Már kapható a Kommentár idei évi első száma, amelyben többek közt a globalizáció válságáról, a magyar konzervatív gondolkodás ebből eredő történelmi esélyéről, az év elején elhunyt Roger Scrutonról és a „teremtésvédelemről”, mint a jobboldal zöldpolitikai stratégiájáról olvashatunk.

A folyóirat főszerkesztője, Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Mi magunk című programírásában a nyugati civilizáció elmúlt száz évéről, a megrendült globális világrendről, a konzervatív gondolkodás nemzeti alapokon való újragondolásáról ír. Véleménye szerint a liberális hegemónián alapuló posztmodern világunk utolsó szakaszát éljük, a kulturális fordulat elkerülhetetlen, amiben különleges lehetőség nyílik hagyományaink újraértelmezésére. Ez a szellemi erőfeszítés a mai nemzeti, jobboldali konzervatívok kötelessége. Meglátása szerint az I. világháború után kialakult világrend válságba került, és az előttünk álló „húszas évek” konzervatív stratégiájának kidolgozása előtt állunk. Az Orbán-korszak elmúlt tíz éves rendszerépítésének köszönhetően Magyarországon a politikai cselekvés megelőzi a szellemi-kulturális fordulatot, így annak megalapozása és elvégzése a konzervatívokra váró feladat – írja. A tanulmány az elmúlt három évtizedet a globalizáció lépésről-lépésre való megrendüléseként jellemzi, amit társadalmi válságok, pénzügyi krízisek, a neoliberális gazdaságfilozófia csődje és az európai elit által uralt status quo felborulása jellemez (erre erősít rá a mostani járvány és annak gazdasági következménye). „A mögöttünk hagyott harminc évre visszatekintve jól latszik, hogy az új évezred első évtizedében megrendült az a múlt század utolsó évtizedéből származó utópikus hit, amely a globalizáció korlátlan, folyamatos és békés kiterjedésétől az emberiség történeti konfliktusainak lezárulását várta” – írja a szerző, így Fukuyama tézise a „történelem végéről” nem vált be. Békés Márton állítja: „a konzervatívizmus számára a hagyomány mindig egy adott nemzeti hagyomány, a kultúra mindig egy meghatározott nemzeti kultúra; vagyis egy konzervativizmus vagy nemzeti, vagy semmilyen.”

A folyóiratban Czopf Áron történész, a közelmúltban elhunyt Sir Roger Scruton angol konzervatív filozófus életéről és munkásságáról ír Mit tanulhatunk Scrutontól? című tanulmányában. A szerző szerint a nagy gondolkodó „méltó örököse volt az angolszász konzervatív hagyománynak és ezzel világszerte inspirálta azokat, akik a hagyományelvű gondolkodás megújításán fáradoznak”, ám szolgai másolása téves út lenne a magyar konzervatív gondolkodás számára. Ezért a fiatal történész szerint amit „biztosan megtanulhatunk tőle, az a saját hagyományunk és közösségünk szeretete”, végső következtetése tehát az, hogy Scrutontól az angol és magyar szituáció minden különbsége ellenére sokat lehet tanulni – így olvasni és értelmezni kell, nem pedig másolni.

A Kommentár új lapszámában Katolicizmus és földreform (1939–1945) címmel írt figyelemre méltó tanulmányt Bartha Ákos történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének posztdoktor kutatója. Fekete Rajmund történész doktorandusz az amerikai „ellenkultúrán belüli ellenkultúrát”, a „lázadás elleni lázadás” sajátos szimbólumvilágának jelentéstartalmát vizsgálja meg a punk-hardcore zenekarok dalszövegein és jelképrendszerén keresztül. A folyóiratot lapozva Florian Hartleb politikatudós Bajorország és Magyarország 1919-ben című tanulmányát is olvashatjuk, amelyből a két ország közti, ez idáig kibeszéletlen párhuzamot ismerhetjük meg. Az Észtországban élő német szerző tanulmányát kifejezetten a Kommentárnak írta.

A Kommentár központi témaként, kiemelt összeállításban foglalkozik a „teremtésvédelem” fogalmával, mint az ökológiai válságra adott konzervatív válasz lehetőségével. A „közösség azonosságtudatára” épülő természeti (a keresztény gondolat szerint teremtett) világ megóvására irányuló szellemi-filozófiai kísérleteket veszi sorra és elemzi Uri Dénes Mihály, a blokk társszerkesztője. A szerző szerint döntő lehet konzervatív gondolkodás számára az, hogy „az ökológiai válságra adott reakciójában mennyiben szervesülnek azok a magyar hagyományok, amelyek példát mutatnak egy ökologikusabb, fenntarthatóbb gazdaságra, egyszersmind egy organikusabb életformára”. Ebből a szemszögből nézve „kevéssé lényeges az, hogy kicsoda Greta Thunberg, vagy hogy hány klímatüntetést abszolválnak a »klímavédők«”.

A teremtésvédelemmel foglalkozó blokk további részében Gyulai Iván ökológus a globális kapitalizmus okozta környezeti problémákról, Szalay László Pál református teológus és lelkipásztor (az ökogyülekezeti mozgalom alapítója) pedig a keresztény ökológiai felfogásról ír – mindketten a lokalitásnak adják az elsőbbséget. Paár Ádám történész–politológus a magyarországi zöldmozgalmak történetét vázolja fel, amelyből a magyar ökopolitika múltját ismerheti meg az olvasó, Borvendég Zsuzsanna történész pedig izgalmas és aktuális kérdéseket felvető tanulmányában mutatja be, hogy a Szovjetunió felbomlása után a természet megváltoztatásának és átalakításának sztálini logikája a mai napig miképpen érvényesül a gender-ideológián és az emberi természet nemi vonatkozásának dekonstrukcióján keresztül. Szekeres Diána, a hazai slow-mozgalom elnöke a magyar mezőgazdaság örökségének megőrzésére tett gyakorlati törekvéseiket mutatja be, amelyben „a vásárló és a termelő tisztességes kapcsolata” kerül előtérbe. Nemes László filozófus–bioetikus Konrad Lorenz természetvédelemmel kapcsolatos gondolatait járja körbe igényes és részletes írásával, Wendell Berry kortárs amerikai írót, a „déli agrárius” szellemi irányzat fő képviselőjét pedig Szilvay Gergely hiánypótló írásából ismerhetjük meg.

A teremtésvédelmi összeállítás központi szövege az Áder János köztársasági elnökkel készített hosszú interjú. Magyarország elnöke a klímaváltozás mellett a vízszennyezés, a műanyagszennyezés és a vegyi szennyezés problémáira hívja fel a figyelmet, és beszél arról, hogy milyen nemzeti szintű törekvések vannak folyamatban ennek kezelésére. Az elnök szerint erény elődeink természettel kapcsolatos bölcsességét és tapasztalatait elővenni, mint amilyen például az önkorlátozás és a takarékosság.

A témában olvashatjuk továbbá Ludwig Klages úttörő munkáját Az ember és a Föld címmel a múlt század elejéről, továbbá Aldo Lopold Földetika című 1949-es tanulmányát, amely a mélyökológiai irányzat alapszövege. A két fontos ökológiai szöveg itt jelenik meg először magyarul, kiváló fordításban. A teremtésvédelemmel foglalkozó blokk végén egy hasznos és információgazdag Ökokonzervatív kiskönyvtár vázlatát tárják elénk a szerkesztők, a magyar nyelven megjelent, konzervatív hangvételű ökológiai irodalomról.

A Kommentár idei első száma a szokásos rend szerint recenziókkal zárul, benne többek között Lánczi András, Scruton és Veszprémy László Bernát tavaly év végén megjelent könyveinek méltatásával. Az ismertetéseket írók között megtaláljuk Csejtei Dezső szegedi filozófiaprofesszort és Máthé Áront, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának társelnökét is. A lap utolsó két oldala valódi úttörő kezdeményezés, amelyben felsorolják a szerkesztőség által ajánlott, 2019-ben magyar nyelven, első kiadásban megjelent könyvek sorát, mintegy 80 címet. Ezzel a kánonteremtő kezdeményezéssel is bizonyítva, hogy a magyar konzervatív gondolat kicsattanó szellemi egészségnek örvend.