A brüsszeli intézmények továbbra is tévúton járnak az uniós zöldpolitika jövőjének kérdéskörében. Ursula von der Leyen bizottsági elnök a néhány nappal ezelőtt bemutatott versenyképességi iránytű csomagban csak a zöldügyi előírások adminisztrációjának egyszerűsítését helyezte kilátásba, miközben az iparági érdekeltek átfogó felülvizsgálatot követelnek. A kialakult patthelyzetben a konzervatív összefogás hozhat változást, a Patrióták Európáért frakciócsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek egyesült erővel igyekeznek meggyőzni az Európai Néppárt józanabb politikusait, hogy az európai versenyképesség megmentése érdekében közös erővel lépjenek fel az Európai Unió korábbi ésszerűtlen és erőltetett zöldpolitikai intézkedéscsomagja, a Zöld Megállapodás ellen. Amennyiben az összefogás a Néppárt demokrácia ellenes hatalmi manőverei miatt elmarad, az egyértelmű jelzés az európai emberek számára: a brüsszeli elit nem tanult az európai választások eredményéből és az állampolgárok elvárásai helyett továbbra is öncélú hatalmi érdekeit követve jár el.
Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatójának elemzése azt vizsgálja, hogy milyen zöldpolitikai irányt visz az Európai Unió a jövőben, e téren pedig egy lehetséges konzervatív összefogás elhozhatja-e azt a stratégiai változást, ami az európai választók elvárásait tükrözi.
Európa versenyhátrányban
Tavaly tavasszal a belga elnökség alatt elfogadott európai ipari megállapodás elsőként szólította fel az akkor távozó Európai Bizottságot arra, hogy váltson irányt az európai gazdaság stabilitásának visszaállítása érdekében, novemberben pedig a magyar elnökség keretében elfogadott új versenyképességi paktum, a Budapest Nyilatkozat egyértelműen kijelölte azt az irányt, amelyet a tagállamok elvárnak a régi-új Bizottságtól. Ezek az elvárások olyan konkrét intézkedéseket tartalmaznak, mint egy átfogó iparstratégia előterjesztése a versenyképes iparágak és a minőségi munkahelyek érdekében, vagy éppen egy állandó versenyképességi hatásvizsgálat bevezetése az uniós javaslatok kapcsán.
A múlt hét közepén, második ciklusa kezdete után két hónappal Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette a versenyképességi iránytű csomagot, ennek keretében pedig arra készül, hogy csökkentse azt a kiterjedt környezetvédelmi bürokráciát, amelynek kialakításában egyébként saját maga játszotta a kulcsszerepet.
Az egyszerűsítési hullám végrehajtását szabályozó csomagot a jövő hónapban mutatják majd be Brüsszelben.
A zöldpolitikai szabályozások egyszerűsítése, az adminisztrációs terhek csökkentése az új Bizottság egyik fő célkitűzése, de más változás egyelőre nem látszik körvonalazódni e téren. Az európai iparági szereplők ennyivel biztosan nem fognak megelégedni, mivel érdemi enyhítésért fordultak Brüsszelhez, miután egyre gyorsabb ütemben maradnak le amerikai és kínai versenytársaik mögött.
A zöldpolitika egyszerűsítési terve tehát szükséges, de nem elégséges kezelést jelent a kialakult helyzetben.
A kötelező fenntarthatósági és egyéb zöldpolitikai jelentések valóban jelentős terhet jelentenek a vállalatok számára, a papírmunka csökkentése azonban legfeljebb annyiban jelent segítséget, hogy az európai vállalkozások jobban tudjanak üzleti tevékenységükre koncentrálni. A valódi problémát azonban a zöldpolitikai célkitűzések és azok megvalósítása jelentik, mivel azok nem biztosítják a termelés és a munkahelyek megtartását, ráadásul e szabályok az Európai Unión kívül nem léteznek.
Külön gondot jelent, hogy a jelek szerint az Európai Bizottság úgy értelmezi az Egyesült Államok visszalépését a markáns éghajlatpolitikai fellépéstől, mint ami még erőteljesebb klímavédelemi intézkedésekre teremt lehetőséget az Európai Unió számára. „Az új helyzetben az Európai Unió erős zöld törvényei kiváló eszközt jelentenek arra, hogy befektetőket vonzzanak Európába” – fogalmazott néhány nappal ezelőtt a Bizottság klímapolitikai főigazgatója. A valóság ezzel szemben az, hogy az elmúlt időszakban egyáltalán nem jelentett érdemi befektetői vonzerőt a zöldpolitikai szigor Európa számára, az új elköteleződés pedig, amely szerint a tiszta iparágak jelentik az EU gazdasági megújulásának útját, kérdésessé teszi többek között az autóipart is magában foglaló hagyományos európai gyártási tevékenységek, és nem utolsó sorban a mezőgazdaság jövőjét.
A versenyképességi iránytű célkitűzése tehát irányváltásnak kevés lesz, és ezt az európai vállalati visszajelzések is jól mutatják. Múlt héten közzétett állásfoglalásában az Európai Unió legnagyobb vállalati érdekképviseleti szervezete, a BusinessEurope összesen hatvannyolc olyan, túlnyomórészt környezetvédelmi jogszabályt sorolt fel, amelyek tekintetében átfogó felülvizsgálatot vár az Európai Bizottságtól. A szabályozási témakörök olyan további kérdéseket érintenek, mint a körkörös gazdálkodás, a fogyasztókkal kapcsolatos ügyek vagy éppen az az élelmiszeripari előírások.
Alternatív többséggel az ideológiai túlzások ellen
Az Európai Bizottság iránytévesztését az Európai Parlament konzervatív erői korrigálhatják. A Patrióták Európáért csoport frakcióvezetője, Jordan Bardella január végén felszólította a jobboldali erőket és az Európai Néppárt józanabb politikusait annak érdekében, hogy alakítsanak ki egy alternatív többséget az európai baloldaltól származó zöldpolitikai túlkapások ellen. Bardella a képviselőcsoportok támogatását kéri a „zöld megállapodás ideiglenes felfüggesztéséről” szóló európai parlamenti vita megszervezésében, amelyet szavazás is követne. A Green Deal „bezárja Európát a fogyasztói gazdaságba, és a világ peremére szorít minket” – fogalmazott Bardella.
Bardella hangsúlyozta, hogy a jobboldali és centrista csoportok összefogása egyértelmű többséget jelentene az Európai Parlamentben, ennek az „alternatív többségnek” kialakítása pedig „lehetséges és szükséges a baloldallal szemben, mivel az szélsőséges ideológiája révén veszélyezteti a növekedést az Európai Unióban.” A közös fellépés realitását mutatja, hogy az Európai Néppárt maga is felszólította már az Európai Bizottságot a radikális zöldpolitikai előírásoktól való mielőbbi visszalépésre, egy korábbi ügyben – az erdőirtás szabályozásával kapcsolatban – pedig az EPP az elmúlt hónapokban nem zárkózott el attól, hogy a jobboldali többségre támaszkodjon.
Az összefogásnak gátat vethet azonban az úgynevezett cordon sanitaire, vagyis a politikai értelemben vett „higiéniai védvonal” gyakorlata, és annak a teljesen önkényes és alaptalan intézkedése.
Ezzel a saját magát a demokrácia és a jogállamiság élharcosaként feltüntető Európai Parlament tudatosan és szisztematikusan akadályozta, hogy a szuverenista pártok tagjai befolyásos pozíciókat tölthessenek be.
Az e pártoktól balra elhelyezkedő frakciók pedig elutasítják a velük való együttműködést. Éppen ezért az összefogás mellett teljes mellszélességgel kiálló Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója levélben fordult az Európai Néppárthoz, amelyben hangsúlyozta, hogy a haszontalan politikai manőverek helyett „hidakat kell építeni a politikai irányvonalak között, annak érdekében, hogy olyan eredményeket érjenek el, amelyek az európai polgárok és vállalkozások javát szolgálják”.
Döntés előtt a Néppárt
Az elmúlt hónapok során a Néppárt több alkalommal hajlandó volt követni a konzervatív elképzeléseket az európai parlamenti szavazások során egyes költségvetési, migrációs és környezetvédelmi ügyekben, azonban a baloldallal és a liberálisokkal kötött háromoldalú paktum olyan értékválasztás, amely köti az EPP-t, a szociáldemokraták pedig emiatt komolyan megrótták Manfred Weber néppárti frakcióvezetőt.
„Az a játék, amelyet Weber, az EPP vezetője játszik, veszélyes és romboló az európai projekt fenntarthatósága szempontjából” – fogalmazott tavaly ősszel Giacomo Filibeck, az Európai Szocialisták Pártjának főtitkára. „Amiben a három pártcsaládhoz tartozó miniszterelnökök júniusban megállapodtak, az Európa-párti többség támogatta az EU intézményeinek következő mandátumát, de az Európa-párti álláspont azt jelenti, hogy megvédjük közös értékeinket, és nem lehetővé teszi, hogy a jobboldali álláspontok átvegyék a hatalmat a politikaalkotásban” – hangsúlyozta.
Nem meglepő tehát, hogy Peter Liese német európai parlamenti képviselő, az EPP képviselőcsoport környezetvédelmi és éghajlati kérdésekkel foglalkozó szóvivője, amikor a Bardella által kezdeményezett összefogásról kérdezték, így válaszolt: „Könnyű a kérdés. Bardellának csak annyi a válaszom: nem.”
Amennyiben tehát az Európai Néppárt ismét képtelen az összefogásra, az egyet jelent: az európai hatalmi elit ismét öncélú hatalmi előnyei alá rendeli az európai emberek érdekeit és a népakarat érvényesülését, ami pedig valamennyi demokráciában – legyen az közvetlen vagy közvetett – főszabályt jelent. Az európai választások eredménye pontosan megmutatta az állampolgárok elvárásait, akik stabilitást, növekedést és jólétet várnak el a brüsszeli vezetéstől.
Jólét idején a politika könnyen tart távolságot az állampolgároktól. Manapság azonban az Európai Unióról szóló viták minden tagállamban a nyilvánosság meghatározó részét képezik, akkor is, ha az EU vezetői ezt nem akarják.
A választópolgárok kezében van a döntés, hogy elszámolás elé állítsák a hatalom birtokosait és megköveteljék, hogy az EU jövőjét az európai érdekek, a bizalom és a biztonság fundamentumai határozzák meg.
Petri Bernadett
