A június 9-ei választások eredményeként új helyzet állt elő a magyar belpolitikában: amellett, hogy a Fidesz–KDNP kettős győzelmet aratott az egyidőben tartott európai parlamenti és önkormányzati választáson, a baloldal eddigi meghatározó pártjait elsodorta a Tisza Párt előretörése. Mindez egyben egy új kihívót is jelent a kormányoldal számára.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a június 9-ei kettős választás előzményeit és eredményeit értékeli, a kialakult új politikai helyzet lehetséges kimeneteleit is górcső alá véve.

Válságálló kormánypárti támogatottság

Az elmúlt évek közvéleménykutatási adatai, valamint a 2022. évi országgyűlési választás eredménye alapján Magyarországon a COVID-19-válság és annak negatív gazdasági hatásai, az orosz–ukrán háború, valamint az Oroszországgal szembeni uniós szankciók nyomán fellépő energiaválság és infláció sem törte derékba a kormánypártok népszerűségét. Bár – ahogyan az a XXI. Század Intézet Trend című online kiadványának legfrissebb számában is olvasható – hazánk közel fekszik a háborús konfliktushoz, az energiaválság és az abból fakadó egyéb gazdasági kihívások halmozottan érintették, helyzete a 2023-as év második felére már javulásnak indult: a kormány sikeresen leverte az inflációt, a fogyasztás ismét növekedésnek indult, a gazdasági prosperitás visszatérőben van. A válságok ellenére pedig Magyarország Európa egyik legstabilabb országa maradt.

E stabilitás mutatkozott meg a június 9-én tartott kettős választáson is, amelynek győztese minden kétséget kizáróan a jobboldal volt. Akadnak ugyanakkor a kormánypártok szempontjából kedvezőtlen fejlemények is, így például Budapesten Karácsony Gergely főpolgármester megtartotta pozícióját (41 szavazattal megnyerte a főpolgármester-választást), illetve baloldalira cserélték a kormánypárti polgármestert – a megyei jogú városok közül – Győrben (a közgyűlési többség továbbra is kormánypárti), Nagykanizsán (teljes a baloldali fordulat: a polgármester és a közgyűlés is baloldali) és Szolnokon (nincs többsége a közgyűlésben a baloldali polgármesternek).

A vármegyei önkormányzati választások eredményei alapján azonban ismét narancssárgába borult az ország: mind a 19 vármegyében a Fidesz–KDNP nyert. Emellett visszahódította a jobboldal – nemcsak a polgármesteri széket, de a közgyűlési többséget is elnyerve – Baja, Eger, Miskolc és Salgótarján városát. Ami pedig az európai parlamenti választást illeti, köszönhetően az emberfeletti mozgósításnak, 2024-ben a polgári oldal az EP-választások húszéves hazai történetének legmagasabb, a kétmillió főt is meghaladó szavazatot tudhat magáénak. A 2019-es rekorderedmény felülmúlása mellett az is elmondható, hogy a Fidesz–KDNP európai parlamenti listájára mintegy húszezerrel többen voksoltak, mint az EP-mandátumhoz jutó másik három pártéra (Tisza Párt, MSZP–DK–Párbeszéd, Mi Hazánk) együttvéve.

A kormánypárti győzelem mértéke európai viszonylatban is kiemelkedő, dobogós helyen végzett, mivel a romániai kormánypártok (PSD és PNL) 48,55 százalékos, valamint a máltai Munkáspárt 45,26 százalékos támogatottságát a magyar kormánypártok 44,82 százalékos eredménye követi a sorban. A Nézőpont Intézet modellszámítása alapján a Fidesz–KDNP által az EP-választáson elért eredmény egy országgyűlési választás esetén kétharmados parlamenti többséget jelentene.

Kárfelmérés áradás után

A baloldal belső viszályai, üzengetései és az ezzel párhuzamosan jelentkező együttműködési próbálkozások hitelességvesztést eredményeztek, valamint a sorozatos választási kudarcok követkeményeként választásról választásra növekedett a csalódott ellenzéki szavazók táborával párhuzamosan az úgynevezett messiásváró hangulat, az újszerűség iránti igény. A politikában töltött hosszú idő, a felhalmozott politikai tőke és tapasztalat előny helyett hátránnyá vált a baloldalon. A választópolgárok fokozatosan, egyre nagyobb számban fordultak el a régi szereplőktől, formációktól, miközben az állandósult csalódottságérzet következtében könnyedén álltak be új, akár teljesen ismeretlen, megváltóként ünnepelt aktor mögé, akibe mindenki beleláthatta azt, amit szeretne. E tendencia eredményezte például, hogy 2022-ben egy sok tekintetben outsider politikus, Márki-Zay Péter lehetett a baloldali összefogás miniszterelnök-jelöltje, 2024-ben pedig a volt igazságügyi miniszter exférje, Magyar Péter vezette Tisza Párt – G. Fodor Gábor politológus szavaival élve – „egy nagy nyilvánosság előtt elkövetett lincselést hajtott végre a baloldalon.”

Bár a 2024 előtti baloldal meghatározó alakja, Gyurcsány Ferenc elutasítottsága is ránehezedett az összefogás pártjaira, úgynevezett üvegplafonként lekorlátozva az általuk elérhető szavazatszámot, azt kevesen gondolták, hogy a Demokratikus Koalíció vezette baloldal 8 százalékos támogatottságú formációvá zsugorodik. Ehhez hozzátartozik, hogy Magyar Péter megjelenése nélkül feltehetően kifejezetten jó eredményt ért volna el a DK, mivel ez esetben a baloldalon legerősebb Gyurcsány vezette formáció felé gravitált volna a csalódott ellenzéki választók egy jelentős része.

Míg a Jobbik volt a Fidesz legnagyobb ellenzéki kihívója a 2014–2018-as időszak alatt, a baloldal rendre magáénak tudhatott egy 20–25 százalék körüli támogatottságot, azonban ez a belpolitikai átrendezés következtében 10 százalék körüli értékre csökkent. Az önkormányzati választásokon több helyen is DK-s polgármesterek, képviselők és közgyűlési tagok nyertek, viszont országos szinten a választópolgárok döntő többsége szemmel láthatóan nem kér Gyurcsány Ferenc pártjából. A volt miniszterelnök e kijózanító erővel bíró eredmény és a baloldalon belüli üzengetések ellenére sem mond le a pártelnöki tisztségről és nem vonul vissza.

A Gyurcsány-párttal összefogásban induló MSZP-t és Párbeszédet egyedül az tartotta felszínen, hogy mind a fővárosi közgyűlésben, mind Budapest több kerületében az országos támogatottságukhoz képest meglepően erős pozíciókat tudtak megtartani. Míg a 2019-es önkormányzati választást követően az MSZP-ből a DK-ba léptek át városvezetők és helyi politikusok (például Kiss László óbudai és Szaniszló Sándor pestszentlőrinci polgármester), addig a 2024-es választás után a függetlenek tábora bővül több baloldali politikussal. A választás estéjén jelentette be Tordai Bence országgyűlési képviselő, hogy kilép a Párbeszédből, Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere pedig július 1-jén közölte, hogy elhagyja az MSZP-t.

A baloldalon elsőként Karácsony Gergely főpolgármester ismert rá az új helyzet jelentette kényszerre és lehetőségre: a választás után adott interjújából azon véleményének adott hangot, hogy a baloldali tábort újra kell rendezni, egy új politikai közösségbe kell szervezni. Tekintettel az országgyűlési választások alkalmával érvényben lévő 5 százalékos bejutási küszöbre, amely három párt szövetsége esetén 15 százalékot jelent, a baloldal jelenlegi helyzetében mindenképpen racionális lépés az egy politikai közösségbe tömörülés.

A baloldalon a legnagyobb bukást a Momentum és azon belül is Donáth Anna, illetve Cseh Katalin könyvelhette el. A párt eredetileg annak megakadályozására jött létre, hogy hazánk rendezhesse a 2024-es olimpiai játékokat. A NOlimpia-kampányuk sikeresnek bizonyult, majd 2019-ben az EP-választáson politikai tényezővé váltak, két mandátumot szereztek, s a párt Donáth Annát és Cseh Katalint küldte Brüsszelbe. Az EP-képviselők az elmúlt öt évben több alkalommal szavaztak meg Magyarországot elmarasztaló előterjesztéseket. Ezen elhibázott politikai irány mellett a párt élére több alkalommal egy közösség vezetésére teljességgel alkalmatlan szereplőket választottak meg. A párt vezetői rendszerint a napi hírversenyt igyekeztek megnyerni, de ebből adódóan hiteltelenné váltak, amikor Gyurcsány- és összefogásellenes nyilatkozataik után beálltak a baloldali együttműködésbe. Végül a párt legutóbbi elnöke, Donáth Anna olyannyira nem ismerte fel a pártjára Magyar Péter személyében leselkedő veszélyt, hogy még a Tisza Párt standjánál mosolygó elnökasszonyról is napvilágot látott egy fotó. Ezek után nem meglepő, hogy sem a fővárosi közgyűlésben, sem az Európai Parlamentben nem lesz ott a Momentum, amely a 2019-es EP-választáshoz képest elvesztette a szavazóinak felét, és így 3,7 százalékos eredménnyel végzett.

Új helyzet a baloldalon

A választási eredmények ismeretében kijelenthető, hogy a baloldali összefogás 2022-es miniszterelnök-jelöltjével ellentétben Magyar Péter sokkal jobban ki tudta használni az újszerűségét és a kampány során sebezhetetlennek tűnő népszerűségét. A kegyelmi botrány momentumából kiemelkedő Magyar Péter és pártja – köszönhetően a mögötte álló külföldi szereplőknek és az ellenzékváltó hangulatnak – az EP-választáson 29,6 százalékos támogatottságot szerzett, ráadásul kilenc választókerületben megelőzte a Fideszt, további ötben pedig legfeljebb 2 százalékponttal maradt le a kormánypártokhoz képest. Budapesten különösen jól szerepelt a Tisza Párt: az EP-listájuk csupán 2.484 szavazattal kapott kevesebbet, mint a Fideszé; a fővárosi listás szavazataik száma pedig 1,35 százalékponttal maradt el a kormánypártok eredményétől. A 7 EP-képviselőjük mellett 10 fővel a fővárosi közgyűlésben is jelen lesznek. Három hónap alatt sikerült a Tisza Pártnak az Orbán-korszakban a baloldaltól – különösen egy önállóan induló párttól – szokatlanul nagy támogatottságra szert tenni.

Ahhoz, hogy a Tisza Párt valódi kihívójává váljon a kormánypártoknak, két dologra mindenképpen szükség van. Az eddigi one man show helyébe fel kell építeni egy valódi, országos pártot helyi szervezetekkel, aktivistákkal, valamint alkalmas és megbízható, országosan is felépíthető, megismertethető politikusokkal. A párt személyi állományának és szervezeti struktúrájának a megteremtése jelenleg az egyik legfontosabb feladat. Az elmúlt hónapok azt bizonyították, hogy a Tisza Párt esetében Magyar Péteren kívül mindenki más csak háttérszereplő lehet. Márpedig a 2026-os országgyűlési választásra mind a 106 egyéni választókerületbe, valamint a pártlistára olyan személyeket kell találni, akiket a lehető legkisebb kockázat mellett lehet előtérbe tolni. A személyzetpolitikával kapcsolatban nem csak az a kérdés, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő embereket helyi szinten, hanem az is, hogy milyen üzenete van annak, ha a párt szimbolikus alakja, Nagy Ervin színész már két évvel az országgyűlési választás előtt bejelentkezik kulturális miniszternek.

A pártépítés mellett elengedhetetlen a Tisza Párt számára, hogy a baloldal kizárólagos/meghatározó erejévé váljon. A választási eredmények alapján a kihívószerephez 40 százalék körüli támogatottsággal kell rendelkeznie a pártnak, amelyhez egy országgyűlési választás esetén – látva, hogy a kormánypártoknak nagyságrendileg kétmillió törzsszavazója van, akik kifejezetten elvi okokból támogatják a Fidesz–KDNP politikáját – két út vezet: 1) a baloldali pártok és mikropártok bedarálása, szavazataik átcsatornázása a Tisza Pártba; 2) összefogás a baloldal eddigi vezető erejével, a DK-val. Az összefogás szcenárióját erősítheti az is, hogy nehezen képzelhető el, hogy a Gyurcsány-párt megmaradt, elkötelezett szavazói elhagyják a pártot egy, az eddigi megnyilvánulásai alapján kifejezetten DK-ellenes politikus támogatása érdekében. Márpedig a Gyurcsány-párt támogatói nélkül aligha közelíthető meg a Fidesz–KDNP támogatottsága.

Kilátások 2026-ig

A 2026-ig tartó időszak nagy kérdése, hogy a kialakult új helyzet merre mozdul el. Az egyik lehetőség, hogy a választáson összezsugorodó, valamint az érdemben eltűnő pártok támogatóit sikeresen beolvasztja a Tisza Párt és ennek nyomán a magyar pártrendszer elmozdul egy kétpárti felosztás irányába. Ez esetben a pártrendszer törésvonalát alapvetően a globalista–szuverenista tengelyen lesz érdemes értékelni. A másik opció, hogy a 2024 előtti baloldal pártjai új erőre kapnak. A DK számára minden adott, hogy „intenzív munkával” visszatornázza magát a nagypártok sorába. A Tisza Párt eddig kényelmes helyzetben volt: nem mondott semmi lényegeset, kizárólag azt, amit a kormányellenes választók hallani akartak.

A zöldmezős beruházásként induló Tisza Párt számára most jön a neheze: az EP-ben és a fővárosi közgyűlésben pozícióhoz jutó Tisza párti politikusok a politikán kívülről érkező civilek, akiknek a világnézetéről, ideológiai meggyőződéséről és személyes értékrendjéről mit sem tudni egyelőre. E politikán kívülről érkezés bár a választópolgárok szempontjából üdvözlendő, a politika jellegéből adódóan kockázati tényező is egyben. A most következő időszakban szavazatukkal fognak a pártról állításokat megfogalmazni a párt politikusai. A fővárosi közgyűlésben Karácsony Gergely támogatásával és/vagy a baloldali pártokkal történő együttműködéssel saját maguk igazolják, hogy ők is a baloldali pártok közé sorolandók. Az EP-ben az Európai Néppárt friss tagjaként vélelmezhetően elvárás lesz a párt EP-képviselőivel szemben az EU vezető tisztségviselőinek megválasztása során az európai mainstreammel való együttszavazás, amellyel a szuverenista–globalista törésvonal mentén a globalista formációk között foglalja el helyét a párt.