Miközben a baloldal felelőtlen és rendkívül veszélyes javaslatok sorát teszi még a mostani háborús helyzetben is, addig a stratégiai nyugalmat hirdető Orbán-kormány a magyar nemzeti érdekek mentén igyekszik kimaradni a háborúból, Magyarország békéjének és biztonságának megőrzésén dolgozik. Nem meglepő, hogy Orbán Viktor ilyen magabiztosan lép fel a mostani válsághelyzetben is, hiszen számos lokális és globális krízishelyzettel vette már fel sikeresen a küzdelmet az elmúlt években, válságkezelő politikája több esetben is iránymutatóvá vált Európában. A Gyurcsány Ferenc által vezetett baloldal a 2008-as válságot is félrekezelte és a mostani helyzetben szintén elbuktak, sőt maga Márki-Zay és a baloldal idézne elő még nagyobb krízishelyzetet, ha hatalomra kerülve támogatnák azokat a szankciós javaslatokat, amelyek veszélyt jelentenének hazákra nézve, mint például az orosz gáz elzárása. Összefoglalva: a baloldalra válsághelyzetben sem lehet számítani, belesodornák hazánkat a háborúba.

Gazdasági válság, vörösiszap és árvíz

A 2010-es kormányváltást követően a 2008-as gazdasági válság utóhatásait kellett kezelnie elsőként a második Orbán-kormánynak. Az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika keretében Matolcsy György vezetésével alapjaiban írták át mindazt, amit addig a közgazdaságtani alapvetésekről gondoltunk. A korábbinál nagyobb mértékben bevonták a közös teherviselésbe a bankszektort, a multinacionális cégeket, a korábban privatizált stratégiai ágazatokban meglévő vállalkozásokat elkezdte visszaszerezni az állam, amelyek ismét nemzeti tulajdonba kerültek. Így a közműszolgáltatások esetében jelentősen nőtt a magyar tulajdon aránya, ami például a 2010 előtti rezsiár-növekedési időszaknak vetett véget és hosszú idő után jelentős rezsiár-csökkentés következett be.

Az Orbán-kormány intézkedéseknek köszönhetően 2012-re Magyarország kikerült a gazdasági válságból és míg a hasonló helyzetben lévő Görögország politikai és gazdasági mozgástere az egész évszázadra beszűkült a nemzetközi mentőcsomagok következtében, Magyarország szuverén politikai építkezésbe tudott kezdeni.

Ilyen volt a 2010. októberi vörösiszap katasztrófa, amely során az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben.

Orbán Viktor gyorsan cselekedett: október 11-én napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy őrizetbe vették a bajt okozó MAL Zrt. vezérigazgatóját, a vállalatot pedig állami irányítás alá vonják. Bakondi György katasztrófavédelmi biztosként átvette a MAL Zrt. vezetését, az országgyűlés pedig rekord tempóban, október 11-én fogadta el a sajtóban lex MAL-nak nevezett törvényt, amely – a honvédelmi törvény módosításaként – lehetővé tette, hogy katasztrófahelyzetekben az állam átvehesse a magáncégek irányítását; az első ilyen a MAL Zrt volt. Az újjáépítés pedig szinte azonnal megkezdődött, az érintett településeken 2011. január 30. és június 30. közötti időszakban közel 1.200 ember összehangolt munkájával új épületek jöttek létre, amelyeket 2011 júliusában már birtokba is vehettek a tulajdonosok.

2013. május 30. és június 3. között nagymennyiségű csapadék hullott a Duna bajor és osztrák vízgyűjtőin, melynek következtében a Duna felső szakaszán régóta nem tapasztalt áradás indult el. Orbán Viktor 2013. június 4-től 11-ig, egy teljes hétig személyesen a helyszínen felügyelte az árvízvédelmet, rendszeresen saját maga jelentkezett a legfrissebb árvízvédelmi információkkal. A szervezett védekezésnek köszönhetően a német, a cseh és az osztrák károknak a töredékét szenvedte el Magyarország. Jól mutatta Orbán Viktor sikeres válságkezelését és annak politikai sikerét, hogy az MSZP még azt is bejelentette, hogy az árvíz idejére felhagy a kormány támadásával, azzal kapcsolatos érdemi kritikát az ellenzék sem tudott megfogalmazni.

Migrációs válság, koronavírus-járvány és háború

A 2015-ös migrációs válság már nem csak egy regionális krízishelyzet volt, hanem egy globális válság, amelynek során az Európai Unió egyik hónapról a másikra több százezer illegális bevándorló érkezésével szembesült. A magyar kormány a megnövekedett migrációs nyomás miatt már 2015 júniusában azt fontolgatta, hogy a Szerbiából beáramló illegális migránsok okozta problémát határzár létesítésével, valamint egyéb, például az államhatár védelmét szolgáló jogi eszközökkel kezeli. Erről a döntés végül 2015. június 15-én született, megkezdték a műszaki határzár építését a déli, szerb határ mentén.

Angela Merkel akkori német kancellár augusztusban egy olyan nyilatkozatot tett közzé, amely szerint Németország a Szíriából érkezettek esetében nem küldi vissza a menekülteket abba az uniós országba, ahol beléptek. Amikor Angela Merkel nyilatkozatának és a magyar határzár építésének híre eljutott a migránsokhoz, a többségük elkezdte vagy megtagadni a magyarországi regisztrációt és a Magyarországgal való együttműködést, vagy regisztrált, de nem várta meg kérelme elbírálását, hanem még az elbírálás előtt elhagyta az országot. Jól mutatja mindezt, hogy szeptember 2-áig 159 968 illegális határátlépést regisztráltak Magyarországon, de csak 148 643 menedékjog iránti kérelem érkezett. Szeptember 5-én Angela Merkel újabb nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelentette: „a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja”. Ennek hatására még több migráns indult meg Magyarországon keresztül Németország felé.

A magyar bevándorlásügyi intézkedéseket ugyan korábban számtalan támadás érte, ma már egyre több ország veszi át a hazánk által alkalmazott megoldásokat.

A magyarországi baloldali politikusok a kezdetektől fogva támadták a kormány bevándorlásügyi lépéseit, többségük csupán álproblémának tartotta a bevándorlást. Így miután a 2008-as gazdasági világválságot félrekezelték, a 2015-ös migrációs válság során a már ellenzékben lévő baloldal politikusokra nem lehetett számítani, ugyancsak az emberek akaratával szemben politizáltak, a Soros-hálózathoz hasonlóan bevándorláspárti álláspontot képviseltek.

A kormány ugyanakkor népszavazást is tartott a kötelező betelepítési kvóták kapcsán, illetve több nemzeti konzultáció során is kikérte a magyar emberek véleményét, akiknek túlnyomó többsége párthovatartozástól függetlenül a baloldali politikusokkal szemben az Orbán-kormány álláspontját osztotta a kérdésben. Ezt jelezte a 2018-as parlamenti választás eredménye is, ahol harmadszorra szerzett kétharmados parlamenti többséget a Fidesz–KDNP.

Ugyancsak komoly kihívás elé állította Európa és a világ országait a koronavírus-járvány, mely krízishelyzetből Magyarország az elsők között tudott kikerülni. Ehhez elengedhetetlen volt a sikeres oltási program, illetve a keleti vakcinabeszerzés, amely a bevándorlásügyi intézkedésekhez hasonlóan számtalan kritika ért mind az Európai Unió, mind a magyarországi ellenzék irányából, ugyanakkor Magyarországhoz hasonlóan más uniós tagállam is rendelt orosz vakcinákat, a kínai oltóanyagot a WHO engedélyezte, az ellenzéki politikusok pedig sorra ismerték el, hogy sikeres a magyar oltási program. Jól példázza, hogy a nem csak az oltási program során ért el komoly sikereket Magyarország, hanem a gazdasági válságkezelés terén, hogy a 2021-es GDP-növekedési adat 7 százaléknál is magasabb volt.

A februárban kirobbant orosz–ukrán háború alapjaiban írta át a politikai napirendet, minden választó azt nézi, hogy az egyes politikai erők milyen álláspontra helyezkednek a szomszédunkban kirobbant konfliktus kapcsán. Orbán Viktor már az első nap stratégiai nyugalmat hirdetett és egyértelművé tette, hogy az a magyar nemzeti érdek, hogy ebből a háborúból maradjon ki Magyarország.

Hasonlóan a magyar nemzeti érdekek mentén történő politizálás mutatkozik meg abban, hogy Orbán Viktor hazai és nemzetközi színtéren is elutasítja azokat a szankciós javaslatokat, amelyek a magyarokkal fizettetnék meg ennek a háborúnak a költségeit. Így elutasítják a magyarok azt is, hogy állítsuk le az orosz gázszállításokat vagy a paksi bővítést. A baloldal így ismét egy olyan álláspontot képvisel, amely kisebbségi, így tovább csökkent a társadalmi támogatottságuk.

Sikeresen politizált Magyarország a 2014-es orosz-ukrán háború időszakában is, ugyanis szintén sikerült elérni, hogy hazánk ne legyen részese annak a konfliktusnak, amely a szomszédunkban zajlik. A miniszterelnöknek egyébként nem csak 2010 után kellett ilyen háborús konfliktussal szembenéznie, hiszen már az első kormányzása időszakában is volt egy háború a szomszédban, amikor a NATO-csapatok Szerbiában bombáztak.

G. Fodor Gábor „Az Orbán-szabály” című könyvében azt írta, hogy Orbán Viktor egy háborús miniszterelnök, akinek jól áll a válságkezelés. Az elmúlt 11 év eseményei mindezt alátámasztják, hiszen a fentiekben sorolt vörösiszap-katasztrófára rendkívül gyorsan reagált a kormány, a 2013-as árvíz a régióban Magyarországon okozott a legkisebb kárt, a 2015-ös migrációs válságok sikeresen megállította, a koronavírus-járványt pedig az elsők tudhatja a háta mögött Magyarország.

A baloldalra nem lehet számítani válsághelyzetben

A 2002 és 2010 között egymást követő, ám politikai folytonossággal tevékenykedő Medgyessy-, Gyurcsány-, és végül Bajnai-kormány működésére nagyfokú szervezeti és politikai instabilitás volt jellemző. Annak ellenére, hogy a koalícióban csak két párt vállalt szerepet, folyamatosak voltak a politikai és személyi viták, amelyek kétszer is a kormányfő lemondásához és új kormány megalakításához vezettek.

A nyolc év alatt regnáló négy kormány – a Medgyessy- és Bajnai-kormányok között Gyurcsány Ferencnek két kormánya is volt – kivétel nélkül progresszív politikai szemléletet követett. A reformok ígérete ugyan mindvégig jelen volt a kormányzati kommunikáció szintjén, ám a társadalmi alrendszerekben valódi strukturális változás nem történt, ennek legismertebb lelepleződése a 2006-os őszödi beszéd volt. A kisebb, majd a 2008–2009-es globális krízisre adott válaszok jellemzően olyan neoliberális gazdaságfilozófián alapuló intézkedések voltak, amelyek a lakossági megszorításokra és a szociális háló megnyirbálására épültek.

A legismertebb megszorító intézkedései a következők voltak: két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, megszűntették a 13. havi illetményt, előre hozták a nyugdíjkorhatár 65 évre való emelését, elmaradt a nyugdíjkorrekció, megszüntették a 13. havi nyugdíjat, a gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt, eltörölték a lakástámogatási rendszert, fokozatosan megszüntetették a gázár- és távhő- kompenzációt. A Bajnai-kormány rendelkezései egyformán súlyosan érintették a bérből és jövedelemből élőket, az alkalmazottakat, a családokat, a középosztályt vagy éppen a mélyszegénységben élőket. A megszorítócsomag a szociális válság mellett azonban nem javított az államháztartási mutatókon sem, így a progresszív politika 2010-re megbukott.

A „progresszió válsága”, ami az úgynevezett „reformerek” politikai bukása is volt egyben, végül szükségszerűen rendszerszintű kríziséhez vezetett. A gazdaság recessziója mögött ugyanis általános társadalmi, politikai, erkölcsi, később legitimációs válság állt, illetve alakult ki, így a rendszer bukásra volt ítélve 2010-ben. A kormányváltás, ami később a posztkommunista korszak lezárásának bizonyult, így lehetőséget nyitott egy szuverenista politikán alapuló új, nemzeti korszak építésére.

Az ország politikai érdekérvényesítő képessége és a kormány mozgástere a ciklus végére beszűkült, így a csőd elkerülése érdekében az ország kénytelen volt nemzetközi segítséget kérni. Az IMF és az Európai Unió gyakorlatilag mindenféle ellenállás nélkül képes volt érvényesíteni akaratát az országgal szemben, az országot a csődtől végül a kormányváltás után megalakult Orbán-kormány mentette meg.

A 2010-es kormányváltás után sem lehetett számítani rájuk a válsághelyzetekben: a migrációs krízisnél támadták a magyar emberek többségének álláspontját, a koronavírus-járvány során pedig álhíreket terjesztettek és a válság elmélyülésében voltak érdekeltek.

Márki-Zay Péter például oroszpártisággal vádolta meg az orosz tankok elől menekülő kárpátaljai magyarokat, amivel még az ukrán nacionalistáknak is kiszolgáltatta a sanyarú helyzetben lévő nemzettársainkat a baloldal miniszterelnök-jelöltje.

A baloldali politikusok emellett rendre álhíreket terjesztenek, így igyekeznek lejáratni a kormányt ebben a krízishelyzetben is, miközben nemzeti egységre lenne szükség. Ez a próbálkozásuk azonban visszájára sült el, hiszen tovább folytatódik támogatottságuk csökkenése, a választók kiábrándultak a zagyvaságokat beszélő Márki-Zayból.