Már a 2000-es évek közepén elvesztette az identitását a Jobbik, hiszen onnantól kezdve olyan karrierpolitikusok lepték el a pártot, akiknek a nyilvánosság előtt megfogalmazott üzenetek semmit sem jelentettek, csupán politikai hasznot reméltek tőlük. Jakab Péter ennek az egyik legjobb példája, aki még pár éve rasszista és antiszemita szólamokkal hívta fel magára a figyelmet, most pedig már Gyurcsány Ferenccel szövetkezik. A XXI. Század Intézet „Változó radikálisok, radikális változások” című élő Facebook-videós elemzésében Nagy Ervinnel, a XXI. Század Intézet kutatójával és Szentesi Zöldi Lászlóval, a Magyar Demokrata főmunkatársával arra kerestük a választ, hogy mi vezetett a Jobbik széteséséhez és balra tolódásához. A beszélgetés házigazdája Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője volt.
Deák Dániel a beszélgetés elején kiemelte: a nemzeti radikalizmus a rendszerváltoztatás óta jelen van Magyarországon, míg a 90-es években Csurka Istvánnal azonosítottuk, addig a 2000-es évektől a Jobbik vette át a MIÉP szerepét. Mint mondta, a Jobbik ugyanakkor balra tolódott és mára az egykori jobbikos szavazók jelentős része a Fidesz táborát gyarapítja. A kutatások és a választási eredmények azt mutatják, hogy a párt egy év alatt gyakorlatilag összeomlott, az elmúlt hetekben szinte minden nap vagy kiléptek a pártból vagy feloszlott valamelyik alapszervezet – tette hozzá. Mint fogalmazott, Jakab Péter egy konfliktusos személy, aki nem képes egyben tartani a Jobbikot. A vezető elemző a beszélgetés során kiemelte, a nemzeti radikális szavazók jelentős részét ma már a jobboldali néppártként viselkedő Fidesz szólítja meg.
Nagy Ervin kiemelte, hogy a nemzeti radikálisok mindig is középpontba helyezték a nemzeti szuverenitást, fontosnak tartják a hagyományaink és a nemzeti érdekeink védelmét, illetve küzdenek az ország gazdasági és politikai mozgásterének tágításáért.
Szerinte az MDF-ből kivált csoport, amely később megalapította a MIÉP-et, a szellemi elődje volt azoknak, akik létrehozták a Jobbikot és a 2000-es években elindították a pártot a professzionális politizálás útjára. Nagy Ervin hangsúlyozta, hogy a nemzeti radikálisok mindig is szembehelyezkedtek a globalizmussal és követelték azt az elitcserét, amely a rendszerváltoztatás után az elszámoltatás hiánya miatt nem következett be maradéktalanul.
Szentesi Zöldi László szerint Csurka Istvánnak olyan gondolatai voltak, amelyek ma is megállják a helyüket és javarészt megtalálhatóak a Fidesz mai politikájában.
Mint fogalmazott, nagy hibája volt Csurkának, hogy nem volt képes professzionális pártot létrehozni, amelyben a választók széles rétege számára eladható módon képes lett volna hangoztatni üzeneteit. Nagy Ervinhez hasonlóan ő is hangsúlyozta, hogy a nemzeti radikálisok, a MIÉP-esek egyáltalán nem voltak antiszemiták és rasszisták, hiába igyekeztek rendre megbélyegezni őket a balliberális oldalról. Ez ugyanakkor már nem mondható el a jobbikos karrierpolitikusokról, akik az aktuálpolitikai érdekeik miatt a legdurvább üzenetektől sem riadtak vissza. Mint fogalmaztak, ha Csurka István hallotta volna ezeket, mindenképpen elhatárolódott volna tőlük.
Egyik párt sem változott annyit, mint a Jobbik – tette hozzá Nagy Ervin, aki szerint már a 2000-es évek közepén látni lehetett, hogy nem abba az irányba tart a Jobbik, amelyet az alapító tagok elgondoltak.
Szentesi Zöldi László is osztotta ezt a véleményt, aki szerint már 2006-ban elvesztette az identitását a Jobbik, hiszen onnantól kezdve olyan karrierpolitikusok lepték el a pártot, akiknek a nyilvánosság előtt megfogalmazott üzenetek semmit sem jelentettek, csupán politikai hasznot reméltek tőlük. Jakab Péterrel szerinte lényegében vége a pártnak, hiszen a Demokratikus Koalíció „nemzeti tagozatává” teszi azt.
Nagy Ervin hozzátette: 2018-ban a Jobbik szavazói már javarészt nem a nemzeti oldalról jöttek, hanem olyan ellenzéki protestszavazók voltak, akik a kormányváltás esélyét akkor éppen a Jobbikban látták. A XXI. Század Intézet kutatója hozzátette, a Fidesz 2010 óta sorra olyan témákat és olyan ügyeket vállal fel, amelyek kedvesek a nemzeti érzelmű szavazóknak, így kihúzta a Jobbik lába alól a talajt.
Szentesi ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy ennek okán logikus volt Vona Gábor azon stratégiája, miszerint áthangolja a Jobbik politikáját, ugyanakkor azt elhibázott módon tette és kiszolgáltatta a pártot Gyurcsány Ferencnek.
Mind Nagy Ervin, mind Szentesi Zöldi László egyetértett abban, hogy Jakab Péter valószínűleg az utolsó elnöke a Jobbiknak, hiszen olyan nagy mértékű már a párt szétesése, hogy ebben a formában a parlamenti bejutási küszöb meghaladása is nehéz feladat lenne számukra. Véleményük szerint a Mi Hazánk – korábban jobbikos – politikusai nem tudják majd komolyanvehető erővé tenni pártjukat, hiszen a 2000-es évekkel ellentétben most már teljesen más a politikai helyzet, a Fidesz sikeresen lefedte a nemzeti oldalt, ráadásul a Vona Gábor 180 fokos fordulatát egészen 2018-ig támogató politikusok hiteltelenek, mivel csak a belső hatalmi harcok miatt hagyták ott a Jobbikot, nem pedig annak ideológiai pálfordulása miatt.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
