A skót kormány olyan törvénytervezetet készül beterjeszteni, amely büntethetővé tenné, ha valaki saját otthonában bántónak vagy gyűlölködőnek minősülő hangnemben beszél.

Veszedelmes ötlet, mely, ha megvalósul, arra ösztönzi majd a gyermekeket, hogy kémkedjenek a szüleik után.

A Skót Nemzeti Párt vezette kormány szemlátomást elhatározta, hogy eltörli az emberek magánélete és nyilvános magatartása között fennálló különbséget. Hamisítatlan totalitárius gondolkodásra valló eltökéltséggel feljogosítaná a kormányt a polgárok magánéletébe való beavatkozásra és a családi ügyek szabályozására.

A Gyűlöletbűnözésről és a Közrendről szóló skóciai törvénytervezet (Hate Crime and Public Order (Scotland) Bill) messzebbre megy, mint a gyűlöletbűntettek tárgyában más országokban bevezetett szabályozások. Nem pusztán a nyilvánosság előtt elhangzó beszédet veszi célba és teszi büntetőeljárás tárgyává, hanem a konyhaasztalnál vagy tévénézés közben elhangzó kijelentéseket is bevonja a büntethetőség körébe.

Új bűncselekménytípust vezet be, melynek neve „gyűlöletkeltés olyan személyek ellen, akiknek egyes tulajdonságai oltalom alatt állnak.” E tulajdonságok pedig egyebek között a nemi orientáció, a rasszjegyek és a fogyatékosság. Humza Yousaf, a Skót Nemzeti Párt igazságügyi szaktitkára nem lát különbséget aközött, hogy a nyájas olvasó otthonában, vacsora közben szidalmaz valakit, avagy a nyílt utcán, esetleg a munkahelyén. „Csakugyan nyugodt lélekkel vennénk védelmünkbe olyasvalakit, aki fenyegető vagy gyalázkodó magatartást tanúsít, s így szándékosan gyűlöletet kelt például a muszlimokkal szemben?” – kérdi Yousaf, majd így folytatja: „Úgy értsük, hogy az ilyesmi jogos, csak azért, mert otthon követik el?”

Mármost, ha az állam arra törekszik, hogy beengedje nyelvrendőrséget az állampolgár otthonába, azzal kétségbe vonja a családi élet szentségét. Egyúttal azzal fenyeget, hogy megbontja a családon belüli kapcsolatrendszert. Nem kell feltétlenül a társadalomlélektan doktorának lennünk, anélkül is képesek lehetünk felfogni, hogy ha egyszer a családtagok elkezdenek félni attól, miként is készülnek éppen kifejezni magukat egymás között, az bizony megárt azon spontán beszélgetéseknek, amelyek oly fontos szerepet játszanak a családi összetartás érzésének létrejöttében. Az ilyesfajta felszabadult, bizalmas kiszólások és tréfák egyhamar bizonyítékot szolgáltathatnak a rendőrségnek arra, hogy alapos gyanú áll fönt, mely megalapozza a büntetőeljárást.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.