Folyamatosan gyengülnek, sőt meg is buknak a háború- és szankciópárti nyugati vezetők. Az olasz kormányfő tegnap lemondott, amit ugyan az államfő nem fogadott el, de kétséges, hogy tud-e többséget teremteni maga mögé az olasz törvényhozásban, az országban jobboldali fordulatot eredményező előrehozott választás jöhet. A szintén lemondott Boris Johnson brit miniszterelnök körül a botrányai miatt fogyott el a levegő, de a szankciópárti amerikai és francia elnök és a német kancellár sem állnak túl jól, miközben a békepárti magyar kormányfő és a Fidesz–KDNP támogatottsága eddig a válság ellenére is töretlen volt. A nyugati politikusok támogatottságcsökkenésének oka az egyes országok belpolitikai botrányai mellett, hogy a lakosság egyre nehezebben viseli a háború és az elhibázott szankciók egyre érezhetőbb negatív hatásait.
Nemrég publikálta a Nézőpont Intézet azt a kutatását, amelyben azt vizsgálták, hogy a magyar lakosság szerint mely politikai vezetők békepártiak és kik azok, akik inkább a háború folytatásában érdekeltek. Eszerint míg Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyértelműen békepárti, addig az amerikai és francia elnök, a német kancellár is inkább a háború folytatásában érdekelt az emberek megítélése alapján. Mindezek fényében érdemes megnézni, hogy a szankciókat is erőteljesen támogató vezetők támogatottsága hogyan alakult az elmúlt hónapokban, ugyanis ennek akár érdemi hatása is lehet abban, miként alakul a jövőben a nyugati világ és Oroszország viszonya.
Az Amerikai Egyesült Államok eddig 25,45 milliárd dollár értékben finanszírozta a háborút Ukrajnában, összesen ennyi értékű katonai adományt küldött az országba. Joe Biden és az amerikai kormány szereplői is egyértelművé tették, hogy Oroszország meggyengítése a céljuk és akár évtizedekig is hajlandóan finanszírozni a háborút a fegyverutánpótlásokkal és különféle adományokkal. Az Egyesült Államok azonban technikai recesszióba süllyedt, miután két egymást követő negyedévben is visszaesés volt az amerikai gazdaságban és a várakozások szerint az idei évben már biztosan zsugorodás lesz a tengerentúlon. Emellett az Egyesült Államokban is egyre erősebb a háborús infláció, de a benzináremelkedés is érzékenyen érinti az amerikai lakosságot.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy Joe Biden egyes felmérések szerint a valaha volt legnépszerűtlenebb elnök, a nyilvánosságra került felmérések átlaga alapján csupán az amerikaiak 38 százaléka támogatja őt, míg az elutasítóknak aránya 55 százalék.
Tovább nehezíti az elnök és a demokraták helyzetét, hogy ősszel félidős választásokat tartanak az Egyesült Államokban, ahol a mostani előrejelzések alapján könnyen elveszíthetik többségüket a törvényhozásban, ami után gyakorlatilag béna kacsa lesz az elnök ciklusának hátralevő felében.
Joe Bidenhez hasonló erőteljes háború- és szankciópárti álláspontot képviselt Boris Johnson brit kormányfő nemrég megbukott. A britek több esetben még az EU előtt bevezettek súlyos szankciókat Oroszországgal szemben, a két ország viszonya a történelemben rég nem látott szintre zuhant, gyakorlatilag teljesen megszűnt a diplomáciai kapcsolat.
A nagyobb nyugati országok vezetőinek megítélése (százalék, elérhető kutatások átlaga)
Boris Johnson támogatottsága elsősorban belpolitikai botrányai miatt zuhant, de az is hatással volt népszerűségére, hogy Nagy-Britanniában ugyancsak erőteljesen megjelentek a háború negatív gazdasági hatásai, így például negyven éve nem látott infláció tombol a szigetországban. Értelemszerűen ilyen kedvezőtlen gazdasági környezetben a belpolitikai botrányok is sokkal erősebben éreztetik a hatásaikat, így teljesen elfogyott a levegő saját pártján belül is a népszerűtlen politikus körül. Végül hosszú győzködés után múlt héten le kellett mondania.
Nincsen sokkal jobb helyzetben a francia elnök sem.
Emmanuel Macron ugyan megnyerte az elnökválasztást a francia választási rendszer sajátosságainak köszönhetően, ugyanakkor a pár héttel utána következő nemzetgyűlési voksoláson várakozásokon alul szerepelt és elveszítette a mögötte álló kormánykoalíció a törvényhozási többséget. Ez a helyzet nagyon hasonlít arra, ami Joe Bidenre várhat ősszel az Egyesült Államokban. A francia elnök belpolitikai meggyengülése a külpolitikájára is hatással van, az azóta eltelt időszakban sokkal halkabban jelent meg véleménye a geopolitikai ügyek kapcsán.
Németország jelenlegi kancellárja, Olaf Scholz ugyan a háború kitörése utáni hetekben még élesen ellenezte a gáz- és olajembargót, de amerikai nyomásra végül belement és korábbi állításaival szembemenve támogatja azokat az energiaszankciókat, amelyek jelentős károkat okoznak a német gazdaságnak. Harminc éve nem volt arra példa, hogy havi szinten külkereskedelmi hiányt mutasson Németország, az országban elszabadult az infláció és várhatóan recesszióba is süllyed. Ugyancsak komoly pánik van Németországban a várható téli gázhiány miatt, ami további politikai bizonytalanságot eredményezhet. Mindez meg is látszik Olaf Scholz és a kormányzó SPD népszerűségén: a német kancellárral csupán 36 százalék szimpatizál, míg 58 százalék elutasítja, a szociáldemokraták támogatottsága 20 százalékra süllyedt. Ha most vasárnap lenne választás Németországban, akkor ismét a CDU/CSU alakíthatna kormányt.
Egy másik európai középhatalom, Olaszország is hasonló problémákkal szembesül. Giuseppe Conte, az Öt Csillag Mozgalom elnöke szerda este bejelentette, hogy a párt parlamenti frakciója nem szavazza meg a Draghi-kormány újabb energiacsomagját, ami a kormánytöbbség végét jelenti. A jobboldal minél előbbi választásokat sürget, Mario Draghi olasz kormányfő pedig csütörtökön benyújtotta lemondását, amit az olasz államfő nem fogadott el, de kétséges, hogy többséget tud-e maga mögött teremteni a törvényhozásban, előrehozott választás jöhet, ami jobboldali fordulatot eredményezhet az országban.
Magyarország a kezdetek óta jelezte, hogy a brüsszeli szankciókkal lábon lövi magát Európa és súlyos energiaválság lehet miatta.
Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy kizárólag a háború alatt kiemelten fontos európai egység megtartása miatt szavazta meg azokat, de nem remél tőlük nagy hatást, továbbá leszögezte, hogy Magyarország energiabiztonságát érintő lépéseket nem támogat. Ennek hatására – bár hazánkban is érezhetőek a háború negatív hatásai – a Fidesz–KDNP támogatottsága nem csökkent, sőt a választás óta még növekedett is. Ezt mutatják az elmúlt hetek időközi választásai is, melyeken még olyan településeken is – mint például Budapest vagy Szeged – nyerni tudtak a kormánypártok, ahol április 3-án vereséget szenvedtek. Ez annak köszönhető, hogy a választók értékelik azokat a magyar kormányzati erőfeszítéseket, amelyek mérséklik a háború és az elhibázott brüsszeli szankciók negatív hatásait.
