A választási kudarc óta egymással is versengő baloldali pártok – a Demokratikus Koalíció kivételével – szellemi–ideológiai, szervezeti és vezetési válságba kerültek, így szavazóik tömegesen fordultak el tőlük. Ezt támasztják alá a sorozatban elbukott időközi önkormányzati választások, illetve a KATA-módosítás elleni tüntetéssorozat kudarca is, amelyre nem tudtak sikeresen mozgósítani, sőt: a szervezők egy része nyíltan elhatárolódott a pártoktól. Jól mutatja a megújulás hiányát, hogy ismét aktivizálta magát Márki-Zay Péter, illetve továbbra is csak Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak van esélye arra, hogy integrálja a balliberális szervezeteket. Az ellenzéki szavazótábor ráadásul nem tud eltartani ennyi pártot, így a következő időszak – megújulás hiányában – a túlélésről és az egymással való versengésről fog szólni.
A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a baloldali pártok népszerűségének csökkenését vizsgálja, illetve az elmúlt hónapok kurdarcainak hátterét mutatja be.
Szerkezeti válságban a baloldal
Az ellenzéki pártok máig nem tudtak kilábalni a választási kudarc okozta politikai válságból, továbbra sincs világos mondanivalójuk, hiányzik a hosszú távú stratégia és ismét felerősödött az egymás közti küzdelem. A baloldali politikusok a belső konfliktusok megoldásával és a saját túlélésük biztosításával vannak elfoglalva, miközben vita folyik arról, hogy közösen vagy külön-külön készüljenek a következő megmérettetésre, az egyidőben tartandó 2024-es európai parlamenti és helyhatósági választásokra.
A baloldali pártok – a Demokratikus Koalíció kivételével – az elvesztett választások óta szellemi–ideológiai, szervezeti és vezetési válságban vannak, továbbra sincs politikai vízió, ezért a szavazópolgárok tömegesen fordultak el tőlük.
Egyedül a DK maradt szervezetileg stabil, illetve az eddigi tisztújítások során kizárólag Gyurcsány Ferenc maradhatott a pártja és a képviselőcsoportja élén, míg a többi párt-, illetve frakcióvezető vagy lemondott vagy lemondatták pozíciójáról.
A Demokratikus Koalíció vezető szerepét a júniusban megjelent közvélemény-kutatások is alátámasztják. Az ellenzék elutasítottságát jól érzékelteti az a tény, hogy míg a kormánypártok minden mérés szerint ötven százalék felett állnak, addig a „legnépszerűbb” DK is csupán 6-7 százalék között mozog.
Az Országgyűlésben rekordszámú, összesen hét ellenzéki, ebből hat baloldali képviselőcsoport működik, így minden eddiginél töredezettebbé vált az egykori szivárványkoalíció.
Összességében elmondható, hogy a rendszerellenzéki szerep került szerkezeti válságba, hisz az ellenzéki szavazótábor nem tud eltartani ennyi és ennyiféle pártot.
Időközi választások: romokban a baloldal
A töredezettségből, a politikai tanácstalanságból és a permanens válságból szükségszerűen következik, hogy a pártok társadalmi támogatottsága folyamatosan csökken. Ezt támasztják alá a járványhelyzet miatt elmaradt, ez idáig bepótolt időközi választások eredményei, amelyekről a magas számszerűség (160 település), a széleskörű lefedettség (kis- és nagytelepülések, megyeszékhelyek, fővárosi kerületek), illetve az összes típusú voksolás megléte (kislistás, egyéni választókerületi, polgármesteri mandátumok) miatt kijelenthető, hogy mérvadó következtetéseket vonhatunk le.
Az eddig megtartott időközi önkormányzati választások eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a baloldali pártok megítélése az április 3-i választásokhoz képest is tovább romlott.
Az első időközi megmérettetésen, a június 26-án több, mint ötven településen, összesen 74 közvetlenül megszerezhető mandátumért megtartott helyhatósági választásokon a Fidesz–KDNP-pártszövetség jelöltjei Budapesten négyből három körzetben (V., VII., VIII. kerület), továbbá hat kisvárosban (Békés, Keszthely, Kőszeg, Nagykőrös, Sárvár, Szigetszentmiklós) és három megyeszékhelyen (Eger, Nyíregyházán kettő körzet, Szeged) is taroltak. A baloldal ezzel szemben óriási kudarcot szenvedett el: csupán két egyéni mandátumot tudott megszerezni (Budapest IV. kerület, Gyöngyös). Míg a kormánypártok hat polgármesteri pozíciót nyertek el (Balatonalmádi, Cún, Gyúró, Izsák, Keszthely, Nyírkércs), illetve kislistán kilenc helyet szereztek meg, addig a baloldal egyet sem.
A Fidesz–KDNP-pártszövetség június 26-án ráadásul olyan településeken is nyerni tudott, amelyek az április 3-i választásokon még baloldali fellegváraknak számítottak, így Budapesten és Szegeden is.
2022. július 3-án és 10-én is hasonló, a baloldalra nézve lesújtó eredmények születtek. Több, mint húsz településen pótolták ekkor az elmaradt időközi választásokat, amelyek közül az ellenzéki pártok egyetlen mandátumot sem nyertek el. Ezzel szemben a kormánypártoknak olyan településeken is sikerült győzniük, amelyek 2019 óta baloldali vezetés alatt állnak, így például Dunaújvárosban, ahol a 2. számú egyéni választókerületben nyert a jobboldal. A Fidesz–KDNP-pártszövetség további négy polgármesteri széket hódított el (Alsónána, Őrtilos, Szamostatárfalva, Szamosújlak), míg a baloldal egyetlen településen sem tudott győzni. Fontos kiemelni még, hogy július 10-én Budapest XVI. kerületében, illetve Kecskeméten, a 9. számú választókerületben is több, mint kétharmados többséggel nyertek a Fidesz jelöltjei.
Legutóbb július 17-én tizenegy településen tartottak időközi helyhatósági választásokat, melyek közül hét kisebb településen független jelöltek indultak és jutottak be az önkormányzati testületekbe, vagy nyerték el a polgármesteri széket.
Összesen négy helyen állítottak jelölteket a pártok, melyek közül háromban a Fidesz–KDNP-pártszövetség győzött, ami arra utal, hogy a választások után lendületben maradt a jobboldal, míg a baloldal további szavazókat veszített el.
Esztergom 1. számú választókerületében ráadásul több, mint 85 százalékkal, Szentendre 10. számú választókerületében pedig kétharmaddal nyert egyéni mandátumot, ahogy Mezőtúron is polgármesteri pozíciót a jobboldal jelöltje. A kormánypártok egyedül Salgótarján hetes számú választókerületében nem tudtak nyerni, ahol a baloldal által támogatott független jelölt alig nyolc szavazattal győzött.
Kudarcba fulladt tüntetések, hiteltelen politika
Az ellenzéki pártok a múlt héten megpróbáltak a KATA-módosítás kapcsán kialakult megmozdulásokra rátelepedni, így politikai hasznot húzni az elégedetlenkedésből.
Az április 3-án megbukott baloldali politikusok feltünésével azonban napról-napra hiteltelenebbé vált az alig néhány ezer embert megmozgató fővárosi tüntetéssorozat.
A szervezetlenség, a buliba fulladt éjszakai megmozdulások és az, hogy a tiltakozók jelentős része elhatárolódott az ellenzéki pártoktól, hiteltelenítette az eredetileg megfogalmazott célokat és tovább rontotta a baloldali politikusok, leginkább a szervezésbe nyíltan beszálló momentumosok megítélését.
Utólag kijelenthető, hogy politikai értelemben többet ártott, mint használt a baloldali pártoknak az, hogy megpróbáltak politikai hasznot húzni az eseményekből, hiszen kiderült, hogy sem együtt, sem pedig külön-külön sem képesek nagyobb tömeget megmozgatni.
A megújulás hiányát mutatja, hogy a tüntetéssorozat során ismét „vezérszerepben” jelent meg Márki-Zay Péter, aki a választási kampány idejében rendszeresen használt agresszív stílusában szólította utcára az embereket a közösségi oldalán, majd a rendezvényen – alig kétezer ember előtt – sértegetni kezdte a Fidesz-szavazókat.
Mindebből jól látszik, hogy nincs megújulás a baloldalon: ugyanazok a szereplők, ugyanazokkal a módszerekkel próbálják hergelni az embereket, mint az április 3-i választások előtt.
Látni kell továbbá azt is, hogy a vélelmezett ellenzéki kritikák felvetik a hitelesség kérdését, hisz a KATA-adónem bevezetésekor a baloldali pártok az intézkedés ellen szavaztak a parlamentben. Most tehát annak a kormányzati döntésnek a látszatvédelmét akarják képviselni, amit ők sosem támogattak, így érthető, hogy nem tudnak tömegeket maguk mellé állítani.
Együtt vagy külön folytatja a baloldal?
Gyurcsány Ferenc az elmúlt napokban többször is jelezte, hogy készen áll arra, hogy egy esetleges kormánybukás után átvegye az ország irányítását. A DK elnöke eddig sem titkolta, de most már nyíltan vállalja a baloldal jövőbeni vezetésére irányuló szándékait. Gyurcsány Ferenc továbbá egyértelművé tette azt is, hogy szeretné, ha ismét összefogna az ellenzék, míg a Jobbik, a Momentum és az MSZP is egyedül kíván egyelőre építkezni, így várhatóan folytatódni fog a pártok közötti küzdelem.
A kudarcos tüntetéssorozat politikai tanulsága az, hogy a baloldal ugyan rövid időre képes elterelni a figyelmet a politikai válságról, ám továbbra sem képes olyan hiteles alternatívát állítania, melynek komoly társadalmi támogatottsága lenne.
Kiderült továbbá az is, hogy az ellenzék egy része még mindig bízik a bukott miniszterelnök-jelöltben, hisz lehetőséget adtak Márki-Zay Péternek, ami megint csak a megújulás hiányát jelenti.
Nagy kihívás elé állítja a baloldalt a következő, két év múlva esedékes, egyidőben tartandó megmérettetés, az európai parlamenti és önkormányzati választások. Egyelőre nem világos, hogy együtt vagy külön-külön szándékoznak indulni. Nehezíti helyzetüket, hogy az építkezésben évtizedes lemaradásban vannak a kormánypártokkal szemben, pártelitjük szétzilálódott, ideológiai innováció nincs, politikai mondanivaló hiányában pedig tovább fog csökkeni a támogatottságuk.
Az ellenzék válsága ráadásul szerkezeti válság is egyben, hiszen ennyi pártra nincs igény a baloldalon.
A jövő kérdése tehát az, hogy melyik ellenzéki párt marad meg, melyik törekszik önállóságra és melyik hajlik majd az együttműködésre, így a következő időszak a szavazópolgárok bizalmának visszanyeréséért folyó egymás közti versengésről fog szólni.
