A magyarországi demokrácia – minden ellenkező híreszteléssel szemben –, köszöni szépen, jól érzi magát.

A koronavírus elleni védekezésről szóló törvény tartalmából akkor sem következne az, hogy diktatórikus állapotok tombolnak, ha az ellenzék még többször és még több helyütt mondaná el ezt. És akkor sem lesz ez másként, ha külföldön mondják tollba sértettségükből fakadó koholmányaikat. Az a jelenség pedig, miszerint a kontinensen egyre nagyobb szellemi teret vesztő balliberálisok demokrácia-őrkutyái újfent ugatják a magyar kormányt, azt bizonyítja, hogy valamit megint jól csinálnak idehaza.

Ismét szilaj hullámokat vetnek a baloldali, a liberális és a jobboldali úton eltévedő, önmagukat még mindig konzervatívnak tartó, de egyre magányosabb politikusok, közéleti személyek, újságírók és megmondóemberek verbális támadásai. Habár szerencsére jócskán akad ellenpélda is, pontosabban egyre több szuverenitáspárti, bevándorlásellenes, nemzeti politikát folytató diskurzus válik sikeressé Európa-szerte, még mindig hajlamosak vagyunk csak a rosszat meghallani és megijedni tőle. Jóllehet, a magyar néplélekben mindig jelen volt a független élet iránti szorgalmas törekvés, a fáradhatatlan szabadságvágy érzése, mégis gyakorta megesett, hogy ellenfeleink kritikái miatt megremegett a lábunk. Most azonban minden eddiginél erősebben, biztosabban kell állnunk, mert nemcsak a vírussal kell egyénileg és közösségben is megküzdenünk, hanem az ország függetlenségét is meg kell védelmeznünk.

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.