A koronavírus-járvány egy rövid időre háttérbe szorította az ellenzéki pártok belső konfliktusait, ugyanakkor a járvány csillapodásával újra felerősödik a már régóta tartó átrendeződés az ellenzéki oldalon. A Jobbik szétesése megállíthatatlannak tűnik, a baloldallal szövetkező egykori nemzeti párt a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak egyik legnagyobb szavazótábor-vesztésén ment keresztül. Az MSZP mindeközben egyre mélyebbre süllyed a közvélemény-kutatásokban. A liberális Demokratikus Koalíció végleg az ellenzék vezető ereje lett, a nyilvánosságban pedig egyre inkább Dobrev Klára veszi át Gyurcsány Ferenc helyét. A szintén liberális Momentum mindeközben Hadházy Ákos és Szél Bernadett pártnélküli politikusokkal szövetkezik, hozzájuk hasonlóan a Párbeszéd is a botránypolitizálást részesíti előnyben. Az LMP jövője kérdéses, a zöld formáció láthatóan igyekszik felvenni az ellenzéken belül egyfajta centrumpozíciót. Az ellenzéki polgármesterek kudarcai jelentősen ronthatják az ellenzék 2022-es esélyeit, ráadásul a koronavírus-járvány során mutatott magatartásuk sem segítette őket.

A koronavírus-járvány alapjaiban írta át a politikai közbeszédet, a járványt megelőző időszakhoz képest jelentősen háttérbe szorult az ellenzéki pártok között végbemenő dominanciaharc, illetve sokáig a pártok belső konfliktusairól sem lehetett hallani. Az ellenzéki pártok mindegyike ugyanazt a taktikát választotta a járvány során, mértéktelen kritikával támadták a kormányzati intézkedéseket, a védekezést megalapozó koronavírus-törvényt sem szavazták meg a parlamentben.

Ennek hatására a közvélemény-kutatási adatok szerint a kormánypártok megerősödtek az elmúlt hónapokban, míg az ellenzék egyes pártjai érdemben gyengültek. Mindez főként annak köszönhető, hogy az ellenzék nem volt hajlandó még ebben a krízishelyzetben sem a nemzeti összefogásra, ráadásul rendre álhíreket terjesztettek a hazai és a nemzetközi sajtóban. A koronavírus-törvény kapcsán is lyukra futottak, a kormány a héten visszaadja a felhatalmazását az Országgyűlésnek.

Karácsony Gergely például csak jóval később, egy hónappal az országos operatív törzs megalakulása után hívta életre a fővárosi operatív törzset, emellett jelentősen veszélyeztette a járvány elleni védekezést az olyan döntéseivel, mint a BKV-járatok ritkításával, a fizetős parkolás fenntartásával vagy például a fővárosi fenntartású idősek otthonaiban tapasztalt mulasztásokkal, ráadásul rendre önellentmondásokba keveredett nyilatkozataival. Az ellenzéki pártok által közösen támogatott váci polgármester, Matkovich Ilona például azon túl, hogy a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzetben magához ragadta a döntés jogát és a képviselőtestület megkérdezése és beleszólása nélkül módosította a város költségvetését, a módosított büdzsét még a város honlapjára sem tették ki. A városvezetés ráadásul éppen a koronavírus-járvány idején fogott bele a városháza irodáinak nagyívű felújításába, miközben számos önkormányzati intézménynél dolgozónak lenullázták a fizetését. Az ügy azért is érdekes, mert a vezetés korábban arról panaszkodott, hogy a közös koronavírus-védekezési alapba befizetendő gépjárműadó, a költségvetés alig másfél százalékát kitevő összeg elviselhetetlen terhet jelent. Hasonló lépésekbe kezdett más ellenzéki városvezető is, így többek között Ózdon és Hódmezővásárhelyen is megszorításokba kezdett az ellenzék, miközben a kormányon mindig a szociális érzékenységet kérik számon.

A kijárási korlátozások fokozatos feloldásával ismét felerősödtek a már jól ismert viták, amelyek már hosszú évek óta meghatározzák az ellenzéki párbeszédet: az előrehozott választás kapcsán újra arról kezdtek el beszélni az ellenzéki politikusok, hogy miként kéne nekifutniuk a 2022-es országgyűlési választásnak; további politikusok távoznak a Jobbikból; a balliberális oldalon belül pedig folytatódik a már hosszú évek óta tapasztalható átrendeződés.

A totális eljelentéktelenedés útján a Jobbik

Az ellenzéki pártok közül a legnagyobb bajban a Jobbik van. Ma már nem tagja a pártnak a 2018-as országgyűlési választáson a Jobbik színeiben az Országgyűlésbe kerülő Apáti István, Bana Tibor, Bencsik János, Dúró Dóra, Fülöp Erik és Volner János sem, mindannyian már független képviselőként dolgoznak. Ennek hátterében a Vona Gábor által elindított „néppártosodási” stratégia áll, amelynek keretében fokozatosan feladta a párt az önállóságát és mára nyíltan együttműködik a balliberális oldallal és Gyurcsány Ferenccel. Ez vezetett a 2018-as pártszakadáshoz és ahhoz, hogy lényegében minden karizmatikus és országosan is ismert politikus elhagyta a pártot.

A Mi Hazánk megalakulása ráadásul újabb komoly kihívást jelentett a Jobbik számára és egyértelművé vált, hogy az egykori nemzeti párt mára szakított a nemzeti oldallal, a Jobbik által egykor képviselt értékeket pedig már máshol kell keresni. Ezt erősíti a Jobbik logóváltása is, amelyből eltűnt a kettőskereszt, szimbolikusan is szakítva ezzel a jobboldali identitással.

Így míg a párt még 2019 elején joggal mondhatta magáról, hogy az ellenzék vezető ereje, ma már a Momentum és a Demokratikus Koalíció is megelőzi a Jobbikot.

A balratolódás mellett szintén komoly érvágást jelentett a párt számára, hogy olyan botránypolitikusok kaptak fontos szerepet, akik tovább rombolták a párt társadalmi megítélését. Ilyen politikus például Jakab Péter, aki éles és sokszor trágár stílusával hívja fel magára a figyelmet és a ma már megszűnt Együtt nevű párt utolsó elnökéhez, Juhász Péterhez hasonló akciókat hajt végre. Miután hosszú belső küzdelmeket követően 2020 januárjában a Jobbik elnöke lett, tovább folytatta ezt a politikai stílust, ráadásul a konszenzusteremtés helyett tovább mélyítette a párton belüli törésvonalakat.

Ezt jelzi, hogy az elmúlt napokban ismét a Jobbik belső ügyeitől volt hangos a politikai közélet, a Jakab Péter-féle pártvezetés most Varga-Damm Andeát akarja kizárni a Jobbik parlamenti frakciójából. A párt arra hivatkozva kéri vissza Varga-Damm Andrea mandátumát, hogy a javaslatára a Jobbik frakciójának tagjai megszavaztak egy olyan javaslatot a titkosszolgálatok jogköreiről, amit a pártvezetés szerint nem szabadott volna. A jelek szerint ez csupán ürügy Varga-Damm Andrea kizárására, hiszen Jakab Péter számára már régi ellenfél volt a képviselőnő, egy év elején kiszivárgott hangfelvételek a Jobbik elnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy Varga-Damm Andrea, vagy a párt korábbi elnöke, Sneider Tamás szerinte nem bíznak benne, őket belső ellenfeleinek tartja. Nem véletlen, hogy a Jobbik vezetése a napokban közölte azt is, visszahívják a párt volt elnökét, Sneider Tamást a parlament alelnöki posztjáról, akit ehhez szintén lehet, hogy a Jobbik frakciójából is ki kell majd zárniuk.

A jelenlegi folyamatok azt vetítik előre, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a Jobbik továbbra is a belső botrányoktól lesz hangos és mivel Jakab Péter nem egy konszenzusteremtő személy, így ezek az ellentétek tovább fognak erősödni, aminek komoly hatása lesz a párt támogatottságára, az egykori középpárt már egyre inkább kispárti jelleget ölt magára.

A liberális Demokratikus Koalíció és a Momentum az élen

2019-ben teljes mértékben átalakultak az ellenzéki erőviszonyok és a tavaly májusi EP-választás után világossá vált, hogy az egykor az ellenzék vezető pártjának számító MSZP helyét teljes mértékben átvette a liberális Demokratikus Koalíció. A koronavírus-járvány ráadásul erősen megtépázta az MSZP támogatottságát, a rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatok szerint májusban csupán 3 százalékon állt a biztos pártválasztók körében.

Az MSZP hosszan tartó zuhanása az őszödi beszéd 2006-os kiszivárgását követően indult meg, amelyet az a Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal fémjelzett négy éves kormányzati ciklus követett, aminek eredményeként az MSZP teljesen elvesztette nagypárti jellegét, a koalíciós partnerének számító SZDSZ pedig kiesett az Országgyűlésből. Már akkor is jól jelezte az MSZP politikai súlyának csökkenését, hogy újabbnál újabb formációk kezdtek el megjelenni a baloldalon: míg korábban az LMP és az Együtt akarta betölteni az MSZP helyét, jelenleg a Párbeszéd, a DK, illetve a Momentum törekszik ugyanerre.

Sem Mesterházy Attila, sem Botka László nem tudta megállítani Gyurcsány Ferencék közeledését, hiába igyekeztek egy önálló identitást adni az MSZP-nek, az a belső és külső ellenállás következtében teljes mértékben kudarcba fulladt. Botka László csupán pár hónapig bírta ki miniszterelnök-jelöltként, az ő 2017. októberi bukásával minden akadály elhárult Gyurcsány Ferenc előtt, aki nyíltan azon dolgozott a kampányok során, hogy elcsábítsa a szocialista szavazókat. Erre rá is jöttek az MSZP vezetői, egy tavaly áprilisban kiszivárgó hangfelvételen Tóth Bertalan például arról beszélt, hogy „megint az a belső indíttatása Gyurcsány Ferencnek, hogy az MSZP-t kell legyőzni”. A szocialista pártelnök úgy fogalmazott, hogy szerinte Gyurcsány „nem tud letenni erről a szándékáról, hogy minket kell legyőzniük, több mandátumot szerezni, nagyobb százalékú támogatást”. Ez a felismerés azonban már túl későn jött, az MSZP a tavaly májusi EP-választáson csupán 6 százalékot ért el, míg a DK az ellenzék vezető ereje lett.

A 2019-es önkormányzati választáson Karácsony Gergely mögé beállva ugyan sikereket értek el, de ezzel csak egy ideig maradtak fenn a víz felett, borítékolható az MSZP belátható időn belül bekövetkező eltűnése, hiszen karakteres politikusok nélkül nincsen esélyük Gyurcsány Ferencékkel szemben. Ennek a jele az is, hogy a járványt megelőzően több helyben, illetve országosan is ismert, meghatározó politikus hagyta ott az MSZP-t. Ezek közé tartozik Botka László, akivel az egyik legemblematikusabb polgármesterét, egykori miniszterelnök-jelöltjét veszítette el az MSZP. De Újpesten is komoly veszteségeket szenvedett el a párt, ahol több helyi politikus a Demokratikus Koalíciót választotta az MSZP helyett: tavaly decemberben a budapesti IV. kerület képviselőtestületi ülésén Farkas István és Szabó Gábor jelentette be döntését, míg októberben Trippon Norbert alpolgármester ült át Gyurcsány Ferenc pártjába. Szintén érzékenyen érintette a szocialista pártot az óbudai és pestszentlőrinci szocialista polgármesterek februári távozása, hiszen a DK ezután már olyan erőt képvisel a Fővárosi Közgyűlésben, ami nélkül az ellenzék, illetve a főpolgármester nem tud semmilyen döntést sem keresztülvinni. Sokan maradtak ráadásul még olyanok a pártban, akik nem értenek egyet Gyurcsány Ferenc közeledésével, így ők Szanyi Tiborhoz hasonlóan új baloldali mozgalmakat kereshetnek, amelyek nem állnak be a Gyurcsány vezette ellenzéki együttműködésbe.

Így a jövőben Gyurcsány Ferenc lényegesen kevesebbet szerepel majd, míg a főbb vitatémákat Dobrev Klára viheti. Ezzel az a céljuk, hogy előbb-utóbb létrejöjjön egy egységes ellenzéki párt, amelynek ő vagy a felesége a vezetője. Ebben a formációban a Momentum töltené be a DK koalíciós partnereként az „új SZDSZ” szerepét, míg az MSZP, az LMP és a Jobbik már nem kapna szerepet, teljes mértékben felolvadnának ebben az új alakulatban.

Jelenleg az a legvalószínűbb, hogy Fekete-Győr András ismétel az elnöki pozícióban, azonban a Momentumon belül sokat nem tartják jónak a Demokratikus Koalícióval történő erős kooperálást, hiszen a Jobbikhoz hasonlóan attól tartanak, hogy a párt szavazótábora megbüntetné őket. A kiszivárgó hírek szerint Donáth Anna, a párt alelnöke és EP-képviselője, Soproni Tamás, a VI. kerületi polgármestere, valamint Nemes Balázs, a Momentum szóvivője indulhat el a jelenlegi elnökkel szemben. Jelentősen csökkenti Fekete-Győr András politikai súlyát, hogy a többi ellenzéki párt elnökével vagy társelnökével szemben neki sem országgyűlési képviselői mandátuma, sem egyéb politikai tisztsége nincsen a pártelnökségen kívül, míg több momentumos társa már vagy képviselő valamelyik önkormányzatban vagy polgármesterként dolgozik.

A Párbeszéd szinte kimutathatatlan támogatottsággal rendelkezik, a pár kizárólag Karácsony Gergelynek köszönheti, hogy az ellenzéki oldalon valamilyen zsarolási potenciállal rendelkezik. A koronavírus-járvány alatt tovább folytatták a párt politikusai a botránypolitizálást, mind Tordai Bence, mind Szabó Tímea durvábbnál durvább felszólalásokat engedett meg magának a parlamentben. Hasonlóan gyenge pozíciókkal bír az LMP, amelynek politikusai továbbra sem képesek átütő üzenetet megfogalmazni, ugyanakkor az elmúlt hónapok kommunikációjából az rajzolódik ki, hogy a párt próbál egyfajta ellenzéki centrumpárti jelleget felvenni. Ezt leginkább Ungár Péter parlamenti képviselőn lehet érezni, aki az utóbbi időben több kérdésben is kritizálta ellenzéki társait.