-höz részben hasonlóan a migráció, a bevándorlók betelepítése és szétosztása Európában, valamint a határvédelem, így a határkerítések lebontása és a határok megnyitása volt. A magyarok itt is határozott mandátumot adtak a politikusoknak, amit képviselniük kell az Országgyűlésben és az EP-ben.

A magyarság nemcsak a határvédelem és az azzal szorosan összefüggő migráció kérdésében egységes, hanem a rezsicsökkentés fontosságát illetően is. 2017 tavaszán az „Állítsuk meg Brüsszelt!” című nemzeti konzultáció során az EU működési anomáliáiról kérdezték meg az állampolgárokat, ahol az 1,7 millió válaszadó 99 százaléka a rezsicsökkentés fenntartása mellett voksolt. Egyébként magát a rezsicsökkentés bevezetését is egy nemzeti konzultáció előzte meg: 2011-ben a „Szociális konzultáció” című kérdőíven az 1,1 millió szavazó 86 százaléka értett egyet azzal, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók magánérdekeit. A legutóbbi, 2023 végén indított, szuverenitásunk védelméről szóló nemzeti konzultációban 1,5 millió ember vett részt, 99 százalékuk a rezsitámogatás mellett és a migránsgettók ellen voksolt.

Magyar Péter mérlegelt, és a magyarok többszöri akaratnyilvánítása ellenére, a határvédelemmel és a rezsicsökkentéssel szemben foglalt állást. De miért tette ezt? Hiszen a népszuverenitás elve értelmében a közhatalom forrása a nép, a képviseleti demokráciának pedig az az alapja, hogy a nép a hatalmát választott képviselői útján gyakorolja, a választott – beleértve ebbe az európai parlamenti – képviselők pedig a népakaratot képviselik és közvetítik. Erre egyébként Magyar Péteréket maga az unió is kötelezi, ugyanis az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) deklarálja, hogy az EU működése a képviseleti demokrácián alapul és az EU szintjén a polgárok közvetlen képviselete az EP-ben valósul meg. A közvetett hatalomgyakorlás akkor felel meg a jogállamisági feltételeknek, ha a képviselők a népakaratot juttatják érvényre. A Tisza Párt mégis más irányt képvisel, azt, amit a tagjait befogadó EPP és a Magyar Péter számára média- és politikai támogatást biztosító baloldali-liberális fősodor elvár és diktál. Mondhatnánk, hogy „jól felfogott” gazdasági és politikai érdek húzódik meg a magyarságnak való hátat fordítás mögött, azonban a Tisza Pártnak 2026-ban, majd 2029-ben újra meg kell mérettetnie magát, és e verseny zsűrije a hazai választóközösség lesz.

Alkotmányellenesség  

Miután Brüsszel a migránskvóták alapján kívánt általuk beengedett illegális bevándorlókat betelepíteni hazánkba, Magyarország az erről szóló uniós határozat megsemmisítése iránti keresetet indított az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, amelyet az EUB elutasított. Ekkor lépett színre az Alkotmánybíróság (Ab), amely az Alaptv. és ezáltal az alkotmányosságunk védelmének a legfőbb szerve. Az Ab. 2016 végén az ún. kvótahatározatban megállapította az unióval közös hatalomgyakorlás korlátait, nemzetünk fennmaradásának azon sarokpontjait, melyekbe Brüsszelnek nincs beleszólása, és amelyek terén az EU jogának primátusa nem érvényesül: egyrészt, a közös hatáskörgyakorlás nem sértheti Magyarország szuverenitását (szuverenitáskontroll), másrészt, nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével (identitáskontroll).

Ezt az Ab. megerősítette 2021-ben, amikor kimondta, hogy amennyiben a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése olyan következményekre vezet, amely felveti az ország területén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam – intézményvédelmi kötelezettségének keretében – gondoskodni köteles e jog védelméről. Hazánk területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának védelme az alkotmányos önazonosság része. Az EU hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptv.-ben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá, nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. Az EU joga csak és kizárólag ezen keretek között állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt. Az Alaptv. 2018-tól hatályos hetedik módosítását – és az e tárgyban tartott referendumot és konzultációkat – követően nemzeti alapokmányunkba bekerült, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be.

2024 februárjában az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) megerősítette a migrációs paktumot, amely kötelező szolidaritást ír elő a migrációs nyomás alatt állónak elismert tagállamok számára. Az országok választhatnak, hogy a menedékkérőket a területükre telepítik át, vagy pénzügyi hozzájárulást, esetleg operatív és technikai támogatást nyújtanak, vagyis két rossz közül: befogadják a migránsokat, vagy 20.000 euró/főt fizetnek. A paktum részét képezi a 2023 októberében – a konszenzusos döntéshozatalt megkerülve, aggályos módon – elfogadott krízisrendelet, amely szerint, ha egy ország jelzi az EU-nak, hogy nála migrációs válsághelyzet áll fenn, az Európai Bizottság (EB) dönt, hogy kihirdeti-e a krízishelyzetet, és amennyiben igen, úgy Brüsszel maga döntené el, pontosan mely országokba és hány migránst oszt szét – erről az éves betelepítési kvótákon felüli ad hoc „többletkvótáról” objektív mérce, valamint a tagállamok megkérdezése és beleszólása nélkül határoznának.

Magyar Péter és párttársai azonban épp ezeket a szabályokat szeretnék összhangba hozni a brüsszeli normákkal, szembe helyezkedve a magyarok akaratának megfelelő nemzeti jogalkotással és az alkotmányosságunk védelmező Ab. határozataival. Nézzük a másik ügyet! A rezsicsökkentés eltörlésével Magyarék a honfitársaink alapjogát korlátoznák. A közműárak megfizethető áron tartása a második generációs emberi jogok, azon belül is a szociális biztonsághoz fűződő alapvető jogok érvényesülését szavatolja. A 19–20. században kialakult alapjogokat gazdasági, szociális, kulturális jogoknak (ECOSOC) nevezzük, az állammal szembeni elvárás itt a pozitív, tevőleges magatartás. Ezen jogok tényleges tartalma az adott kormány lehetőségeitől függ. Mivel hazánk meg tudja teremteni a rezsicsökkentés biztosította előnyöket az állampolgároknak, a magyarok joggal tarthatnak rá igényt. Alapjogkorlátozásra csak az ún. szükségességi-arányossági tesztet követően kerülhet sor, Magyarország gazdasági állapota pedig ezt nem teszi szükségessé, a magyarokra viszont a rezsicsökkentés eltörlése aránytalan terhet róna.

Emberi oldal

A politikai és jogi aggályok mellett, sőt talán előtt, a legfontosabb a két kérdés morális megítélése. Az illegális migráció nemcsak a kultúránkra és a gazdaságunkra jelent veszélyt, hanem az életünkre is: az EU területén terrortámadásokban megölt személyek száma 2013-ban és 2014-ben 7, illetve 4 volt, 2015-ben pedig már 151. Hazánkban ez a szám nulla. Nyugat-Európában a zsidó vallásúak elleni támadások száma drasztikus növekedést mutat, Franciaországot és Németországot tömegével hagyják el a zsidó emberek, ezzel szemben Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija a úgy fogalmazott, hogy „Magyarország valószínűleg a zsidók számára legbiztonságosabb hely jelenleg Európában”. Ezt a biztonságot adná fel Magyar Péter a határvédelmi jogszabályaink harmonizálásával. A kormány a rezsicsökkentéssel biztosítani kívánja az indokolatlanul magas lakossági terhek mérséklését, az intézkedés célja pedig a lakosság életszínvonalának javítása, illetve annak biztosítása, hogy az emberek a rendelkezésre álló jövedelmek minél nagyobb részével szabadon gazdálkodhassanak. A Tisza Párt ezt a lehetőséget venné el a magyaroktól azért, hogy a globális nagytőkének és az őket támogató brüsszeli elitnek megfeleljen.

Szűcs Gábor