Rendőri fellépés vetett véget Brüsszelben a Nemzeti Konzervativizmus Konferencia (NatCon) első napjának. A szervezés utolsó pillanataiban szélsőbaloldali mozgalmak, a szocialista városvezetés, valamint a baloldali média nyomására két rendezvényhelyszín fenntartói is kihátráltak az esemény mögül, majd két órával a rendezvény kezdete után a brüsszeli rendőrök tájékoztatták a jelenlévőket a konferencia megszakításáról. A rendőri intézkedést előíró polgármesteri határozat nem is rejti véka alá a betiltás indokát: a rendezvényen felszólaló politikusok, akadémikusok, egyházi személyek jobboldali és nemzeti konzervatív értékválasztása és ezzel kapcsolatos szuverenitáspárti álláspontja nem kívánatos Brüsszelben. Az EU intézményei és a magukat a jogállamiság szenvedélyes védelmezőinek nevező európai politikusok eközben mindeddig mélyen hallgattak. Úgy tűnik, csendben átsiklanak a jogállamiság és a demokrácia alapját képező elemi szabadságjogokat durván sértő eljárás felett.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése bemutatja, hogy az Európai Unió intézményrendszere és vezetői milyen ellentmondásokba ütköznek akkor, amikor a jogállamiság védelmezőiként hallgatnak a napokban Brüsszelben megrendezett, jobboldali konferencia betiltásáról.

A kettős mérce az egyenrangúság legfőbb ellensége

„Ha szabadságról van szó, a társadalmi szabadságra gondolok. Ez egy olyan helyzet, amelyben a szabadságot a korlátozás egyenlősége biztosítja. A dolgok olyan felépítése, amelyben egyetlen ember szabadsága, egyetlen embercsoport szabadsága sem találhat módot arra, hogy megsértse bármely más személy szabadságát (…). Ez a fajta szabadság valójában az igazságosság másik neve; bölcs törvények állapítják meg, és jól felépített intézmények biztosítják.” – fogalmazott Edmund Burke, a 18. században élt író, politikus, államelméleti gondolkodó, a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője néhány hónappal a francia forradalom kitörését követően írt levelében. Burke nevét viseli a Nemzeti Konzervativizmus Konferenciát 2019 óta megszervező Alapítvány, amelyet Yoram Hazony izraeli-amerikai filozófus és politikai teoretikus elnököl. Az Európai Unió gyakorlatát jelenleg nem jellemzik sem bölcs törvények, sem jól felépített intézmények. Az ehelyett uralkodó kettős mérce jól ismert módon és minden tapasztalat szerint a jogállamiság, az együttműködés, az egyenrangúság legfőbb ellensége, amely szó nélkül hagyja a véleményszabadság ilyen súlyos megsértését, nem szolgálja sem a társadalmi szabadság, sem pedig az igazságosság elvét.

„A NatCon olyan közéleti személyiségeket, újságírókat, tudósokat és diákokat hoz össze, akik megértik, hogy a konzervativizmus múltja és jövője elválaszthatatlanul kötődik a nemzet eszméjéhez, a nemzeti függetlenség elvéhez, valamint az egyedülálló nemzeti hagyományok újjáélesztéséhez, amelyek egyedülálló hatalomként segítik elő a nemzetek összeköttetését és virágzását. Az EU egyre szorosabb unió felé való törekvése okán a nemzeti szuverenitás előtt álló kihívások egyedülálló lehetőséget teremtenek a politikai konzervativizmus számára, hogy alternatív elképzelést mutasson be Európáról.” – hirdeti az esemény honlapja a konferencia célkitűzését: a nemzetállam megőrzését Európában.

Az Európai Unió intézményeit, uniós értékekért felelős biztosait, jogállamisági felelőseit azonban szemmel láthatóan nem zavarja, hogy a brüsszeli polgármester, Emir Kir határozatba foglalta, hogy a fentiek szerinti jobboldali értékválasztás és annak kinyilvánítása veszélyezteti a közrendet. A polgármester közösségi médiafelületén is nyíltan hirdeti, hogy Etterbeek, Brüsszel belváros és Saint-Josse kerületekben nem látják szívesen a szélsőjobb képviselőit. Érdekes módon ugyanezek a brüsszeli kerületek azzal szemben nem emeltek kifogást, amikor az európai szélsőbaloldal szervezett hozzájuk páneurópai konferenciát, pedig az április 4-én megrendezésre került, Europe for the People címre hallgató egésznapos kongresszusnak olyan résztvevői és társszervezői voltak, mint a ciprusi kommunista párt, az egyértelműen marxista-leninista elveket hirdető AKEL, Cseh-és Morvaország Kommunista Pártja, a Portugál Kommunista Párt vagy éppen a spanyol trockista Antikapitalisták. A dolog nem jelent különösebb meglepetést, ha felidézzük, hogy Brüsszel közel húsz esztendőn át, 2014-ig biztosított helyszínt a marxista-leninista pártok éves nemzetközi konferenciája, a Nemzetközi Kommunista Szeminárium számára, amelyek során a résztvevők a proletár internacionalizmus és antiimperializmus mellett tették le voksukat évi rendszerességgel.

Az Európai Unióban a demokrácia csak illúzió

Nincs olyan nap az EU-ban, amikor ne hallanánk a jogállamisági elvekről. Az érvényesülésükkel kapcsolatos kifogásokról azonban szinte csak és kizárólag a jólismert nyugat-keleti aszimmetrikus befolyásolási viszonyban esik szó. A politikai megkülönböztetésmentesség uniós előírásait a Szerződések tartalmazzák. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében rögzítettek szerint az EU az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul, a más esetekben oly sokszor citált Alapjogi Charta pedig azt is előírja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna. A politikai beszédet, azaz a közügyekben folytatott nyilvános vitát, kifejtett véleményt tekinthetjük a véleményszabadság legerősebben védett magjának, amelynek érvényesülését számos nemzeti jogrendszer még mások jogainak sérelmével szemben is biztosítja, ennek azonban éppen az EU nem biztosít elsőbbséget sem az uniós jogban, sem pedig működési gyakorlatában. Az Európai Unió a pluralizmusra épülő demokrácia illúzióját hirdeti ahelyett, hogy az egyes politikai törekvések egyszerre létezésének lehetőségét, az érdekek, értékrendek és eszmei felfogások egymással versengő sokféleségét biztosítaná.

A közéleti részvétel vonatkozásában Brüsszel ugyanis csak egyetlen esetben „nem ismer pardont”: ha a baloldali álcivil szervezetek jogvédelméről van szó. A nemrégiben elfogadott, úgynevezett stratégiai perekről szóló uniós jogszabály értelmében, amely a közéleti fellépés hatósági korlátozását tiltja az NGO-kkal szemben “az emberijog-védők számára lehetővé kell tenni, hogy aktívan részt vegyenek a közéletben, anélkül, hogy megfélemlítéstől kellene tartaniuk. (…) Az emberijog-védők közé tartoznak olyan egyének, csoportok vagy szervezetek a civil társadalomban, akik vagy amelyek egyetemesen elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat mozdítanak elő és védelmeznek. Az emberijog-védők elkötelezettek a polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális, környezeti és éghajlati jogoknak, a nők és az LMBTIQ-személyek jogainak előmozdítása és védelme, valamint a Charta 21. cikkében meghatározott közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés elleni küzdelem mellett. Tekintettel az Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikájára, a környezetijog-védőkre is figyelmet kell fordítani, mivel fontos szerepet játszanak az európai demokráciákban.” – fogalmaz a jogszabály indokolása.

Vagyis a téves állításokat közzé tevő, „tényfeltáró” szervezet számára elegendő a közéleti részvételre hivatkozni, és ezt követően gyorsított eljárásban, érdemi vizsgálat nélkül szabadulhat a helyreigazítási per alól. A klímaaktivisták következmények nélkül rongálhatnak európai műemlékeket, hiszen bármilyen ellenük indított per közéleti részvételüket akadályozná, ezért a bírósági eljárás azonnal megszüntethető. E szervezetek az EU szerint mindenki felett állnak, közéleti szereplésük biztosítása pedig bárki jogát és jogos érdekeit megelőzi.

A véleménynyilvánítás korlátozása nem jogállam, hanem diktatúra

„Azt hiszem, nem bírták tovább a szólásszabadságot. Utoljára akkor akartak elhallgattatni a rendőrséggel, amikor a kommunisták ’88-ban rám uszították őket. Akkor sem adtuk fel, és ezúttal sem fogjuk feladni!” – kommentálta Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli rendőrség fellépését a NatCon betiltásával kapcsolatban. Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) közleményében a pártcsalád elnöke, Giorgia Meloni az esetet a szólásszabadság gyűlölködő elnyomásának nevezte. A közlemény szerint a történtek különösen aggasztóak egy olyan európai ország esetében, mint Belgium. „Brüsszelben, ahol Európa összes országából gyűlnek össze az emberek, el kell viselni az eltérő véleményeket. A demokrácia vége akkor kezdődik, amikor a politikai fősodor elhallgattatja a nézetkülönbségeket” – fogalmaz nyilatkozatában az ECR.

A demokrácia, a közéletben való részvétel és a véleménynyilvánítás szabadságának legfőbb ellensége az olyan ideológiai alapú gondolkodás, amelyet nem érdekel az igazság. Mi magyarok ennek nem csupán a fenyegető veszélyét éreztük. Egy több évtizedes belső, szellemi küzdelemmel a hátunk mögött érzékenyebbek vagyunk a szabadság megvonására, miközben Nyugat-Európában mindezt talán fel se fogják, észre sem veszik. Mi már voltunk áldozatai hasonló törekvéseknek, hosszú évtizedeken keresztül kellett küzdenünk azért, hogy legyőzzük őket, éppen ezért pedig nem fogjuk megengedni, hogy a hátsó ajtón visszatérjenek. Néhány hét múlva az európai választópolgárok kezében lesz a döntés, hogy változást hozzunk Brüsszelben.