Komáromban találkozott újra egymással Orbán Viktor magyar, valamint Robert Fico szlovák miniszterelnök és Aleksandar Vučić szerb államfő. A kifejezetten jó viszonyt ápoló három ország vezetője már az elmúlt években is számos szakpolitikai területen tudott együttműködni, emellett pedig a gazdasági kapcsolatok terén is jelentős eredmények születtek. Ennek a partnerségnek a megerősítésére került sor a révkomáromi Újvárban, ahol a fokozódó migrációs nyomás elleni közös fellépés mellett a szerb uniós csatlakozás elősegítését és a jövőben történő szorosabb gazdasági és politikai együttműködést is célként fogalmazták meg a felek. Az egyre szorosabb magyar–szlovák–szerb együttműködés ugyanakkor egy formálódó patrióta tengely kialakulására is utalhat, ami a Visegrádi Együttműködés meggyengülésével mind politikailag, mind pedig gazdaságilag elősegítheti a hatékonyabb érdekérvényesítést a három ország számára, amiknek a vezetői már több éve küzdenek a nyugati fősodor által erőltetett politika ellen.

A XXI. Század Intézet korábbi munkatársa, Matyi Tamás elemzése a magyar–szlovák–szerb együttműködés jelenéről és jövőjéről szól, a nemrégiben megtartott komáromi találkozó kapcsán.

Pragmatikus alapokon nyugvó együttműködés

Noha a felek között először került sor hármas csúcstalálkozóra, Magyarországot, Szerbiát és Szlovákiát már hosszú ideje szoros gazdasági és politikai kapcsolat fűzi egymáshoz. A korábban politikai konfliktusokkal terhelt, hűvös viszonyt 2010 óta mindkét országgal folyamatosan sikerült javítania a magyar kormánynak, aminek következtében az utóbbi időben több sikeres gazdasági projekt is megvalósulhatott.

A pragmatikus együttműködésnek köszönhetően például 2010 óta a magyar–szlovák gázvezeték összekapcsolása mellett, a magyar–szerb vezetékrendszer csatlakoztatására is sor került, aminek eredményeként a Balkáni Áramlathoz történő csatlakozással mindhárom ország földgázellátottsága biztonságosabbá vált. A Szlovákia felé történő gázszállítást ráadásul nemrég közel egyharmad arányban – 2,63 milliárd m3/évről 3,5 milliárd m3/évre – sikerült növelni a feleknek, ami jelentősen hozzájárul a térség földgázellátás-biztonságát és további diverzifikációját elősegítő Vertikális Folyosó nevű projekt megvalósulásához. Ezzel párhuzamosan a magyar és szlovák áramvezetékek csatlakoztatására is sor került az utóbbi években, ami jelentős segítséget nyújthat az esetleges külső tényezők által előidézett árváltozások korrigálásában az elektromos árampiacon. Mindemellett, az elmúlt 14 évben Magyarország és Szlovákia között több mint tizenöt, Magyarország és Szerbia között pedig három új határátkelő is megnyílt, amik az épülő Budapest–Belgrád-vasútvonallal kiegészítve jelentősen megkönnyíthetik mind az emberek mozgását, mind pedig a kereskedelmi termékek áramlását a három ország között.

Az eredményeknek köszönhetően Szlovákia mára az export adatokat vizsgálva Magyarország nyolcadik legfontosabb gazdasági partnerévé vált, a Szerbiával folytatott kereskedelem pedig közel meghatszorozódott az utóbbi években. Mindemellett a két szomszédos ország Magyarország gazdasági függetlenedésében és a gazdasági semlegesség terén tett erőfeszítéseiben is fontos szerepet játszik. A 2010 óta megvalósult energiaösszeköttetéseknek köszönhetően ugyanis míg Szlovákia északról, Szerbia délről segíti Magyarország biztonságos energiaellátását, a szerb kormány Kínával kötött szabadkereskedelmi megállapodásának köszönhetően pedig a magyar gazdasági semlegesség eléréséhez is jelentősen hozzájárul az ország.

Közösen a migráció ellen

A gazdasági kapcsolatok erősítésével párhuzamosan az országok közti politikai kapcsolatok is sokat javultak az elmúlt években. Mindez leginkább annak köszönhető, hogy mind Magyarországon, mind pedig Szerbiában és Szlovákiában is – az utóbbi kormányzati ciklust leszámítva – sikerült megtartaniuk a politikai hatalmat a több szempontból is azonos értékeket képviselő politikusoknak. A migráció elleni küzdelem, a hagyományos család védelme vagy a genderlobbi elleni fellépés és a régiós együttműködés elősegítése ugyanis mind Orbán Viktor, mind pedig Aleksandar Vučić és Robert Fico politikájának szerves részét képezi, ezen értékek védelmében pedig már az elmúlt években is rendre támogatták egymást a felek.

A Komáromban megszervezett csúcstalálkozón ennek megfelelően az illegális bevándorlással szembeni közös küzdelem fontosságának hangsúlyozása és a fokozódó migrációs nyomás hatásainak mérséklése szerepeltek a fő témák között. Míg ugyanis az Európai Unióban – és egész Európában – már közel egy évtizede okoz komoly gondot az illegális migráció kezelése, mindeddig nem sikerült egységes választ találni a problémára. Mindeközben az illegális migráció negatív hatásai már a nyugat-európai országokban is egyre gyakrabban váltanak ki elégedetlenségeket, amiket már a nagyobb településeken tartott helyi választások eredményei is rendre tükröznek.

Míg ugyanis a magyar, a szerb és a szlovák kormány elmúlt években tett erőfeszítéseinek köszönhetően a nyugat-balkáni útvonalon jelentősen lecsökkent az illegális határátlépők száma, addig a másik két fő útvonalként számontartott közép- és kelet-mediterrán útvonalakon ezzel párhuzamosan ma már fokozottan érezteti hatását a migrációs válság. Utóbbiban például 2024-ben csaknem 75 százalékkal nőtt az illegális határátlépési kísérletek száma az egy évvel korábbi adatokhoz képest, de a folyamatosan telített menekülttáborok és egyre gyakoribb bűncselekmények miatt mind Görögország, mind pedig Olaszország és Franciaország déli területein is rendre nő a bevándorlásellenes hangulat.

Az illegális migrációs elleni hatékony fellépés egyre sürgetőbbé válik az Európai Unió számára, aminek tagállamai egyre kevésbé bíznak az uniós vezetők által kínált megoldásokban. A 2024 májusában elfogadott Migrációs és menekültügyi paktum ugyanis egyáltalán nem biztosít kellő védelmet egy esetleges újabb menekülthullám ellen, annak alternatívájaként így egyre több ország vezetése dönt úgy, hogy tagállami szinten kívánja kezelni a problémát. Hollandia például már hivatalosan is felmentést kért a 2026-tól bevezetni kívánt paktum alól, de a francia belügyminiszter is a tárgyalások újraindítását javasolta a témában. Portugáliában is sor került nyáron a bevándorlással kapcsolatos szabályok szigorítására, Németországban pedig – a korábban hirdetett Willkommenskultur teljes kudarcaként – az illegális migráció csökkentésének reményében több határátkelőn is visszaállította az ellenőrzést, megkérdőjelezve ezzel a schengeni egyezmény létjogosultságát.

Úgy tűnik tehát, hogy egyre több ország csatlakozik a magyar kormány és a szomszédos országok által, 2015 óta konzisztensen képviselt állásponthoz, ami amellett, hogy elutasítja az illegális bevándorlók szétosztását az Európai Unió tagállamai között, az uniós határok külső védelmét és a menedékkérelmek harmadik országokban történő elbírálását hangsúlyozza. Az ezzel kapcsolatos magyar–szerb–szlovák javaslat szerint – közvetlenül az induló országokban – létrehozni kívánt hotspotok így azáltal, hogy már a folyamat elején megakadályoznák az unió területére történő illegális belépést, jelentősen csökkentenék a tagállamokra nehezedő nyomást és a jelenleg szinte hatástalan, minden ötödik kísérlet kapcsán kudarcba fulladó visszatoloncolási eljárásokat is hatékonyabbá tennék.

Nem véletlen, hogy az Európai Unióban már korábban felvázolt tervet időközben már több ország is vizsgálni kezdte. A migrációra éves szinten több mint 1,7 milliárd eurót költő olasz kormány például egy nemrég megkötött bilaterális megállapodás keretében éppen ezen mintára alapozva hozott létre két migrációs központot Albániában, amik a bevándorlók menedékkérelmeinek elbírálására szolgálnak. Mindezzel az olasz kormány amellett, hogy jelentősen csökkenteni tudja a bevándorlókra fordított költségvetést, az ország déli és keleti részeire helyeződő folyamatos migrációs nyomást is mérsékelni tudja.

Formálódó patrióta tengely

Ennek elismerését pedig nagymértékben elősegíti az a több éve formálódó magyar–szerb–szlovák együttműködés, aminek további elmélyítését mind a magyar, mind pedig a szerb és a szlovák vezetés is fontos célként határozta meg Komáromban. A Visegrádi Együttműködés politikai érdekérvényesítő erejének meggyengülésével párhuzamosan a jövőben így akár egy új, patrióta tengely kialakulása sem elképzelhetetlen a három ország részvételével, aminek megerősödése különösen Szerbia uniós csatlakozásával – amivel kapcsolatban mind Orbán Viktor, mind pedig Robert Fico a támogatásáról biztosította Aleksandar Vučić-ot – nyerne valódi jelentőséget. Az uniós tagságra már több mint tizenkét éve váró nyugat-balkáni országgal kiegészülve ugyanis az Európai Parlamentben helyet foglaló Patrióták Európáért (PfE) frakció akár a jelenlegi föderalista túlsúlyt is képes lehetne ellensúlyozni, ami hosszútávon jobboldali fordulatot is eredményezhetne az Európai Parlamentben.

A jelenlegi regionális együttműködés további megerősödésével emellett ráadásul a médiában az elmúlt időszakban egyre gyakrabban olvasható „Budapest–Pozsony-tengelyt” is egy sokkal szélesebb mozgástérrel bíró, Szerbiával kiegészült Belgrád–Budapest–Pozsony tengely válthatja fel, ami amellett, hogy jelentősen megnövelné az érdekérvényesítés terén a három ország mozgásterét, egyfajta gravitációs pontként is szolgálhatna a környező országok számára, megnyitva ezzel az utat egy szélesebb körű, pragmatikus alapokon nyugvó kelet-közép-európai szövetség előtt. Mindez pedig az Európát fenyegető külső hatások elleni határozottabb fellépésben és az európai hagyományos értékek védelme érdekében folytatott harcban is komoly segítség lehet. Ezeknek a hiányában ugyanis a közös európai projekt hitelessége és jövője is veszélybe kerülhet, ami mind a kontinens belső egységére, mind pedig a globális szerepére nézve következményekkel járhat.

Matyi Tamás