A világ és benne Magyarország 2020-ban a veszélyek korába lépett, a koronavírus-járvány és a háború szörnyűségei, illetve a kiszámíthatatlan nemzetközi környezet alapjaiban változtatta meg az életünket. Ilyen helyzetben felértékelődik azoknak a politikusoknak a szerepe, akik képesek erőt sugározni és helyt állnak a válságkezelés során, egyszóval: kormányzóképesek. Orbán Viktor válságálló kormányfő, több krízishelyzetet is sikeresen kezelt, míg Magyar Péter a csapongó és agresszív stílusával nem tudja egy kormányzóképes erő képét felmutatni, az árvízi védekezés során tanúsított viselkedése bemutatta, hogy válsághelyzetben ugyanazokat a hibákat követi el, mint amiket a balliberális oldal eddigi szereplői.

Deák Dániel legújabb elemzése az árvízhelyzet nyomán azt vizsgálja, hogy a fő magyarországi politikai szereplők miként reagálnak a válsághelyzetekre.

A veszélyek kora

Ez az évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz – hívta fel rá a figyelmet Orbán Viktor még 2022 májusban az Országgyűlésben, miután a parlament újraválasztotta miniszterelnöknek. A kormányfő beszédében emlékeztetett: a mostani évtized a koronavírus-járvánnyal kezdődött és háborúval folytatódott, a háború és a válaszként adott európai szankciós politika pedig energiaválságot idézett elő, az energiaválság és az amerikai kamatemelések együtt elhozták a magas infláció korszakát, és mindez együtt el fogja hozni a recesszió, a gazdasági visszaesés időszakát, amikor a gazdasági teljesítmény csökkenése, stagnálása és csekély emelkedésének évei váltogatják majd egymást Európában. Ez a jóslat azóta be is igazolódott: míg az európai gazdaság stagnál, addig a nagy versenytársak lehagyják a kontinenst, mind Kína, mind Amerika, de még a szankciókkal sújtott Oroszország is jóval magasabb gazdasági növekedést produkál.

Az elmúlt évek eseményei után tehát bizonyossággal nevezhetjük a jelenlegi időszakot a veszélyek korának, amelyben azok az országok tudnak sikeresek maradni, amelyek élén válságálló, a megváltozott környezetre gyorsan reagálni képes kormányok állnak. A járvány és a háború mellett krízishelyzetként tekinthetünk egy olyan természeti kihívásra is, mint az árvízveszély. A pár héttel ezelőtti dunai árvíz az évtized legnagyobb áradása volt, utoljára 2013-ban volt megközelítő mértékű tapasztalható. Az ilyen helyzetekben, hasonlóan a nagyobb válságszituációkhoz az emberek túlnyomó többsége felelős magatartást vár el a politikai szereplőktől, így ezek a helyzetek vizsga elé is állítják a politikusokat.

Az olyan veszélyhelyzetekben, mint például a járvány, a háború vagy az árvíz, az emberek többsége összefogást és együttműködést vár el a politikai szereplőktől. Ellenben azokat, akik az ilyen megpróbáltatásokat is politikai haszonszerzésre használják, megbüntetik. Ez történt a 2020-as koronavírus-járvány idején, amikor a balliberális oldal támadta a kormányzatot és a járványügyi szerveket. A viselkedésük következtében bezuhant a támogatottságuk, míg a nemzeti egység fontosságát hangsúlyozó kormányoldalé megerősödött.

Azokat a politikusokat viszont a választópolgárok egyértelműen megbüntetik, akik még ilyen helyzetekben is aktuálpolitikai csatározást folytatnak, akadályozzák a védekezést, s komolytalan viselkedést tanúsítanak a nyilvánosságban.

Ebből a szempontból érdemes megvizsgálni Magyar Péter fellépését a 2024-es árvízi védekezés során, hiszen új politikai szereplőként most először mutatta meg, hogy miként viselkedik egy tényleges válsághelyzetben.

Magyar Péter stratégiai hibát vétett

Magyar Péter látványosan támadta a védekezésben részt vevő hivatalos szerveket, amely meglehetősen kontraproduktív volt rá nézve. Bár gyorsan lecsapott az árvíz témájára, a kapkodással komoly hibákat is elkövetett, ugyanis szemmel láthatóan csupán önös politikai haszonszerzésére használta fel az árvízhelyzetet és még a gátak mellől is a kormányzatot, illetve a védekezést szervező hivatalos szerveket támadta.

A politikus szavait a honvédség, a katasztrófavédelem és a vízügyi szakemberek is visszautasították, emellett a kormányzat képviselői is világosan reagáltak. Mint fogalmaztak: a gátakon nincsen helye a politikának. Orbán Viktor ennek megfelelően arról beszélt, hogy a gátakon nincsenek pártjelvények, csak védekező emberek. De még a kormányt állandóan támadó Gyurcsány Ferenc is felmérte, hogy ebben a helyzetben mi egy politikus teendője. Még a DK vezetője sem támadta a kormányt vagy a védekezésben részt vevő hivatalos szerveket, kifejezetten visszafogottan kommunikált a vészterhes napokban. Hasonlóan viselkedett a többi ellenzéki párt is, egyedül Magyar Péter nem érzékelte, hogy ilyen helyzetben mi a teendő.

Mindez kísérteties módon feleleveníti a balliberális ellenzék viselkedését a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború kitörésének időszakából, amely ugyancsak ezt a taktikát választotta akkor. Magyar Péter a közösségi oldalán azt írta például az árvízi védekezés során, hogy szerinte tíz éve nem történt árvízvédelmi fejlesztés Magyarországon. Egészen pontosan azt kérdezte Orbán Viktortól: „miért nem épültek meg a 2013-ban megígért dunai gátszakaszok?” Úgy tett, mintha semmi sem történt volna ezen a téren az elmúlt egy évtizedben.

Ezzel szemben a valóság, hogy számos árvízvédelmi fejlesztés történt az elmúlt évtizedben. Elég csak a Mosoni-Duna és Duna torkolatában épült árvízkapura utalni, amely létesítmény mintegy harmincmilliárd forintból néhány éve épült. Míg az ottani árvízkapu „békeidőben” megtartja a vizet Győrnek, s nem engedi gyorsan elfolyni a medersüllyedés miatt mélyebben fekvő Dunába, addig árhullám esetén jó szolgálatot tesz. Győrben ilyenkor korábban két oldalról is jött a víz, felülről a Mosoni-Duna töltötte a saját medrét, alulról pedig a Duna visszaduzzasztó hatását szenvedték a gáton védekezők. Utóbbit sikerül így most kizárni az árvízkapu lezárásával, amely a szakemberek szerint akár egy méterrel alacsonyabb tetőzést jelenthet a folyók városában. De töltésfejlesztés volt 45 milliárd forintból ugyancsak Győrnél és a Szigetközben, továbbá Visegrádon is megvalósultak a fejlesztések, megépült a kenyérmezei patak védvonala is, Táton pedig mobilgát-rendszert építettek ki.

Magyar Péter arról is beszélt, hogy szerinte nincsenek mobilgát-rendszerek Magyarországon. Ezzel szemben a valóság az, hogy Esztergomban, Nagymaroson, Visegrádon, Táton, Csepelen, de Visegrádon is ezek védik az embereket az árvíztől. Visegrádon például a város legfontosabb védelmi eszköze lett az árvízvédelmi mobil fal, amelyet a révkikötő és a Mahart hajóállomás közötti szakaszon állítottak fel. Ez egy többéves projekt eredménye, amely pályázati pénzből valósult meg és nagymértékben megkönnyíti a védekezést. A mobil fal nagy segítség a város számára, mivel korábban, a 2013-as árvíz idején több százezer homokzsákot kellett elhelyezni, amiket önkéntesek, helyi lakosok, tűzoltók és katonák segítségével töltöttek meg. Idén azonban a mobil falnak köszönhetően sokkal kevesebb homokzsákra van szükség.

Magyar Péter próbált hangulatot gerjeszteni akkor is, amikor azt írta a Facebook-oldalán: „Figyeljetek, holnap először láthattok fizikai munkát végző fideszes politikusokat.” Természetesen ez is hatalmas hazugság. Eleve az árvízhelyzettel kapcsolatosan a közösségi médiában először Orbán Viktor jelentkezett, ő ment ki elsőként a folyókhoz. A miniszterelnöknek ez nem újdonság, elég a korábbi nagy árvizekre vagy katasztrófákra gondolni: a 2001-es tiszai árvízre, a 2010-es kolontári vörösiszap-katasztrófára, vagy a 2013-as dunai rekordárvízre. Ráadásul nemcsak Orbán Viktor volt ott ezeknél az eseményeknél, hanem rengeteg párttársa, fideszes politikusok is. A mostani árvíznél is példát mutattak a kormánypárti politikusok, akik nemcsak egy fotó erejéig jelentek meg a gátakon, hanem érdemben hozzájárultak az árvízvédelemhez.

Magyar Péter azt is állította, hogy nem találkozott a gátakon vízügyi szakemberekkel vagy katonákkal sem. Csakhogy a valóságban több mint félezer vízügyes érkezett a védekezéshez az északi és nyugati országrészbe, 30 műszaki irányító pedig az önkormányzatokat segítette. Emellett több ezer katona teljesített szolgálatot országosan a védekezésben. A Tisza Párt vezetője azon túlmenően, hogy politikai haszonszerzésre használta fel az árvízi helyzetet, még kellemetlen szituációkba is keveredett; mint például, amikor egy élő bejelentkezés során csendre intette a mögötte lapátoló önkéntest, mert az behallatszott az élő közvetítésébe. Magyar Péter tehát azért, hogy a Facebookon gyűjtse a lájkokat, még a védekezésben részt vevő önkénteseket is csendre inti.

Ennek a viselkedésnek meg is lett a politikai következménye: a Nézőpont Intézet vizsgálta a pártpreferenciákban bekövetkezett változást és Magyar Péter pártjának gyengülését regisztrálták. A katasztrófahelyzet előtti héten a kormánypártok 45 százalékos aránnyal vezették a pártversenyt, utánuk tíz százalékponttal lemaradva következett a Tisza Párt (35 százalék), s ezen felül még kettő alakulat, a DK (6 százalék) és a Mi Hazánk (5 százalék) szavazótábora volt a bejutási küszöb felett. A védekezést követően a Fidesz–KDNP szavazótábora az árvíz előtti héthez képest kettő százalékponttal 47 százalékra emelkedett. A kutatócég kiemelte: Orbán Viktor miniszterelnök az első naptól kezdve napi rendszerességgel ellenőrizte személyesen az árvízvédelem legkritikusabb pontjait és adott helyzetjelentést a védekezésről.

A Tisza Párt szavazótábora ugyanebben az időszakban kettő százalékponttal csökkent 33 százalékra. Mint megállapították, a kormánypártok mostani népszerűsége a nyári támogatottságnak felel meg, ugyanakkor Magyar Péter pártja elveszítette a pártversenyt az árvízi védekezés során.

Orbán Viktor válságálló kormányfő

A 2002 és 2010 között egymást követő, ám politikai folytonossággal tevékenykedő Medgyessy-, Gyurcsány-, és végül Bajnai-kormány működésére nagyfokú szervezeti és politikai instabilitás volt jellemző. Annak ellenére, hogy a koalícióban csak két párt vállalt szerepet, folyamatosak voltak a politikai és személyi viták, amelyek kétszer is a kormányfő lemondásához és új kormány megalakításához vezettek.

A reformok ígérete ugyan mindvégig jelen volt a kormányzati kommunikáció szintjén, a társadalmi alrendszerekben történő valódi strukturális változás nem ment végbe. Ennek legismertebb lelepleződése a 2006-os őszödi beszéd volt, majd következett a 2008-as gazdasági világválság, amely végleg romba döntötte a baloldali kormány támogatottságát. Az MSZP–SZDSZ koalíció válságkezelése progresszív neoliberális alapokon állt és sikertelennek bizonyult. Az ország politikai érdekérvényesítő képessége és a kormány mozgástere a ciklus végére teljes mértékben beszűkült, így a csőd elkerülése érdekében az ország kénytelen volt nemzetközi segítséget kérni. Az IMF és az Európai Unió gyakorlatilag mindenféle ellenállás nélkül képes volt érvényesíteni akaratát az országgal szemben, az országot a csődtől végül a kormányváltás után megalakult Orbán-kormány és annak fegyelmezett, szuverén nemzeti érdekeken alapuló gazdaságpolitikája mentette meg.

A 2010-es kormányváltást követően a 2008-as gazdasági válság utóhatásait kellett kezelnie elsőként a második Orbán-kormánynak. Az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika keretében Matolcsy György vezetésével alapjaiban írták át mindazt, amit addig a közgazdaságtani alapvetésekről gondoltunk. Ez azt jelentette, hogy a korábbinál nagyobb mértékben bevonták a közös teherviselésbe a bankszektort, valamint a multinacionális cégeket; az állam elkezdte visszaszerezni a korábban privatizált stratégiai ágazatokban meglévő vállalkozásokat, így azok ismét nemzeti tulajdonba kerültek. Ennek kvöetkeztében a közműszolgáltatások esetében jelentős mértékben nőtt a magyar tulajdon aránya, amely véget vetett a 2010 előtti rezsiár-növekedés időszakának és hosszú idő után jelentős rezsiár-csökkentést hajthattak végre.

Mindeközben az olyan ellentétes példák, mint például Görögország esete, igazolják, hogy a nemzetközi „mentőcsomagoknak” való kiszolgáltatottság akár az egész évszázadra képesek beszűkíteni egy ország politikai és gazdasági mozgásterét.

A 2008-as gazdasági válság utóhatásainak megoldása mellett és azt követően több lokális és globális krízishelyzettel is meg kellett küzdenie emellett a patrióta magyar kormánynak. Ilyen volt a 2010 októberében történt vörösiszap katasztrófa, a 2013-as árvízhelyzet, a 2015-ös migrációs válság, a 2020-as koronavírus-járvány és a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború. Orbán Viktor e válságok során a magyar társadalom többsége szerint – amit a közvélemény-kutatási adatok mellett a választási eredmények is rendre alátámasztanak – megfelelően lépett fel. A vörösiszap-katasztrófára rendkívül gyorsan reagált a kormány, a 2013-as árvíz a régióban Magyarországon okozta a legkisebb kárt, a 2015-ös migrációs válságot sikeresen megállította, a koronavírus-járványt pedig az elsők között tudhatta a háta mögött Magyarország, míg az orosz–ukrán háború kapcsán következetesen mindkét ország állampolgárainak és az európai közösségnek az érdekeit is szolgáló békepárti álláspontot képvisel.

A fentiek fényében világosan látható a különbség Orbán Viktor és Magyar Péter között: előbbi válsághelyzetekben a társadalmi elvárásoknak megfelelően cselekszik és sikeresen tudja kezelni azokat, míg utóbbi nem tud felelős vezetőként fellépni, nem mutat fel kormányzóképes alternatívát. Hasonló volt a helyzet a korábbi balliberális szereplők esetében is, akik mind a 2013-as árvíz, mind a járvány elleni védekezés során, mind a háború ügyében szembementek a társadalmi többség elvárásaival és támadták a védekezést, illetve háborúpárti álláspontot képviseltek.