A kétpólusú világrend felbomlását követően az Amerikai Egyesült Államok globális hegemón szerep kialakítására törekedett, amelyhez a politikai, gazdasági és kulturális teret is uralma alá akarta vonni. A nyugati modell azonban mára nem mindenki számára kétségbevonhatatlanul követendő példa, ami a jelenleg fennálló világrend megkérdőjelezését vonja maga után. Kína képében Amerikának új kihívója akadt a vezető szerepért folyó küzdelemben, ami nem független az egyre erőteljesebb multipolarizációtól. A Mozgásban Extra vendége a témában David P. Goldman, az Asia Times szerkesztő-helyettese volt.
Kína felemelkedése
A beszélgetés elején David P. Goldman kifejtette, hogy az elmúlt harminc évben az Amerikai Egyesült Államok volt az egyetlen szuperhatalom a világon, azonban Kína mára komoly kihívójává vált. A kétpólusú világrend felbomlása óta Kína nemcsak hosszú utat tett meg, de további erősödési potenciál is rejlik benne, hiszen az ország rendelkezik azon attribútumokkal, – vagyis a katonai és gazdasági erővel egyaránt – amelyek világhatalommá tehetik.
Ezzel összefüggésben rávilágított arra, hogy az Egyesült Államok azért is volt képes megnyerni a hidegháborút, mert a digitális technológiát kettős módon használta fel, azaz katonai és gazdasági célokra egyaránt, ami abszolút hegemóniát biztosított számára. Ebből a helyzetből fakadóan pedig „az egész világ a pénzét az USA-nak adta”, amiből természetesen mindenki részesedni akart. Napjainkban azonban a negyedik ipari forradalom közepén vagyunk, amikor a mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet játszik a gazdaság irányításában, Kína pedig mind az előállítás, mind a szállítás terén az Egyesült Államok előtt jár.
Ez pedig egy multipoláris világ kibontakozását vonja magával, hiszen mind Kína, mind a globális Dél egyre függetlenebbé válik az USA-tól – hangsúlyozta.
A világ országai elkezdtek blokkosodni, amelyből a Kína által vezetett blokk ereje nő, míg az Egyesült Államok globális befolyása csökken. Az idei évben esett meg először, hogy Kína többet exportált a globális Dél országaiba, aminek volumene ráadásul négyszerese volt az USA exportjának, mint a fejlett országokba. Emellett Kína építi ki a szélessávú internetkapcsolatot a globális Dél több országában is, amely technológiatranszfer transzformatív következményekkel jár ezen országok számára. Az internet elterjedésének hatására a globális Dél országaiban élő emberek például az edukáción és az üzleti életen keresztül képesek becsatlakozni a globális piacra, ráadásul annak egy olyan szegmensére, amelyet Kína dominál.
Ennek hatására a felemelkedő ázsiai szuperhatalom nemcsak Közép- és Délkelet-Ázsiában, de Latin-Amerikában és Afrikában is egyre nagyobb befolyással bír – emelte ki.
A multipoláris világrend forgatókönyvei
Az Asia Times szerkesztő-helyettese arra is rávilágított, hogy miközben a délkelet-ázsiai térségben található országok – például India és Vietnám – sokszor kifejezetten gyanakvással figyelik Kína térnyerését, ennek ellenére komoly üzleteket kötnek a pekingi kormánnyal. Azonban azt is látni kell, hogy Kína világhatalomról alkotott elképzelése egészen más jelleget ölt, mint az amerikai, ami abban is megmutatkozik, hogy Pekingnek nincsenek kifejezetten szövetségesei, sokkal inkább megállapodásai. Emellett Peking nem érdekelt abban, hogy katonákat nagylétszámban vessen be a befolyása kiterjesztése érdekében. Ennek ellenére Kína az elmúlt években komoly összegeket fektetett a védelempolitikába, hogy képes legyen partvonalát megvédeni többek között rakétákkal és drónokkal.
Ez pedig mára azt eredményezte, hogy a csendes-óceáni térségben Peking ereje valószínűsíthetően felülmúlja Washingtonét.
David P. Goldman azonban azt is kiemelte, hogy a két szuperhatalom között kereskedelmi háború ellenére – kissé paradox módon – az USA többet importál Kínából, mint 2018 előtt, vagyis az amerikai dependencia mértéke nőtt. A kialakuló multipoláris világrend kapcsán úgy vélekedett, hogy az átalakulás több féle forgatókönyv alapján is végbemehet. Egyrészt ölthet kooperatív jelleget, amely nem feltétlenül előnytelen az USA számára, pusztán a kínai ipar hatékonysága és alacsonyabb előállítási költségeiből adódóan átveszi az Egyesült Államok helyét több szektorban. Azonban a másik forgatókönyv, amely a Tajvan státuszából adódó esetleges katonai tévítéletekből adódóan felborítja az eddigi status quót, akár egy háború kitöréséhez is vezethet. Peking kínai területnek tekinti Tajvant, ahogyan Washington számára is elfogadhatatlan lenne saját területi integritásának feladása, például Alaszka vagy Kalifornia elengedésével.
