Az Európai Parlament is perbe száll hazánk ellen a szuverenitásvédelmi törvény miatt. A jogszabály uniós jog-ellenességére hivatkozással még tavaly indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben az Európai Bizottság. Kérdés, hogy miért épp most érzi úgy a plenáris testület, hogy csatlakoznia kell az eljáráshoz. A miértre az álcivil szervezetek amerikai finanszírozásának felszámolása és azok Brüsszel általi pótlása környékén keresendő a válasz.

Szűcs Gábor, a XXI. Század Intézet elemzője írásában bemutatja, milyen nyílt támadásoknak van kitéve jelenleg Magyarország szuverenitása, ezek a támadások hogyan függnek össze azzal a perrel, amit az Európai Bizottság indított hazánk ellen, és miért épp most csatlakozott ehhez a keresethez az Európai Parlament. Az elemzés a brüsszeli hipokrízis és intervenciókényszer abszurditásaira hívja fel a figyelmet.

„Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!”

Az uniós szerződések értelmében az Európai Bizottság (EB) jogi lépéseket tehet – kötelezettségszegési eljárást indíthat – azok ellen a tagállamok ellen, amelyek nem hajtják végre az uniós jogot. Ha az EB megállapítja, hogy a tagország nem teljesíti a közösségi jog alapján a tagállamot terhelő kötelezettségeket, vélemény formájában felkérheti az érintett országot az európai uniós (EU) jogszabályok betartására, illetve, hogy adjon tájékoztatást az EB-nek a kifogásolt helyzet megoldása céljából hozott intézkedésekről. Amennyiben az érintett állam továbbra sem szünteti meg a jogsértőnek vélt állapotot, az EB az ügyet az Európai Unió Bírósága (EUB) elé utalhatja. Ha az EUB megállapítja, hogy a tagállam megsértette az EU jogát, a nemzeti hatóságok kötelesek az EUB döntésében foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedések foganatosítására. Amennyiben a bírósági ítélet ellenére a tagország nem hozza meg a szükséges intézkedéseket a jogsértő helyzet megszüntetésére, az EB újból az EUB-hez fordulhat. Amikor az EB egy tagállam ügyét másodszor az EUB elé utalja, pénzbüntetés kiszabását javasolja, ami lehet átalányösszeg és/vagy napi kényszerítő bírság.

A fentiek szerint a kötelezettségszegési eljárás egy részletesen körülhatárolt, jogi szempontokon alapuló eljárás, amelynek a célja a tagállamok rábírása a jogszabályoknak való megfelelésre. Az említett eljárás valóban betölthetné ezt a szerepet, csakhogy – ahogy erre már korábban is rámutattunk – Brüsszelben a jogot a politika szolgálatába állították, amit tökéletesen igazol az is, hogy a hazánkkal szembeni kötelezettségszegési eljárások zömét politikai alapon, minden valós jogi indokolást mellőzve indították. Megtámadták a gyermekvédelmi törvényt (Gyvt.), miközben a jogszabály célja a gyermekek egészséges testi és szellemi fejlődésének biztosítása, amely szó szerint megegyezik az EU gyermekjogi stratégia tekintetében az Európai Parlament (EP) által 2021. március 11-én elfogadott, gyermekek jogairól szóló állásfoglalás szövegével, mely szerint „a gyermekeket érintő valamennyi fellépésnél és döntésnél a gyermek mindenek felett álló érdekét és fizikai és mentális jólétét kell elsődleges szempontnak tekinteni.” A Gyvt.-vel ellentétben, Brüsszel fellépése nincs összhangban az uniós joggal, ugyanis maga az EU Alapjogi Chartája mondja ki, hogy az EU-nak tiszteletben kell tartani az oktatáshoz való jogot szabályozó nemzeti törvényeket, valamint a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak.

Az uniós bevándorlási politika megsértése miatt indított kötelezettségszegési eljárás már-már koncepciós per jelleget öltött, amikor az EUB az EB által javasoltnál hetvenszer nagyobb összegben, 200 millió euró egyszeri, és egymillió euró napi tételben állapította meg Magyarország büntetését. Hazánkat azért marasztalták el, mert a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ág is az Alkotmánybíróság által megfogalmazottak szerint [ami azóta Magyarország Alaptörvényébe (Alaptv.) is bekerült] járt el a déli határunkon az EU-ba érkező migránsokkal szemben: az EU-s „hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptv.-ben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. […] Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. […] Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.” Az EUB nem volt tekintettel sem a nemzeti alapokmányunkra, sem az EB javaslatára, és politikai aktorként, hatáskörén túlterjeszkedve, „példásan megbüntette Magyarországot”. Ez az eljárás a rendszerváltoztatás előtti időket idézi, amikor előfordulhatott olyan, hogy egy büntetőperben a védőügyvéd kért szigorítást az ügyész által javasolt büntetéshez képest.

A szuverenitásvédelmi törvény genezise és brüsszeli kritikája

A korábbi gyakorlatot követve – vagyis, hogy jogi köntösbe bújtatott vádakat fogalmaznak meg tisztán politikai indíttatásból – 2024 februárjában, két hónappal annak elfogadása után, az EB kötelezettségszegési eljárást indított hazánkkal szemben a szuverenitásvédelmi törvény (Szvtv.) miatt. A vádak általános és absztrakt állításokat fogalmaznak meg, nem állják ki sem a jogi igényesség, sem a valóság próbáját, de kvázi kirakatperről lévén szó, ezeket nem is támasztják magukkal szemben elvárásként Brüsszelben.

De miért volt egyáltalán szükség egy ilyen jogszabályra? A választ maga a norma preambuluma adja meg: a magyar szabályozás már az Szvtv. elfogadása előtt is tiltotta a pártok számára külföldi támogatás elfogadását, „de ezt a szabályt 2022 tavaszán az egységes ellenzék azzal kerülte meg, hogy politikai tevékenységet végző civil szervezetein és gazdasági társaságokon keresztül használta fel a külföldről érkező összegeket”. A törvény célja, hogy hasonló eset többet ne fordulhasson elő, ugyanis sérül Magyarország szuverenitása – egyúttal kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot hordoz –, ha a politikai hatalom olyan személyek, szervezetek kezébe kerül, akik és amelyek függőségi viszonyban állnak bármely külföldi hatalommal, szervezettel vagy személlyel. Itt érdemes röviden kitérni a Brüsszelben modus operandinak számító kettős mércére. A kormány támadások tömkelegét kapta és kapja mindmáig, amiért törvényt alkotott a nemzeti önrendelkezés védelmében.

Érdemes górcső alá venni, mik az EB konkrét kritikái az Szvtv. kapcsán. Brüsszel szerint a törvény sérti az uniós demokratikus értékeket, a demokrácia elvét és az uniós polgárok választójogát. Több ellentmondást is megfigyelhetünk: egyrészt, pont ezeknek a védelmében született az Szvtv., másrészt, épp az EP fogadott el 2019-ben egy állásfoglalást a választásokba történő külföldi beavatkozásról, amelyben kimondják, hogy az aláássa az emberek azon jogát, hogy közvetlenül vagy szabadon választott képviselőiken keresztül beleszóljanak országuk kormányzásába, és ez egyúttal sérti a nemzetközi jogot. A törvény ráerősít az EU normáiban foglaltakra, célja a demokratikus vita, az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok kapcsán támasztott átláthatóság követelményének érvényesülése, mindenekelőtt pedig az intervenciónak próbál gátat szabni, aminek a fontosságát épp az EP hangoztatta az állásfoglalásában. A jogszabályban foglalt szuverenitásvédelmi intézkedések végrehajtására létrehozták a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelynek egyik fontos feladata, hogy feltárja és vizsgálja a más állam, valamint − jogi státuszától függetlenül − külföldi szerv vagy szervezet és természetes személy érdekében végzett, a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet, ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik. A hivatal feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére, vagy ilyen támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak.

A törvénnyel a Büntető Törvénykönyvet (Btk.) is módosították, a Btk. kiegészült a 350/A. §-ban foglalt választói akarat tiltott befolyásolása önálló bűncselekményi tényállással, amely szerint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölő szervezet azon tagja, felelős személye vagy vezető tisztségviselője, valamint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölt, aki tiltott külföldi támogatást, vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez azért fontos, mert a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésének komoly elrettentő hatása van, és visszatarthatja a potenciális tetteseket a bűnelkövetéstől. Mind az ország szuverenitását veszélyeztető tényezők feltárása, mind a választói akarat tiltott befolyásolásának büntetése a tiszta és szabad választások megvalósulását, az állam önrendelkezésének megerősítését, ezáltal pedig a demokrácia érvényesülését szolgálja. Ezek a tények azonban az EB-t nem zavarták.

Külföldről finanszírozott NGO-k

Donald Trumpot 2025. január 20-án beiktatták, az Egyesült Államok 47. elnöke pedig napokon belül egyidejűleg tett egy nagy szívességet az amerikai adófizetőknek és azoknak az államoknak, amelyeket korábban dollármilliárdokból próbáltak – több-kevesebb sikerrel – destabilizálni. A republikánus adminisztráció nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai kormányzati szervek az elmúlt években mely szervezeteknek, mire és mennyi támogatást adtak – többek között a USAID-en keresztül. Magyar nem kormányzati szervezeteknek (NGO-k) összesen 843 millió dollár jutott, ami, ha egyenlő arányban szétosztanánk a honfitársaink között, 35 ezer forintot jelentene minden magyar embernek. Az amerikai vezetés „pénzosztása” két szempontból is illegitim és elfogadhatatlan volt: egyrészt, úgy költötték el az amerikai adófizetők pénzét, hogy ahhoz ők nem járultak hozzá és nem is profitáltak belőle, másrészt, ezt a hatalmas összeget szinte teljes egészében politikai tevékenységet végző, nyomásgyakorló álcivil szervezetek kapták, amelyek célja nem volt más, mint a szuverenista kormányok tüntetések, nemzetközi jelentések, propagandacikkek és tüntetések kirobbantása révén történő megdöntése. Vagyis az intervenciót pénzelték Amerikából, ezek a szervezetek pedig külső utasításra – és finanszírozásból – végre is hajtották a kért beavatkozást, a sikerrátájuk pedig viszonylag magas volt.

Ezen NGO-k között vannak azok is, amelyeken keresztül a 2022-es választásokat megelőzően érkeztek a pénzek a baloldalhoz, valamint, amelyek gyakorlatilag 2010 óta szisztematikusan támadják a Fidesz–KDNP kormányt és próbálják lerombolni Magyarország nemzetközi reputációját. Ékes példája ennek a Transparency International Magyarország Alapítvány (TIMA), amely az évente megjelenő brüsszeli jogállamisági jelentésben igyekszik valótlan állításokkal lejáratni Magyarországot, illetve minden évben kiadja a módszertanilag hibás és teljesen részrehajló, már a nevében is szubjektív korrupcióérzékelési indexet, amelyben a magyar korrupciót az EU-ban a legsúlyosabbnak állítja be, globálisan pedig egy szintre helyezi hazánkat Tanzániával, Kubával, Burkina Fasoval, Trinidad és Tobagóval, valamint a Dél-afrikai Köztársasággal. Ez elsőre abszurdnak tűnhet, de könnyen megérthetjük a TIMA motivációját arra, hogy saját magát hiteltelenné tegye, ha megnézzük a finanszírozását: a Trump-adminisztráció által közzétett adatok alapján 32 ezer dollár tengerentúli támogatást kapott, illetve 424 ezer dollárt a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF).

Az újságíróknak joguk van bármiről írni, ahogy egy civil szervezet is készíthet tanulmányt akármilyen témában, de sem a sajtószabadság, sem a kutatási szabadság nem terjed ki arra, hogy külföldi pénzből idegen politikai érdeket kiszolgálva végezzenek politikai munkát. Az Szvtv.-t a baloldal 2022-es kampányfinanszírozásán túl az a felismerés hívta életre, hogy a külföldi befolyásolási kísérletek egyre gyakrabban történnek médiumokon és NGO-kon keresztül, amelyek kihasználják a velük szemben megengedő vagy éppen hiányos nemzeti szabályozásokat. Az Szvtv. ezt a joghézagot hivatott betölteni.

Az Európai Parlament színrelépése: a kulcs az időzítés!

2025. február 18-án az EP jogi szakbizottsága megszavazta, hogy az EP is beszálljon az EUB-n folyó perbe hazánk ellen az Szvtv. miatt. Miért pont most, mi történt, ami miatt ez korábban nem volt fontos, majd hirtelen az lett?

Miután Donald Trump nyilvánvalóvá tette, hogy a jövőben az Egyesült Államok kormánya nem fogja az amerikai adófizetők pénzét más országok destabilizálásán dolgozó szervezetekre fordítani, az érintett NGO-k – akik korábban azt állították, hogy olvasói adományokból működnek – rögtön felfedték magukat, elkezdtek forráshiányra panaszkodni, sőt egyesek rögtön elbocsátásokat eszközöltek (pl. a Szabad Európa). Ekkor tűnt fel „brüsszeli mecénásként” Daniel Freund, zöldpárti EP-képviselő, aki felszólította Brüsszelt, hogy a „civilektől” kieső dollárokat euróval, vagyis az európai adófizetők pénzével kell pótolni: „az EU-nak kötelessége lenne betölteni ezt a finanszírozási hiányt.” A német politikus elképzelésének egyetlen akadálya van, ez pedig nem a brüsszeli akarat hiánya, hanem az Szvtv. És ezen a ponton válik a napnál is világosabbá, miért esszenciális jelentőségű a globalisták számára, hogy eltöröljék a nemzeti önrendelkezés megerősítését célzó jogszabályt. Az NGO-k írják – vagy legalábbis ellenjegyzik – a jogállamisági jelentések alapjául szolgáló dokumentumokat, illetve publikálják azokat a lejárató anyagokat, amelyeket az adott kormányok ellen felhasználnak, így a finanszírozások rendezése nem maradhat függőben. Ehhez azonban el kell törölniük az Szvtv.-t, amire – bármennyire is szeretnék – Brüsszelből nincs felhatalmazásuk.

Az NGO-k mellett érdemes foglalkozni a téma kapcsán Magyar Péterrel is, aki szemmel láthatóan nem fukarkodik, ha kampányról van szó: Hungexpo pavilon, tömegrendezvények profi hangosítással és folyamatos országjárás. De miből finanszírozza mindezt? A Manfred Weber által támogatott magyarországi kormányfőjelölt a napokban úgy fogalmazott: „nyilván ilyenkor segít az Európai Néppárt (EPP), de ebben semmi, hogy is mondjam, furcsa nincsen.” Nos, valójában van, ugyanis a párttörvény világosan kimondja, hogy a párt más államtól és külföldi szervezettől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el.

Szűcs Gábor