Nap mint nap sétálunk városaink utcáin, miközben gyakran észre sem vesszük, milyen fontos történelmi események helyszínei felé visz bennünket utunk. Budapest belvárosának házain mind a mai napig ott vannak a világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc nyomai, melyek lépten-nyomon arra emlékeztetnek bennünket, hogy ez a város mindig is élni akart, mindig vágyott a szabadságra. Békés Márton, Gyarmati István és Takács Tamás Péter most megjelent, Budapest Hegei című könyve arra késztet minket: fedezzük fel ezeket a történelmi helyszíneket és egy kicsit éljük át mi is a szabadságért küzdő honfitársaink történetét.

A könyvet – amelynek szerzői Békés Márton, Gyarmati István és Takács Tamás Péter, valamint a szakmai lektora Gerő András történész – a Terror Háza Múzeumban mutatták be egy kerekasztal-beszélgetés keretében. Az album azokra a háborús nyomokra, a XX. század közepén végbement pusztítások máig velünk élő mementóira irányítja rá a figyelmet, amelyek még mindig a budapesti utcakép szinte természetes, a város lakói számára talán fel sem tűnő részei.

Gerő András a bemutatón félig viccesen megjegyezte, hogy a kötet megjelenése egyszerre burkolt kritika az e sebeket el nem tüntető mindenkori városvezetés felé, és önkritika is, hiszen e nyomok közt éljük mindennapjainkat, így ezek szerint ez megfelel nekünk. A sebeknek nincs szépsége, legfeljebb esztétikája, de ez az esztétika a miénk, otthon érezzük magunkat benne – tette hozzá.

Békés Márton, a kötet szövegeinek szerzője szerint ezek a sebek arra emlékeztetnek bennünket, hogy minden, a XX. században végbement szenvedés ellenére a város él, élni akar. Az élet mindig győzedelmeskedik, és ez számomra végső Isten-bizonyíték is egyben – hangsúlyozta. A fényképeket készítő Gyarmati István úgy vélte, meglepő, hogy mennyire elfojtjuk magunkban e hegek látványát, fel sem tűnnek számunkra. A kötet munkálataival kapcsolatban elmondta, hogy a tízezer elkészült fényképből többkörös válogatás során jutottak el a kötetben szereplő hatvannyolc képig.

Takács Tamás Péter, aki a kötet grafikai és tördelői munkáját végezte, elárulta, hogy először arra gondolt a megkeresésekor, hogy vajon kit érdekelhetnek a szétlőtt épületek, ma már viszont úgy véli, mindegyik ilyen épület bizonyos értelemben egy műalkotás. Arra a kérdésre, hogy megmaradjanak-e ezek az emléknyomok, Békés Márton azt válaszolta, bár idővel persze úgyis eltűnnek majd, de ezt semmiképpen sem kellene siettetni.

Talán bele sem gondolunk, de a városok kialakulásához és elrendezéséhez nagyon sokszor a háborúk vagy az azokra való felkészülés vezetett. Békés Márton a Látószög blogon megjelent írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bárhogy is végződik egy város sorsa, eleinte mindig hadi funkciót lát el, sokáig őrizve eredendően katonai alapíttatásának tényét.

Mint írta, Budapesten a hajdani, középkori városfal helyét jelzi a Kiskörút nyomvonala, meg a Semmelweis, a Magyar és a Bástya utcáké, a Fő utca pedig egy római hadiút mentén fekszik. A városfal csapásán haladó belvárosi körutat koncentrikus körben követi Dunától Dunáig, hat kilométer hosszan a Nagykörút, amelyet keresztbe metszenek azok a sugárutak, amelyek legszebbikét, a mai Andrássy utat megépülése után így is kereszteltek el.

A most megjelent album felhívja a figyelmet arra, hogy Budapest egy élő múzeum, amely mind a mai napig őrzi a különböző konfliktusok, szabadságharcok emlékeit. Mint az a könyvből is látható, még most is rengeteg olyan helyszín található a városban, ahol felfedezhetőek lakói megpróbáltatásainak és szabadságvágyának nyomai. Legyen szó akár az 1944-45-ös megszállásokról, a félszáz napos ostromról, a heves bombázásokról vagy éppen az 1956-os forradalomról és szabadságharcról.