Európa új kulturális törésvonala mentén megerősödött globalista szellemiségű csoportok az elmúlt évtized során megkérdőjelezték a politikai stabilitást, mint értéket. A pandémia elleni védekezés azonban ismét bebizonyította, hogy egy erős, szuverenista kormányzat hatékonyabban képes kezelni a válságot, mint egy sokpárti koalíciós vagy kisebbségi kormány. Magyarország ebből a szempontból versenyelőnyben van, hisz 2010 óta kétharmados többséggel rendelkező demokratikus kormányzat regnál. A keleti vakcinák használatával hazánk – a szintén stabil kormányzatú Málta mögött – a második helyen áll a lakosság átoltottságát tekintve, ami leginkább a határozott kormányzati intézkedéseknek tudható be. Ezzel szemben minden európai régióban találunk példát arra, hogy a koalíciós pártok közötti vita miatt lassú és körülményes a válságkezelés, így többek közt Belgiumban, Németországban, Portugáliában, Romániában és Szlovákiában is a lakosságot veszélyeztető következetlen döntések születtek. Mára Svédország is – miután a sajátos startégiája csődöt mondott – belátta, hogy állami beavatkozás nélkül nincs sikeres védekezés. Az úgynevezett nyugati demokráciák közül kivételt jelent az átoltottságban világelső Izrael, ahol az eltérő geopolitikai helyzet mellett a kormányválság ellenére politikai konszenzus van a szigorú intézkedések tekintetében.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzésének célja, hogy nemzetközi példákkal bizonyítsa azt, hogy egy kormányzat stabilitása és a hatékony védekezés, ahogy az instabilitás és az elmélyülő krízis között is sok esetben korreláció van. Az elemzés továbbá rámutat arra, hogy egy szuverenista, erős demokratikus felhatalmazással bíró kormányzat cselekvőképessége komoly versenyelőnyt jelent a válságkezelésben.

Politikai stabilitás, mint versenyelőny

Az ezredfordulót követően új politikai törésvonalak alakultak ki Európában, amelyek sok tekintetben felülírták a hagyományos bal- és jobboldali megosztottságot. Megjelent és felerősödött a globalista-lokalista, másképpen a föderalista-szuverenista tengely mentén folyó kulturális küzdelem, amely a 2015-ös migrációsválság során nemzetek felett átívelő politikai törésvonallá (cross-national cleavage) szélesedett. Az átalakult politikai küzdelemben számos norma megítélése változott meg, így a politikai stabilitás, mint érték is megkérdőjeleződött. A nemzetközi baloldal olyan progresszív politikai célokat fogalmazott meg, amelyeknek útjában állt  a stabil, szuverenista kormány által kiépített erős államhatalom, ezért széles körben terjesztették el azt a hamis nézetet, miszerint kizárólag a koalíciós kormányzás és a minimális, vagy az úgynevezett „éjjeliőr” állam koncepciója (Night-watchman state) lenne értékes a demokrácia szempontjából.

Magyarország ebből a szempontból komoly versenyelőnnyel indult a válság kirobbanásakor, ami jelenleg az átoltottsági mértékben és a gazdasági mutatókon (a beruházások magas számában, a munkahelyek megőrzésében és a családtámogatási, illetve az adócsökkentési folyamatok fenntartásában) is jól látszik.

A XXI. Század Intézet 2020-ban publikálta az Európai Stabilitás Index című tanulmányát, amely az Európai Unió 28 tagállamának (akkor még az Egyesült Királyság is) belpolitikai állandóságát vizsgálta meg 2016 és 2019 között. Magyarország – Málta mögött – a lista második helyére került, mind a társadalmi, mind pedig a gazdasági stabilitást figyelembe véve. Málta kapcsán fontos kiemelni, hogy a kormánypárt abszolút parlamenti többséggel a háta mögött 2013 óta van hatalmon, ami állandó politikai stabilitást biztosít és amely összefüggésbe hozható azzal, hogy az április negyedikei adatok szerint az átoltottság mértéke kiemelkedően magas, 34,98 százalék volt. Magyarországon, ahol az Orbán-kormány sorozatban a harmadik (összességében a negyedik) ciklusát tölti, illetve kisebb megszakításokkal kétharmados parlamenti többség állt mögötte, jelenleg a felnőtt lakosság 24,46 százaléka kapta meg az oltás első dózisát, ezzel jelentősen az uniós átlag felett van, amely csupán 12,64 százalékot mutat. (Megjegyzés: 2021. április 4-i adatokról van szó, ami folyamatosan változik/növekszik. Forrás: ourworldindata.org.)

Mindemellett fontos megjegyezni, hogy az átoltottság mértéke függ attól is, hogy az úgynevezett keleti vakcinák használatát politikai okok miatt visszautasította-e az adott tagállam, illetve attól, hogy az adott országban közmegegyezés van-e a válságkezelés legfontosabb szabályaiban. A korreláció ugyan nem egyenesen arányos, ám lehetőségként, versenyelőnyként mindenképpen bizonyítható, ahogy az is, hogy azokban az országokban, ahol vitatkozó sokpárti vagy kisebbségi koalíciós kormányzatok működnek, ott a lakosság biztonsága és a védekezés hatékonysága komoly veszélybe kerül.

Az alábbiakban Európa minden térségében megvizsgálunk egy-egy olyan országot, ahol a többpárti koalíciós vagy kisebbségi kormányok belső vitái miatt a védekezés során folyamatos problémák merültek föl.

Az instabil kormányok gátolják a hatékony védekezést

A dél-európai térségben leginkább Portugália helyzetének vizsgálata lehet mérvadó, ahol azután vált rendkívül súlyossá a helyzet, hogy az António Costa által vezetett kisebbségi, baloldali kormány amellett, hogy karácsonyi időszakra lazított az addigi kijárási korlátozásokon, egyidejűleg engedélyezte az éttermek újranyitását is. Ennek következményeként kialakult válság miatt Marta Temido egészségügyi miniszter az uniós tagállamoktól volt kénytelen segítséget és egészségügyi szakembereket kérni, mivel januárban több, mint 306 ezer új koronavírus-fertőzöttet regisztráltak, ami negatív európai rekordszámot jelent. A kisebbségi kormány január 15-én döntött a korlátozó intézkedések ismételt bevezetése mellett, ami gyakorlatilag teljes lezáráshoz vezetett. A helyzet ezután kissé stabilizálódott, az átoltottság terén, az utolsó elérhető március 22-ei adatok szerint Portugália 13,6 százalékos aránnyal rendelkezik, ami nagyjából megfelel az egyébként világszinten alacsony uniós átlagnak. (Megjegyzés: Portugália adatszolgáltatása akadozik, így a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák is késve érkeznek meg.)

A koronavírus közel nyolc hónapja pusztított az országban (Európában máig a legnagyobb halálozási számban), mikor 2020 októberében, két évig elhúzódó tárgyalássorozat végén sikerült egy rendkívül törékeny, hétpárti koalíciót létrehozni. A központi kormányzat gyengeségét és a regionális szembenállás jelentőségét jól mutatja, hogy Christoph D’Haese, a flandriai Aaalst város polgármestere úgy fogalmazott 2020 októberében, hogy többé nem hajlandóak a járvány által jobban sújtott frankofón brüsszeli területekről betegeket átvenni. A gyenge lábakon álló koalíciónak továbbá azzal is meg kell küzdenie, hogy Brüsszelben folyamatosak a korlátozások elleni tüntetések, április elsején például többezres tömeg vonult az utcákra, amit csak vízágyúval és lovasrendőrökkel tudtak feloszlatni. A koalíció gyenge cselekvőképességét mutatja, hogy januárban új oltási tervet kellett kidolgozni, miután a vakcinák megérkezését követő első héten csupán pár száz embert tudtak beoltani. Az elmúlt félév során a járvány valamelyest csillapodott, azonban az átoltottság – az európai régiót tekintve – továbbra is alacsony szinten van: az április 4-i adatok szerint 12,97 százalék.

A közép-európai régióból Szlovákia intő például szolgál, hiszen a koalíciós nehézségekkel küzdő országban a január óta húzódó kormányválság megnehezítette a vírus elleni védekezést. A négypárti koalíció tagjai között feszülő feloldhatatlan ellentétek végül a miniszterelnök lemondásához vezettek (március 30.), amiben jelentős szerepet játszott az is, hogy Igor Matovič kétmillió Szputynik V vakcinát rendelt Oroszországtól, amit a többi párt megakasztott. Szlovákia átoltottsága átlagos (április 4-én 13,84 százalék volt), ám a védekezés során folyamatos problémát jelent a kormányzat határozatlansága.

Közép-Európában Németországot is ki kell emelnünk, ahol nem csak állami, hanem tartományi szinten is jelentős instabilitást okoz a koalíciós kormányzás, ezáltal gátolva a hatékony védekezést. Az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) helyzete a 2015-ös migrációsválság katasztrofális kezelése után megrendült, amit a szociáldemokratákkal (SPD) elhúzódó koalíciós tárgyalások is alátámasztottak 2018-ban. Az elmúlt két évben megtartott tartományi választások során a kancellár pártja rendre leszerepelt, legutóbb két héttel ezelőtt Baden-Württembergben, ahol a Zöldek, míg Rajna-vidék-Pfalzban a szociáldemokraták mértek történelmi vereséget a CDU-ra. Amellett, hogy a szociáldemokratákkal való nagykoalíció is gyenge lábakon áll, több tartományi koalícióban is gyenge cselekvőképeséggel bír a Kereszténydemokrata Unió: tizenhat német tartomány közül tizenegyben koalíciós szerepkörben, továbbá ezen tartományok közül Brandenburgban, Mecklenburg-Előpomerániában és Alsó-Szászországban a helyi koalíció kisebbségben lévő tagjaként kormányoznak, míg relatív többségük a Bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) való szövetségben sehol sincs.

A koalíciós súrlódások ismét felszínre kerültek, miután a német kancellár szembekerült a tartományi miniszterelnökökkel az április elsejével kezdődő ötnapos zárás kapcsán, amit végül – épp a tartományok és más gazdasági szereplők nyomására – kénytelen volt visszavonni. Ez rámutat arra, hogy a szövetségi állam, mint a közhatalom gyakorlója nem tudta határozottan érvényesíteni az akaratát. A német átoltottság aránya az április másodikai adatok szerint 11,98 százalék volt, aminek fényében nem meglepő, hogy a német kancellár az Európai Bizottságot is megsürgette, hogy segítsék az orosz vakcina engedélyezését.

A szociáldemokrata párt hiába nyerte meg a 2018-as szeptemberi választást, a párt miniszterelnöke Stefan Löfven mégis elveszítette az első bizalmatlansági szavazást és végül csak 2019 januárjában tudott kormányt alakítani. A „vörös-zöld koalíció” mindössze 116 széket birtokol a 349 fős svéd parlamentben, a Riksdagban, ami által a svéd történelem egyik leggyengébb kormányát alkotva, kisebbségben kormányozva folyamatosan a Centrista és a Liberális párt külső támogatására szorul. Amellett, hogy Svédország Európa egyik legkisebb népsűrűségű országa (22,6 fő/km2-el), a járványügyi adatok lényegesen rosszabbak a szomszédos és hasonló adottságú Norvégiához vagy Finnországhoz képest. A svédek által eleinte alkalmazott, a nyájimmunitásban reménykedő kísérlet csődöt mondott, ami után a modellváltás mellett döntöttek, belátták, hogy állami bevatkozás nélkül a védekezés kudarcra van ítélve. A kisebbségi koalíciós kormány a lakosságnak mindössze 11,56 százalékát volt képes beoltatni az április elseji adatok szerint.

Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter szerint országszerte tele vannak az intenzív osztályok, a telítettség hetek óta 90 százalék feletti. Az egészségügyi rendszer túlterheltségét jól jelzi, hogy a koronavírusos betegeket a kórházak bejáratainál sorban álló mentőautókban kell megvizsgálni, mivel a betegfelvételen már nincs számukra erre lehetőség. Továbbá az Európa-szerte terjedő úgynevezett „nyitási mozgalmak” romániai megjelenése is problémát jelent az országban. A napok óta tartó tüntetéseket két párt próbálja kisajátítani: a szélsőjobboldali Szövetség a Románok Egyesüléséért (AUR), valamint a posztkommunista-nacionalista Szociáldemokrata Párt (PSD). A jelenlegi koalícióból kimaradó PSD igyekszik uralni a korlátozás- és maszkellenes narratívát, ami olyannyira sikeres, hogy a közvélemény-kutatások szerint, ha most vasárnap tartanák a választásokat, a posztkommunista párt magabiztosan nyerne a szavazatok 34 százalékával. Az instabilitással küzdő ötpárti koalíció egyelőre képtelen az átoltottság terén áttörést elérni, április 3-ig a lakosságnak mindössze 10,87 százaléka kapta meg legalább az első oltást.

Izrael: politikai konszenzus, mint versenyelőny

A nyugati típusú demokráciákat tekintve jelenleg Izrael jár élen a koronavírus elleni oltások terén, aminek következtében a gazdaságot is elkezdte újranyitni az ország. Az április harmadikai adatok szerint Izrael 9 milliós lakosságának közel 61 százaléka, vagyis körülbelül 5,5 millió ember kapta meg az első oltást, amivel az ország képes volt jelentősen enyhíteni a korlátozásokat. Ezen sikerek tükrében a zsidó állam első ránézésre könnyen rácáfolhatna a politikai stabilitás és az sikeres védekezés közötti összefüggésre, hiszen évek óta koalíciós válsággal küzd. Azonban hiába rendeztek negyedszer választásokat az elmúlt két év során, a politikai stabilitás értékének fenntartása végig prioritást jelentett ezekben a – több szempontból is – precedens nélküli időkben.

Az izraeli parlamentáris demokrácia töredezett jellegéből adódóan rendre tíznél több párt jut be a 120 fős Kneszetbe. Az elmúlt években – kissé leegyszerűsítve – egy fő törésvonal mentén csoportosultak a pártok: a Benjámin Netanjahu vezette jobboldali Likud párt és szövetségesei, illetve a velük szembenálló blokk küzd a hatalomért. Három sikertelen választás után 2019 szeptemberében Netanjahu és legnagyobb politikai riválisa az „Izrael Ereje” párt vezetője, Benny Gantz egyféle rotációs rendszerben állapodott meg, annak érdekében, hogy a nemzeti egység fennmaradjon. Ebből jól látszik, hogy a kibékíthetetlennek tűnő ellentétek dacára az izraeli politikusok fontosnak tartják a politikai stabilitást, amelynek megteremtése nélkül a vírus elleni védekezés sem lehetne hatékony. A szervezeti stabilitás hiányában Izraelben nagyfokú politikai konszenzus segíti a védekezést. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a 2021 március végén rendezett választások során egyik tömb sem tudott többséget szerezni, így elemzők azt sem zárják ki, hogy még idén új választások lesznek.

Következtetések

Ahogy a 2008-as gazdasági világválság után, úgy most is bebizonyosodott, hogy a sokpárti koalíciós/kisebbségi kormányok egy krízis során kevésbé képesek hatékonyan cselekedni, mint egy jelentős demokratikus többség által megválasztott, erős és politikai értelemben stabil, szuverenista kormány.

Az Orbán-kormány fellépése a következő hónapokban fog igazán meglátszódni, mikor Európában először fogja az átoltottság elérni azt a szintet, amikor már az ország újranyitása biztonságos lehet. Magyarország versenyelőnyben van azért is, mert a szomszédos Szerbiához hasonlóan – a baloldali ellenzék oltásellenességét legyőzve – használja a keleti vakcinákat, míg a többi európai ország csak most készül rá, vagy éppen politikai viták miatt visszautasítja azt.

Portugália és Belgium helyzete bizonyítja, hogy egy többpárti vagy kisebbségi kormányzat nem képes kellő határozottsággal és hatékonysággal létfontosságú szabályokat alkotni és betartatni. Szlovákiában nem csak a kormányválság lassítja a védekezést, hanem a keleti vakcinákhoz való politikai viszonyulás is megosztja a társadalmat. Németország megosztottsága miatt az elmúlt hetekben számos, a lakosságot veszélyeztető következetlen intézkedés történt, amely komoly egészségügyi válsághoz vezethet a következő időben. Svédországban csődöt mondott az egyedi védekezési forma, hisz nem alakult ki nyájimmunitás, így az ország vezetése belátta, hogy állami fellépésre van szükség. Romániát, amely a Stabilitási Index szerint is az egyik leginstabilabb ország volt az unióban, komoly versenyhátrányban érte a válság, aminek a következményei ma is sújtják a lakosságot. A nyugati típusú demokráciák közül Izrael, nem csupán földrajzi és geopolitikai fekvése miatt lóg ki, hanem azért is, mert a kormányzatok szervezeti instabilitása mellett politikai konszenzus van.

Biró András–Nagy Ervin