Az áprilisban elvesztett választások után az ellenzéki pártok – egy évtizedes, ismétlődő politikai mintát követve – megújulás helyett megpróbáltak rátelepedni a KATA-törvény módosítás miatti tiltakozásra, majd a pedagógustüntetésekre is. Előbbi éppen a népszerűtlen politikusok személyes megjelenése miatt fulladt kudarcba, utóbbit azonban a baloldal – a hivatásos „civilek” hathatós segítségével – az eredeti céloktól tudatosan eltérítette. A tanárok melletti szimpátiatüntetések hangneme az október 23-ai rendezvényen drámai módon megváltozott, ettől kezdve eltűnt a jobboldal által is jogosnak tartott bérkövetelés ügye, helyét pedig a kormányellenes mondanivaló vette át. A tiltakozások lendülete – éppen az aktuálpolitikai célok miatt – azonban mostanra megtört, a legutóbbi, csekély létszámú radikális megmozduláson pedig már az eredeti célokról sem esett sok szó.
A XXI. Század Intézet elemzése a baloldal és a Soros-hálózat szervezetei által tudatosan eltérített pedagógustüntetéseket mutatja be, amely széleskörben támogatott bérkövetelésből mára olyan szűkkörű kormányellenes tüntetéssé zsugorodott, aminek következő célpontja a köztelevízió székháza lesz.
Vereség után ismét utcára vonult a baloldal
Az elmúlt évtizedben megfigyelhető volt egy olyan ismétlődő politikai mintázat, amely szerint a külön-külön, illetve a különböző együttműködési formákban vereséget szenvedő ellenzéki pártok – a megújulás helyett – megkíséreltek rátelepedni egy-egy elégedetlenségi megmozdulásra. A baloldal rendre az utcai politizálásra helyezte a hangsúlyt és igyekezett olyan instabil állapotot teremteni, amiben a kormány akár antidemokratikus úton is megbuktatható. Megfigyelhető volt továbbá az is, hogy a kezdetben valós társadalmi követeléseket megfogalmazó rendezvényeken a baloldali politikusok mellett megjelentek, majd belefolytak a szervezésbe a hivatásos „civilek” is, akik nemzetközileg ismert és kipróbált felforgatókönyvek (Saul Alinsky: A civil szervezkedés ábécéje, Gene Sharp: Diktatúrából demokráciába, Srđa Popović: Útmutató a forradalomhoz) szerint próbálták megbontani a társadalmi rendet.
A társadalmi igényeket megfogalmazó tiltakozások így lépésről lépésre kormányellenes tüntetésekké váltak, az eredetileg megfogalmazott célok helyett pedig egy-egy aktuálpolitikai mondanivaló került előtérbe. A népszerűtlen baloldali politikusok személyes megjelenése, illetve a hivatásos „civilek” pártpolitikai szerepvállalása (többek közt: Kónya Péter – Szolidaritás, Juhász Péter – MILLA, Pukli István – Tanitanék Mozgalom) miatt azonban a kormányellenes tiltakozások végül szűkkörű baloldali tüntetésekké zsugorodtak. A 2022-es évben sincs ez másként.
A 2022-es választási vereség után szétesett ellenzéki összefogás pártjai – új politikai alternatívák kidolgozása helyett – ismét az utcai politizálást választották.
Megújulás helyett először a KATA-törvénymódosítás miatti megmozdulásra, majd a pedagógustüntetésekre próbált rátelepedni a baloldal. Előbbi azonban hamar kifulladt, melynek oka az volt, hogy már az első napon megjelentek a baloldal népszerűtlen „tüntetés-veterán” politikusai, (Jakab Péter, Fekete-Győr András, Komjáthi Imre, Kunhalmi Ágnes, Jámbor András, Szabó Tímea és Tordai Bence), valamint az időközben aktívvá vált Juhász Péter is, akiknek jelenléte elriasztotta az eredeti célokat támogató résztvevőket.
Eltérített tanártüntetés
A pedagógusok melletti megmozdulások során szintén megfigyelhető volt a korábbiakhoz hasonló dinamika: kezdetben – a pártpolitikai preferenciától függetlenül – szélesebb társadalmi tömegek azonosultak a célokkal, a bérköveteléssel és az oktatási körülmények javításával, ám amint a baloldali politikusok és a hivatásos „civilek” rátelepedtek az ügyre, csökkeni kezdett az érdeklődés.
A tanév eleji pedagógussztrájkok után ráadásul a kormányzat világossá tette, hogy jogosnak tartja a tanárok bérkövetelését, ennek ellenére október 5-én, az első nagyobb szimpátiatüntetésen megtelt a Kossuth tér, a résztvevők pedig elfoglalták a Margit hidat. Az akcióból már ekkor is több ellenzéki politikus próbált politikai tőkét kovácsolni, így megjelent többek között Fekete-Győr, Gelencsér Ferenc, Gréczy Zsolt, Jakab Péter, Jámbor, Karácsony Gergely és Orosz Anna. Mivel a kormány ekkor még konkrét ígéreteket nem tett, így a figyelemfelhívó rendezvények és a diákok által szervezett élőláncok az eddigiek szerint folytatódtak.
A tüntető tanárok 12 pontja október 7-én azonban már olyan követeléseket is tartalmazott, mint az Oktatási Minisztérium és az előmeneteli rendszer létrehozása, a Nemzeti Alaptanterv átírása, vagy az állami tankönyvkiadás felülvizsgálata. Mindezek azonban csupán kiegészítették, de nem térítették el a valós céloktól a megmozdulásokat. A kormány nevében ezek után Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter október 13-án bejelentette, hogy 2023-től először 21, majd a következő években 25, illetve 30 százalékos béremelés jöhet, amely alapján 2025-re elérhető az a cél, hogy – a többi uniós tagországhoz hasonlóan – a diplomás átlagbér 80 százalékát keressék a pedagógusok.
Ennek ellenére az ellenzékhez szorosan kötődő érdek- és szakszervezetek (többek között az ADOM Diákmozgalom, az EVDSZ, a PDSZ és a PSZ) október 23-ára újabb tüntetést szerveztek, amire már felkérték Karácsony Gergelyt is, hogy mondjon beszédet, ami fordulópont volt, hisz ettől kezdve vállaltan kormányellenessé vált a pedagógusmozgalom. A szakszervezeti és egyesületi vezetők (Nagy Erzsébet, Törley Katalin) ekkor már nem sztrájkról, hanem polgári engedetlenkedésről beszéltek, ami miatt a rendezvény erőteljes politikai felhangot kapott.
Az október 23-ai rendezvény végén már hallható volt az „Orbán, takarodj” rigmus, a megmozduláson pedig a résztvevőkkel fotózkodott Dobrev Klára, Gelencsér Ferenc, Karácsony Gergely, és Márki-Zay Péter. A szervezők radikális csoportja a színpadon egy Pintér Sándort ábrázoló bábut dobált meg, majd egy Pankotai Lili nevű diák meglehetősen vulgáris módon szidalmazta a kormányt. Ennek következtében nem meglepő, hogy az október 23-ai esemény után a tanárok ügyével egyébként szimpatizáló, ám a rendszerellenességből nem kérő tüntetők nagy részét mindez elriasztotta.
Míg az október 23-ai megmozdulásokon több tízezer ember demonstrált, addig az azóta szervezett, jelentősen átpolitizált tüntetéseken már alig néhány száz fő vett részt.
Baloldali belüggyé vált a pedagógustüntetés
Az egész ország jelenét és jövőjét érintő „nemzeti ügyből” rövid idő alatt tehát egy szűk, a radikális baloldali szubkultúra igényeit kielégíteni kívánó tüntetéshullám lett. Ugyanazok a személyek, ugyanazokkal a koreográfiákkal (koncertek és beszédek keveredése a színpadon, ún. protestival keretében), és kormányellenes szlogenekkel álltak elő november minden hétvégéjén, amelyekkel már a korábbi tüntetések során (Ligetvédő megmozdulások, FreeSZFE, nyári hídfoglalások) is találkozhattunk.
A demokratikusan megválasztott kormány megdöntését célzó ellenzék és a hivatásos „civilek” azonban nem véletlenül próbálkoznak kitartóan központilag irányított, profi színpadtechnikával rendezett eszközökkel: világszerte több országban jártak sikerrel a Popović-forgatókönyv alapján szervezett akciók. Végül, a tanártüntetések eltérítésének egyik főszereplője, Molnár Áron (a noÁr Mozgalom vezetője) a 444-nek adott interjújában nyíltan el is ismerte, hogy nem a kormánnyal való tárgyalás a cél, hanem „a rendszert meg kell változtatni, és a Fidesz rendszerét meg kell dönteni”.
Az egykor még széles tömegeket vonzó bérkövetelés helyét tehát mára átvette a szélsőséges kormányellenes mondanivaló, ennek következtében a legutóbbi, november 26-ai tüntetés már csupán egy csekély létszámú radikális csoport rendbontását láthattuk. A rendezvényt szervező Civil Közoktatási Platform, a Független Diákparlament és a Tanítanék Mozgalom ekkor egy újabb, ezúttal 9 pontos követelést fogalmazott meg, amelyben az eddigi igények már olyan, az oktatást nem éríntő elvárásokkal egészültek ki, mint például a „Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről”.
Ezen a ponton a kör bezárult, a radikális baloldal eltérítette a kérdést.
A rendezvény szervezői között ekkor már nyíltan feltűntek olyan, a Soros-hálózat által támogatott szervezetek, mint Amnesty International Magyarország és a Civil Kollégium Alapítvány, de főszerepet vállalat a szélsőséges előadásairól megismert Molnár Áron is. Beszédes az is, hogy a rendezvényen már megjelent több olyan, az oktatáshoz már semmilyen módon nem kapcsolódó ellenzéki szerveződés, mint például a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége, vagy a Demokráciát! Jogállamot! Kormányváltást! elnevezésű csoport is. A rendezvényen végül a diákok bejelentették, hogy a következő tüntetést már az MTVA-székház elé fogják szervezni, ami jól mutatja, hogy a bérkövetelés már régen nem játszik szerepet az eltérített „tanártüntetéseken”.
Bíró András – Nagy Ervin
