Bár a felvidéki magyar pártok még augusztusban aláírtak egy szándéknyilatkozatot az egységes magyar képviselet megteremtéséről, a felek közti tényleges együttműködés továbbra is várat magára. A Magyar Közösség Pártja (MKP), a Most-Híd, valamint az Összefogás között több hónapja zajló egyeztetések során a pártoknak továbbra is több fontos kérdésekben kell megállapodniuk, nemrég pedig az új pártban betöltött pozíciók miatt robbant ki vita a felek között, ami tovább rontotta hárompárti megegyezés esélyeit. Az egyre inkább kaotikus helyzet miatt a pártok között a következő hetekben biztosan nem születik megállapodás, ami tovább késlelteti az egységes magyar képviselet létrehozását. A 2021-es szlovákiai népszámláláshoz, valamint a 2022-es önkormányzati választásokhoz közeledve ugyanakkor egyre inkább fontosabb volna egy egységes arculat megteremtése, ami elengedhetetlen a felvidéki magyarság bizalmának visszaszerzéséhez.

A XXI. Század Intézet elemzésében ezúttal a felvidéki egységes magyar képviseletről szóló tárgyalások jelenlegi helyzetét vizsgáljuk meg, külön kitérve a december közepén zajlott eseményekre és azok lehetséges hatásaira.

Ideológiai és személyes ellentétek

A komáromi szándéknyilatkozat augusztusi aláírásával úgy tűnt, hogy hosszú idő után újra egységes magyar képviselet születhet Felvidéken, lezárva ezzel az MKP és a Most-Híd között zajló évtizedes ellentéteket. A Forró Krisztián (MKP), Sólymos László (Most-Híd), valamint Mózes Szabolcs (Összefogás) pártelnökök vezetésével, zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokról azonban sokáig szinte semmit nem lehetett tudni. Ennek köszönhetően a választópolgárok kezdeti lelkesedése hamar szertefoszlott, amihez nagymértékben hozzájárult, hogy az egyes pártok rendre különálló, sokszor egymástól eltérő véleményt fogalmaztak meg az elmúlt hónapok során felmerülő aktuálpolitikai kérdésekkel kapcsolatban.

Az ideológiai és értékrendbeli különbségekre mutat rá többek között a pártok Magyarországgal ápolt viszonya. A magát továbbra is vegyespártként definiáló Most-Híd már évek óta bírálja a magyar kormányzatot, míg az MKP már hosszú ideje stratégiai partnerként tekint az Orbán-kormányra. Az ebből adódó ellentétek az elmúlt években nagymértékben meghatározták a két párt kapcsolatát, a Híd által elmúlt hónapokban megfogalmazott, magyar kormányt érintő bírálatok pedig további vitákat váltottak ki a felek között, amik lassították a pártok közti tárgyalási folyamatot.

Jó példa a politikai ellentétekre a felek szlovák kormányhoz fűződő viszonya is. Míg az MKP kifejezetten jó viszonyt ápol az Igor Matovič által vezetett kormánnyal, Berényi József MKP elnökségi tag például jelenleg Matovič egyik tanácsadójaként dolgozik, addig a Most-Híd kifejezetten sokat bírálja annak tevékenységét és inkább a jelenleg ellenzékben lévő, Peter Pellegrini által vezetett, baloldali Hlas – Sociálna Demokracia (Hang – Szociáldemokrácia) nevű párttal szimpatizál.

Továbbra is jelentős törésvonalat képeznek még a pártok közti személyes ellentétek és az ebből fakadó bizalmatlanság is. Bár tavasszal mind az MKP, mind pedig a Most-Híd vezetésében tisztújítás történt, az addig meghatározó személyek háttérbe szorulva ugyan, de továbbra is komoly befolyással bírnak a pártvezetésben (Bugár Béla például sokáig Sólymos László személyes tanácsadója maradt). A bizalom hiányát jelzi például, hogy Sólymos László – egyfajta B-tervként – Forró Krisztián és Mózes Szabolcs tudta nélkül vett részt egy megbeszélésen Tomáš Druckerrel, a baloldali Dobrá voľba (Jó Választás) elnökével, amin egy esetleges jövőbeli együttműködés részleteiről tárgyaltak. A bizalmi válságot emellett tovább erősítette az elmúlt hetekben, a szlovák Nemzeti Bűnügyi Ügynökség (NAKA) által végrehajtott akciók sora, amelynek szálai immár a korábbi Fico-kormány tagjaihoz is elértek (nemrég Peter Žiga, korábbi kormány gazdasági minisztert tartóztatták le), aminek a Most-Híd is tagja volt koalíciós partnerként.

A legtöbb ellentét továbbra is az MKP és a Most-Híd között figyelhető meg, de az alig egy éve alakult Összefogás részéről is nagyfokú bizalmatlanság érződik a másik két fél irányába, ami az elmúlt hetek egyeztetései során egyre inkább megmutatkozott.

Előrelépés vagy teljes kudarc?

Az értékrendbeli és személyes ellentétek mellett a pártelnököknek sokáig az új politikai szubjektum alapvető szerkezeti és működési kérdéseiben sem sikerült megegyezniük. Bár az augusztus végén felállított két általános munkacsoport mellett időközben további három, konkrét szakmai és szerkezeti kérdésekkel foglalkozó munkacsoport is megkezdte a részletek kidolgozását, az új pártot érintő alapvető kérdésekben csupán decemberben született részleges megállapodás.

A tárgyalásokról az első pozitív hírek december elején szivárogtak ki, amelyek szerint a feleknek szinte mindenben sikerült megegyezniük. Megállapodás született többek között az új párt nevéről, amelyben mindenképp szerepel majd a „magyar” szó, biztosítva ezzel a magyar etnikai jelleget, míg az országban élő további etnikumok képviselete különböző platformok formájában valósulna meg. Megegyezés született továbbá arról, hogy a párt elnökét az MKP, míg a 18 fős Országos Elnökség elnökét a Most-Híd adja, amelybe 9 személyt az MKP, 6 személyt a Most-Híd s 3 személyt pedig az Összefogás jelölhet. A három párt tehát 3:2:1 arányban osztaná fel egymás között a pártvezetést, ami jól tükrözi a pártok jelenlegi támogatottságát (MKP – 3,3%, Most-Híd – 2,1%, Összefogás – 0,8%).

Az említett „leosztás” ugyanakkor az új párt megyei és járási szervezeteiben is megmaradna, így az Összefogás súlya a pártvezetés minden szintjén csekély maradna. Mindez hosszútávon könnyen a jelenleg alig mérhető párt támogatóinak fokozatos lemorzsolódását jelentené, aminek elkerülése érdekében a párt vezetése a már említett arányok helyett egy 2:1:1 felosztást tartana elfogadhatónak. Ennek értelmében a Most-Híd és az Összefogás a párt egyes szerveiben a helyek 25-25 százalékát kapnák meg, míg az MKP számára továbbra is biztosított maradna a helyek 50 százaléka.

Az Összefogás javaslata azonban elfogadhatatlannak bizonyult a Most-Híd számára, így az elmúlt hetekben komoly feszültség bontakozott ki Mózes Szabolcs és Sólymos László között. Az ellentétek végül december 15-én csúcsosodtak ki, amikor az Összefogás a közösségi oldalán ultimátum megfogalmazásával vádolta meg a Most-Híd vezetését és bejelentette, hogy mindaddig nem lesz magyar egység, amíg nem sikerül minden kérdésben megegyeznie a feleknek. A bejelentés teljesen váratlanul érte a másik két tárgyalópartnert, akik válaszul úgy döntöttek, hogy az eredetileg másnapra tervezett hárompárti sajtótájékoztatót végül az Összefogás nélkül tartják meg.

A december 16-án megrendezett sajtótájékoztatón végül Forró Krisztián és Sólymos László közösen ismertette a közvéleménnyel a tárgyalások aktuális helyzetét. A két pártelnök elmondta, hogy az egyeztetések során már a legfontosabb kérdések 95 százalékában sikerült megegyezniük, és a továbbiakban akár az Összefogás nélkül is készek folytatni a tárgyalásokat. Az eseményen a végül meghívóval nem rendelkező Mózes és a párt további vezető politikusai is megjelentek, akik folyamatos bekiabálásokkal igyekeztek megzavarni Forrót és Sólymost, a rendezvény végén pedig váratlanul Mózes Szabolcs is a pulpitushoz lépett.

A pártelnök ismételten ultimátum megfogalmazásával vádolta meg a Most-Híd képviselőit, illetve elmondta, hogy pártja szerint mindeddig egyetlen lényeges kérdésben sem sikerült megegyezniük a feleknek, így a tárgyalások lezárása korántsem valósulhat meg belátható időn belül. Hozzátette, hogy véleménye szerint a Most-Híd azért is sürgeti a tárgyalások mihamarabbi lezárását, mert attól tart, hogy egyes tagjainál akár még a NAKA is megjelenhet, amit a vegyespárt elnöke visszautasított.

Mózes állításait cáfolandó, a kisebb botrányba fulladt sajtótájékoztatót követően az MKP és a Most-Híd még aznap egy tizenkét pontból álló dokumentumot tett közzé, amely a tárgyalások során elért eredményeket összegezte. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az Alapelveink címet viselő dokumentum konkrétumok helyett sokkal inkább olyan, már-már kötelezőnek mondható pontokat tartalmaz, amelyek ma már szinte minden párt alapelvei között megtalálhatóak.

Látható ugyanis, hogy a pozíciókat és hatalmi viszonyokat érintő kérdésekben továbbra sincs egységes megállapodás a felek között. Az ebből adódó személyes ellentétek különösen a Most-Híd és az Összefogás politikusai között érezhetőek, amit a december 16-i események is bizonyítanak.

Hogyan tovább?

Bár a komáromi szándéknyilatkozat aláírásával a magyar pártok elindultak egy közös úton, úgy tűnik, hogy a felvidéki egységes magyar képviselet megteremtése továbbra is várat magára. A már több éve fennálló ideológiai és személyes ellentéteken alapuló törésvonalak, valamint az ebből fakadó bizalmatlanság leküzdése már eddig is komoly kihívást jelentett a felek számára, a formálódó egységben betöltött hatalmi pozíciók és egyéni érdekek kapcsán felszínre tört ellentétek pedig újabb törést okoztak a tárgyalásokban.

A jelenlegi helyzet legnagyobb vesztesei egyértelműen a felvidéki választópolgárok, akiknek a bizalma minden bizonnyal tovább csökkent a magyar pártokkal szemben. A magyar egység létrehozását eddig is szkeptikusan fogadó szavazók a három párt közti ellentéteket látva ismételten a szlovák pártok felé fordulhatnak, amelynek komoly következményei lehetnek a következő választásokon.

Az egységes képviselet létrejöttére egyelőre kevés esély mutatkozik, sokkal valószínűbb, hogy az MKP és a Most-Híd politikusai végül az Összefogás nélkül állapodnak meg januárban. A csonka megállapodás azonban továbbra sem teremtené meg a felvidéki szavazók által preferált teljes magyar egységet, így annak létrejöttét csupán félsikerként lehetne elkönyvelni. A következő hónapokban további tárgyalások várhatóak a felek között, amelyek alakulása döntő befolyással bír majd az egységes magyar képviselet megalakulását illetően.

Matyi Tamás