Már 2019 második felében is érzékelhető volt a fokozódó migrációs nyomás Magyarország és Európa határainál, ami 2020-ra csak tovább fog erősödni. Hiába állítják az ellenkezőjét balliberális véleményformálók, az elkövetkezendő évtizedekben most még elképzelhetetlen méreteket fog ölteni a bevándorlás: az ENSZ és a Világbank előrejelzései szerint több száz millió ember kelhet útra 2050-ig. Európának minderre fel kell készülnie és meg kell találnia azt a politikai irányt, aminek köszönhetően visszanyerheti az elmúlt évtizedekben elvesztett geopolitikai súlyát, illetve meg tudja védeni magát a tömeges migrációtól. Ursula von der Leyen kezdeti lépései ezekben a kérdésekben bíztatóak.
A magyar rendőrség adatai szerint csak a múlt héten (50. hét) közel ezer migráns próbált meg átjutni a határon. Ez több mint ötszöröse annak, mint ahányan tavaly ugyanebben az időszakban próbálkoztak illegálisan átkelni Magyarország határainál, illetve magasabb a 2017-es és 2016-os adatnál is. De nem csak hazánkban, hanem szerte Európában érzékelhetővé vált a fokozódó migrációs nyomás, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) által közzétett összesítés szerint összesen 516 ezer menedékkérelmet regisztráltak az idei első kilenc hónapban Európában, ami csaknem tíz százalékkal több a 2018 azonos időszakival összehasonlítva.
Az utolsó negyedéves európai adat pedig várhatóan további növekedést fog mutatni, hiszen az időközi jelentések alapján szinte mindenhol fokozódott a migránsok beáramlása Európában.
A jelenlegi adatok tehát azt vetítik előre, hogy 2020-ban a 2015-ben tapasztalt migrációs válsághoz hasonló jeleneteknek lehetünk majd a szemtanúi, amire Európának a korábbiaknál sokkal hatékonyabban kell reagálnia. Ráadásul mind a Világbank, mind az ENSZ, de számos egyéb nemzetközi szervezet előrejelzése is arra hívja fel a figyelmet, hogy most még csak a migrációs válság elején vagyunk, hiszen a túlnépesedési problémák, a klímaváltozás és a háborús konfliktusok miatt több száz millió ember indulhat útnak az elkövetkezendő évtizedekben Európa irányába. A Világbank jelentése például azt jósolja, hogy kizárólag a nehéz időjárási körülmények miatt 143 millió ember fog útra kelni 2050-ig, ami az Európai Unió jelenlegi lakosságának több mint negyedének felel meg. De az ENSZ számításai szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a folyamatok kedvezőtlenné válása esetén akár 1 milliárd ember is elhagyhatja hazáját.
A magyar kormány 2015 óta folyamatosan arra hívja fel az európai vezetők figyelmét, hogy a migráció jelentette veszélyekkel hosszútávon kell számolni.
Mint azt a kormány hangsúlyozza, a jelenlegi válságra olyan megoldást kell találni, amivel az illegális bevándorlás megállítása, illetve a bajban lévő országok megsegítése mellett biztosítható Európa kulturális jellegének megőrzése. Orbán Viktor 2019 márciusában azonnali cselekvésre szólított fel a migráció, a határvédelem és az európai egység ügyében, mert – mint fogalmazott – „egyébként 20, 30, 40 év múlva olyan következményekkel néznek szembe az utódaink, talán még mi magunk is, amit bánni fogunk”. A magyar miniszterelnöknek arra is felhívnia a figyelmet, hogy 13 év alatt félmilliárd emberrel fog emelkedni a túlnépesedés és rossz életkörülmények sújtotta Afrika lakossága, ami már most is a migráció egyik legnagyobb forrása.
2020 egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy az új Európai Bizottság tud-e fordulatot hozni, képes lesz-e összeeurópai szinten változást elérni a migráció kezelésében.
Az látható, hogy Ursula von der Leyen másként tekint erre a kihívásra elődjénél, hiszen mint fogalmazott, a migráció kihívása nem fog eltűnni a közeljövőben, ezért olyan tartós és közös megoldásokat kell találni, amelyek elfogadhatóak minden fél számára. A változáshoz ugyanakkor szükség van a tagállami egyetértésre is, hiszen amíg az európai nagyhatalmak eltérően viszonyulnak a migrációhoz, addig nem lehet létrehozni egy egységes európai megoldást. Ilyen kulcsállam Olaszország, Németország és Franciaország, ahol jelenleg bevándorlást támogató kormányok vannak hatalmon. Németországban 2021-ben, Franciaországban 2022-ben, Olaszországban pedig 2023-ban lesz választás, így a 2020-as évek első fele lesz az az utolsó időszak, amikor ezekben a kulcsállamokban migrációs fordulatot lehet elérni.
A fokozódó migrációs nyomás mellett Európának a megkopott geopolitikai szerepének helyreállításával is foglalkoznia kell, hiszen az elmúlt időszakban Kína, az Egyesült Államok és Oroszország mellett egyre kevésbé hallatszott az Európai Unió hangja fontos nemzetközi kérdésekben.
Jó példa erre Ukrajna esete, ami – annak ellenére, hogy szomszédos országról van szó – az amerikaiak és az oroszok befolyási övezetévé vált. De szintén ilyen kérdés a Balkán helyzete, ahol az amerikai, az orosz, a kínai és az arab érdekek is egyre erősebbek, miközben Európa továbbra sem tudja eldönteni, hogy miként viszonyuljon ehhez a térséghez. Mindebben fontos szerepe lehet a magyar uniós biztosnak, Várhelyi Olivérnek aki a szomszédság és bővítéspolitikát magában foglaló portfólióval változást érhet el az Európai Bizottság hozzáállásában ezekben a kulcsfontosságú kérdésekben.
