Február 29-én parlamenti választásokat tartottak Szlovákiában. A 2018-ban történt kettős Kuciak-gyilkosság utáni, megváltozott politikai helyzetben a választás különös fontossággal bírt a szlovákiai választópolgárok számára, melyet a magas, 65,8 százalékos részvételi arány is bizonyít. A várakozásoknak megfelelően, a SMER-SD vezette korábbi kormány végül elvesztette a választásokat, melyet az Igor Matovič által vezetett OĽaNO nyert meg a voksok negyedével. A második helyre, a botrányai és korrupciós ügyei ellenére, a SMER-SD-nek sikerült beérnie, a szavazatok 18,29 százalékát megszerezve. A Robert Fico által vezetett párt tehát elvesztette ugyan vezető szerepét, azonban még továbbra is komoly tényezőnek számít a szlovák politikai életben. A választások után a szlovák parlamentbe végül hat pártnak sikerült bejutnia, melyek közül négy – OĽaNO, Sme rodina, SaS, Za ľudí – adja majd a kormánykoalíciót a következő parlamenti ciklusban.
Mi magyarok, azonban egy további, sokkal fontosabb szempontból is kitüntetett figyelemmel követtük az északi szomszédunkban zajló választást. A tét ugyanis az volt, hogy lesz-e ismét magyar párt a szlovák törvényhozásban? Nos, ma már tudjuk: sajnos nem. A Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) a szavazatok 4 százalékát sem megszerezve, sajnos elmaradt az 5 százalékos parlamenti küszöbtől. Azzal pedig, hogy az MKÖ mellett a Most-Híd vegyespárt sem jutott be a parlamentbe, az is biztossá vált, hogy a rendszerváltoztatás után 30 évvel először, nem lesz magyar képviselő a szlovák parlamentben. Ezzel egy nehéz és veszélyes helyzetbe került a felvidéki magyarság. Az, hogy a következő négy évben nem lesz magyar képviselet a szlovák törvényhozásban, az eddig is elhanyagolt dél-szlovákiai magyarlakta régiók még nagyobb elszegényesedését jelenthetik.
Bár Matovič a választások utáni egyik első beszédében kijelentette, hogy a magyarlakta vidékeket sem akarja elhanyagolni, magyar képviselet hiányában félő, hogy mindez csak ígéret marad.
A választások után tehát egy egészen új fejezet kezdődik a felvidéki magyarok életében. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mi vezetett a 2020-as választási kudarchoz, nem elég csak az elmúlt időszakot vizsgálnunk. A probléma gyökere ugyanis sokkal mélyebben van. A választási kudarc alapvetően három olyan elemre bontható, amelyek együttesen vezettek ahhoz, hogy a felvidéki magyarság egy része elfordult a magyar pártoktól, akik emiatt a következő négy évben kimaradnak a szlovák törvényhozásból: 1) az Magyar Közösség Pártja (MKP) felelőssége és a késői összefogás, 2) Bugár Béla és a Most-Híd felelőssége, 3) Igor Matovič és az OĽaNO mint alternatíva megjelenése.
Az MKP felelőssége és a késői összefogás
Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a 2020-as választási kudarc okait, egészen 2009-ig kell visszamennünk. Ekkortájt az MKP húsz képviselővel, még stabil magyar pártnak számított a szlovák törvényhozásban. 2009-ben azonban komoly ellentét alakult ki a korábbi elnök, Bugár Béla, illetve a 2007-ben megválasztott új elnök, Csáky Pál és támogatói között. Az ellentétek pártszakadáshoz vezettek, majd Bugár – bár azt állította, hogy nem politizál tovább – még abban az évben megalapította a Most-Híd nevű vegyespártot. Az, hogy az MKP hirtelen kettészakadt, az addig egységesnek mondható felvidéki magyarságot is megosztotta.
Mindez azt eredményezte, hogy míg a Most-Híd rendre bejutott a szlovák parlamentbe, addig az MKP a következő tíz évben rendre kimaradt a szlovák törvényhozásból.
Ennek oka – talán az MKP legnagyobb hibája az elmúlt évtizedben – a megújulás hiánya volt. A 2009-es események a pártot és a szavazókat is megviselték. Ugyan a párt elnöksége mind a 2012-es, mind pedig a 2016-os választási kudarc után lemondott, a párt vezetésében rendre elmaradt az igazi vérfrissítés. Mindez azt eredményezte, hogy az MKP ugyan meg tudta tartani a szavazóbázisának magját, de rendre sikertelenül fordult a fiatalok felé. Megalakult ugyan a Via Nova ifjúsági szervezet – amely kétségkívül komoly értéket képvisel a felvidéki magyarok körében – ugyanakkor továbbra sem sikerült a fiatalok széleskörű megszólítása. A Most-Híddal történő rivalizálásból szépen lassan elegük lett a választóknak. Ez az elégedetlenség pedig különösen a fiatalabb generáció körében volt tapasztalható.
Ez az elégedetlenség, valamint a kettős Kuciak-gyilkosság után kialakult bizonytalan politikai helyzet vezetett végül az Összefogás Mozgalom létrejöttéhez, melynek megalakulása komoly üzenet volt az MKP számára. Ekkor már mindenki számára világossá vált, hogy a magyar parlamenti képviselet csak együtt, egy közös listával érhető el. Először a két nagy párt, az MKP, a Most-Híd, valamint a 2013-ban létrehozott Magyar Kereszténydemokrata Szövetség kezdett közös tárgyalásokba, melybe később az Összefogás Mozgalom és a Magyar Fórum is bekapcsolódott. Az egyeztetések alapja egy esetleges pártszövetség létrehozása volt, a tárgyalások azonban 2019. november elején végleg kudarcba fulladtak. A kudarc oka az volt, hogy a többiekkel ellentétben, a Most-Híd a parlamentbe jutást követően továbbra sem akart teljesen elzárkózni egy esetleges SMER-SD koalíciós megállapodástól.
Úgy tűnt, az összefogás ismét kudarcba fullad, ám november 28-án Menyhárt József, az MKP elnöke bejelentette, hogy pártja sikeresen megállapodott a Simon Zsolt vezette Magyar Fórummal, valamint a Mózes Szabolcs által vezetett Összefogás Mozgalommal egy közös választási lista létrehozásában.
A Magyar Közösségi Összefogás megalakításával létrejött ugyan egy összefogás, azonban ez csupán félsikernek bizonyult. Az 5 párt közül ugyanis csak háromnak sikerült megegyeznie, ráadásul kimaradt az épp kormányon lévő Most-Híd is. A választók számára a kis pártokkal kötött megállapodással tehát lényegében semmi nem változott, hiszen a tíz éve tartó ellentéteket továbbra sem sikerült megoldani. Az MKP és a Most-Híd közti feszültség továbbra is megmaradt, sőt a kampány végéhez közeledve talán még jobban kiéleződött, mint addig valaha. Az pedig, hogy az összefogást csupán három hónappal a választások előtt sikerült megvalósítani, további bizalmatlanságot váltott ki a választópolgárok körében. Mindezen az sem változtatott, hogy csupán másfél hónappal a megalakulásuk után az MKÖ egy szakmailag jól kidolgozott, és a magyarlakta járások számára fontos célokat megfogalmazó választási programmal állt elő.
Bugár Béla és Most-Híd felelőssége
A februári választás egyik legnagyobb vesztese kétségkívül a Bugár Béla vezette Most-Híd vegyespárt volt. A választásokat mindössze két és fél százalékkal záró párt azzal, hogy még a három százalékot sem tudta elérni, nem csupán a parlamentbe jutást bukta el, hanem állami támogatásra sem jogosult a következő négy évben.
A Most-Híd 2009-es alapítása óta hol kormánykoalíciós, hol pedig ellenzéki pártként folyamatosan bejutott a szlovák törvényhozásba. Okkal feltételezhetnénk tehát, hogy vegyespártként és több magyar képviselőt a soraiban tudva kiállt a magyar érdekek mellett. Ehelyett azalatt a tíz év alatt, amit a parlamentben töltött, a szlovák törvényhozás olyan törvényeket fogadott el, mint a kettős állampolgárságot tiltó törvény, vagy mint a Beneš-dekrétumok megerősítése. Mindemellett pedig a nagyobb fejlesztések közül szinte az összes elkerülte a már eddig is szegényebb, magyarlakta régiókat.
Ha pedig ez nem lett volna elég, Bugár és pártja folyamatosan mélyítette a már addig is mély szakadékot a Most-Híd és az MKP között.
A 2020-as választási kudarchoz leginkább azonban kétségkívül a 2018-as események járultak hozzá. A Kuciak-gyilkosság által kiváltott népharag alapjaiban rengette meg a Bugárék által is alkotott kormánykoalíciót, a Robert Fico által vezetett SMER-SD pedig ólomként húzta magával koalíciós partnereit a mélybe. Szó volt ugyan előrehozott választásokról, azonban Bugár egyik napról a másikra hirtelen meggondolta magát és megmentette a szétesőben lévő kormánykoalíciót. A felvidéki magyarok körében ez lehetett az a pont, amikor végérvényesen belátták, hogy a Most-Híd már rég nem az ő érdeküket képviseli. Mindez csak tovább növelte a felvidéki magyar választópolgárok bizalmatlanságát és apátiáját. A közös lista talán megmenthette volna a pártot, azonban Bugár az előzetes felmérésekben bízva csupán minimális kompromisszumra volt hajlandó a tárgyalásokon – nem engedett többek között a már említett SMER-SD-vel kapcsolatos kérdésben sem –, amely végül a tárgyalások eredmény nélküli lezárásához vezetett. Mindez enyhe feszültséget eredményezett a vegyespárt vezetésén belül, amelyet jól bizonyít, hogy a tárgyalások sikertelenségét követően Nagy József – aki addig a Most-Híd Európai Parlamenti képviselője volt – kilépett a pártból és csatlakozott az MKÖ-höz.
A 2020. február 29-i választás tehát teljes kudarccal zárult a Most-Híd számára. A botrányoknak és korrupciós ügyeknek köszönhetően a párt alig négy év alatt, több mint 110 ezer szavazót veszített, amivel a következő négy évre gyakorlatilag kiradírozta magát a szlovák politikai térképről.
Annak következményeként pedig, hogy a párt kitartott a SMER-SD mellett és ezáltal nem vett részt a magyar összefogásban, szavazóinak közel negyed az MKÖ-listát választotta.
Igor Matovič és az OĽaNO mint alternatíva
Talán különös, de a választási kudarchoz egy szlovák párt, az OĽaNO is nagymértékben hozzájárult. A jobboldali, konzervatív nézeteket valló Igor Matovič és pártja ügyesen használta ki a 2018 után kialakult politikai helyzetet és zászlajára a korrupció és az illegális bevándorlás megállítását tűzte. Mivel az összefogás elkésett és Bugárék nélkül sajnos nem is volt teljes, a magyar pártok közti acsarkodásban megcsömörlött és csalódott emberek egy része az OĽaNO listáját választotta. Azon talán azonban még maga Matovič is meglepődött, hogy milyen sok magyar támogatta az OĽaNO listáját február 29-én.
Ma már tudjuk, hogy a felvidéki magyar választók körülbelül tizede szavazott OĽaNO-ra, melynek három százaléka érkezett az MKÖ, a többi pedig a Most-Híd-tól elpártolt szavazóktól.
Amennyiben kicsit közelebbről is megvizsgáljuk az OĽaNO programját, akkor láthatjuk, hogy az eredmény nem véletlen. A kampány során Matovič komolyan próbálta megnyerni a magyar választókat. Ennek érdekében több olyan ígéretet is tett, amellyel kifejezetten a felvidéki magyaroknak akart kedvezni. Ilyen volt többek között a déli, leginkább magyarok lakta régiók felzárkóztatására, vagy épp a Fico által megszavaztatott kettős állampolgárságot tiltó törvény eltörlésére tett ígéret. Ezek egyelőre ígéretek, nincs garancia arra, hogy az új miniszterelnök ténylegesen betartja majd őket. Arra azonban mindenképp elégnek bizonyultak, hogy a felvidéki magyarság jelentősen hozzájáruljon az OĽaNO győzelméhez.
Hogyan tovább?
A megoldás csak a teljeskörű összefogás lehet, ennek tető alá hozására van négy év. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, két alapvető dolognak kell történnie.
Ezek közül az első és legfontosabb, hogy Bugár Bélának végérvényesen távoznia kell a közéletből. A Most-Híd bukott politikusa a választási kudarc után ugyan lemondott, ám az továbbra is kérdéses, hogy milyen szerepet kíván betölteni a jövőben a párt életében. Azzal azonban, hogy ha végleg a háttérbe húzódna, egy olyan személy kerülne ki a felvidéki magyar közéletből, akinek a jelenléte jelentősen hozzájárult az elmúlt évtized alatt történt negatív fordulatokhoz.
Bugár nélkül olyan több éves, akár személyes ellentétek kerülhetnének lezárásra, amelyek már évek óta a közös megegyezés, és ezáltal a teljes összefogás útjába állnak.
A másik kulcskérdés az, hogy képes-e megújulni az MKP? A választási adatokból látszik, hogy az MKÖ-re leadott 112 ezer szavazat körülbelül 90 százalékát az MKP jelöltjei kapták. Elmondhatjuk tehát, hogy a Magyar Közösség Pártja, az MKÖ legnagyobb tagjaként még mindig a legerősebb és legnépszerűbb magyar párt a felvidéki magyarság körében. A számokból azonban az is látszik, hogy a pártnak az elmúlt négy év alatt szinte egyetlen új szavazót sem sikerült megszólítania. Az MKP magját továbbra is egy erős, százezres szavazóbázis képezi. Ahhoz tehát, hogy a párt további szavazatokat szerezzen, vérfrissítésre van szükség. Ehhez azonban az kell, hogy az MKP legnépszerűbb régi motorosai, mint Csáky Pál, Bárdos Gyula, vagy épp Berényi József a háttérbe vonulva, ténylegesen beálljanak a fiatal generáció mögé. Egy esetleges vérfrissítés új lendületet adhat a picit megfáradt pártnak, amellyel talán sikerül felrázni az apátiába süllyedt magyar választókat is. Arra pedig a statisztikák szerint komoly szükség van, hisz a választási kedv a magyarlakta járásokban több mint öt százalékkal maradt el az országos átlagtól.
Az tehát biztos, hogy 2020 márciusától új fejezetnek kell kezdődnie a felvidéki magyarság életében.
Ennek első lépése, hogy véget kell vetni az eddigi megosztottságnak. A felvidéki magyar pártoknak be kell látniuk, hogy a magyarság megmaradásának a továbbiakban csak akkor van jövője, ha megszületik a teljeskörű magyar összefogás. Ehhez azonban komoly önvizsgálatra van szükség mind az MKP vezette MKÖ, mind pedig a Most-Híd vezetésében. A teljes összefogáshoz vezető út nem lesz egyszerű, azt azonban a felvidéki magyar politikusoknak közösen kell végigjárniuk.
