Aki Berlinből a környező településekre kirándul, könnyen azt hihetné, hogy máig az NDK-t egykor kormányzó Német Szocialista Egységpárt (SED) van hatalmon: Karl Marx utca, Ernst Thälmann utca, Rosa Luxemburg utca – szinte az összes faluban így hívják a főutcát. Hogyan lehet, hogy az SED uralmának megdöntése után 30 évvel még mindig változatlanul vannak jelen a kommunista utcanevek?
Mint Magyarországon, úgy a kormányzó kommunisták Kelet-Németországban is megörökítették a maguk hőseit az utcák és terek neveiben. Már az NDK 1949-es alapítása előtt is egész lakónegyedek kaptak új nevet. Az ezt követő négy évtizedben az országot valósággal teleszórták a szocializmus oszlopszentjeivel.
A háborút követő években az átnevezések még viszonylag rendszertelenül történtek, ám az SED központosított uralmának kiépülésével fentről részletes útmutatót készítettek az új nevek hézagmentes bevezetéséhez. Csak Lipcsében 1953-ig 286 utcát és teret neveztek át. Az 1970-es és 1980-as években pedig az új lakótelepek adtak új lehetőséget az SED propagandisztikus megörökítésére. Mivel az ismert hősök neve már foglalt volt, ezért az új utcákat kevéssé ismert kommunista ellenállókról és a harmadik világ új hőseiről nevezték el. Az utcanévadásnál végig divatos volt a köznyelvben csak „orosz részeshatározónak” becézett forma, így számtalan utca kapta az Egység / Fiatalság / Béke / Fegyverbarátság / Fasizmus áldozatainak / a Párizsi Kommün vagy a Kozmonauták útja nevet.
Az SED-diktatúra 1989. őszi megdöntése után számtalan NDK-polgár követelte a kommunista utcanevek megváltoztatását. Főként a nagyvárosokban cserélték le az 1990-as évek elején Lenin, Dimitrov és az NDK csúcskádereinek nevét. Lipcsében és Schwerinben kereken harminc utca kapott új nevet, míg Rostockban nyolcvan. Az átnevezésben élen jártak a kis szászorzági települések, így a Trabant-gyárnak is otthont adó zwickaui járásban 440 utca kapott új nevet.
Eközben Kelet-Berlinben számos NDK-s utcanév látható ma is. A munkásmozgalom kezdeti időszakából származó névtáblák, például August Bebelé, Karl Marxé és Karl Liebknechté, ugyanúgy érintetlenül maradtak, mint a nemzetiszocialisták által meggyilkolt kommunistáké. Berlin első szovjet városparancsnokának, Bersarinnak a nevét is tovább őrzi egy tér. Annak idején baloldaliak tiltakoztak az átnevezés ellen.
Visszatekintve az átnevezések politikájára egy ökölszabály állapítható meg: minél kisebb volt a forradalmi hevület, annál több utcanév maradt meg. Mivel Kelet-Németországban hamar kialakult a politikai „nosztalgia”, az utcanevek megváltoztatásának esélye nem nőtt, hanem romlott. Ellenállást leginkább az NDK állampártjának utódpártja fejtett ki, amely 1990-ben PDS, majd 2007-től Balpárt név alatt fut.
Így eshetett meg, hogy vidéken ennyire sok helyen találkozhatunk kommunista utcanevekkel. Egy 2004-es kutatás szerint csak Marx Károlyról 550 utca van elnevezve – némelyek Nyugat-Németországban. Harcostársa, Friedrich Engels neve 243 utcán és téren olvasható. A Német Kommunista Párt (KPD) alapítói, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht együtt 596 közterület névadói. A csúcstartó azonban a KPD későbbi elnöke, a nácik által meggyilkolt Ernst Thälmann, akire 613 utca és tér emlékeztet. Ezek közül csak alig pár utcát kereszteltek át.
A kutatás szerint a szocializmus állítólagos vívmányainak emlékét is számos elnevezés öregbítette. A munkások és parasztok államának kommunista ifjúsági kultuszát 337 Ifjúság útja hirdeti. A kommunista és szociáldemokrata pártok kényszeregyesítését 285 utcanév hazudja az Egység útjává, és 220 Barátság útja emlékeztet máig a Szovjetunióval ápolt testvéri szövetségre. Az SED gyermekszervezetének emlékét 90 Úttörők útja dicsőíti. Még az NDK funkcionáriusai által használt rövidítések is sok helyen túlélték a rendszer bukását. A német-szovjet barátság (DSF), a mezőgazdasági termelőszövetkezet (LGP) és a traktor- és gépállomás (MTS) neveket is tucatnyi utca viseli.
Számos keletnémet településen máig nyilvánosan ajnározzák az SED diktatúra kiépítésében és fenntartásában közreműködő funkcionáriusokat. Az NDK első és utolsó államelnöke, Wilhelm Pieck előtt 90, első kormányfője, Otto Grotewohl előtt 17 utcanév tiszteleg. Az SED Központi Bizottságának több egykori tagja, így Otto Arndt, Kurt Bürger, Erwin Kramer és Otto Minzer is túlélték a változást, utcanévtáblaként.
A kommunista rezsimmel szembeni ellenállásra ezzel szemben a német utcanevek alig emlékeztetnek: az 1953-as népfelkelésre tizenhat utcanév, a disszidens Robert Havemannra kereken tíz. Az SED-rezsim olyan bírálóira mint Arno Esch, Jürgen Fuchs, Walter Janka vagy Walter Linse összesen ha tucatnyi utcanév jut. Az 1989-es békés forradalomra pedig egyetlen utcanévtábla sem emlékeztet a mai Németországban.
