– Mit jelez az a változtatás, hogy a Jobbik lecserélte eddigi kettős keresztes logóját egy leginkább semmire, de talán valamennyire egy hashtag jelre hasonlító logóra?

– A politikában a szimbólumok sokkal fontosabbak, mint azt elsőre sokan gondolják. A logó, a zászló, a színek, de az egyszeri választási plakátok is fontos vizuális elemek, melyek néha a verbális eszközöknél is hatékonyabbak. Érzelmekre, szándékokra és cselekvésekre, összességében politikai tartalmakra utalnak, amellett komoly marketingmódszereket is megvalósítanak. A Jobbik logója, amikor az alapítók megalkották, egyértelműen utalt arra az értékrendszerre, melyet a mozgalom képviselni akart. A kettős kereszt és a nemzeti színek ábrázolása egy egyszerű, de annál jobban érthető utalás volt a nyíltan vállalt nemzeti radikalizmusra, a magyarságért és a kulturális kereszténység értékeiért való tenni akarásra. Akkor ennek semmi köze nem volt a politikai marketinghez, őszinte és bátor vállalás volt. A Jobbik azóta kacskaringós politikai utat járt be. 2006-ban, a rendőrterror után komoly esélyt kapott arra, hogy agyfajta protestpártként egyre népszerűbb legyen, amivel az akkori vezetők helyesen és ügyesen éltek is, de Vona Gábor elnökségének első évében – 2007-ben – furcsa változások indultak el.

– Mire gondol?

– Egyrészről válogatás nélkül érkeztek egykori levitézlett politikai kalandorok, másrészről pedig ellenőrizetlenül léptek be szélsőséges – nem radikális! – csoportok. Az alapítók nagy része – köztük én is – ezután távoztunk. A Jobbik a parlamenti jelenléte során folyamatosan kereste a helyét, aminek az lett a vége, hogy a politikai jobboldalról átlendültek balliberális irányba. Habár ők ezt akkor néppártosodásnak nevezték, de ez egyértelmű értékváltás volt. Vona Gábor bukása után pedig egy rövid átmeneti időszakot követően elérkeztünk a mához, amikor Jakab Péter elnök már leplezetlenül együttműködik a balliberális erőkkel, köztük az alapításkor vállalhatatlan MSZP-vel, vagy azzal a Gyurcsány Ferenccel, akivel szemben az egész mozgalom felépült. Így a logóváltás egy folyamat vége, a még nyomokban jobboldaliságot tartalmazó tartalmi és szövetségi politizálás végállomása. Mondhatni: a kereszt hashtagre cserélése a Jobbik szimbolikus megszűnése.

A Nagy Ervinnel készült teljes interjú a Demokrata oldalán olvasható.