Az elmúlt hónapok során az ellenzéki erőviszonyok érdemben nem változtak: a kis pártok a túlélésért küzdenek, a Demokratikus Koalíció pedig dominálja a baloldalt. Gyurcsány Ferencék az árnyékkormány megalakításával, illetve a folyamatos átigazolásokkal lépéselőnybe kerültek, amit Donáth Anna visszatérése sem tudott ellensúlyozni. Míg a Jobbik és a történelmi mélypontra került MSZP hitelességi problémákkal küszködik, illetve tagságuk is drámaian fogyatkozik, addig a zöldpolitikáért síkraszálló két pártnak, az LMP-nek és a Párbeszédnek továbbra sincs valós társadalmi támogatottsága. A 2024-es választásokig a DK folytatni fogja a konkurens pártok megosztását és az aktív politikusok átléptetését. Gyurcsány Ferenc célja, hogy a DK tartósan olyan domináns szervezetté váljon, aminek nincs alternatívája a baloldalon.
A XXI. Század Intézet elemzése a többi ellenzéki párt kárára erősödő Demokratikus Koalíció vezetőszerepét vizsgálja.
Nem változtak az erőviszonyok a baloldalon
Ahogy közeledünk a 2024-es EP-választáshoz, úgy élesedik a versengés az önálló indulásra készülő baloldali pártok között, annak ellenére, hogy az önkormányzati választásokon szükség lesz együttműködésre. A Dobrev Klára által tavaly szeptemberben létrehozott árnyékkabinet ugyan összességében nem hozott új szavazókat a baloldalnak, de stabilizálta és azóta is demonstrálja a párt vezető szerepét, amin Donáth Anna visszatérése sem tudott érdemben változtatni. A DK előnyét jól mutatja az is, hogy a választások óta számos aktív politikus hagyta el pártját Gyurcsány Ferenc hívására.
Mivel a Momentum ideológiája és mondanivalója nem világos, illetve Donáth nem képes integráló vezetőként megjelenni, így a párt lemaradása, ezzel együtt a DK dominanciája tartóssá vált.
Az egykori szivárványkoalíció többi pártja továbbra is a megkülönböztethetőségért, illetve a megmaradásért küzd. A Jobbik identitásválságban van, az úgynevezett „konzervatív fordulat” hiteltelen, a szervezetei eltűntek, így a párt jövője bizonytalan. Az MSZP „szociáldemokrata” önmeghatározással és „baloldali fordulattal” igyekszik megerősödni, ám erre hitelességi problémák és a szervezeti–vezetési válság miatt jelenleg nincs esély.
2023-ra a Jobbik és az MSZP történelmi mélypontra került, tagságuk drámai módon megfogyatkozott, társadalmi támogatottságuk megszűnt.
Az LMP és a Párbeszéd is a zöldpolitikával próbálja magát megkülönböztetni a többi párttól, ám egyik szervezetnek sincs országos beágyazottsága. A Párbeszéd a „megújulás” érdekében nevet váltott (mostantól: Párbeszéd – A Zöldek Pátrja néven működnek), az EP-választásokon pedig önállóan kívánnak elindulni, ám a szervezet gyakorlatilag nem létezik, csupán fővárosi médiapártként működik.
A közelmúltban publikált közvélemény-kutatások középértékei, illetve az abból kiolvasható tendenciák is az támasztják alá, hogy változatlanok az ellenzéki oldal erőviszonyai. Míg a Fidesz–KDNP-pártszövetség a biztos szavazók körében visszaerősödött az egy évvel ezelőtti mértékre (51–52 százalék), a Demokratikus Koalíció pedig jócskán lemaradva ugyan, de hónapok óta vezeti az ellenzéki pártok versenyét (12–14 százalék), addig a Mi Hazánk Mozgalom stabilan harmadik helyen áll (9–10 százalék), a Momentum viszont nem tudott érdemben erősödni (9 százalék). Rajtuk kívül csupán a Kétfarkú Kutyapárt áll a bejutási küszöb felett (6–9 százalék), a Jobbik inkább alatta szerepel (4 százalék), ahogy az LMP is (2 százalék). Az MSZP és a Párbeszéd helyzete kilátástalan, előbbi csupán 1 százalékon áll, míg az utóbbi egyes kutatások szerint mérhetetlen.
Összességében elmondható, hogy a baloldali pártok saját válságukkal vannak elfoglalva, így érdemben nem tudnak erősödni, ami lehetőséget ad a DK dominancia tartóssá válására.
Folyamatosak az átlépések a DK-ba
A Demokratikus Koalíció az elmúlt évek során – következetes Orbán-ellenes politikával és szervezeti stabilitással – az ellenzék azon vezető erejévé vált, amely vonzó alternatívát nyújt aktív baloldali politikusok számára. Gyurcsány Ferenc az évértékelő beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy a DK dominanciára tör, ennek érdekében pedig folytatni fogják a konkurens pártok megosztását.
Az elmúlt hónapok során a DK tucatnyi aktív, vezető, vagy választott pozícióban dolgozó politikust igazolt át a többi ellenzéki párttól.
2022 őszén Déri Tibor, a Momentum újpesti polgármestere, majd novemberben Szűcs Balázs, a Párbeszéd VII. kerületi alpolgármestere, illetve a szintén párbeszédes Erdősi Éva, aki a párt csepeli szervezetének elnöke volt, lépett át a DK-ba. Tavaly év végén Bodrozsán Alexandra, a Momentum kecskeméti önkormányzati képviselője, majd Szilágyi Szabolcs, a Jobbik miskolci képviselőtestületének tagja jelentette be, hogy a DK-ban folytatja munkáját. 2022 decemberében pedig Buzinkay György, a Momentum egyik alapítótagja, illetve Juhász Béla, Sződliget polgármestere hagyta el a Momentumot és csatlakozott Gyurcsány Ferencékhez.
2023 januárjában Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd korábbi országgyűlési képviselője és pártigazgatója, majd Horváth Attila, Szombathely MSZP-s alpolgármestere lépett át a DK-ba, akit a szintén szocialista Kopcsándi József önkormányzati képviselő követett. Februárban Kenéz István, a Párbeszéd Pest megyei szervezetének volt alelnöke, a párt felügyelőbizottságának elnöke döntött úgy, hogy a DK-ban folytatja.
Legutóbb Varga Ferenc országgyűlési képviselő, a Jobbik frakció egykori tagja és Szabó Zsolt, a Párbeszéd dunaújvárosi alpolgármestere lépett át a DK-ba, őket követte márciusban Grőber Attila, az MSZP pápai elnöke. Sajtóhírek szerint a Gyurcsány Ferencék időközben megkeresték Őrsi Gergelyt, az MSZP II. kerületi polgármesterét, illetve Zugló első emberét, a szintén szocialista Horváth Csabát is.
Politikai válságban van a baloldal
Az ellenzéki pártok ma nehezebb helyzetben és rosszabb állapotban vannak, mint két évvel ezelőtt, mikor az összefogásban megállapodtak. A történelmi kudarccal végződött választások után a megígért megújulás elmaradt, így továbbra is hitelességi problémákkal küszködnek.
A baloldalon számos probléma továbbra is fennáll: 1) történelmi töredezettség figyelhető meg, azaz politikai túlkínálat van, nincs szükség ennyi ellenzéki szereplőre, 2) a baloldali pártok szervezeti, szellemi és személyi válságban vannak (egyedül a Demokratikus Koalíció mutat stabilitást), 3) nincs olyan koherens, a kormánytól eltérő mondanivalójuk, ami mögött társadalmi többség állna, 4) a háborúpártiság miatt tovább romlik a népszerűségük, és végül 5) a rendszerváltoztatás óta legsúlyosabb pártfinanszírozási botrány, az úgynevezett „guruló dollárok” ügye ráégett a pártokra.
A választások után önálló útra lépett ellenzéki pártok permanes politikai válságban vannak, megújulni nem tudnak.
A következő időszakban a Demokratikus Koalíció folytatni fogja a kis pártok aktív politikusainak leigazolását, céljuk továbbra is az erő demonstrálása és egy olyan hosszútávú dominancia kialakítása, aminek nincs alternatívája a baloldalon. Az ellenzéki pártok az EP-választásokon vélhetően külön-külön indulnak majd, ám az önkormányzati választásokon valamilyen együttműködésre szükség lesz, ami a versengés és a DK stratégiája miatt nehézséget fog okozni.
