A magyarországi baloldal történelmi válsága közepette pártjaik legfeljebb botránypolitizálásra tudják kihasználni parlamenti jelenlétüket. Ezért minden korábbinál látványosabb azoknak a hivatásos „civileknek” a fellépése, akik legújabban a közoktatásügyben tapasztalható elégedetlenkedésre települtek rá. Innen visszatekintve válik igazán világossá az elmúlt tíz év tapasztalata, mely szerint egy vágyott magyar Majdan technológusai dolgozzák ki az éppen aktuális ügy dramaturgiáját, ők határozzák meg a tüntetések színpadra állításának műfaját s írják meg a szakmai problémák politikai konfliktussá szélesítésének forgatókönyvét. A módszertan nem saját, hanem nemzetközi receptet követ, amelyet számos „színes forradalom” során sikerrel alkalmaztak, a hozzávalók (médiahadjárat, nagykövetségi nyomásgyakorlás, operatív beavatkozások, Soros-dotáció) gondos adagolásával együtt.

Békés Márton történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója az ellenzéki mozgalmak által Magyarországon is használt felforgatás stratégiáit és hazai alkalmazóinak hálózatát mutatja be, különös tekintettel a legújabb, 2022-es „forró ősz” megtervezésére.

A felforgatókönyv

A Washington Post riportjára hivatkozva, Hatékony amerikai segítség Milošević megbuktatásához címmel számolt be a vajdasági Magyar Szó 2000. december 13-án arról, hogy „[1999.] márciusban az Ellenállás húsz-egynéhány egyetemista vezetője részt vett Budapesten az erőszakmentes ellenállásról tartott szemináriumon. Itt kiképezték őket, hogyan szervezzék meg a sztrájkot, hogyan kommunikáljanak jelképekkel, hogyan küzdjék le félelmüket, és hogyan ássák alá a diktátori rezsim tekintélyét. Fő kiképzőjük Robert Helvey, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese volt”. Utóbbi személyére lesz még alkalmunk kitérni, most legyen elég annyi, hogy az amerikai hírszerzés hozzá szervezte ki az erőszakmentes ellenállás „civileknek” szóló kiképzését.

Az Otpor! (ellenállás) nevű szervezet vezetője Srđa Popović [ejtsd: Szrgya Popovity – a Szerk.] tengerbiológus-hallgató, rockzenész volt, aki kiváló viszonyt ápolt a belgrádi amerikai nagykövettel, Richard M. Miles-szal. Jugoszlávia végnapjaiban a felemelt öklöt formázó jelkép alatt felvonulók a szárazföldön, a NATO pedig 1999. március–júniusi bombázásával a levegőből hajtotta végre feladatát. A Milošević-rendszer végül a 2000 szeptemberében tartott választások következtében bukott meg. A The Guardian által a „globális forradalom titkos építőmesterének” hívott Popović 2015-ben adta ki könyvét Útmutató a forradalomhoz címmel, amelyben összefoglalta és más országok számára is ajánlotta a copy-paste forradalom technikáit. Popović még a budapesti kiképzésen ismerkedett meg Helvey-jel 2000 elején, akit könyvében „Bob ezredesnek” nevez és mentoraként mond neki köszönetet.

Popović 2005-ben Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies (CANVAS) néven szervezetet alapított. A nemzetközi NGO honlapján az olvasható, hogy több mint 50 ország aktivistáit képezték ki „a forradalom know-howjára”. Másfél évtized alatt 16 ezernél is több „színes forradalmárt” instruáltak, akik eddig 126 sikeres kampányt bonyolítottak le. Vagyis döntöttek meg rendszereket, döntöttek be országokat és döntöttek el geopolitikai mérkőzéseket. A CANVAS jelképe egyébként a már jól ismert stilizált ököl, amely annyi más szervezetnél megjelent, Szerbiától (Optor!) kezdve Grúzián (Kmara!) és Egyiptomon át az Egyesült Államokig (Black Lives Matter).

A Popović-könyv 2017 óta magyarul is olvasható. A forradalmi útmutató magyarnyelvű kiadásának 2017. szeptember 7-ei könyvbemutatóját Papp Réka Kinga moderálta, aki előzőleg szélsőbaloldali szervezetek (HaHa, 4K!) háza tájáról volt ismert, aztán dolgozott a Krétakör művészeti vezetőjeként, majd konferansziéként szerepelt A Város Mindenkié (AVM) rendezvényein, illetve társműsorvezetőül szegődött Gulyás Márton mellé a Slejmben. Utóbbi csomóponti személy: először a Krétakör ügyvezető igazgatója, aztán a Humán Platform kezdeményezője volt, majd megalapította a Közös Ország Mozgalmat, négy éve pedig az amerikai forrásokból működő Partizán alapító-főszerkesztője. Popovićot is a Gulyás-vezette Közös Ország Mozgalom hívta Budapestre, a rendezvényre a parlamentnél fölépített Agora nevű közösségi térben került sor.

A bemutató után Popović úgy nyilatkozott, hogy „számít rá, hogy könyve nyomán megkeresik majd budapesti aktivisták, és a tanácsait kérik ki erőszakmentes mozgalmaik szervezésében” (Magyar Nemzet, 2017. szeptember 15). A kötet fordítója maga is zöld aktivista, saját bevallása szerint „főállású civil környezetvédő”, 2019 óta a főváros természetvédelmi szakreferense. Az ő elmondásából „tudjuk, hogy Magyarországon sok feltörekvő politikushoz is eljutott” Popović munkája. A könyv feldolgozása és elveinek gyakorlatba való átültetése valóban azonnal elkezdődött: a Magyar Idők információi szerint a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) kunbábonyi képzési központjában tartott „közösségszervező” szemináriumokon sokat forgatták. A CKA-val szoros kapcsolatban álló Közélet Iskolájának szintén alaptankönyve lett, amelyet úgy mutatnak be, mint ami hatékony segítséget nyújt a forradalom megszervezéséhez, főleg, hogy „a Közélet Iskolájában mi is ebben a szellemiségben rendezünk képzéseket érdekvédelem, akció- és kampányszervezés, polgári engedetlenség témákban”.

A konspiratív szálat felfedve, az egyik ismert baloldali anarchista így emlékezett vissza a 2018-as választások előestéjére: „A CEU tüntetések alatt voltunk, egy választás előtt, Gulyás Márton pedig bejelentette a Közös Ország Mozgalmat és elindult a Partizán. […] Ebben az időben lett felkapott az Útmutató a forradalomhoz, a Milosevicset megdöntő brigád rendetlenkedési kézikönyve. […] Pár dolog kimaradt a történetből, például az, hogy ehhez mennyi külföldi – különösen amerikai – támogatás kellett, és hát az Otpor vezéralakja, Popovics az konkrétan a Stratfornak dolgozik, ami a CIA egyik nyúlványa. […] nekünk is jött képzést tartani a szervezetéből két ember”. Ők minden bizonnyal a CANVAS-tól érkeztek.

2022 februárja óta az Örkény Színházban látható a kötet színpadra vitt verziója. A Pro Test – Út a forradalomhoz című darab leírása így hangzik: „A színházi társasjáték története egy diktatórikus országban játszódik, amelyben egy erőszakmentes mozgalom szembeszáll a kormány egyik igazságtalanul meghozott törvénykezésével: a kötelező sorkatonai szolgálattal. A nézők ennek a mozgalomnak válnak a tagjaivá és együttes erővel kell venniük az eléjük gördülő akadályokat, hogy elérjék végső céljukat: a rezsim megbuktatását”. A darabot a FreeSZFE, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Közélet Iskolája közösen állítja színpadra, a bevonódrámában a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) elfoglalásában vezető szerepet játszók közül többen is feltűnnek.

Politikai dramaturgia

A Popović-módszer élesben is megjelent a 2018/19 fordulóján zajló – a parlamenti obstrukciótól az Országház előtti zavargáson keresztül az MTVA-székházba való beköltözésig terjedő – ellenzéki megmozdulásokon, aztán az SZFE épületének 2020 őszi elfoglalásán, újabban pedig a „tanártüntetésnek” beállított kormányellenes demonstrációkon. Az idézőjel nagyon is indokolt, hiszen a közoktatási bérek emeléséhez jó ideje vajmi kevés köze van a Popović-forgatókönyv alapján szervezett akcióknak. Kijelenthető, hogy 2022 őszén a pedagógus-béremelést célzó, de hamar eltérített és eszkalált konfliktus lett a demokratikusan megválasztott kormány megdöntésére szervezett tevékenység táptalaja.

A konfliktus egyik motorja, a színész Molnár Áron mozgalma például az erőszakmentes ellenállás taktikájából a forradalom stratégiáját építi. Mint a szervezetalapító maga mondja: „A noÁr mozgalom erőszakmentesen kívánja a nyitottabb, demokratikusabb, toleránsabb társadalmat kialakítani. Két alapművet említek, amelyekre alapozzuk tevékenységünket. Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyve nem azokról az összeütközésekről szól, amelyek többnyire ártatlan emberek halálával végződnek. Ellenkezőleg: a bemutatott mozgalmakat hétköznapi emberek indították, akik úgy gondolták, hogy összefogva és kreatívan gondolkodva megbuktathatják diktátorukat […] A másikban Gene Sharp az erőszakmentes ellenállás 198 különféle módját sorolja fel. Ilyen például a bojkott, az állampolgári engedetlenség, a munkabeszüntetés, az ülő-, éhség- és egyéb sztrájkok, a bankbetétek kivonása satöbbi. Nem lehetetlen az út a diktatúrából a demokráciába.”

Előbbi szerző pályáját már bemutattuk. Utóbbi, azaz Gene Sharp (1928–2018) Saul Alinsky doktrínáját fejlesztette tovább, követői az „erőszakmentes ellenállás Clausewitzének” nevezik. A politológus 1968-ban doktorált Oxfordban az erőszakmentes ellenállás stratégiájából, majd 1973-ban három kötetben dolgozta fel újra ezeket (The Politics of Nonviolent Action), mégpedig a Harvard Egyetemen működő Center for International Affairsben elhelyezkedve. A tudományosnak álcázott frontorganizációt „harvardi CIA-nak” neveztek, mivel tevékenységét az amerikai védelmi minisztérium újgenerációs katonai technikák fejlesztéséért felelős ügynöksége, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) finanszírozta. A szervezetben Sharp kutatásvezetője egy vietnámi veterán: Robert Helvey ezredes volt, aki a Védelmi Hírszerzési Ügynökség kémjeit kiképző Nemzetbiztonsági Egyetem dékánjaként is dolgozott.

Sharp 1983-ban nemkormányzati szervezetet hozott létre, Albert Einstein Intézet néven, amely különböző országok „civil” ellenállóit oktatta erőszakmentes stratégiákra. A képzések tankönyvét 1993-ban készítette el, mégpedig korábbi munkája rövidített, 198 gyakorlati javaslattal ellátott változataként. Ez nem más, mint a Molnár Áron által is emlegetett Diktatúrából demokráciába. A könyv 2020-ban Magyarországon is megjelent, amely a fordító lábjegyzete szerint „egyre csökkenő demokráciájával ma már csak »részlegesen szabad« ország”. A Sharp-könyv megjelenését a Népszava egyenesen azzal üdvözölte, hogy „veszélyes fegyvert lehet belőle kovácsolni Orbán Viktor főméltóságú kormányzó [?] úr ellen”. Pláne, ha hozzátesszük, hogy Sharp szervezete a katonai hírszerző Helvey vezetésével képezte ki az ezredfordulós szerbiai „buldózer-forradalom” Otpor-aktivistáit, köztük Popovićot is, valamint a 2003–2004-es grúziai „rózsák forradalma” ügynökeit.

Visszatérve az aktuális hazai tüntetés-tematikára, profi szervezői a tanártüntetésekre rátelepülve akarják a bérkövetelések energiáját kormánybuktatásba átcsatornázni. A 2022. szeptember másodikai tüntetésen Molnár Áron nem véletlenül Sharp könyveit a kezében tartva szónokolt, majd színpadias gesztussal a diáktüntetők közé dobta őket. Mondván: „Szerveződjetek mozgalmakba, szervezetekbe. Találjátok ki, mi lesz a célotok, hogy mi lesz a célotok elérése érdekében a stratégiátok, a taktikátok és az eszközeitek. Mit szóltok? Van bennetek ehhez erő? Hoztam egy vándorkönyvet  nektek. Ez Gene Sharp Diktatúrából demokráciába című könyve. Olvassátok el, rendeljétek meg, vegyétek meg, ha elolvastátok, adjátok tovább és szerveződjetek. Ez a könyv segíteni fogja a szerveződést! Kérjétek a CKP [Civil Közoktatási Platform] vagy a Közélet Iskolája segítségét a mozgalmatok fejlesztésében.” (Az október 5-ei tüntetésen a drámainak szánt gesztust megismételte.)

A két szóbahozott szervezet, azaz a már említett Közélet Iskolája Alapítvány és a Civil Közoktatási Platform a magyarországi hivatásos „civilek” élcsapatához tartozik. Előbbi közösségszervező fórumként működik, Udvarhelyi Éva Tessza vezeti, aki a CEU-n doktorált, az AVM-mozgalomból indult, s előbb a 2019-es józsefvárosi Pikó-kampányt vezette, majd a baloldali győzelem után a Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának élére nevezték ki. A Civil Közoktatási Platform egy 55 szervezetből álló hálózat, melynek része a Gulyás Márton-alapította Humán Platform, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete, valamint a Tanítanék Mozgalom, amely a szervezet héttagú ügyvivői testületébe rögtön két főt is delegál (Pilz Olivér, Törley Katalin). Ez a konglomerátum a felelős azért, hogy a béremelés mégoly jogos igényéből viharos gyorsasággal kormányellenes demonstrációsorozattá váló oktatásügyi elégedetlenkedés – ismét Molnár Áron szavaival élve – oda jutott, hogy „élőlánc, polgári engedetlenség, sztrájk szerveződik országszerte”.

Az Alinsky–Sharp-mesterterv alkalmazása könnyen tetten érhető a pedagógusok és a diákok mögött álló állítólagos „társadalmi többség” és az „elnyomó rezsim” ellentétéről szóló morális kerettörténet felállításában. Az erőszakmentes ellenállás fegyverarzenálja – köztük a polgári engedetlenség, a sztrájk és az együtt-nem-működés – mellett konkrétan a Popović-módszer gyakorlati megvalósítására utal a tüntetések jelképének dizájnja (körbe helyezett felkiáltójel), az oktatásért felelős miniszter bábujának meglincselése, valamint a koncertek és a politikai tiltakozás vegyítése (ún. protestival). Ezen kívül rendre színesítik a forradalmat trágársággal, viccesnek szánt transzparensekkel, a Kutyapárt humorosnak gondolt meneteivel és az életmódkisebbségekre jellemző attribútumok mainstreammé tételével.

Csak találomra beleolvasva Popović forradalomcsináló könyvébe, számos hazai párhuzamra lehetünk figyelmesek. Amikor például arról van szó, hogy „a márkáknak reklám kell, ami szimbólumokon alapul, ezért volt az ökölbe szorított kéz olyan fontos a szerb forradalomban”; akkor azonnal az O1G-re, a kockás ingekre és az SZFE-foglalás terelőszalagjaira vagy a mostani bekarikázott felkiáltójelre gondolunk (melynek kiötlését Molnár Áron szintén önmagának tulajdonítja). Máskor a „Mocskos Fidesz!” és az „Orbán takarodj!” skandálása csenghet a fülünkbe, amikor az olvassuk, hogy „az egyszerű »Mennie kell!« jelszó elég volt ahhoz, hogy […] élesen fókuszáljunk az eltávolítandó emberre, dacára annak, hogy a különféle érdekcsoportok sok más célt is el akartak érni”.

Nem véletlen, ha a 2022-es választási vereség utáni ellenzéki diskurzus főszólama felerősödött, mely szerint a fennálló politikai rendszerrel elégedetlen legkülönfélébb csoportokat valamilyen közös ügy mentén kell integrálni. 2022 második felében erről szól a „KATA-károsultaktól” a pedagógusokig, sőt tovább, a diákokig és az ő szüleikig építgetett híd. A társadalom kettéosztása és különböző machinációkkal a többség csoportosítása technikai kérdés, sőt Popović szerint a forradalom is csupán szervezés dolga. A belgrádi tapasztalatok alapján összeállított kézikönyvükről (Nenasilna borba u 50 tačaka. 2007) például azt mondta annak idején, hogy „ahogy a mosógéphez van utasítás, úgy az ellenállás levezetéséhez is kell egy útmutatás, amit bárhol alkalmazni lehet”.

Hibrid forradalmárok

Amint Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője megállapította, „az elmúlt tizenkét év során megfigyelhető volt egy ismétlődő politikai mintázat, mely szerint az ellenzék – közvetlenül az elvesztett választások után – a megújulás és a parlamenti munka helyett az utcai politizálásra helyezte a hangsúlyt”, e stratégia mentén „megpróbáltak rátelepedni civil elégedetlenségi akciókra, majd nemzetközileg kipróbált mozgalmi forgatókönyvek alapján igyekeztek kormányellenes demonstrációvá szélesíteni azokat”. Minderre példa a 2014 őszi „netadó” elleni tüntetés, amely a Fidesz Lendvay utca székházának ostromába torkollott, vagy a 2018 végi tüntetéshullám. Ebből is látszik, hogy a 2010-es évek derekától kezdve látványos a különböző felforgatókönyvek alkalmazása, legyen szó az Alinsky-módszerről, a popovicsizmusról vagy Gene Sharp operatív technológiáiról.

A 2022. április 3-i, egymás után a negyedik alkalommal kétharmados parlamenti felhatalmazással végződő fideszes választási győzelem után ellenzéki körökben ismételten megfogalmazódott, hogy Hadházy Ákos szavaival élve „Orbán nagyon fél a tüntetésektől, sztrájkoktól, attól, hogy hirtelen sok ember fejezi ki egyszerre: elég volt”. Ugyanekkor a megelőző évtized több ellenzéki kezdeményezésében (Milla, Együtt) nevet szerző Juhász Péter kijelentette, hogy „demokratikus választáson nem lehet leváltani a Fideszt, ezért társadalmi nyomást kell kialakítani […] a cél a civil utcai ellenállás megszervezése”. Márky-Zay Péter, a baloldali összefogás bukott miniszterelnök-jelölt pedig azt mondta, hogy „mostantól ellenzék helyett ellenállás van”.

A forgatókönyvek ismerek: közösségszervezés Alinsky nyomán, buliforradalmak Popović kottájából és a 198 pont alkalmazása, melyeket Sharp könyve ír elő. Tordai Bence párbeszédes politikus a 2018/19 fordulóján szervezett „rabszolgatörvény”-ellenes demonstrációk lanyhulása idején Alinsky és Popović írásaival kapcsolatban egyenesen kifejtette, hogy „ismerjük ezeket a könyveket és megközelítéseket, és használni kell őket. Annyira nincsenek formális, nagy erőforrásigényű eszközei az ellenzéknek, hogy kell. […] nem marad más, mint az erőszakmentes ellenállás kis költségvetési igényű eszközeinek használata, a polgári engedetlenség.” A főpolgármester tanácsadója, az AVM vezetője, Misetics Bálint korábban maga is témába vágó szöveggyűjteményt szerkesztett Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás (2016) címmel, mégpedig azért, hogy „eszméket és módszereket – és mindenekelőtt inspirációt – adjon olvasóinak, amelyeket sikerrel alkalmazhatnak a gyakorlatban is”.

Hadházy Ákos a 2022. november 4-én tartott tüntetésen, amely az MTVA köré vont blokád-próbálkozásból gyújtogatássá fajult, azt mondta, hogy „az államrendet valóban fel kell forgatni”. Ehhez ő is erőszakmentes megoldásokat javasolt, amelyet „hibrid forradalomnak” nevezett. Ez alatt az erőszakmentes nyomásgyakorlás fokozását értette, amelynek eszközállománya a parlamenten kívül található. Jellemzőnek kell tartanunk, hogy a 2018/19-es, részben általa szervezett televízió körüli zavargásokat megismételni igyekvő független országgyűlési képviselőhöz a Momentum és a Párbeszéd frakciójának tagjai csatlakoztak. A neoliberális és a zöldbaloldali párt ugyanis az, amely a „színes forradalmak” geopolitikai karmestere, vagyis az amerikai demokratapárti adminisztrációk külügyi vonalvezetését pontról-pontra érvényesíti. Éppen ezért velük kapcsolatban inkább káderpártokról, sőt frontorganizációkról van szó, mintsem hagyományos értelemben vett parlamenti szereplőkről.

Békés Márton korábbi írásai a témában: Világpuccs (Mandiner, 2018. május 24.), Copy-paste forradalmak (Látószög, 2020. november 28.), Puccsvírus (Látószög, 2022. október 12.), Államcsínytevők (Látószög, 2022. október 20.), Hivatásos „civilek” Magyarországon (XXI. Század Intézet, 2022. október 23.) és Hamis zászlók alatt (Magyar Demokrata, 2022. október 26.).