Az elmúlt hetekben a magyar ellenzék aknamunkájának köszönhetően összehangolt politikai támadás érte Magyarországot a koronavírus-törvény miatt, melynek keretében számos álhír jelent meg a magyar rendkívüli jogrenddel és a kormány mozgásterével kapcsolatosan.Ennek a nemzetközi támadássorozatnak volt a része az is, hogy az Európai Parlament egy olyan csúsztatásokkal teli állásfoglalást szavazott meg, amelyben többek között azt állítják, hogy az „európai értékekkel összeegyeztethetetlen” a magyar kormány felhatalmazása, illetve hogy meggyengítették az „Országgyűlés rendkívüli felügyeleti hatáskörét”.  Mindez csupán egy álhíreken alapuló politikai lejárató kampány a liberális politikai erők részéről, hiszen a valóságban a magyar Országgyűlés bármikor visszavonhatja a felhatalmazást, ráadásul a koronavírus-törvény jól illeszkedik az európai gyakorlatba, vészhelyzet esetén több országban is különleges jogköröket kap a végrehajtó hatalom. Külön érdekesség, hogy a Magyarországot támadó tagállamok egy részében a magyarhoz igen hasonló szabályozás van érvényben. A támadássorozatnak nincsen vége, csütörtökön a LIBE Bizottságban lesz szó Magyarországról és a koronavírus-törvényről.

A magyar ellenzék a koronavírus-járvány magyarországi megjelenése óta megállás nélkül támadja a kormány intézkedéseit, illetve rombolja az egészségügyi ellátórendszerbe vetett társadalmi bizalmat. Emellett hátráltatták a koronavírus-törvény elfogadását, majd miután az Országgyűlés elfogadta azt, álhírek terjesztésével nemzetközi össztüzet generáltak hazánkkal szemben, az Európai Parlamentben pedig megszavazták azt az állásfoglalást, amelyben többek között olyan hamis állítások szerepelnek, miszerint a koronavírus-törvény rendelkezései „összeegyeztethetetlennek az európai értékekkel”, illetve hogy „határozatlan időre rendeletekkel kormányozhat a kormány”, „meggyengítették az Országgyűlés rendkívüli felügyeleti hatáskörét”. Emiatt kérik az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb értékelje, hogy a sürgősségi intézkedések összhangban vannak-e az EU-s szerződésekkel és hogy amennyiben szükséges, használja ki az összes szankciós eszközt – beleértve a költségvetési eszközöket is – a jogsértés megbüntetésére.

Ezekkel az állításokkal ellentétben, az Alaptörvény és a koronavírus-törvény szövege is világos korlátozásokat tartalmaz a kormány számára, így például az Alkotmánybíróságnak és magának az Országgyűlésnek is számos lehetősége van a kontrollra, az Országgyűlés bármikor dönthet úgy, hogy visszaveszi a kormányzattól a többletjogokat – ezt bármikor javasolhatja bármelyik képviselői csoport és szavazhat róla az Országgyűlés. Ráadásul az ellenzék és az Európai Parlament állásfoglalásának állításaival szemben a magyar különleges jogrend kizárólag a járvány elleni védekezéssel kapcsolatos döntésekre vonatkozik, és annak vége a járványhelyzet elmúlása, ami egy ma még nem megjósolható, de a jövőben egy mindenki számára könnyen belátható, objektív időpont lesz.

Mivel Európában senki sem tudja jelenleg megmondani, mikor lesz vége a járványnak, ráadásul azt sem, hogy az Országgyűlés döntésképes lesz-e a járvány tetőpontján, jelen helyzetben ezért nem érdemes végső határidőt szabni magában a törvény szövegében. A törvény továbbá nem ad semmiféle lehetőséget a kormányzatnak arra, hogy a jogállamiság fontos részét, a hatalmi ágak megosztását megsértse. A kormány – a törvényből eredően – nem oszlathatja fel vagy nem szüntetheti meg a parlament működését, illetve nem avatkozhat be az igazságszolgáltatás működésébe sem.

Az sem igaz, hogy a magyar rendelkezések ne illeszkednének az európai gyakorlatba, a koronavírus-törvény nem ad olyan többletjogokat a magyar kormánynak, amelyek meghaladnák az egyes uniós országokban tapasztalható gyakorlatot. Mivel minden országnak más a politikai berendezkedése, ezért nem lehet egy egységes mérce alapján megítélni az egyes tagállamokat, ugyanakkor az uniós tagállamok gyakorlatának vizsgálatát követően könnyen belátható, hogy a magyar kormány mozgástere egyáltalán nem példanélküli.

Nyugat-Európában így van ez egyebek mellett a briteknél is, ahol rendkívüli állapotban a kormány jogosult rendeletben szabályozni az egyébként törvényben szabályozandó kérdéseket, amit csak utólagosan kell a parlament elé terjesztenie. A franciáknál is a kormány hirdetheti ki rendeletben a szükségállapotot, csak annyi kötelessége van, hogy tájékoztassa a szükségállapot idején hozott intézkedésekről mind a nemzetgyűlést, mind a szenátust. Utóbbi testületnek csupán ellenőrzés vagy értékelés céljából van lehetősége információkat kérni a kormánytól. A francia elnök emellett még normál, nem rendkívüli jogrendben is nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint rendkívüli helyzetben a magyar kormányfő: lehetősége van feloszlatni a nemzetgyűlést, elrendelheti a nukleáris fegyverek használatát, a magyar jogszabályoktól eltérőn egy személyben nevezheti ki az alkotmánytanács tagjait, „beavatkozva az igazságszolgáltatás működésébe” csökkentheti vagy meg is semmisítheti a bűnügyekben kiszabott büntetéseket. Például Macron által ígért új munkaügyi reformok jelentős részét elnöki, illetve kormányzati rendeletekkel vezette be. Ugyan a jelenlegi törvény határozott időre, hatvan napra szól, fontos kiemelnünk, hogy a teljhatalmat biztosító jogkörről nem kellett szavaznia a parlamentnek, azt csupán aktiválnia kell az elnöknek, ha szükségét érzi.

De Németországban is kiterjesztették a kormány jogköreit, így politikai és jogi hatalmát. A veszélyhelyzet kezelése ugyan tartományi hatáskörben zajlik az országban, azonban ilyen esetekben a szövetségi kancellárnak az alkotmány 35. cikkelye szerint a veszélyhelyzetben joga van koordinálni a szövetségi államok rendőreit, illetve a német fegyveres erőket is felvonultathatja, amennyiben szükségét érzi.

A gyakorlatban a válsághelyzettel kapcsolatos szabályokat kihirdető nagyhercegi rendelet a kormány és a Képviselőház egyetértését is bírja, a parlament működése is folyamatos, a hatalmi ágak egymással folyamatosan egyeztetnek. Ugyanakkor a kormány a Nagyhercegen keresztül lényegében a törvényhozás jóváhagyása nélkül hozhat intézkedéseket, amelyek eltérhetnek a hatályban lévő törvényektől. Ahogy az a magyar koronavírus-törvényben is áll, az intézkedéseknek szükségesnek, arányosnak és a helyzethez igazodónak, az Alkotmánnyal és a nemzetközi joggal összhangban kell lenniük. A válsághelyzet első 10 napon túl történő, ezzel együtt 3 hónapra való meghosszabbításáról a Képviselőház döntött. Az ez alatt elfogadott szabályok legkésőbb a válsághelyzet végéig hatályukat vesztik. Magyarországhoz hasonlóan a Képviselőház a válsághelyzet végéig nem oszolhat fel, továbbra is rendszeresen ülésezik és jogszabályokat is alkot.

A szomszédos Belgiumban a válságkezelő kormánynak különleges jogkörei lettek, ami azt jelenti, hogy a törvények elfogadása helyett királyi dekrétumokkal kormányozhatnak, vagyis a kormány döntéseit azonnal alkalmazzák, anélkül, hogy a parlamenti törvényhozási lépéseket végig kellene járni. A szintén az Európai Gazdasági Térség tagállamának számító Svájcban pedig az egyébként meghatározó kantonoktól a járványügyi rendkívüli állapot kihirdetésével minden vonatkozó intézkedés meghatározása szövetségi hatáskörbe került, ami kiterjed a közlekedés, a vízumeljárásra, az egészségügyi ellátásra és a gazdasági enyhítő lépésekre is. Dániában a rendkívüli állapotra vonatkozóan az alkotmány 23. cikke a következőt rögzíti: „Rendkívüli állapot esetén, amennyiben a Folketing (parlament) nem ülhet össze, a király ideiglenes jogszabályokat hozhat, amennyiben azok nem ellentétesek az Alkotmánnyal; ezeket a Folketing összehívásakor azonnal be kell terjeszteni megerősítésre vagy elutasításra.

Lettországban a rendkívüli jogrendet 2020. március 13-án hirdették ki, a parlament április 3-án pedig megszavazta, hogy a kormány szükség esetén többször is meghosszabbíthassa a rendkívüli helyzetet. A lett kormánynak joga van korlátozni az állami közigazgatási és önkormányzati intézmények, a természetes és jogi személyek jogait és szabadságait, valamint további kötelezettségeket kiróni rájuk. Joga van előírni egyebek mellett azt is, hogy a nemzetközi megállapodásokban rögzített kötelezettségek teljes vagy részleges végrehajtását felfüggesszék, ha azok végrehajtása negatív hatással lehet a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek megelőzésére vagy leküzdésére. Észtországban a kormány dönt a vészhelyzet megszüntetéséről, addig viszont feláll egy válságkezelő bizottság, amely széles jogkörrel rendelkezik a munkakötelezettség, a készletek kisajátítása, a vagyontárgyak igénybevétele, a mozgásszabadság korlátozása, a gyülekezés korlátozása és az adminisztratív kényszerítő eszközök területén.

De nem csak Európa nyugati és északi részében lépnek életbe különleges szabályozások ilyen helyzetben, Romániában például az elnök hirdeti ki a rendkívüli állapotot, aki ezt megüzeni a parlamentnek, amely öt napon belül összeül, és a rendkívüli állapot végéig összehívottnak számít, még ha nem is tart ülést. Az elnök jogosítványai elég hangsúlyosak, a parlamentnek itt, a magyartól eltérően sokkal gyengébb, ellenőrző szerepe van.

A fenti példákat követően nem meglepő, hogy a hazánkat egyébként sokszor kritizáló Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke szerint a magyarországi intézkedések nem ellenkeznek az EU-s joggal. Mint fogalmazott, „Magyarország eddig nem fogadott el olyan jogszabályt, amely ellenkezne az európai uniós jogrenddel”. Ennek ellenére az elmúlt hetek támadássorozatai tovább folytatódnak, csütörtökön a LIBE Bizottságban lesz szó a koronavírus-törvényről és a magyar jogállamiság helyzetéről.

Deák Dániel –  Matyi Tamás – Nagy Ervin