Az elmúlt években egyre élesebbé vált a feltűnően külföldi érdekeket szolgáló ellenzék, valamint a nemzeti kormány közötti konfliktus. A baloldal történelmi okokból kifolyólag immár száz éve képvisel nemzetközi programot, őmellé társultak a nemzeti törekvésüket feladó valamikori rendszerellenes pártok s megerősíti szövetségüket több olyan párt, amelyek nyíltan vállalják, hogy nem többek egy európai/transzatlanti progresszív–kozmopolita misszió hazai képviselőinél. Napirendjük meghatározásában segítségükre van a nemkormányzati szervezetek tucatja, tematikájukat egy egész intézményhálózat dolgozza ki, hangjukat pedig felerősíti a kormánykritikus média. Utóbbi háromban az a közös, hogy egyaránt külföldről finanszírozzák őket.

Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója háromrészes elemzésének befejező része a külföldi befolyásszerzés nemállami eszközeit, hazai képviselőit és fórumait mutatja be.

Hibrid hadviselés, vegyes eszközök

Külországok belügyekbe való beavatkozása döntően háromféleképpen történhet. 1) Direkt állami módon, vagyis politikai befolyásszerzéssel (pl. pártok működtetésével egy másik állam területén), katonailag, diplomáciai csatornákon keresztül és a gazdasági nyomásgyakorlás eszközeivel (árutilalom, bojkott, szankciók). 2) A nemzetközi testületek államközi fórumai segítségével (EU, IMF, ENSZ, Világbank, WTO). 3) Valamint olyan közvetett eszközökkel, amelyekkel kevésbé látható módon, lassabban, de hatékonyabban lehet befolyást szerezni. Ilyen indirekt befolyásszerző eszköz lehet a kívülről finanszírozott média, a nemkormányzati szervezetek hálózata és a civil társadalom terrénumán működtetett fedőszervezetek sora.

A 21. században elterjedt 4. generációs hadviselés lényege a hadviselő felek közötti aszimmetria, a nemlineáris harcvezetés, valamint a katonai mellett a gazdasági, politikai, társadalmi, valamint a kommunikációs és pszichológiai dimenziók használata. A 2010-es években megjelent hibrid hadviselés ennek a része. Itt a hadviselés már döntően civil eszközökkel folyik, melyek közül a legfontosabb az információs tér, a kommunikációs felületek és a kulturális szféra befolyásolása. Földi László titkosszolgálati szakértő, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója a hibrid műveleteket titkosszolgálati hátterűnek tartja, amelyben egyaránt azonosítja fedetten dolgozó állami szolgálatok operatív munkáját, kiszervezett „civil” szervezetek befolyásgyakorlását, a médián és a közösségi felületeken keresztül érvényesített információs hadviselést és a „színes forradalmak” eszköztárába tartozó nagy hármast (dezinformáció, provokáció, szubverzió). Ezek összességét „kiterjesztett hibrid harcmodornak” nevezi; amiről pedig titkosszolgálati eszközökkel folytatott hibrid hadviselés címszó alatt ír, annak tökéletes példája éppen a Pegasus-művelet volt.

Éppen az előbbiekkel kapcsolatban kell feltennünk a kérdést, hogy kifejtett hatásában mi a különbség egy állami hírszerző és egy civil oknyomozó között, a közérdekű adatigénylés és az ipari kémkedés mennyiben különbözik egymástól, avagy mennyi eltérés tapasztalható egy nemzetközi NGO és egy nagykövetség információs hatalma között?

Az újdonság az, hogy ezek már nem választhatók el egymástól olyan élesen, mint ahogy azt a 20. században megszoktuk. A 21. század első két évtizedének tanulsága szerint az állami eszközöket nemállami köntösbe öltöztetik, a nemzetközi fórumokat hegemón államok bábjátékára használják, miközben egyes középhatalmak erejét is meghaladják azon szerveződéseké, melyek csúcsai csak tőkealapok, globális alapítványok és „filantrópi szervezetek” révén látszanak ki.

Direkt és indirekt állami befolyás

Eközben persze a közvetlen állami beavatkozás sem ment ki a divatból. Marc Dillard, az amerikai nagykövetség ügyvivője például azt mondja hivataláról, hogy „munkánk része segíteni Magyarországnak megérteni, hogy fel legyen készülve, milyen kockázatot rejt magában, ha Kínával vagy kínai entitásokkal üzletel”. Az elmondottakból jól látható, hogy a baráti aggodalom kifejezése és a ravaszul megfogalmazott fenyegetés között mennyire elmosódik a határ. A mondat azokra a kínai–magyar (esetenként még csak tárgyalás alatt álló) gazdasági projektekre vonatkozott, mint a Fudan Egyetem budapesti kampusza, a Belgrád–Budapest-vasútvonal építése és egy kínai beruházási hitel folyósítása. Milyen érdekes, hogy a hazai ellenzéki pártok külpolitikai programja mennyire összhangban van ezzel! Az elmúlt két évben egységesülő magyarországi ellenzéki pártok témáikat, törekvéseiket és kapcsolatrendszerüket tekintve mintha egyetlen nemzetközi párttá váltak volna, sőt olykor egyenesen „a külföld szolgálatában álló pártként” (Antonio Gramsci) tevékenykednek.

A Pegasus-ügy kirobbantása előtt mindössze négy nappal Angela Merkel akkori német kancellár és Joe Biden amerikai elnök aláírta az ún. Washingtoni Deklarációt, amely névleg a két ország közötti még szorosabb együttműködésről, a világkereskedelem szabadságának fenntartásáról és a demokrácia védelméről szól, valójában azonban az Északi Áramlat 2 gázvezetékhez való (utólagos) amerikai jóváhagyást és cserébe Washington Moszkva és Peking elleni támadásának berlini támogatását rögzíti. Érdekesmód a német–amerikai megállapodás kiterjed arra is, hogy „az államoknak meg kell védeniük állampolgáraik jogait, nem hagyhatjuk, hogy a megfigyelésre alkalmas technológiák terjedése korlátozza az emberi jogok érvényesülését”. Az egyezmény aláírása után négy nappal indult el a Pegasus-művelet.

A médián keresztüli hadviselést idehaza ellátó Telex, a Pegasus-művelet ügygazdája, ráadásul kiváló amerikai kapcsolatokkal is rendelkezik! Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Biden-adminisztráció külügyminisztere, Anthony Blinken nekik adott először interjút a magyar sajtóban, mégpedig egy olyan zártkörű, nyolcfős on-line háttérbeszélgetés keretei között, melyben a főszerkesztő, Munk Veronika vett részt. Itt elhangzott: „Komolyan aggódunk a magyarországi médiahelyzet hanyatlása miatt, aggodalmunkat osztják a sajtószabadság nemzetközi szószólói és számos magyar ember is. […] A demokrácia szövetét a független hangok és független vélemények sokfélesége adja. Határozottan sürgetnénk a magyar kormányt, hogy biztosítson nyitott médiakörnyezetet.” (Blinken édesapja egyébként a Horn-kormány alatt az USA magyarországi nagykövete volt és kitűnő viszonyt ápol Soros Györggyel.) A másik társszerkesztő, Dull Szabolcs inkább német kapcsolatokkal rendelkezik. Emlékezetes: elbocsátása után az Európa Tanács emberi jogi biztosától vehette át az M100 nevű médiadíjat, mindössze egy héttel azután, hogy Munk Veronika és a Mérték Médiaelemző Központ vezetőjének társaságában megbeszélést folytatott magával a német külügyminiszterrel.

Némi amerikai hírszerzési nexusra utal az a tény is, hogy a 2016-os Panama-iratszivárogtatás ügygazdája, a Süddeutsche Zeitung hazai partnere már ekkoriban is a Direkt36 volt, amelyek most a Pegasus-műveletben működtek együtt. A tengernyi irat akkori feldolgozását a washingtoni székhelyű International Consortium of Investigative Journalists segítette technológiailag, amely szintén partnerkapcsolatban áll a Direkt36-tal és jelentős Soros-támogatásból működik. De feltűnő a kanadai kapcsolat is: egyesek születésük helyszínét (Cseh Katalin), életük egy részének színhelyét (Márky-Zay Péter) vagy publikációs lehetőségüket (Dorosz Dávid), mások férjüket és NGO-kapcsolatrendszerüket (Szabó Tímea) köszönhetik az országnak, de a Közép-európai Egyetem (CEU) rektora is a Kanadai Liberális Párt éléről érkezett Budapestre (Michael Ignatieff).

Külföldi szolgálatban álló pártok

Ha az ellenzéki összefogás politikai napirendjét megnézzük, rendre olyan témákra lelünk, amelyek egy munkamegosztás eredményeképpen alakultak ki. Mindenki azt az ügyet képviseli, amely nemzetközisége színezetének megfelel. A nemzeti programot teljesen feladó Jobbik és a nemzeti kérdésben semleges érdektelenséget mutató LMP például mára felvette programjába az uniós nyomásgyakorlás különféle eszközeinek elfogadását. A régimódian internacionalista MSZP a baloldal maradékának EU-mániáját őrzi. Újtípusú kozmopolita pártból pedig rögtön kettő is akad: az eurokrata, az Európai Egyesült Államok létrehozásáért kampányoló Demokratikus Koalíció és a kifejezetten nemzetnélküli, zöldbaloldali Párbeszéd.

Nem véletlen hát, hogy azon ügyek közös képviselete, amelyekben mindannyian globális fellépést sürgetnek (jogállamiság, klímavédelem, korrupció, migráció, transzparencia), rendre kiegészülnek olyan intézményi integrációk együttes erőltetésével, amelyek automatikusan szuverenitáscsökkenéshez vezetnek (euró, Európai Ügyészség, korrupcióellenes ügyészség). Mindebből az következik, hogy 2020–21-re rögzült a kívülről irányított ellenzék és a belülről vezérelt kormány közötti frontvonal, melynek innenső oldalán a Fidesz–KDNP mögött álló választók vannak, onnansó felén viszont egy jólszervezett, tőkeerős hálózat, amelynek egyaránt része a globális média, a nemzetközi NGO-televény, az uniós testületek és a nagyhatalmi aktorok.

Érdekesmódon az ellenzéki koalíció legkisebb pártja, vagyis az 1% alá mért Párbeszéd rendelkezik a legtöbb olyan politikussal, aki tengerentúli kapcsolatokkal és NGO-tapasztalattal rendelkezik, ráadásul a jelenlegi amerikai külügyi irány padavanjának bizonyul. A PestiTV kimerítő tényfeltárása szerint a párt jelenlegi társelnöke, Szabó Tímea fordulatos életúttal bír. Már évekkel szegedi (levelező?) médiaszakos lediplomázása előtt a Boston Globe-nak, az Economistnak és a Bloomberg Newsnak dolgozott Budapesten. De legutóbb elkottyantotta azt is, hogy Magyarország első angolnyelvű hetilapjánál, a Budapest Weeknél együtt dolgozott azzal a Michael Kovrig magyar–kanadai kettős állampolgárral, aki 2018–21 között Pekingben volt őrizetben. Érdekességek: Kovrig folyékonyan beszéli a mandarin nyelvet, dolgozott az ENSZ kabuli irodáján (erre később még visszatérünk), majd a kanadai külügy hongkongi alkalmazottja volt, elfogásakor pedig az International Crisis Group (ICG) északkelet-ázsiai boardját vezette és a nevezett hetilap teljes anyagát éppen a CEU alá tartozó Open Society Archives (OSA) őrzi. Mindkét szervezet, vagyis az ICG és az OSA is Soros Györgynek köszönheti létezését.

De menjünk tovább! Szabó Tímea Harvardon folytatott tanulmányai alatt az Amnesty International későbbi elnökével dolgozott együtt a Humanitarian Policy and Conflict Research (HPCR) keretében, miután utóbbi visszatért, éppenséggel afganisztáni, megbízatásából. (A huszonéves magyar hölgy a harvardi HPCR Conflict Prevention Initiative Central Asia „információs koordinátora” volt.) Tanítványa követte példáját, ugyanis saját elmondása szerint hamarosan ő maga is a „Boston–Kabul-vonalon közlekedett”, méghozzá emberjogi–menekültügyi misszióval. 2001 nyarán három hónapig Pakisztánban dolgozott az International Rescue Committee-nél, 2001 vége és 2003 közepe között a kabuli ENSZ-képviseleten tanácsadóként segítette az új afgán kormány felállítását (!), aztán egy lobbiszervezetnél, végül pedig a CARE Internationalnél helyezkedett el. „Érdekérvényesítő munkát végeztem biztonságpolitikai területen” – nyilatkozta tizenkét évvel ezelőtt egyokri, afganisztáni megbízatásáról. Angolul felsőfokon, olaszul középfokon, fársziul (perzsa nyelven) alapfokon beszél.

Szabó Tímea végül az Egyesült Államokból tért haza kanadai férjjel, Budapesten a volt szabaddemokrata képviselő, Kőszeg Ferenc alapította és 2007-ig elnökölte Magyar Helsinki Bizottságnál a menekült programot koordinálta, 2004 és 2008 között. Ebbéli megbízatásának része volt a „határmegfigyelés” beindítása és a Magyarországról szóló jelentések készítése.

2009-ben részt vett az LMP alapításában, sőt rögvest pártjának a –frontorganizációnak látszó – Humanista Párttal közösen indított EP-listája élére került. (A pacifista–újhumanista pszeudopártot máig Várady Tibor vezeti, akinek azonos nevű édesapja Harvard-vendégelőadó és CEU-professzor. A párt progresszív internacionalista, 2007 óta követeli az egynemű párok házassághoz való jogát.) Az Európai Parlamentbe végül nem, de 2010-ben a magyar törvényhozásba bejutott, ahol az országgyűlés emberjogi és kisebbségi bizottságába került be, illetve az EU-s együttműködési kabinet delegáltja volt. 2013-ban a szakadárok tagjaként részt vett a Párbeszéd Magyarországért megalapításában (ami rögtön szövetségre lépett a Bajnai Gordon-féle Együttel), amelynek eleinte Jávor Benedekkel, majd Karácsony Gergellyel együtt társelnöke lett. Második férjével, a Jobbik jogsegélyszolgálatának egykori vezetőjével titokban házasodott össze, legújabb pártját akadémiai kutatókörnyezetből választotta.

A PestiTV elkészítette a Pártbeszéd másik vezetőjének portréját is. Dorosz Dávid 2010-ben az ELTE jogi karán, egy év múlva a Corvinuson végzett nemzetközi kapcsolatok szakon. 2009-ben csatlakozott az LMP-hez, amelynek kampányfőnöke és egy cikluson keresztül parlamenti képviselője volt. 2013-ban ő is a Párbeszédhez igazolt, amelynek pártigazgatója lett. A 2014-es vereség után az Egyesült Államok egyik magánegyetemére járt (Webster University), részt vett a Hillary-kampányban és adatipari céget alapított (Webabstract). Négy év múlva visszatért: pont Szabó Tímea kampányfőnöke lett a 2018-as választások idején. Egy évvel később már a főpolgármesteri tisztségért induló másik Párbeszéd-társelnök, Karácsony Gergely vezető kampánytechnikusa volt, aki a mozgósításért, online kampányért és politikai imázsépítésért felelt. Ezen kívül az adatelemzői stábot is vezette, mégpedig Ficsor Ádám, a Gyurcsány-kormány volt titkosszolgálati minisztere, Gyurcsány kabinetfőnöke, egykori MSZP-s képviselő társaságában, akinek szintén big data-cége van (Datadat). A választási győzelem után egy ideig Karácsony öt alpolgármesterének egyike volt, majd pártja kampányfőnöke lett.

Dorosz tagja a Demokrata Párt céljainak nemzetközi kilobbizásával foglalkozó Atlantic Councilnek, olyannyira, hogy a Millenium Leadership Program 2020-es évfolyamába is beválogatták, huszadmagával. Itteni életrajza külön kiemeli amerikai diplomáját és hogy tengerentúli cége igen jól teljesített (internationally expanding digital agency). A Canada 2020 nevű progresszív agytröszt gondozásában megjelent kötetben (Insurgents: Inside a New Generation of Progressive Leadership. 2020) Ficsor Ádámmal együtt írták a magyar fejezetet, mégpedig Egység ellenzékben – Karácsony Gergely és a Budapest-modell cím alatt.

A Párbeszéd-társelnök Karácsony Gergely, bár sem nemzetközi kapcsolatokkal, sem ahhoz szükséges nyelvtudással nem rendelkezik, szintén a hálózatépítők egyike. Nem lehet mással magyarázni, hogy kezdeményezője volt annak az ellenzéki főpolgármester-klubnak, amely Prágától és Pozsonytól kezdve Varsón és Budapesten át egészen Isztambulig ér. Olyan városdiplomáciai főtanácsadót nevezett ki magának, aki New Yorkban székel és korábban az Atlantic Council eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatója volt (Kiss Ambrus), pártja egykori társelnökét, 2015–19 közötti EP-képviselőjét, Jávor Benedeket pedig a magyar főváros brüsszeli képviselőjévé tette meg. Újabban feltűnően közeledik a Soros-hálózathoz: a Projekt Syndicat-en publikál és a CEU – Demokrácia Intézet konferenciáján ad elő.

Érdekes, hogy Szél Bernadett hazai karrierje mennyire Szabó Tímeáéhoz hasonlóan alakult! Ő 1993-ban amerikai Soros-ösztöndíjas, majd közgazdászdiplomája megszerzését követően 2000 és 2002 között a Philip Morris dohánycég alkalmazottja, 2002 első felében pedig a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület programvezetője volt. Később ledoktorált, majd az MTA-t és a KSH-t is megjárta, közben belépett a Humanista Pártba, végül 2010-ben az LMP-be, melynek szóvivője lett. 2012 és 2018 között nemcsak az LMP parlamenti képviselője, de 2013 és 2018 között társelnöke is volt, manapság neve Momentum-szimpatizáns független képviselőként ismeretes. Életútja főként annak fényében érdekes, hogy indulása nem mentes a Soros-érintettségtől (ösztöndíj) és a bevándorláspárti NGO-tapasztalattól (Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület), de attól a szerveződéstől sem, amely közismert a szcientológiára szintén jellemző „civil hírszerzési” és toborzási technikáiról (Humanista Párt). Innen nézve a karrierút természetes vége tényleg a Momentum-színekben való képviselői indulás, főleg, hogy a 2018-as vereség után Fekete-Győr András társaságában vehette igénybe az amerikai külügy International Visitors Leadership ösztöndíját.

Káderjeinek külföldi (egyetemi, gyakornoki, életviteli, akár szolgálati) háttere abból adódik, hogy az Erasmus-nemzedék tagjaként számos nyugati országot megjártak (Fekete-Győr András – Franciaország, Németország, Donáth Anna – Hollandia, Orosz Anna – Németország, Hajnal Miklós – Nagy-Britannia), esetleg eleve a tengerentúlon születtek (Berg Dániel – New York, Cseh Katalin – Torontó, akik házaspárok is). Ismert: a Momentum 2017-ben azzal szerzett nevet, hogy megakadályozta a budapesti olimpiarendezést, egyértelműen Párizst hozva ezzel helyzetbe. Vezetői gyakran tesznek nyugati körutakat, hol demonstratívan mutatkoznak ottani liberális vezetőkkel (köztük Macronnal, Mark Ruttéval, Guy Verhofstadttal), máskor nyíltan a román és szlovák testvérpártjaikra való szavazásra buzdítják a határon túli magyarokat.

A Momentum legfontosabb hálózati személye kétségtelenül Donáth Anna Júlia egykori alelnök, aki az Amszterdami Egyetemen folytatott migrációs és etnikai tanulmányokat 2010–12-ben, 2016-ban ő is a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület projektmenedzsere volt, 2019 óta pedig pártja EP-képviselője. A magyarországi ellenzék EP-képviselőinek ismertebbjei (Cseh és Donáth – Momentum, Dobrev Klára – DK, Újhelyi István – MSZP)  éppen azok, akiknek 2019 óta kifejtett tevékenysége a magyar nemzeti szuverenitás csökkentésére és a brüsszeli–strasbourgi testületek informálására irányul. Mindezt a Századvég kutatása is megerősítette, amely az ellenzéki pártok összesen nyolc európai parlamenti képviselőjének kapcsolati hálóját és az általuk jegyzett módosító javaslatok tartalmát vizsgálta. Eszerint „az ellenzéki képviselők külföldi kapcsolatainak aránya közel 100 százalékos” és „az Európai Parlamentben túlnyomórészt a magyar kormánnyal szemben ellenséges partnerekkel működnek együtt”.

Nicsak, ki beszél?

Az ellenzéki pártokkal a napirendalkotásban, nyomásgyakorlásban, lobbizásban és informálásban szorosan együttműködő itthoni alapítású NGO-k (Magyar Helsinki Bizottság, Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, MigSzol, Társaság a Szabadságjogokért) és a nemzetközi Soros-hálózat hazai irodái (Amnesty, Transparency) szintén részei annak a globális hálózatnak, amely külföldi érdekeket képvisel, legyenek azok egy-egy államhoz köthetők, vagy azoktól részben-egészben független államközi és nemállami entitások. Ugyanide sorolhatók az előbbiekkel közös – főleg a Nyílt Társadalom Alapítványoktól és egyéb külföldi donoroktól, nagykövetségektől származó, valamint az EU és a Norvég Civil Alap által folyósított – forrásokon osztozó „oknyomozó” és „tényfeltáró” fórumok (Átlátszó, Direkt36, G7, K-Monitor). A politikai altalajt, vagyis a programkidolgozást, a róla szóló diskurzus fenntartását és a népszerűsítés munkáját olyan agytrösztök biztosítják, amelyek szintén nem függetlenek sem a német és amerikai kormányzati és nemkormányzati adományozóktól, sem az uniós, sem pedig a Soros-alapítványhoz köthető finanszírozástól (Egyensúly Intézet, Eötvös Károly Intézet, Független Médiaközpont, Mérték Médiaelemző Műhely, Policy Solutions, Political Capital).

Ez szintén jól ismert módszer idehaza, főleg, hogy Magyarországon egyre növekszik a külföldi tulajdonú média elérése és ezzel együtt befolyása. A XXI. Század Intézet médiaportfólió-kutatása szerint „a rendszerint baloldali-liberális érdekeket képviselő médiumoknak az utóbbi években a magyar tömegtájékoztatás jelentős részét sikerült elfoglalniuk, és növekvő befolyásukat a széles közvélemény elérését kihasználva általában egyoldalúan, a donorszervezetek érdekei szerint igyekeznek használni, s így informálni a közvéleményt az aktuálpolitikai eseményekről.”

Ezek közül élenjár a németországi Bertelsmann-konzorcium tulajdonában lévő RTL Klub, amelynek híradója feltűnően az ellenzéki pártok és a külföldi megrendelők napirendjét követi. A csatorna a gyermekvédelmi törvény ellen például a szivárványos zászló képernyőn való feltüntetésével tiltakozott. Fenntartójának elköteleződését jelzi, hogy 2018-ban Bajnai Gordon mutatta be a többek között a Bertelsmann-csoport és a Nyílt Társadalom Alapítványok által készített New Pact for Europe nevű tervezetet, ami a nemzetek feletti Európáról és a bevándorlás korlátlanná tételéről szólt. A Bertelsmanné a Der Spiegel 25 százaléka is, amelynek cikkeit rendszeresen hazai leányvállalata is szemlézi, de a magyar nyelvű Facebook-oldalakat is a médiakonszernhez tartozó Arvato cenzúrázza. A Bertelsmann Stiftunggal alkalomadtán a Direkt36 újságírói is együttműködnek.

A Magyar Narancs és a 444 társtulajdonosa a Soros Györgyhöz köthető Media Development and Investmend Fund, amely a 444 esetében annak fenntartójába, a Magyar Jeti Zrt.-be a Digital News Ventures-ön keresztül vásárolta be magát. Az újonnan alapított Telex hozományul közel kétszázezer eurónyi támogatást kapott a Sorossal üzleti kapcsolatban álló cseh milliárdos, Zdenĕk Bakala kiadóvállalatától, az Economia-tól. A külföldi média betelepülésének határkövetit jelezte az amerikai Bloomberg-nek a 168 Órával kötött együttműködése; a finanszírozását a United States Agency for Global Medián keresztül az amerikai Kongresszustól nyerő Szabad Európa magyar változatának elindulása (legtöbbet foglalkoztatott újságírója, Kerényi György korábban az MSZP kommunikációs igazgatója volt); a német közszolgálati televízió égisze alatt működő Deutsche Welle botrányoktól kísért magyar adásának beüzemelése; vagy a Sony tévés portfólióját itthon átvevő, görög bejegyzésű Antenna Group arra irányuló terve, hogy a Vice Mediával együttműködve magyar TV-csatornát indítson; de az is, hogy a Facebook Magyarországon is elindította tényellenőrző szolgáltatását, amelyet külső partnerként a francia AFP hírügynökségre bíz.

A külföldi befolyás átláthatóvá tétele

Az állam stabilitásának szempontjából a fő kérdés az, hogy a civiltársadalmi egyesületek és kommunikációs csatonák áthatásának foka és az általuk közvetített idegen befolyás mértéke mikor ér el olyan szintet, hogy az már nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Az Index által annak idején működtetett „függetlenség-barométer” a mából visszatekintve egyértelműen az „osztódással szaporodó”, külföldi érdekeket közvetítő médiavállalkozások visszataszító nászát takarta el a szemünk elől. Talán nem ártana, éppen a nyilvánosság hiteles tájékoztatása érdekében, egy olyan mérőeszközt bevezetnünk, amely az idegen érdekek hőfokát mutatná, sőt az ilyen feladatokat ellátó nemkormányzati szervezetek, emberjogi irodák és alapítványok feliratozása is elkelne. Már csak a transzparencia érdekében is.