Miután súlyos vereséget szenvedtek el a szerencsi időközi választáson a Gyurcsány Ferenc vezette baloldali összefogás pártjai, egyre inkább a „forró ősz” kiprovokálásában láthatják a kiutat, így akarják az elkeseredett szavazóikat felrázni – mondta Deák Dániel élő videóelemzésében. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte, az elmúlt években a „forradalomcsinálás” nemzetközi receptjeit elsajátították a hazai baloldali csoportok. Erre példa szerinte az SZFE körüli felhajtás, illetve a közmédia épületének október 23-ra tervezett blokádja, amelyet Hadházy Ákos hirdetett meg. Hozzátette, ezeknek az akcióknak a politikai stabilitás rombolása a céljuk. Emlékeztetett, hasonlóra került sor Szerbiában is tavaly decemberben, ahol szintén blokád alá vették a közmédiát az ellenzékiek. Deák Dániel hozzátette, a magyar kormány mindig jól kezelte a Soros-féle szervezetek által is támogatott provokatív akciókat, rövid időn belül kifulladtak ezek az erőszakos próbálkozások.
Deák Dániel a videóelemzésében felhívta a figyelmet a XXI. Század Intézet tegnapi tanulmányára, amelyben részletesen feltárják azt, hogy a hazai ellenzék már jól ismert nemzetközi receptek alapján szervezi provokatív akcióit. Kiemelte, miután egymás után három alkalommal is kétharmados vereséget szenvedtek el, egyre radikálisabb eszközökhöz nyúlnak a különféle baloldali csoportok, 2018 óta pedig a teljes ellenzék részvételével igyekeznek a magyar gyakorlatba is átültetni Saul Alinsky és Szrgya Popovics gyakran erőszakba torkolló hatalombuktatási technikáit.
Mint mondta, idén ismét forró őszt szeretne az ellenzék, akcióik a jövőben pedig egyre gyakoribbá válhatnak.
Álláspontja szerint a puha puccsok és a „színes forradalmak” valóságos iparággá váltak az elmúlt két évtizedben, a forgatókönyvek és receptek különbözősége ellenére a „színes forradalom” globálisan alkalmazott módszer, amelynek célja a rendszerdöntés, a kormányon lévők eltávolítása, mégpedig a végül gyakran erőszakba torkolló „erőszakmentes ellenállás” eszközével.
Az eddig lezajlott „színes forradalmakról” elmondható szerinte, hogy általában jelentős külső beavatkozás mellett zajlottak, az utánuk következő időszakot pedig a működésképtelen kormányzat és a gazdasági instabilitás jellemzi, amelyből gyakran külföldi érdekeltek profitálnak és amelyeknek nemritkán súlyos politikai, etnikai vagy vallási konfliktusok a velejárói – mondta.
Hozzátette: a „színes forradalmak” végrehajtásának deklarált célja a demokratikus viszonyok bevezetését szolgáló instabilitás előidézése, vagyis a demokratikus célokkal rendelkező „színes forradalom” még akkor is igazolt, ha következménye a tartós instabilitás.
Deák Dániel elmondta, a „forradalomcsinálás” eszméinek hatása az elmúlt években Magyarországon is jól láthatóvá vált: az ellenzéki pártok 2018–2019 óta olyan hatalomtechnikai alkut kötöttek, amelynek keretében feladták identitásukat, és a lengyel, illetve a szerb ellenzékhez hasonlóan közösen léptek fel a kormányoldallal szemben. Ebbe a stratégiaváltásba illeszkedik, hogy az utcai zavargások kiprovokálásában mozgósításra alkalmas eszközt látnak, hogy hazai sikertelenségüket uniós hangulatkeltéssel és beavatkozáskéréssel próbálják kompenzálni, valamint a baráti médiájuk mögött megjelentek a külföldi (amerikai, cseh, Soros-alapítvány) befektetők – tette hozzá.
Emlékeztetett, a „Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért” elnevezésű megmozdulást egy magánszemély, Lányi Örs kezdeményezte, aki nem fogadta el, hogy a 2018-as országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP-pártszövetség nyert, a tüntetés forgatókönyve pedig nagyon hasonló volt a hazai törvényeket be nem tartó, a CEU melletti és az MTA átalakítása elleni tiltakozásokéhoz.
Mindez azonban szerinte csak a tesztüzemmódja volt a 2018-as forró ősznek, amikor az ellenzék által „rabszolgatörvénynek” nevezett törvénymódosítás apropóján parlamenti obstrukciót, utcai zavargásokat és a közmédia épületének elfoglalását tervezték különféle ellenzéki csoportosulások és politikusok.
A jövőben megszaporodhatnak az ellenzéki akciók, amiben két tényező is fontos szerepet játszhat: a nemzetközi kapcsolati hálózatokban végbemenő tendenciák és a belpolitikai helyzet alakulása. Amennyiben a 2022-es választások közeledtével is megőrzi népszerűségét a jelenlegi kormánypárt, és annak törvényes keretek között történő legyőzésére továbbra sem látnak majd az ellenzéki pártok valós esélyt, nagyobb valószínűséggel fordulhatnak az utcai politizálás és a provokatív akciók eszközei felé – zárta gondolatait a XXI. Század Intézet vezető elemzője.
