Miközben néhány nappal ezelőtt újabb, magas szintű uniós vezetőt érintő korrupciós botrányra derült fény Brüsszelben, az Európai Bizottság szinte egyidőben a nemzeti kormányokat megkerülő pénzosztási rendszer kidolgozásába kezdett. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben bejelentette, hogy javaslatokat dolgoznak ki az „intelligens feltételességről”, vagyis arról, hogy miként oszthatják ki a jogállamisági okokra hivatkozva felfüggesztett uniós támogatásokat anélkül, hogy a nemzeti kormányokat bevonnák a pénzek célba juttatásába. Az elképzelés nemcsak intézményesítené az egyre növekvő brüsszeli korrupciót, de a jogállamiság elvét is súlyosan sérti.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése bemutatja, hogy miközben Brüsszelben újabb korrupciós botrányra derült fény, az Európai Bizottság az „intelligens feltételesség” nevű pénzosztási rendszer kidolgozásába kezdett, amely a jogállamisági indokok alapján, a nemzeti kormányok megkerülésével osztaná ki a felfüggesztett uniós támogatásokat, súlyosan sértve ezzel a jogállamiság elvét és intézményesítve a brüsszeli korrupciót.

Újabb és újabb következmények nélküli brüsszeli korrupció

Ursula von der Leyen a biztosi kollégium megválasztása előtt tartott beszédében bejelentette, hogy az új ötéves mandátum során nemcsak meg fogják szilárdítani a jogállamiság már meglévő eszközeit, de újak létrehozását is tervezik. Von der Leyen közölte: Michael McGrath ír biztos megszilárdítja majd a jogállamiság már meglévő eszközeit és újak létrehozásán fog dolgozni, beleértve az „intelligens feltételességre” vonatkozó javaslatokat is. „Biztosítani fogja, hogy a jogállamiság – és a mindenki számára biztosított igazságosság – továbbra is az európai projektünk középpontjában maradjon. És meg fogja erősíteni a jogállamiság valamennyi eszközének egyenlő alkalmazását. Értékeink jelentik az alapot és a közös köteléket, és mindig is ezek lesznek a jövőnk.” – fogalmazott beszédében az Európai Bizottság régi-új elnöke. Az Európai Bizottság szemmel láthatóan minden eddigieknél széleskörűbb és erősebb jogállamisági fellépésre készül az előttünk álló időszakban.

Eközben éppen jogállamisági területen derült fény egy újabb brüsszeli korrupciós esetre: Didier Reynders belga liberális politikust, aki az előző hónap végéig az Európai Bizottság igazságügyi biztosa volt, pénzmosás gyanúja kapcsán hallgatták ki, ingatlanjaiban pedig házkutatást tartottak alig néhány nappal azt követően, hogy lejárt az európai uniós biztosi megbízatása. A gyanú szerint Reynders éveken át pénzt mosott tisztára a belga nemzeti lottón keresztül. A belga biztos kiemelt feladata volt öt éven át az uniós jogállamisági elvek érvényesítése és az igazságszolgáltatási rendszerek megerősítése az EU tagállamaiban, felelős volt a jogállamisági mechanizmusok kialakításáért és alkalmazásáért. Ő felügyelte az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentéseinek elkészítését, amelyek többek között éppen az igazságszolgáltatás függetlenségét és a korrupció elleni küzdelmet értékelte az uniós tagországokban.

Reynders ellen már 2019-ben, biztosi mandátuma kezdetén több vizsgálat indult. A biztos azonban ötéves megbízatása alatt mentelmi jogot élvezett, sőt, amint arról az Európai Bizottság szóvivője is nyilatkozott a napokban, a távozó biztosokat mandátumuk megszűnését követően is megilleti a mentelmi jog, annak feloldásához pedig a jelenlegi uniós biztosok egyhangú jóváhagyása szükséges. A mentelmi jog az európai közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965-ös jegyzőkönyv óta illeti meg az uniós intézmények tisztviselőit, amelynek értelmében mentességet élvezzenek a bírósági eljárások alól az általuk hivatali minőségükben végrehajtott cselekmények, beleértve a kimondott vagy írott szavaikat is. A jegyzőkönyv gumiszabályt jelent az uniós tisztségviselők számára, hiszen előírásai szerint az uniós intézményeknek főszabály szerint fel kell függeszteniük a tisztviselők mentelmi jogát, de úgy is dönthetnek, hogy azt fenntartják, amennyiben a felfüggesztés ellentétes lenne az európai közösségi érdekekkel.

Az „intelligens feltételesség” az európai liberálisok terve

Eddig is ismeretes volt, a Katagate és von der Leyen Pfizer oltóanyagokkal kapcsolatos botránya óta pedig még az eddigieknél is egyértelműbb, hogy az EU intézményei korrupciós jellegű esetekben önmagukkal szemben a leggyengébb szankciókat alkalmazzák, intézkedéseiket a komolyság és az elkötelezettség teljes hiánya jellemzi. Nem meglepő, hogy az új Von der Leyen-Bizottság programjában nyomát sem találjuk annak, hogy munkáját megkezdő kollégium lépéseket tervezne a brüsszeli korrupció felszámolása iránt, holott ez az európai választások során az egyik legfontosabb állampolgári elvárások között szerepelt a felmérések szerint. A tagállamok elszámoltatása terén azonban szemmel láthatóan élen jár majd az új testület. Úgy tűnik, hogy Von der Leyen politizálása egyre inkább balra tolódik, s az elnök az új időszakban az eddigieknél is jobban számít majd az európai liberális párt, a Renew európai parlamenti frakciójának támogatására, hiszen megnyerésük érdekében elfogadta és tovább is fejleszti az úgynevezett „okos kondicionalitásról” vagy „intelligens jogállamisági feltételességről” szóló, évekkel ezelőtti javaslatot, amely kapcsán a Momentum akkori EP képviselői is az ötletgazdák között szerepeltek.

Az elképzelések szerint az éves jogállamisági jelentésnek szélesebb körű mutatókat kellene tartalmaznia, például a média függetlenségét, a civil társadalom szerepét, az alapvető jogokat, beleértve a szexuális és reproduktív jogokat, a tudományos és művészeti szabadságot, a nemek közötti egyenlőséget, a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok védelmét, a nemzetközi jog tiszteletben tartását. Ezeken túl a jogállamisági jelentésnek tartalmaznia kellene egy egységes piaci dimenziót is, az új fejezet a tisztességes versenyt és a belső piac működését vizsgálná, vagyis azt, hogy a tagországok belügyeikben milyen gazdaságpolitikát folytatnak. Az „okos kondicionalitás” központi elemeként pedig a jogállamisági szanciókkal sújtott tagországokban – vagyis jelenleg Magyarországon – az uniós forrásokat közvetlenül utalná ki Brüsszel, vagyis maga döntené el, hogy mely hazai cégek, civil szervezetek, egyetemek, kutatócsoportok kaphatnak uniós támogatást, a pénz elosztását pedig egy-egy NGO vagy önkormányzat koordinálná. Az eredeti liberális elképzelés szerint az a tagállam, amely nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez, másként nem is juthatna uniós forráshoz, ráadásul a terv azt is magába foglalja, hogy éppen azt az uniós értékek népszerűsítését támogató program keretét emelnék a többszörösére, amit az elmúlt öt évben a korrupciós gyanúval érintett Reynders biztos kezelt.

Évtizedekkel éppen egy ilyen uniós programmal kapcsolatos csalás ügyébe bukott bele a Santer-Bizottság, de annak is politikai okai voltak. Édith Cresson akkori szociáldemokrata francia biztos és nyolc uniós tisztviselő hivatali tisztségükkel visszaélve előnyben részesítettek az EU Leonardo nevű szakképzési programjának szerződéseinél egy Cressonhoz köthető Agénor nevű céget. A Cresson elleni vádemelés a luxemburgi Jacques Santer által vezetett Európai Bizottság dicstelen bukásához vezetett, mivel a francia biztos visszaéléseinek lelepleződése után a bizottság 1999-ben kénytelen volt testületileg lemondani. A bukásnak itt is politikai okai voltak, néhány hónappal az európai választások előtt a parlamenti többséggel bíró Európai Néppárt politikai lehetőséget látott abban, hogy szociáldemokrata politikusokat buktasson meg, így támogatta a Santer-Bizottság felelősségre vonását, amely végül 1999. márciusában testületileg lemondott. A botrányt kirobbantó tényfeltáró újságíró van Buitenen két további alkalommal  – 2006-ban és 2008-ban – több, európai uniós biztosokkal kapcsolatos hasonló korrupciós esetet tett közzé, ezeket vizsgálat azonban politikai szándék hiányában már nem követte.

Közvetlen brüsszeli pénzosztás helyett az EU elszámoltatására van szükség

Az Európai Unió költségvetésének egyharmadát jelenleg is közvetlenül osztja ki az uniós programok keretében, ez az elosztás azonban eddig elsősorban a nyugati tagországoknak kedvezett. Ráadásul a pénzek elosztása felett nincs érdemi kontroll, az esetleges visszaéléseket az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) csak felhasználói oldalról vizsgálta az elmúlt időszakban, a kiválasztási rendszert egyáltalán nem. Hiába jelzik tényfeltáró újságírók rendszeresen az aránytalanságokat és a visszaéléseket, az OLAF 2022-es jelentése szerint a tagállamok vonatkozásában több mint 250 eljárást zárt le éves szinten, az EU intézmények vizsgálata terén azonban saját beszámolója alapján sem tekinthető túl aktívnak: a sikertörténetek között csupán egy uniós alkalmazott elleni fellépése szerepel, aki állítólag be nem jelentett külső tevékenységet folytatott, és jogosulatlan gyermek utáni támogatásban részesült hamis adatok alapján.

Az Európai Unió erőforrásait a közös költségvetés alapozza meg és a tagállamok biztosítják, a források elköltésébe tehát beleszólással kell rendelkezniük. Magyarország és az Uniót alkotó többi tagállam saját alkotmányozó nemzettel és saját szuverenitással bír, az uniós forrásokról való önrendelkezés a kohéziós politika alapja és a szuverenitás része. Az EUintézményei ehhez csak ráruházott hatáskörrel rendelkeznek, amelyet csak a Szerződésekben meghatározott célokhoz kötötten gyakorolhatnak. Olyan jogállamisági feltételességi eljárás bevezetésére kellene forrást biztosítani az új többéves pénzügyi keretben, amely biztosítja az EU intézmények felelősségre vonását a korrupció és egyéb jogsértések kapcsán. Bárhonnan is közelítjük meg a jogállamiság szervezeti szintű megvalósulásának feltételeit – a jó kormányzás elvárásából vagy a fékek és ellensúlyok elve irányából – a politikai elszámoltathatóság a demokratikus működés valódi sarokköve.

Petri Bernadett