Egyre dagad a brüsszeli botrány, újabb és újabb visszaélésekre derül fény az uniós források brüsszeli felhasználásával kapcsolatban: lobbitámogatás a Bizottság zöldpolitikai propagandája érdekében, balliberális ideológiai hadviselés az „európai értékek megóvása” címén, NGO-k javára átjátszott kutatás-fejlesztési források, politikai korrupció. Évek óta tapasztaljuk, hogy Brüsszel számára másodlagos az európai emberek jóléte, a vállalkozások versenyképessége, az álcivil szervezetek érdekei és működésük anyagi feltételeinek biztosítása azonban mindenek felett áll. A változás érdekében Magyarország az uniós korrupció elleni küzdelem élére állt, az elkövetkező időszak kérdése, hogy kialakul-e a patrióta többség az EU intézményeinek számonkérése mellett, vagy a brüsszeli elit továbbra is úgy folytatja öncélú hatalmi játszmáját, mintha mi sem történt volna.

Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója azt vizsgálja, hogyan használt fel Brüsszel álcivil szervezeteket saját érdekében, és hogyan próbál Magyarország fellépni ezen gyakorlatok ellen.

Megvásárolt NGO-k Brüsszel szolgálatában

Néhány héttel ezelőtt derült fény arra az esetre, hogy az Európai Bizottság titkos szerződéseken keresztül több tízmillió euróval pénzelt NGO-kat annak érdekében, hogy a Bizottság számára kedvező álláspontot képviseljenek az egyes előterjesztésekről szóló vitákban és minél több európai parlamenti képviselőt, valamint tagállamot győzzenek meg a Bizottság álláspontjának helyességéről, elsősorban zöldpolitikai ügyekben. Az ügy főszereplője a Magyarországot is folyamatosan támadó Frans Timmermans korábbi európai bizottsági alelnök volt. A botrányban érintett szervezetek gyakorlatilag az Európai Bizottság fizetett lobbistáiként és aktivistáiként jártak el – mindezt az európai adófizetők pénzéből.

„Magyarország azt javasolja, az Európai Unió Tanácsa kérjen teljes és korlátlan hozzáférést azokhoz a szerződésekhez, amelyeket az Európai Bizottság kötött civil szervezetekkel.” – fogalmazott néhány nappal ezelőtt Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter.

A kezdeményezés lényege, hogy a Tanács kérjen teljes hozzáférést a bizottság által kötött NGO-szerződésekhez, másrészt dolgozzanak ki egy olyan átláthatósági rendszert, amely lehetővé tenné a tagállamok és az európai polgárok számára, hogy betekinthessenek ezekbe a dokumentumokba. A miniszter hangsúlyozta, hogy Magyarország elvárja az európai intézményektől, különösen a bizottságtól, hogy ugyanazokat az átláthatósági normákat alkalmazzák saját működésükre, amelyeket a tagállamoktól is megkövetelnek.

Guy Verhofstadt „civil” mozgalma egymaga 6 milliárdos összeget kapott az uniós programokból. Van olyan bizottsági főigazgatóság, amely egymaga 2900 NGO-támogatási szerződést köthetett. Eközben az Európai Bizottság a „jogok és értékek” program keretében elkülönített csaknem 2 milliárd euró összegű forrás jelentős részét saját propagandájának megerősítésére fordítja, ahol az eltérő nézeteket álhírként bélyegzik meg és elhallgattatják. A közlekedési, energetikai, digitális és távközlési projektek infrastrukturális beruházásait célzó Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből és a Digitális Európa Programból a konzervatív véleményeket támadó európai „dezinformációs kampányokat” támogat a Bizottság Magyarországon, míg a kutatás-fejlesztés és innováció támogatása érdekében létrejött Horizont programból pedig bőségesen jut pénz „a transz befogadás elleni kihívások megoldására” és „a queer politika támogatására” is.

Költségvetési önellenőrzés az EU-ban: kecskére káposztát

Az elmúlt évtizedek gyakorlata, a Katargate botrány és egyéb visszaélések ismeretében jogos a kijelentés: „kecskére káposztát” bízunk azzal, ha valódi ellenőrzést várunk az EU egyik intézményétől az uniós pénzügyek elköltése felett. Az Európai Számvevőszék még így is több alkalommal számonkérte az Európai Bizottságon a civil szervezetek finanszírozását. A Számvevőszék becslései szerint a Bizottság az EU költségvetésének 1,7%-át és az uniós fejlesztési alapok 6,8%-át civil szervezeteken keresztül hajtja végre. A 2014–2017 közötti időszakban a Bizottság mintegy 11,3 milliárd eurónyi összeget adott a civil szervezetek kezelésbe, ennek ellenére azonban az így kezelt uniós források elköltése nem átlátható, mivel a Bizottság nem követte nyomon megfelelően e szervezetek működését a programok végrehajtása tekintetében, különösen a nonprofit szervezetek határokon átnyúló tevékenysége során.

A 2023-ban közzétett európai számvevőszéki jelentés az Európai Unió 2022. évi gazdálkodásáról pedig még ennél is súlyosabb visszásságokra mutat rá. A Számvevőszék szerint az EU költségvetését jelentős, több mint 6 milliárd euró összegre rúgó tervezési és elszámolási hiba terheli. Jelentéséből olyan csalások és rendszerszintű brüsszeli korrupciós mintázatok rajzolódnak ki, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a Katargate brüsszeli korrupciós botrány és a Timmermans-eset csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A tavaly tavasszal kihirdetett, stratégiai perekről szóló uniós szabály ráadásul még annak a lehetőségét is behatárolta, hogy milyen módon lehet számonkérni az álcivileken az uniós források elköltését. Brüsszel számára az NGO-k közéleti jelenléte ugyanis szent és sérthetetlen, minden szabályt megelőz. Ez az a szabály, amelynek értelmében az átláthatóságot számonkérő felszólítás esetén az érintett szervezetek számára elegendő a közéleti részvételre hivatkozni, és ezt követően gyorsított eljárásban, érdemi vizsgálat nélkül szabadulhatnak a helyreigazítási per alól, a klímaaktivisták következmények nélkül rongálhatnak európai műemlékeket, hiszen bármilyen ellenük indított per közéleti részvételüket akadályozná, ezért a bírósági eljárás azonnal megszüntethető. Az EU intézményei a törvényes rend fölé helyezik az illegális migráció szervezőit, azokat, akik alkotmányos demokráciákkal szemben koholt jogállamisági vádakkal szolgálják a brüsszeli érdekeket, vagy éppen klímavédelem címszóval komoly gazdasági károkat okozó bűncselekményeket követnek el – gondoljunk csak a Letzte Generation akcióira.

Jogállamisági számonkérés kell az EU intézményekkel szemben

Magyarország vezetésével a patrióta összefogás ennek élére állt, de újabban egyes néppárti politikusok is felszólalnak az ügyben. Monika Hohlmeier bajor néppárti képviselő például maga is kijelentette, hogy az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottsága számára is feltűntek a problémás szerződések, és még azt is hozzátette, hogy ezeket az uniós forrásokat nemcsak lobbizásra, perekre, politikai tiltakozásra költötték a nyertes NGO-k, de jutott pénz irodafelújításra is. Hohlmeier azonban kevésbé tekinthető hiteles szereplőnek az ügyben, hiszen ő maga is EP-képviselői tisztsége mellett évi 75 ezer eurós fizetett pozíciót tölt be egy müncheni székhelyű vállalat, a BayWa felügyelőbizottságában, amely szintén az EU kérdéses programjának kedvezményezettje. Az uniós intézményeken belüli korrupció elleni törekvés a brüsszeli elit részéről jól láthatóan nem más, csak retorika. Jól látszik ez a mentestési eljárás működésével kapcsolatban is. Ennek keretében az Európai Parlament egyrészt megvizsgálja az uniós intézmények szabályos működését, másrészt ellenőrzi az uniós költségvetés végrehajtásának és felhasználásának hatékonyságát, törvényességét – legalábbis elméletben. A valóságban ugyanis ezt nem a jogszerűség biztosítása, sokkal inkább a politikai előnyszerzés szándékával teszi. Monika Hohlmeier bajor néppárti képviselő nemrégiben még a Magyarországnak járó uniós forrásokkal kapcsolatban látta szükségesnek megvonni a mentesítést a Bizottságtól: ha a Bizottság a Parlament akarata ellenére kifizeti a pénzeket Magyarország számára, akkor utóbbi megtagadja tőle az éves jóváhagyást. Kérdés, hogy a brüsszeli korrupció elég indok lesz-e a hasonló fellépésre, vagy a Parlament ezt az eszközt csak a tagállamok ellenében hajlandó alkalmazni.

A jogállamiság elveinek betartása, a szabályszerű működés, az elszámoltathatóság kötelezettsége külön nevesített eljárás nélkül továbbra is vonatkozik az EU működésére. S bár Brüsszelből nézve újabban nem így látszik, a korrupció akkor is bűncselekmény, ha az EU intézményeiben történik! Most az uniós intézmények egyedi jogsértéseinek feltárása és összefoglalása szükséges, mert ezek együttesen olyan rendszerszintű visszaéléseket jelentenek, amelyek nemcsak az alapértékeket, de az Európai Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeit egyaránt sértik. Mindez alapot teremthet egy olyan jogállamisági feltételességi eljárás bevezetésére, amely biztosítja az uniós intézmények felelősségre vonását.

Petri Bernadett