Az Európai Unió migrációs rendszerét nem a tömeges bevándorlás kezelésére találták ki, a 2015-ös nagy migrációs hullám során az egyik napról a másikra omlott össze a dublini rendszer. Az Európai Bizottság korábbi vezetése egyértelműen beállt a bevándorláspárti tagállamok álláspontja mögé, Ursula von der Leyen részéről azonban már érződik, hogy bizonyos pontokban hajlik egy kompromisszumos álláspont kialakítására. Ennek ellenére a nemrég bemutatott új migrációs paktum még mindig inkább a bevándorláspárti tagállamok törekvéseit tükrözi, nem megállítani, hanem kezelni szeretné a migrációt. Az elkövetkezendő hónapokban éles viták várhatóak, a Magyarországgal szembeni úgynevezett „jogállamisági” támadások is azt a célt szolgálják, hogy gyengüljön hazánk és a V4-ek tárgyalási pozíciója az új migrációs paktumról szóló viták során.
A dublini rendszer bukása
Az Európai Unió migrációs rendszerét nem a tömeges bevándorlás kezelésére találták ki, a 2015-ös nagy migrációs hullám során az egyik napról a másikra omlott össze a dublini rendszer. Az EU emellett nem hozott létre hatékony nyomon követési mechanizmust, valamint hogy a határellenőrzésért és a menekültügyi politikákért felelős uniós intézmények nem rendelkeztek hatáskörrel a közös politikák végrehajtására és érvényesítésére.
Emiatt egy teljesen új szemléletmóddal rendelkező uniós menekültügyi rendszert kell létrehozni, amellyel kapcsolatban ugyanakkor a tagállamok közötti véleménykülönbség meglehetősen ellentétes, a bevándorláspárti országok a migráció kezelésében, míg a bevándorlásellenes tagállamok annak megállításában érdekeltek.
Jól jelzi a helyzet súlyosságát, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) számításai szerint, eddig több mint 1,3 millió bevándorló érkezett Európába. Mivel egységes uniós szabályozás híján a közös bevándorlás-és menekültpolitika kialakítása elmaradt, az egyes tagországok eltérő bevándorláspolitikát folytattak az elmúlt években.
Az Európai Bizottság korábbi vezetése egyértelműen beállt a bevándorláspárti tagállamok álláspontja mögé, Ursula von der Leyen részéről azonban már érződik, hogy bizonyos pontokban hajlik egy kompromisszumos álláspont kialakítására. A válság 2015-ös tetőpontján Jean-Claude Juncker korábbi bizottsági elnök előterjesztett terve szerint a kötelező kvóta rendszere „gyors, határozott és átfogó” megoldást kínált volna a migrációs válságra. A javaslat értelmében a százhatvanezer bevándorló az EU tagországai között lakosságszám arányosan került volna szétosztásra, kötelező jelleggel.
A kötelező kvótarendszert a magyar kormány már a válság kezdetén élesen elutasította, és a határzár megerősítésével, valamint népszavazással szavatolta Magyarország biztonságát.
A kormány a meghozott intézkedéseknek köszönhetően hamar támadások kereszttüzébe került, melynek részeként az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Idővel azonban egyre több EU-s tagállam ismerte el, hogy a Jean-Claude Juncker által javasolt, és az Angela Merkel által meghirdetett „Willkommenskultur”-ral megtámogatott terv korántsem jelent megoldást a migrációs válság kezelésére. Ennek eredményeként, a V4-ek bevándorlásellenes, és a kötelező kvótákat egységesen elutasító tömbjéhez azóta Észtország, Lettország, Szlovénia, Ausztria, és Dánia is csatlakozott.
A Dublin III rendelet gyakorlati működésképtelenségét jól mutatja, hogy a rendelet értelmében nem csak a határvédelem, de a menekültek regisztrációja és kérelmeik elbírálása is a schengeni hátországokra hárult.
Mindemellett, az Angela Merkel által meghirdetett befogadáspárti politika teljes csődjét illusztratív módon reflektálják a menekültek által elkövetett terrorcselekmények az elmúlt években (2015-ös párizsi terrortámadás, 2016-os kölni szilveszter, berlini terrortámadás, müncheni lövöldözés, a 2017-es stockholmi, hamburgi és Parsons Green állomási terrortámadás illetve marseille-i késelés, valamint a 2018-as amszterdami és 2020-as Romans-sur-Isère-i késelések).
Bár az illegális migrációs nyomás az elmúlt években érezhetően csökkent a 2015-ös állapotokhoz képest, még mindig nagyon sok illegális bevándorló kíséreli meg a bejutást az Európai Unió területére, akiknek a száma különösen az elmúlt időszakban nőtt meg. 2019 januárja és augusztusa között körülbelül ötezer illegális bevándorló próbált Észak-Afrikából az Európai Unió területére jutni, 2020 ugyanezen időszakában pedig ez a szám már átlépte a húszezret.
Az Európai Unió által, 2015-2020 között alkalmazott menekültügyi politika teljes kudarcot vallott. Az elmúlt időszak egyértelművé tette, hogy a Jean-Claude Juncker által javasolt kvótarendszer helyett egy átgondoltabb megoldásra van szükség.
Nem megállítanák, hanem kezelnék a migrációt
Az Ursula von der Leyen által, szeptember 23-án bejelentett új migrációs paktum egyik legfontosabb eleme, hogy látszólag szakít a kötelező kvótarendszer bevezetésével. Az alapvetően három nagyobb részre bontható, több mint háromszáz oldalas dokumentumban, ugyanakkor több olyan rész is található, amely alapján még mindig a bevándorláspárti tagállamok érdekei érvényesülnek jobban egy kompromisszumos álláspont helyett.
A tervezet első részében a harmadik országokkal történő szorosabb együttműködés és az azok megsegítését célzó intézkedések szerepelnek. Ennek célja, hogy az EU szomszédságában található származási országok érdekeltek legyenek abban, hogy elkerüljék az emberek tömeges elvándorlását. A javaslatban foglaltak szerint ezért az Európai Unió a jövőben nagyobb segítséget nyújt majd ezeknek az országoknak a gazdaságuk fellendítéséhez, emellett pedig a csempészhálózatok felszámolásában is komolyabb szerepet kíván betölteni a jövőben.
Ez találkozik a magyar kormány álláspontjával is, miszerint a problémát nem Európában, hanem helyben kell orvosolni.
A dokumentum második részében az EU külső határainak nagyobb fokú védelme és megerősítése áll a középpontban, amelynek az egyik legfontosabb eleme az Európai Határ-és Parti Őrség (Frontex) megerősítése és ezáltal az elbírálási idő lecsökkentése. Ennek értelmében az illetékes szerveknek a jövőben mindössze öt nap állna rendelkezésükre, hogy lefolytassák a bevándorlókkal kapcsolatos egészségügyi és biztonsági átvilágítást, függetlenül attól, hogy az adott személy legális, vagy illegális úton szeretett volna bejutni az Európai Unió területére. Az eljárás során az illetékesek döntenek majd a menedékjog megadásáról vagy a visszaküldésről.
Hangsúlyos része ugyanakkor a javaslatnak, hogy amennyiben a visszaküldés nem valósul meg nyolc hónapon belül, akkor az adott ország köteles befogadni a menekülteket. Ez lényegében a kötelező betelepítési kvóta újragondolásának felel meg.
A tervezet harmadik része a szolidaritás és felelősségvállalás nevet kapta, amelynek értelmében az EU tagállamainak mindegyike köteles részt vállalni a válságkezelésben. Ennek módja ugyanakkor különféle lehet, amelyekre különböző szolidaritási forgatókönyveket hoznának létre. A menedékkérők befogadása helyett így ez relokációs segítségnyújtást, vagy épp visszaküldés esetén, a menekültek visszajuttatását jelentené a származási országba.
Fontos eleme ugyanakkor a javaslatnak, a válsághelyzetben alkalmazott kötelező hozzájárulás. Ennek értelmében, ha egy tagállam területére aránytalanul sok bevándorló érkezik, akkor lehetősége van a többi országtól segítséget kérni. Ilyenkor a többi tagállamnak kötelezően hozzá kell járulnia a válságkezeléshez, ami a tervezet szerint, egy előre megállapított, úgynevezett „elosztási kulcs” szerint valósulna meg, amely a menekültek befogadása helyett jelenthet anyagi hozzájárulást is a menekültek visszajuttatásához a származási országba.
Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a menekültek kitoloncolása rendkívül nehézkes, hiszen azok sokszor nem működnek együtt a hatóságokkal, így a kötelező hozzájárulás csakis a kötelező befogadásként tud megvalósulni.
A kötelező kvóta rendszere tehát nincs konkrétan megnevezve a javaslatban, az annak ellenére továbbra is lényegi elemét képezi az Európai Unió válságkezelésének.
Elhúzódó és kemény vita várható
Az Ursula von der Leyen által bejelentett dokumentum kétségkívül előrelépést jelent a korábbi tervezetekhez képest, amelyben jelentős szerepe van a V4-ek – elsősorban Magyarország – 2015 óta képviselt álláspontjának. A javaslat azonban még számos olyan részt tartalmaz, amelyek továbbra is szemben állnak a V4-országok által képviselt állásponttal.
Ezek közül a legfontosabb továbbra is a kötelező kvóta kérdése, amely bár hivatalosan kikerült a tervezetből, a kötelező hozzájárulással továbbra is lényegi elemét képezi a javaslatnak. Fontos továbbá megjegyeznünk, hogy az Ursula von der Leyen által javasolt csomag továbbra sem enyhítené az EU határán elhelyezkedő országokra nehezedő migrációs nyomást, amely egy nagyobb bevándorlási hullám esetén komoly problémákat okozhat.
Jó példa erre 2015, amikor Magyarországon százezer lakosra vetítve közel 1800 személy igényelt menedékjogot, míg a legtöbb bevándorlót befogadó Németország esetében ez a szám a 600-at, az EU egészét tekintve pedig a 300-at sem érte el.
A dublini rendszer sürgős felülvizsgálatán túl tehát az EU területén kívüli „hotspotok” létrehozása kulcsfontosságú eleme lehet a migrációs nyomás megállításának. A magyar álláspont szerint a jelenleg előterjesztett migrációs paktum ugyanakkor továbbra is az EU azon szándékát tükrözi, hogy a területén kerüljön sor a menekültügyi kérelmek elbírálására. Az Európai Unió területén kívül létrehozott menekültügyi oltalmi övezetekkel a tagállamok azonban hatékonyabb határvédelemre lennének képesek, hiszen a valódi menekültek regisztrálása és menedékjogi eljárásának lefolytatása az EU területén kívül zajlana.
Bár az Európai Unió szemmel láthatóan jobban igazodik a bevándorlásellenes országok álláspontjához, mint 2015-ben, a tervezettel kapcsolatos aggályait Magyarország mellett több tagállam is kifejezte, így a következő hónapokban még komoly viták várhatóak a javaslat kapcsán. Jól mutatja a vita hevességét, hogy a bevándorláspárti politikusok szemmel láthatóan igyekeznek rontani a V4-ek alkupozícióján, amelynek egyik fontos eleme az úgynevezett „jogállamisági” támadások.
Ebbe a körbe tartozik az Európai Bizottság által a napokban bemutatott jogállamisági jelentés is, amely a Soros György által támogatott szervezetek jól ismert hamis állításait tartalmazza Magyarországgal szemben.
Ez ugyanakkor jó eszköz lehet arra, hogy „renitensként” feltüntetve gyengítsék hazánk tárgyalási pozícióit, így például a migrációs paktum kapcsán is kevésbé érvényesüljön a V4-ek álláspontja.
Biró András- Matyi Tamás
