Donáth Anna momentumos politikus már több mint egy éve írt arról publicisztikát, hogy szerinte a „céltalan orbánozás az ellenzék egyik legnagyobb önbecsapása”. Ennek ellenére továbbra sem kínálnak politikai alternatívát, a baloldal összes szereplőjének kommunikációja többnyire kimerül a kormányzati intézkedések totális kritikájában. Ennek oka a külföldi finanszírozás mellett az intellektuális hiányosságban található meg, ami miatt az ellenzék továbbra is képtelen egy olyan összefüggő és koherens politikai narratíva kialakítására, amely találkozna a társadalom többségének álláspontjával. Mindezek miatt a baloldal támogatottsága semennyit sem erősödött a Fidesz újabb kétharmadát eredményező 2022-es választás óta.
2022. május 12-én – tehát pár héttel a Fidesz történelmi győzelmét hozó parlamenti választás után – Donáth Anna momentumos politikus hosszú publicisztikában fejtette ki azokat az okokat, amelyek szerinte a balliberális oldal súlyos kudarcához vezettek. Ennek egyik legfontosabb pontja az volt, amelyben Donáth arról értekezett, hogy szerinte a „céltalan orbánozás” zsákutca. Szó szerint azt írta, „a céltalan »orbánozás« az ellenzék egyik legnagyobb önbecsapása, amely aktívan akadályozza egy közös, átélhető történet felépítését és elmesélését. Április 3. megmutatta, hogy az ellenzéki összefogás önmagában délibáb volt, mert megadta az ellenzéki közösségépítés illúzióját, miközben identitása kimerült ebben a vég nélküli orbánozásban, és híján volt a megfogható és megélhető pozitív tartalomnak. A feladat adott: ezen kell túllépnünk, és karakteres politikai ajánlatot adnunk a választópolgároknak.”
Korábban hasonló következtetésre jutott több ellenzéki politikus és véleményformáló is már például a 2014-es és a 2018-as választások után egyaránt, azonban egyik voksolást követően sem történt érdemi változás, a balliberális politikusok nem változtattak az addigi politikájukon.
Az idézett Donáth Anna is csupán nyilatkozott és írt arról az elmúlt egy évben, hogy az ellenzéknek alternatívát kell felmutatnia, de ez cselekvés szintkén nem valósult meg.
Sem a Momentum, sem Donáth Anna nem állított fel semmilyen politikai alternatívát, továbbra sincsen a pártnak olyan „története”, amelyről a párt politikusa a tavaly májusi publicisztikájában értekezett. Sőt, a Momentum Donáth Anna vezetésével az egyébként nemzeti hatáskörbe tartozó oktatás ügyét vinné Brüsszelbe és a hazánknak járó uniós források kifizetését kötné újabb feltételekhez. Ezzel folytatódik az a „feljelentés politika”, amely az elmúlt egy évtizedben mindvégig jellemezte a balliberális oldalt: ha nem tudnak egy belpolitikai kérdést megnyerni Magyarországon, akkor azt Brüsszelbe viszik és az ottani nyomásgyakorlástól várnak megoldást.
Ez a politizálás azonban meglehetősen visszatetsző a választópolgárok számára, ugyanis az uniós források visszatartásával a magyar emberektől vesznek el pénzt egy olyan időszakban, amikor a háború és a szankciók miatt komoly gazdasági nehézségekkel szembesül egész Európa. Nem meglepő, hogy az elmúlt közel másfél évben egyáltalán nem erősödött a baloldal támogatottsága, sőt a legtöbb közvélemény-kutatás szerint, ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, még a tavalyi eredményüknél is rosszabbul szerepelnének. Különösen igaz ez a Momentumra, amely még a párthoz közel álló Republikon Intézet legfrissebb felmérése szerint is csupán 5 százalékon áll a teljes népesség körében, míg a pártválasztóknál 7 százalékon.
Mindez azt jelzi, hogy hiába képes egy-egy baloldali politikus a szavak szintjén felismerni a kudarcuknak az okát, valami miatt továbbra sem képesek ezen változtatni.
Erre két lehetséges magyarázat adható. Az egyik a külföldi finanszírozási botránnyal függ össze, ugyanis egyre erősebb a gyanúja annak, hogy a balliberális politikusok a külföldi finanszírozásért cserébe szembemennek még a saját választóikkal is a legfontosabb politikai és társadalmi kérdésekben. Ennek egyik aktuális példája a háború ügye, mely kapcsán a magyar társadalomban nemzeti egység van, párthovatartozástól függetlenül szinte mindenki azonnali tűzszünetet és béketárgyalást szeretne a háború folytatása helyett. Ennek ellenére a balliberális politikusok – élükön a Momentummal – a háború folytatása mellett kampányolnak, emellett fegyverszállítást is szorgalmaznak. A másik magyarázat pedig az intellektuális hiányosság lehet, ugyanis a balliberális oldal a sorozatos kudarcot hatására egyre gyengébb humánerőforrással rendelkezik, mind a politikusi, mind a szakértői bázisuk erőteljesen kontraszelektálttá vált.
Ezzel szemben a jobboldal továbbra is koherens politikai narratívát ajánl a választók számára, amely magyarázatot ad a legfontosabb belpolitikai és geopolitikai folyamatokra.
Így fordulhat elő az, hogy még a mostani súlyos gazdasági válság ellenére is a kormánypártok stabilan őrzik vezető pozícióikat, nem történt érdemi változás a belpolitikai erősorrendet illetően. Mindez kétségbeejtő jel lehet a balliberális oldal számára a közelgő EP-választás fényében, ugyanis a külön listás indulás miatt feketén-fehéren láthatóvá válik, hogy mennyi az egyes pártok valódi társadalmi támogatottsága. A parlamenti bejutási küszöböt el sem érő pártok jövője könnyen megpecsételődhet 2024-ben.
