A XXI. Század Intézet konferenciát rendezett Covid-tanulságok? címmel, amelyen a COVID-19 vírustörzs által kiváltott sokrétű válsággal, annak politikai, jogi, társadalmi és egészségügyi hatásaival foglalkoztak a meghívott előadók. Négy évvel ezelőtt, 2020 tavaszán került sor Magyarországon a koronavírus-járvány miatti első lezárásokra, amelyek a pandémia egymást követő hullámai és az újabb és újabb vírusvariánsok miatt szűk másfél évig velünk maradtak. Négy évvel és rengeteg tapasztalattal később sok dolgot tudunk, de talán még több az, amit nem a világjárvány okozta krízisről. Ideje volt számot vetni közös tudásunkról!
Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor, a XXI. Század Intézet főigazgatója nyitó előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronavírus-járvány során szembetűnővé vált, hogy a globalizációnak nem pusztán pozitív hatásai vannak, a kiszolgáltatott helyzetben pedig a nemzetállami megoldások vezettek célra. Meglátása szerint a Covid alatt kialakított kényszernarratíva illegitimmé nyilvánította a vitát, az ellenvéleményeket elnyomta s ezáltal egyedüliként elfogadott magyarázatokat gyártott. A cenzúra elfogadottá válása velünk maradt a világjárvány óta, miközben arra a kérdésre kevesen keresik a választ, hogy a magukat a tudomány képviselőiként beállító szaktekintélyek milyen üzleti érdekeltségekkel rendelkeztek az oltások, a maszkok vagy éppen a gyógyszeripar terén.
Stumpf István volt kancelláriaminiszter és alkotmánybíró, a Tokaj-Hegyalja Egyetem alapító elnöke szerint a világjárvány elhozta a hiper-individualizmus romantikájának végét. Értékelése szerint a Covid leginkább egy strukturális válságként értelmezhető, ahol a politikai rendszer stressztűrő képességeinek tesztelésére került sor, és miközben a globális világrend kudarcot vallott, az erős nemzetállamok képesek voltak kezelni a válságot. Ezért is kell megakadályozni azokat a globális járványügyi paktumokat, amelyek újabb járványok esetén kivennék az irányítást az országok kezéből és központosítanák az intézkedéseket.
G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója szerint úgy kell értelmezni a vírust, mint ami elhozta a cselekvő politika reneszánszát. Amíg a lassú, korrupt, bürokratikus kormányzás a pandémia nulladik áldozatává vált – hiszen az emberek pszichológiai működését sem érti –, addig a cselekvő politika megszervezte a védekezés struktúráit az emberi lélektan figyelembevétele mellett. Meglátása alapján azonban hiába igazolta a demokratikusan megválasztott szuverenista vezetőket a válságkezelés, a vírus tanulságait fel kell használni arra, hogy a beszédhelyzetünket és pozíciónkat megerősítsük.
A nyitó előadásokat követően, a rendezvény első kerekasztal-beszélgetése során Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus, az MCC Politikai Filozófia Európai Központjának vezetője azt a kérdést feszegette, hogy a józan észnek van-e bármi esélye a tudomány presztízsével szemben. Véleménye szerint, aki ma a technológiát uralja, annál van a valódi hatalom is. Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke azon tapasztalatait osztotta meg, hogy miközben a Covid alatt a szólásszabadság elviekben továbbra is egyéni jog maradt, a cenzúra feladatát azonban egyes államok, vagy például az Európai Bizottság rátolták bizonyos platformokra, amivel a szabadságjog 200–300 éves elveit dobták félre.
A második kerekasztal-beszélgetés alatt Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója kifejtette, hogy miközben a helyreállítási alap létrehozása elméletileg azt célozta volna, hogy a tagállamok képesek legyenek talpra állni a kialakult gazdasági nehézségek közepette, az EU ezt is saját nyomásgyakorlási akciójává tette, hiszen több uniós tagállam, így például Magyarország máig nem jutott hozzá ezekhez a pénzekhez. Emellett a brüsszeli hatalmi centrum a vírus árnyékában olyan ideológiai témákat erőltetett, mint az éves jogállamisági jelentés, az azonos nemű szülők örökbefogadási jogának kérdése vagy a genderideológia.
Horváth Levente, az Eurázsiai Központ igazgatója kínai tapasztalatait osztotta meg és világított rá az alapvető hozzáállásbeli különbségekre is: amíg Nyugaton az egyén, addig Keleten a közösség volt középpontban. Ezt kellően szemlélteti, hogy a kínai kormány hajlandó volt az ország egyik legfontosabb gazdasági központját, Sanghajt is két hónapra teljesen lezárni, mivel az emberélet fontosabb volt, mint a gazdaság sértetlensége.
Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója sikertelen amerikai példákat ismertetett a válságkezelés kapcsán, többek között kihangsúlyozva azt is, hogy több ember halt meg a Covid alatt az Amerikai Egyesült Államokban, mint az ország eddigi összes háborújában együttesen a függetlenségi háborútól az afganisztáni kivonulásig. Meglátása szerint ezzel összefüggésben arról is érdemes lenne többet beszélni, hogy a „filantrópok” milyen szerepet játszanak a gyógyszerlobbitól kezdve egészen a válságkezelésig.
A harmadik kerekasztal-beszélgetés során Szlávik János, a Belvárosi Orvosi Centrum infektológus szakorvosa azon véleményének adott hangot, hogy szakmájából adódóan hisz abban, hogy az oltások hatékonyak, legyen szó a fekete himlő, a gyermekbénulás vagy a Covid elleni vakcinákról. A koronavírus alatti karantént is indokoltnak tartotta, hiszen már a középkorban is azért zárták el az embereket olyan járványok esetén, mint a kolera, himlő vagy pestis, hogy a többséget megvédjék. Természetesen utólag mindig levonhatók tanulságok maguk az intézkedések vagy azok mértékének a helyességére vonatkozóan, de csak akkor, ha az adott szükséges pillanatban eleget teszünk nekik.
Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke mindezt kiegészítve úgy vélekedett, hogy az egészségügynek járvány idején kvázi félkatonai szervezetként kell működnie, s ebből adódóan az intézkedéseket is indokoltnak tartotta. A jövőbeli járványok megfékezése miatt előremutató kezdeményezésnek tartja a magyarországi vakcinagyárak építését, az egészségügyi ipari fejlesztések elindulását, illetve a stratégiai gyógyszerlista előállítását is, hiszen az önellátási képességek javítása által elkerülhetővé válik az a kitettség, amivel a Covid alatt szembesült hazánk.
A rendezvény moderátora Szabó László, kommunikációs szakember volt.
