Egy kormány teljesítményét szellemi és anyagi építkezésén, a közösséghez hozzáadott értéken, illetve a válságok kezelésének, nem pedig menedzselésének sikerén lehet megmérni.

Habár az utóbbi függ az előbbi kettőtől, hisz nem mindegy, milyen állapotban van egy ország, fel van-e kellően vértezve, amikor krízissel néz szembe, de mégis fontos elvi és egyben gyakorlati kérdés az, hogy egy politikai közösségnek – kiváltképp, ha hatalmon van – milyen megoldási javaslatai vannak. Az „okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát”, de bölcsesség kell az építmény megőrzésére is, ha vihar van.

A koronavírus-járvány okozta egészségügyi és gazdasági válságra az Orbán-kormány egyszerű, világos, ugyanakkor határozott és következetes választ adott. Beruházás, új munkahelyek megteremtése, a régiek megőrzése, adócsökkentés. A családok, a nyugdíjasok, a munkavállalók és végül a fiatalok támogatásának növelése. Ez volt az a válasz, aminek ma már látjuk vitathatatlan sikerét.

A tények pedig nem beszélnek félre, a tények nem politizálnak, a tények nem akarják megbuktatni a kormányt. A tények magukért beszélnek, de a politika olyan különleges műfaj, amiben a sikert is el kell tudni mondani. Az Eurostat felmérése alapján ugyanis az elmúlt fél évben a magyar munkanélküliség jóval az uniós átlag alatt maradt (válságállóság), és mára visszatért a pandémia előtti szintre a foglalkoztatottság mértéke is. A munkanélküliség nálunk kevesebb mint négyszázalékos, az unióban pedig 7,3 százalékos az átlag. A GDP – az elemzőket is meglepve – két százalékkal nőtt. Ezt kell elmesélni.

Persze nem az unióval, hanem a válsággal versenyzünk, nem az európai országokat kell legyőznünk, hanem a vírust, illetve azt, amit maga mögött hagyott. De nem is az Európai Unió válságára kell választ adnunk, hanem a magyarországi problémákra. A számok pedig pontosan azt mutatják, hogy „nyerésre” állunk. Az Orbán-kormány válságálló országot épített az elmúlt évtizedben, illetve a pandémia okozta krízisre is sikerült jó megoldásokat kitalálni. Működik, ez tény. Már „csak” el kell tudni mesélni. Leginkább azért, mert volt ez másképp is.

A 2022-ben először szavazóknak a válságból való kilábalás természetesnek tűnhet. Adva van, akár a szabadság a rendszerváltoztatás utáni nemzedéknek. Ha azonban a 2002 és 2010 között egymást követő, politikai folytonossággal regnáló Medgyessy-, Gyurcsány- és végül Bajnai-kormányokra emlékszünk vissza, akkor azok egészen másképpen álltak egy-egy válsághoz. Voltaképp menedzselték, nem kezelték a krízist. Annak ellenére, hogy a koalícióban mindvégig csak két párt vállalt szerepet, folyamatosak voltak a politikai és személyi viták. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc is lemondásra kényszerült, mert nem tudtak úrrá lenni a saját szervezeti és az ország gazdasági–társadalmi válságán.

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.