A kormánypártok negyedik kétharmados felhatalmazással végződő győzelme után a baloldali összefogás szétbomlott, így olyan domináns pártrendszer jött létre, amelyben a Fidesz–KDNP-pártszövetség politikai erőtere meghaladja a jobboldal szavazóbázisát. Míg a Fidesz szövetségi rendszere az elmúlt húsz év során egyre szélesebbé vált, addig a szélen lévő pártok elaprózódtak. A MIÉP, majd a Jobbik is egy-egy balliberális kormányzat által okozott válságnak köszönhetően erősödött meg: előbbinek a Bokros-csomag, utóbbinak 2006 volt a gyújtópontja. Törvényszerű, hogy végül mindkét párt mozgásterét a jobboldali kormányzás szűkítette be, így a MIÉP eljelentéktelenedett, a Jobbik pedig – hiába is próbálta átpozícionálni magát – elvesztette identitását, majd szétesett.

A XXI. Század Intézet elemzése a választások után létrejött új pártrendszer domináns jobboldalát vizsgálja, és rámutat arra, hogy a Fidesz történetében az összefogás és a szövetségkötés, a jobboldal szélén viszont a konkurensekkel való leszámolás, azaz a széthúzás és a kiközösítés vált a fő rendezőelvvé.

A kormánypártok politikai erőtere meghaladja a jobboldalét

A hazai pártrendszer az elmúlt tizenkét év során számos különböző, ugyanakkor egy adott irányba mutató átalakuláson ment keresztül. A centrális erőtér évtizedét (2010–2019) átmenetinek bizonyult duális verseny követte (2019–2022), amelyben a jobboldali Fidesz–KDNP-pártszövetség kihívója eleinte egy laza (2019: koordinált együttműködés), majd szorosabb (2022: Egységben Magyarországért) összefogás keretei között működő baloldal lett.

Az Orbán-kormányok számos politikai intézkedésének, így a bevándorláspolitikának, a családtámogatásnak, a gyermekvédelmi törvénynek, a munkaalapú társadalomnak és a rezsicsökkentésnek jelenleg nagyobb a társadalmi támogatottsága, mint amekkora a kormánypártok szavazóbázisa. A kialakult domináns pártrendszerben tehát a Fidesz–KDNP-pártszövetség politikai erőtere meghaladja a politikai jobboldalét.

A kormány–ellenzék között létrejött szervezeti-intézményes, intellektuális és vezetési, tudásbéli egyenlőtlenségek együttes hatása 2022 nyarára magasabb szintre emelkedett – állapítja meg Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, aki mindezt a stratégiai aszimmetria fogalmával írja le. Röviden, a Fidesz–KDNP-pártszövetség megkerülhetetlen erővé vált, míg a többi politikai erő, vagyis a baloldal és a szélsőjobboldal a pártrendszer peremvidékére szorult.

Szélesen megy a Fidesz, aprózódik a jobbszél

Az elmúlt húsz év során a hazai jobboldalt két egymással ellentétes mozgás formálta meg: amíg a jobbközép egységessé és egyre szélesebbé vált, megkérdőjelezhetetlen vezető ereje pedig a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség lett, addig a jobboldal szélén lévő pártok egymást kiszorítva elaprózódtak.

A 2002-es vereség után széles szövetségi politikába kezdett a Fidesz: az MDF-ből kivált, Lezsák Sándor vezette Nemzeti Fórum után a KDNP-t és a kisgazdapárt megmaradt részét is maga mellé állította, miközben a Polgári Körök (2002-től) és a Békemenet (2012-től) minden eddiginél szélesebb civil hátteret biztosított számára. A két magyar kormánypárt történelmi szövetsége tömöríti a magyar jobboldali erőket, a klasszikus liberálisoktól a polgári kereszténydemokratákon át a nemzeti-konzervatívokig.

A 2022-es választások után a Jobbik helyzete is jelentősen megváltozott: az ellenzéki összefogásban mind a szövetségi politikáját, mind pedig a mondanivalóját tekintve visszavonhatatlanul elvesztette jobboldali identitását. A Jobbik átpozícionálta magát a jobboldal széléről a baloldalra, szervezetileg végzetesen elaprózódott, helyét pedig a Mi Hazánk Mozgalom vette át.

Balliberális kormányok alatt erősödik a jobbszél

A Magyar Igazság és Élet Pártját 1993-ban az MDF-ből kizárt Csurka István és a köré tömörülő, népi-nemzeti eszmeiséget valló, politikailag önmagukat „nemzeti radikálisként” definiáló képviselőcsoport alapította meg. A markáns antikommunista–antiliberális párt néhány év alatt országos szervezetté duzzadt, majd – ideológiáját tekintve a hazai pártrendszer jobbszélét lefedve – a Horn-kormány legradikálisabb parlamenten kívüli kritikusává vált.

Az 1995-ös Bokros-csomag okozta szociális és társadalmi válság az utódpárt gyengülését és az antikommunista jobboldali pártok erősödését okozta. Míg az 1994-es választásokon a MIÉP csupán 1,59 százalékot ért el, addig 1998-ban 5,55 százalékos eredménnyel már önálló képviselőcsoportot alakíthatott meg az Országgyűlésben.

A Jobbik első sikeréhez, a 2009-es uniós (14,77% és 3 képviselő), majd a 2010-es országgyűlési választásokon (16,67% és 47 mandátum) elért eredményekhez – a tíz évvel korábbi MIÉP-eshez hasonlóan – szintén egy balliberális kormány által okozott politikai válság vezetett. A Jobbik a MIÉP helyére pozícionálta magát, megerősödésének gyújtópontja pedig a 2006-os rendőrterror volt.

A MIÉP és a Jobbik szétesésének okai

Az első Orbán-kormány (1998–2002) politikájának sikere miatt a MIÉP egyre inkább a jobboldal szélére szorult, majd növekedése megtorpant. A 2002-re kialakult duális pártrendszer kiélezett versenyt hozott a jobb- és a baloldal között, amelyben a MIÉP-nek nem maradt elég mozgástere, így szükségszerű volt, hogy a négy évvel korábbi eredményénél gyengébben szerepelt (4,37%), ezért kiesett a parlamentből.

A 2006-os választásokon a MIÉP, az időközben megalakult és konkurenssé vált Jobbikkal közös választási pártot alkotva, mégpedig „MIÉP–JOBBIK a Harmadik Út” néven ismét kudarcot vallott (2,2%), ami végzetesnek bizonyult. A párt szétesett, illetve a Jobbik megerősödése, sőt kritikája és támadása miatt eljelentéktelenedett, majd Csurka István 2012-es halála után esélye sem maradt a visszatérésre. A párt végül 2021. július 27-én jogilag is megszűnt. Összességében elmondható, hogy a MIÉP megszűnésének két oka volt: 1) a jobboldali kurzus alatt elfogyott a mozgástere, 2) a Jobbik kiszorította a politikai versenyből.

A 2010 után stabil parlamenti párttá váló Jobbik sikeresen lefedte a jobboldal szélét, ám az Orbán-kormány építkezése és a Fidesz egyre szélesebb politikája miatt az elkövetkező tíz évben a jobboldalon nem tudott tovább növekedni. A Jobbik 2013–14-től megpróbálta átpozícionálni magát a centrumba, ám mivel 2018–19-től kezdve szövetségi politikáját és mondanivalóját tekintve is egyre inkább a baloldal részévé vált, elvesztette identitását és szétesett.

A Jobbik identitásváltozásai miatt számtalan pártszakadáson ment keresztül: 2017-ben létrejött az Értünk Értetek, majd 2018-ban a Mi Hazánk Mozgalom, a következő évben a Volner Párt (mai nevén: Huxit Párt), végül 2021-ben a ReforMerek és a Polgári Válasz. A történelmi kudarccal végződött választások után a Jobbik még tovább aprózódott: Jakab Péter és körének kiválása után megszületett A Nép Pártján nevű mozgalom, ami vélhetően párttá fog alakulni.

Következtetés

A hazai pártrendszer szerkezetének megváltozása mögött három fő okot találunk: 1) a baloldali összefogás kudarca, amely miatt történelmi töredezettségűvé vált az ellenzék, 2) a kormánypártok mögött létrejött széles, a hagyományos jobboldalt meghaladó társadalmi támogatottság, 3) a Jobbik átpozícionálta magát a baloldalra, majd szétesett.

A hazai jobboldal szélén elhelyezkedő pártok esetében szintén három törvényszerűség érvényesült: 1) a balliberális kormányok okozta válságok során erősödtek meg, 2) a sikeres jobboldali kormányzat alatt a mozgásterük beszűkült, 3) mindig egy újonnan létrejött párt foglalta el a helyüket és közösítette ki őket a jobboldalról.

Végül levonható az a következtetés, miszerint a hazai jobboldalt formáló két ellentétes mozgás mögött kettő, egymással szemben álló rendezőelv nyilvánult meg.

Így, miután a Jobbik politikai válságba került, majd szétesett, helyét a bizonytalan jövőjű Mi Hazánk Mozgalom vette át, ami – a rendezőelv folytonosságát követve – morális alapon továbbra is támadja a Jobbikot.