Miközben néhány hónapot várni kell még az új Európai Bizottság felállására, Ursula von der Leyen a Bizottság elnökének prioritásai már néhány hónapja ismertek. Az Európai Unió 2029-ig tartó, a tervek szerint egy jelentős uniós reformot is magába foglaló időszakának meghatározó témája az európai szuverenitás. A nemzeti önazonosság, a tagállami cselekvőképesség és önrendelkezés védelmének kérdése azonban továbbra sem képezi részét az európai együttműködés jövőjéről szóló kincstári gondolkodásnak. Az Európai Patrióták pártjának és frakciójának megalakítása történelmi jelentőségű fordulat, mert a Fouchet-terv után bő hat évtizeddel most újabb lehetőség nyílik arra, hogy egy politikai erő a szuverén nemzetállamok érdekeire támaszkodó új Európa-programot kínáljon, amely újragondolja az EU működését a csúcstól a talpazatig. E felfogás lényege, hogy az Európai Unió szuverenitását nem a tagállamok önrendelkezésével szemben, hanem arra építve lehet csak megvédeni.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése azt vizsgálja, hogy milyen módon függ az Európai Unió szuverenitása tagállamainak cselekvési szabadságától, és mi várható e téren az Európai Patrióták megalakulásától.

Kincstári tervek Európa szuverenitásáról

2024. július 18-án – azaz azon a napon, amikor az Európai Parlament bizalmi szavazást tartott és támogatta a Bizottság eddigi elnökének, Ursula von der Leyennek újabb ötéves mandátumát – az Európai Bizottság elnökjelöltje nyilvánosságra hozta „Európa választása” című programját. Az elnökjelölti pozíció hivatalossá válásával egy időben megjelentett politikai prioritások tulajdonképpen a következő lépést jelentik az új Európai Bizottság felállításában. A dokumentumban, mint ahogy a biztosjelöltek mandátumleveleiben is sok szó esik az Európai Unió saját szuverenitásának biztosításáról. Hónapokkal korábban von der Leyen egy külön Európai Szuverenitási Alap felállítását is javasolta, ám az elképzelés nem váltott ki lelkesedést a tagállamokból, így a terv egyelőre elakadt, de arról a Bizottság elnöke továbbra sem mondott le.

Macron elnök 2018. április 18-án, az Európai Parlamentben tartott beszédében tett első ízben látványos kísérletet egy új, a liberális demokráciára, az alapjogokért való küzdelemre koncentráló európai szuverenitás felépítésére az önrendelkezés fogalmának teljes újragondolását javasolva. E fogalmat valódi tartalommal a stratégiai autonómia szlogenjén és az azt felhangosító látszatintézkedéseke túl csak a 2022-ben elfogadott a Versailles-i nyilatkozat töltötte fel, amikor az európai vezetők annak megerősítése mellett döntöttek katonai, energiaügyi és gazdasági kérdésekben. Azóta az Európai Néppárt, illetve az attól balra elhelyezkedő politikai pártok valamennyi stratégiai dokumentuma hosszan taglalja az európai szuverenitás fontosságát, eseteit és ennek érdekében az uniós hatáskörök bővítésének feltétlen és sürgős szükségességét. Jelenleg valamennyi centrista és baloldali Európa-program lényege a nemzeti szuverenitás tagadása és visszaszorítása, a tagállamok és érdekeik pedig a szuverén Európa legfőbb akadályaként jelennek meg. Az európai szuverenitás ezen megközelítése azonban napjaink integrációtörténetének legnagyobb tévedése. Az európai szuverenitás védelmének feltétele pedig nem az, hogy az EU elnyomja, hanem éppen hogy segítse a nemzetállamok szabadságát és önrendelkezését: külső viszonylatban érvényesítse, belső viszonylatban pedig a legmesszebb menőkig tiszteletben tartsa.

Aki feladja Magyarország szuverenitását, a magyar emberek önrendelkezéséről mond le

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a közelmúltban egy videóra is rögzített eszmefuttatásban a nemzeti szuverenitásról való lemondás mellett állt ki. Úgy fogalmazott: „Valóban, egy pici részéről a nemzeti szuverenitásnak le kell mondania annak a tagállamnak, amelyik (…) csatlakozni akar (…) az Európai Ügyészséghez. De ennek a szuverenitásnak jóval nagyobb részéről mondtunk mi le, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz (…).

A szuverenitásról való lemondásról szó sem volt. A valóságban Magyarország, akárcsak a többi tagállam a csatlakozási szerződéssel nem a szuverenitását, hanem csak a szuverenitásából eredő egyes hatásköreinek korlátozott gyakorlását engedte át az Európai Uniónak. Olyan kizárólagos hatáskörök vonatkozásában, mint a kereskedelempolitika vagy a versenypolitika, az együttműködés célja, hogy lehetőséget biztosítson az európai tagországoknak önálló szuverenitásuk közös gyakorlására a globális gazdasági versenyben – de ezt is csak abban az esetben, ha megegyeznek az a közös irányokról. Magyarországon az Európai Unióval való viszony a téren közjogi kérdés, hiszen az Alaptörvény előírja, hogy az európai uniós hatáskörgyakorlásnak összhangban kell lennie az abban foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal és nem korlátozhatja Magyarország és a magyar állampolgárok elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. Aki az ország szuverenitásáról akár részben is lemondana, a magyar emberek önrendelkezési jogáról mondana le, amely olyan ügyekben biztosítja hazánk cselekvőképességét, mint a bevándorláspolitika, az energiatámogatások vagy a külügyek.

Az Európai Néppárt törekvéseinek és párton belüli elvárásainak tükrében persze nem meglepő nyilatkozat ez Magyar Péter részéről. Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője von der Leyen programjának prioritásait ismételgetve többször szót emelt a tagállami cselekvőképesség leküzdésének szükségessége, az EU gazdasági hatásköreinek növelése és az EU külpolitikájában alkalmazott vétójog eltörlése mellett. Weber szerint az európai stratégiai szuverenitás csak a nemzetállamok cselekvőképességének korlátozásával lehetséges, az egyhangú döntéshozatal a külügyek terén pedig lassítja az EU fellépését ezért annak felszámolását támogatja. Az Európai Néppárt 2024-es választási programja öt ponton is hivatkozik az európai szuverenitás védelmének szükségességéről, Weber pedig egy közös Európai Külügyminisztérium felállítását is szükségesnek tartja, főként azért, hogy a külpolitikai döntések gyorsabbak és hatékonyabbak legyenek, különösen az Ukrajnát támogató katonai és gazdasági intézkedések esetében.

Az Európai Patrióták fellépése az európai szuverenitást is védi

Európa geopolitikai előnyét pedig éppen az adja, hogy tagállamai eltérő érdekekkel rendelkeznek. Az Európai Unió külügyi döntéseihez egy minden álláspontot tiszteletben tartó egyeztetési folyamat kell, hogy vezessen, nem pedig egyenes úton a nagy tagállamok akarata és érdeke – ahogy azt a külügyi vétó felszámolását támogatók szorgalmazzák. Az egyetlen út, amely valóban az Európai Unió szuverenitását szolgálja, a tagállamok önrendelkezési lehetőségének tiszteletben tartásán át vezet. Ha az Európai Unió intézményeinek fellépése nem felel meg a szuverenitás elvárásainak, a nemzetállami döntési szabadságot velük szemben is érvényesíteni kell.

Az elmúlt évtized során a Parlament az európai pártok fejletlensége, változékonysága miatt az Európai Unió a legkönnyebben kívülről befolyásolható uniós intézménnyé vált. Jogainak folyamatos és kontroll nélküli bővülése miatt a legfontosabb gazdasági, külpolitikai és álcivil lobbiszervezetek befolyásszerzésre törekvő tevékenységüket a könnyebben megnyerhető Parlamentre összpontosították, így vált a Parlament az Unión belüli korrupció melegágyává. Az Európai Unió csak akkor tekinthető szuverénnek, ha nem harmadik országok vagy álcivil szervezetek érdekében, nem globális elköteleződés vagy üzleti előnyszerzés mentén, hanem saját polgáraik érdekeitől vezérelve jár el. Mind az Európai Unión kívüli nyomásgyakorlás, mind a szuverenitás belső rendje terén fennálló bizonytalanság egyaránt fokozza a tagállamok sebezhetőségét, veszélyezteti az Európai Unió biztonságát, gazdasági ellenállóképességét és cselekvési szabadságát.

A Patrióták pártjának és frakciójának megalakítása történelmi jelentőségű fordulat, mert az Európai Unió politikatörténetében először nyílik lehetőség arra, hogy az Európai Parlamentben – és onnan kiindulva az egész Unióban – a többségi elvű (angolszász) parlamenti rendszerekre jellemző, kétpólusú szerkezet alakuljon ki. Valódi politikai vitára és választói bázisú hatalomváltásra nyílik esély már középtávon, amely átalakíthatja az Unió eddig mozdíthatatlannak látszó politikai és legitimációs hatalmi rendszerét. Az eddigi széttöredezett, átláthatatlan és belterjes EP-pártpolitika helyett a szuverenitáspártiak és föderalisták között kialakuló világos elrendezésű, egyszerű, érthető, jól látható konfliktusok világossá teszik az egyes pártcsoportok által képviselt alternatívákat, az európai választópolgárok figyelmére is méltó módon. A Patrióta program képes leszámolni azzal az alaptalan és hazug váddal, hogy akik nem a ma uralkodó föderalista irányt támogatják az Európa-ellenesek, fel akarják számolni az Uniót, de legalábbis ki akarják léptetni onnan a saját országukat. Ha a józan ész, a hagyományok, a keresztény örökség tisztelete és a polgárok érdeke újra utat találhat az európai politikába, az többet tesz az európai szuverenitás védelme érdekében, mint az elmúlt néhány évtizedben a megmerevedett, életidegen, ma már a status quo védelmezésére is alig képes kincstári bürokrata ideológia bármely uniós intézkedése.